Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-10 / 159. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 8. GAZDASÁGI------­___________FIGYELŐ N e csak tervek legyenek Tapasztalatok a munkaerő-gazdálkodásban A munkaerő-gazdálkodás szerepe a vállalati munka­ügyi politikában — a gazda­ság egyes ágazataiban — ma még igen eltérő képet mutat. Egyöntetűen megállapítható azonban, hogy az V. ötéves terv időszakában előrehala­dás történt ezen a területen. E tevékenység fejlesztéséhez hozzájárult az a (külső kény­szer is, amely az apadó mun­kaerőforrásokból adódik. A vállalatok, szövetkeze­tek, ötödik ötéves tervük ke­retei között, akcióprogramot, intézkedési terveket dolgoz­tak ki, melyek szerves részét képezik a gazdálkodásnak. A középtávú programok elem­zése alapján eddig levonható következtetés az, hogy az üzemek nagy része el­sősorban a munkaerő-gaz­dálkodás intenzív módszereit kívánja alkalmazni. Több helyen éves szintű munka­ügyi intézkedések kidolgozá­sára is sor került. Az előre­halad álsban szerepet játszik, hogy a vállalatok, szövetke­zeték lehetőségeikhez mér­ten javítják a személyi felté­teleket, főként középfokú munkaügyi szakképzettségű dolgozók beállítása révén. A megyei tanács által szerve­zett tanfolyamokon az el­múlt négy évben mintegy 250 fő képzése történt meg. Sze­rény előrehaladás tapasztal­ható a létszámi gén vek meg­állapításához szükséges kor­szerű módszerek alkalmazá­sában is. Általában jellemző, hogy a vállalatok a munkaerőforrá­sok közül a legnagyobb fi­gyelmet a meglévő állomány­ra. annak megtartására, il­letve az ifjúságból munkába lépőkre fordítják. A vállalaton belüli munka­erő-tartalékok felszabadítá­sára szolgáló intézkedések között legnagyobb súllyal a szervezés jellegű intézkedé­sek szerepelnék. Ennél még kisebb hangsúlyt kapott a munkaerő gépesítéssel törté­nő kiváltása. Néhány kivé­teltől eltekintve — Vasipari Vállalat, Mezőgép, Aprító­gépgyár — sem a tervekben nem irányoztak elő. sém a gyakorlatban nem realizáltak olyan mértékű létszámfel­szabadítást. amely lehetővé tette volna dolgozók más vállalathoz történő átcsopor­tosítását. Nagyobb figyelmet fordítot­tak a gazdálkodó szervek az utóbbi három évben a munkaidő-veszteségek feltá­rására is. Az igazolatlan mu­lasztókkal, a fegyelmezetlen- kedőkkel szembeni vállalati magatartás szigorúbb lett. Ez azonban még nem egységes, másrészt a munkaidón belüli fegyelmezetlenségek, munka­köri mulasztások a kívána­tosnál enyhébb megítélést kapnak. A káros munkaerőmozgás mérséklése érdekében ma már a vállalatok döntő több­sége — sőt az intézmények egy része is— végez fluktuá­cióvizsgálatot. Ez a nagy­vállalatoknál komplex jelle­gű. A feltárt okok alapján tett intézkedések az anyagi ösztönzés, az érdekeltség fo­kozása, a munkakörülmények javítása, a szociális, kulturá­lis ellátás színvonalának nö­velése területén történnek. Az anyagi ösztönzésnek a munkaerő-gazdálkodásra és a teljesítményekre gyakorolt hatása eltérő. A teljesítmény­bérben dolgozók aránya erő­sen különbözik az egyes népgazdasági ágakban, ennek szélesítésére a törekvések azonban mindenütt megfi­gyelhetők. Helyenként a nor­mák a bérezés tekintetében a munkaerő mindenáron va­ló megtartásának eszközévé váltak. Kevés az előrehaladás a munka szserinti differenciálás területén. Általában a szűk bérfejlesztési lehetőségekre hivatkozva a dolgozóknak azt a szűk rétegét sem emelik ki megfelelően, amelyen az egyes üzemrészek hatékony munkája múlik. De vissza­húzó erő e téren az a nézet is, miszerint az egyéni telje­sítményeket kifejező diffe­renciált bérezés további ki­lépések forrásává válhat. A munkaerő iránti igények alakulásában ,az eddigiektől némileg eltérő tendencia fi­gyelhető meg. Jellemző, hogy a realitásokat, a helyi, a terü­leti lehetőségeket kezdik fi­gyelembe venni. Ennek alap­ján a mennyiségi igények mérséklődtek, nagyobb sze­repet kapnak a minőségiek. Ebben kétségtelenül szerepe van a bértömeg-szabályozás bevezetésének, és a vállala­tok fontosság szerinti kate­góriába sorolásának is. A legfőbb munkaerő-gaz­dálkodási tényezők vizsgála­ta tehát azt mutatja, hogy a vállalati, szövetkezeti mun­kaügyi szervezetek tevékeny­ségében már kezdi a megfe­lelő helyet