Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-10 / 159. szám
1979. július 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP d * lluh látván: Szépzik az élet Szépzik az élet szépzik Holnapot holnap reményük Országhoz ország országlik Földi a mennyben oltárzik Beton bitumen tengerzik Reggeltől estig emberzik Ember csak embert emberzik Tenger tengerbe tengerzik Lelkünk világgá kéredzik Szívünk amikor féregzik Agyunk a vannak tetőzik Tágulni nem tud bebőrzik Ujjunk tenyérből fakadzik Bőrrögöt bőrre aranyzik Tenyerünk gyógyulva vérzik Holnapot holnap reményzik Besze Imre: Alázat Pogány szertartás törvénye mozdítja számat, fehér ló vágtat: hullám-sörénye táltosért kiált. Papírból szelt holdkaréj csónakázik a szürke tintafelhő-vizen. Reccsen a hajnal horkan az éjszaka, újszülött vére szalad szét Keleten, mint vízben piros tinta. S én itt térdelek. Kezemben ceruzacsonk — s mint arany füst-lemez, fénylik hajad. Káromkodom, pogányul, s harmat kezedből kieszem a megbocsátás keserű kenyerét. Mese Kondor-szárnyad vitorla széles csípőd a hajóm nem köt a lét szigora. Repülünk, kik vétkeztek, szemben fénnyel és széllel — griff tolláid égetnek. Fejed hátraveted: így, harapj csak a húsomból! Ne nézz le, a föld irigy. Míg húsom van — repülünk! Míg erőd van — repülünk! Szemben fénnyel, szemben széllel. szép Kata tudja, hogy ilyenkor Lacit le kell fektetni. Gyerekek, csendben legyetek, mert apuka beteg, szól be a kisszobába, aztán leereszti az ablakon a redőnyt. Laci még forgolódik, értelmetlen félszavakait susorog, és Kata tudja, nemcsak a részegség miatt. * * * A kalapok őfelé fordultak a kocsmában, ahogyan a pult felé haladt, és amikor leült az asztalhoz. Molnár János odajött hozzá. Az öreg megállt előtte, a tehénistálló ammóniás szaga megcsapta a főmezőgazdász orrát. Jani bácsi nem köszönt, még a szokásos „hogy van, mérnök elvtárs”-at se kérdezte meg, csak ennyit mond,ott: — Ne hagyjon itt bennünket. * * * Z. László csodát művelt. Legalábbis a faluban azt mondták. A búza 39 mázsás termést adott hektáronként, az egy tehénre eső tejhozam 1800 literről 3100- ra emelkedett. Z. László két éven keresztül hajnali négykor kelt, és amikor esténként hazaérkezeitt, a konyhában égett a villany, a vacsorája oda volt készítve a gáztűzhely mellé, csak meg kellett melegíteni. A legrosszabb az volt, hogy még ilyenkor sem tudott lefeküdni. Emésztette a napot. Az első álmatlan éjszakája akkor volt, amikor elkezdődött a vetés. A főagronómus felnyitotta a vetőmagos zsákot, belemarkolt a búzába, és odatolta az elnök orra elé. — Ezt akarod elvetni? Napokig tartott, amíg az elnököt és a főkönyvelőt — hol kérve, hol kiabálva, hol szakmai idézetek halmazával — meggyőzte, hogy a saját termésű búzát nem szabad elvetni, hanem elit vetőmagot kell venni. — Igen ám, de az sok pénzbe kerül — nyálazgaltta megmaradt pár szál haját a főkönyvelő ,—, ez meg ingyen van. — Csodálkoztok, hogy évek óta 19 mázsa a hektáronkénti termés? Heves megye az idén is öt mázsával maradt le az országos átlagtól. Ezt nekünk is köszönheti... Megvették a vetőmagot, de Z.-nek kellett írnia egy feljegyzést, amiben magára vállalta a felelősséget, ha nem lenne több termés. A feljegyzést a főkönyvelő bezárta egy acélkazettába. Azután jöttek sorban az éjszakák. * * * Z: — Nekem két Claas-Dominátor kell, értsd meg, hogy aj kell. — Elvetettük a legjobb vetőmagot, belefeccel- tünk a földbe egy halom műtrágyát. Itt óriási termés lesz. A régi kombájnokkal nem tudjuk levágni. Kárba megy minden, amit eddig csináltunk. Főkönyvelő: — Az rengeteg pénz. Z: — Hallgassatok még egyszer végig. Ha belépünk az ipari rendszerű kukoricatermesztési társulásba, akkor kaphatunk két John Deere kombájnt, vagy Claas-Dominátort. Ezek ma a világon a legjobb gépek közé tartoznak. A két traktor és a két kombájn mindenhol tud dolgozni, nemcsak a kukoricában. Négy géppel majdnem mindent meg tudunk csinálni. Elnök: — Itt soha nem volit hagyománya a kukoricának. Párttitkár: — Ezt meg kell gondolni. Ez politikai kérdés is. Egy szocialista gazdaságban nem dolgozhat... Z: — Mi van? Felakadt a tű a lemezen? * ♦ * Gépudvar. Hajnali fél hat. A gépkezelő sárga overálljában szalad a Claas-Dominátor kombájn felé. Z. az órájára néz. — Álljon meg, kérem. Megmondtam, hogy ha nem lesz harmat, fél hatkor már a táblán kell lenni. A gépkezelő, mintha nem is hallaná. Z. ráordít. — Álljon meg! Odalép a gépkezelőhöz, dől belőle a törkölypálinka.. — S. elvtárs, megtiltom, hogy felüljön a gépre. — Na, ne vicceljen már a mérnök .elvtárs. — Ez nem vicc. Ez a gép milliós érték, maga ivott. ■— Na és, ittam én már máskor is. — Ezentúl viszont nem lehet. S. vigyorog. — Nézze, mérnök elvtárs, addig maguk nekem ne beszéljenek, amíg az elnök részegen összetöri a tsz Polski Fiatját, és még meg se büntetik érte. — Ez nem ide tartozik. Holnap reggel fél hatkor jelentkezzék munkára. Viszontlátásra. És mivel a szakképzett gépkezelő váltója csak délre jött, Z. fél hattól fél egyig aratott. Fehér ingben és nyakkendőben. Még egyetemislta korában megfogadta, hogy minden munkanap felöltözik rendesen. * * * Z. Lászlót kötelezték, hogy a traktoros egynapi munkabérét fizesse meg, mivel nevezettet jogtalanul tartotta távol a munkától. S. ittasságát semmivel nem lehetett bizonyítani, és amikor a „házi tárgyaláson” az elnök felitette a kérdést, hogy ittas volt-e S., a traktoros tiszta hangon mondta: nem. * * » Zárszámadáskor először tettek hárommilliót félre, hogy ha esetleg neheSzigethy András: Harmadik út pedig van? zebb id,ők jönnek, legyen egy kis pénze a termelőszövetkezetnek. A közgyűlésen a járási elvtárs méltatta a termelőszövetkezet óriási előretörését, külön kiemelte az elnök szerepét, aki úgymond a helyi viszonyok kiváló ismerő- jeként jól sáfárkodik a modern technikával is. Z. László a tehenészekkel ebédelt kint az állattenyésztési telepen. Birkagulyást főztek. Még a szabad szombatosok is bejöttek — a főagronómus munkaátszervezést hajtott végre, azóta még a tehenészeknek is van szabad szombatjuk —> és Molnár Jani bácsi, mint rangidős, Z. László születésnapja alkalmából — mivel tudják, hogy a mérnök elvtárs szeret olvasni — az egész brigád nevében átadott egy könyvet. Amikor otthon kitette az asztalra a Nyaraló gyilkosok című krimit — ma is a könyvespolc fő helyén van, a belső borítón a brigád minden tagjának aláírásával —, hátravetette magát a fotelban és ezt mondta. — Káta, én olyan boldog vagyok... * * * Nem hivatalos vezetőségi ülés volt, csak úgy összeverődtek délutánra az elnök szobájában. Először lehúztak egy partit tízfilléres alapon. Az elnök megkínálta őket borral. Z. nem ivott. Amióta idekerült, egyetlen kortyot nem ivott. Azt szokta mondogatni, olyan nincs, hogy csak egy fröccsöt, vagy csak egy szál cigarettát. Vagy, vagy. Az egyetemen is ez volt a szavajárása, harmadik út nincs. Latinul írta fel még a kollégiumban az íróasztala fölé. — Miért nem iszol, Laci? — kérdezte az elhök. — Hozzátartozik az életről alkotott elképzelésemhez ,— mondta Z. — Pedig nincs abban semmi rossz. — Nincs — hallatszott Z. száraz hangja —, abban sincs semmi rossz, hogy összetörted a Polskit, és 25 ezer forint kár keletkezett benne. Az emberek meg a pofámba vágják, ha valakit felelősségre akarok vonni, hogy hát ha az elnöknek szabad... Varga Hajdú István grafikája — Ne veszekedjetek — szólt közbe a párttitkár. — Ez nem veszekedés, ez elvi kérdés. Mint ahogy elvi kérdés az is, és most már másodszor kérdezem, hogy mi van a kényszervágásokkal? — Milyen kényszervágásokkal ? — Átnéztem visszamenőleg mindent. Miért éppen hétvégeken emelkedik a kényszervágott állatok száma a tsz- ben? És mi lesz a levágott állatok húsával? — Nézd Lacikám, te még túl fiatal vagy... — Először is nem vagyok Lacikám, másodszor is ez nem fiatalság vagy öregség kérdése. Z. levette a szemüvegét. Letette az asztalra és furcsán intonáló, száraz nyugodt hangján végigsorolta kérdéseit többek között azt, hogyan vásárolhatta meg a községi tanács 480 ezer forintért az elnök régi házát szociális otthonnak, amikor százezret sem ért az egész. Végül csak ennyit mondott: — Ti vezetők vagytok. Felelősek a magyar nép itt élő csoportjáért. Ez így nem mehet tovább. » * * — Ez így nem megy tovább — mondta Z. a járási pártbizottság első titkárának a beszélgetés végén. — Nézze, Z. elvtárs. Lehet, hogy van abban valami, amit elmondott, de a tények, tények. Ez a termelőszövetkezet most érte el a legjobb eredinényt. A tagság hangulata jó. És most maga előáll ilyen lehetetlen dolgokkal. Értékelje át reálisan a helyzetet. — Én reálisan értékelem a helyzetet. Mint ahogyan akkor is én képviseltem a realitást az egész vezetőséggel szemben, amikor a takarékossági terv egyik fő pontjaként azt kívánták szerepeltetni, hogy kevesebbet vásároljunk a drága műtrágyából. — Ezek részletkérdések. — Jó. Akkor még egyszer világosan megfogalmazom! Ezzel a vezetéssé* nem lehet tovább lépni. El lehet vegetálni, de a falu lakosságának nem mindegy, hogy melyik utat választjuk. Titkár elvtárs, négyszáz ember léphet az életnek, a kultúrának, az anyagi gazdagságnak a magasabb kategóriájába. — Ez demagógia. Mit akar maga? Tsz-elnök akar lenni, vagy mi? Mit iz- gágáskodik? Z. kurta mozdulattal megigazította szemüvegét. — Nézze kérem, én tudom, hogy a legkellemetlenebb egy olyan ember a közelben, aki komolyan dolgozik, mert mindjárt van viszonyítási alap. * * • Z. gyorsan futotta be a karriert. Először a megyeszékhelyre került — a felsőbb szervek javaslatára —. majd alig egy év múlva a fővárosba. * * * Elnök: — Ahhoz a házdologhoz semmi közöm. Annyira értékelték és kész. Z. László meg fűhöz-fához szaladgált, hogy mi a tanácselnökkel megfelezzük a pénzt, összeférhetetlen volt Nem is tudom, hogy kerülhetett a megyéhez. Ez politikai baklövés. Párttitkár: — Igen. Nálunk dolgozott. Én kérem, mindig őszinte ember voltam. most is csak azt tudom mondani, örülök, hogy nincs itt. Amikor a téli politikai tanfolyamon előadást tartott a brigádvezetőknek, alig tudtam helyes irányba terelni a vitát. Olyanokat mondott. hogy Magyarországon most is folyik a forradalom, és tulajdonképpen ma is nagy szükség van forradalmi tettekre, és mindenki csinálhat ilyeneket nap mint nap a munkahelyén. Telebeszélte zűrzavarral az emberek fejét. Főkönyvelő: — Higgye el, amióta nincs itt, azóta tudok újra aludni. Azóta nyugalom van. Senki nem piszkálódik. » * * Z.-nek szép lakása van, új kocsija és szép felesége. Gyerekeit példásan neveli. Mindent pontosan elvégez, amit rábíznak, Z. jó ember. Z. művelt ember. ' 'ata csak azt nem szereti, ha Laci Lenint olvas. Ilyenkor Laci nyugtalan lesz, és amikor eljön az eslte, lemegy a sarki kocsmába. Kata virraszt. Amikor Laci hazajön, lefekteti, Z. sokáig nem tud elaludni. Hánykolódik, forgolódik, töredezett mondatokat nyöszörög Nem tehetem, Jani bácsi, elkeli menni. Ezt mondja legtöbbször. Másnap sápad,tan ébred. Megborotválkozik. Fabulon arcszeszt használ. Fehér inget vesz és nyakkendőt köt minden reggel. összeállította: Rékasy Ildiké