elfoglalni a mun­kaerő-gazdálkodás, de a vál­lalati tevékenység egészében még nem kap súlyának, sze­repének megfelelő helyet. Az eddig gyűjtött tapasztalatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a kedvező irányban tör­tént elmozdulás után szük­ségszerűen jelentkezik a to­vábbhaladás igénye. Ennek döntő tényezője az, hogy a munkaerőkérdés elsősorban vállalati kategória, annak el­lenére, hogy központi és he­lyi intézkedések elősegíthetik a feszültségek mérséklődé­sét. Másfelől nem lehet a munkaerőkérdést. annak problémáit csak a munka­ügyi területre korlátozni, és a megoldást is csak a mun­kaügyi szervezetektől és nem az egész vállalati gazdálko­dás megjavításától várni. — A munkaerő-gazdálkodási kérdések ma már nem egy­szerű reszortfeladatot jelen­tenek, hanem szerves részei a vállalat stratégiai elképzelé­seinek. Ehhez biztosítani kell. hogy a vállalati mun­kaerőhelyzet megjavítását célzó tervek ne csak tervek legyenek, hanem végrehajtá­suk is tervszerűen megtör­ténjen. Csák László az MT oszt. vez.-helyettese Szolnoki Mezőgép Nagyvállalat — új feladatok Többorsós modern fúrógép a szolnoki Mezőgép Vállalatnál. Tizennyolc furat1 egyidejű elkészítésére alkalmas A szolnoki Mező­gép Vállalat 1976- ban történt meg­alakulása, az új nagyvállalati bel­ső mechanizmus kialakulása alap­vetően meghatá­rozna a munka- szervezés irányát is. Első és legfon­tosabb feladatunk a nagyvállalati in­formációs rend­szer kialakítása és a termékszerkezet -váltás zökkenő- mentes végrehaj­tása. A nagyvál­lalat nemcsak mint adminisztrá­ciós egység ala­kult ki, hanem rö­vid idő alatt biz­tosítani kellett a mezőgép- gyártás technológiai fejlesz­tését és a korszerű terme­lésirányítási módszerek be­vezetését. Olyan új felada­tok keletkeztek, amelyek a korábbi négy különálló vál­lalatnál még ismeretlenek voltak. A vállalat több gyá­rában ki kellett alakítani a korszerű sorozatgyártás fel­tételeit. A korábbi hetero­gén termékszerkezet beszű­kült, és az egyes stratégiai­lag fontos termékek sorozat- gyártását kellett kialakíta­ni. Az üzem- és munkaszer­vezésnek már ebben a fá­zisban igen nagy szerepe volt. A termelés szervezett­ségének ellenőrzése és to­vábbfejlesztése érdekében bevezettük a multimoment vizsgálati módszert, amely révén pontosan fel lehetett tárni a technológiai szűk keresztmetszeteket, a terme­lésszervezés hibáit és nem utolsósorban a munkafegye­lem lazaságait. Ez a mód­szer lehetőséget adoltt arra, hogy olyan gyárunkban, ahol a korábbiakban csak szolgál­tatást végeztek, tehát semmi­féle gépgyártási hagyomány­nyal nem rendelkeztek, rö­vid két év alatit kialakult a fejlett gépipari sorozatgyár­tás technológiája és a ter­melésirányítás rendje, E tevékenységünk eredmé­nyeképpen csökkent a ter­mékek önköltsége, és a ha­tékonyabb munkavégzés ré­vén a vállalat rugalmasan tudott alkalmazkodni a piac­változás körülményeihez. 1976 óta a vállalat tőkés ex­portot folyttat, amely jelen­leg már a 200 milliós nagy­ságrendet is meghaladja. Az tizem- és munkaszerve­zés továbbfejlesztése érde­kében az V. ötéves tervidő­szakra szervezésfejlesztési tervet készítettünk. E terv az alábbi tevékenységek to­vábbfejlesztését tűzte ki célul: Termelésirányítás. A trösz­ti termelési módszertani út­mutató alapján elkészült, és vezérigazgatói rendelkezéssel életbe lépett az egységes ter­meléstervezés, előkészítés, el­számoltatás rendje. Ezáltal a termelésirányítás színvona­lát kívánjuk növelni. Követ­kező feladat volt az új ter­mékek gyártásának beveze­téséhez a gyártási rendszer és termelési program szerve­zése. (TDO—100 típusú do­hányszárító. szállítócsigák gvártása, Claas-adacter gyár­tása. F—295 típusú adapter gyártása.) A Gráf-elméleten alapuló termelésprogramozá­si rendszer iónak bizonyult, amelyet példáz a tószegi gyáregység eredménye. Kapacitás- és állóeszköz- pazdálikodás. Ezen a terüle­ten végzett feladataink a kapacitáskihasználás javítá­Munkaszervezés a Tisza Cipőgyárban A vállalati szervezőmunka legfontosabb területe a mun­kaszervezés. Ennek a milyen­ségét a termelékenység ala­kulása és a dolgozók munka­végzésének módja, körülmé­nyei többnyire jelzik. Döntő fontosságú a célsze­rű munkamegosztás, amely vállalatunknál műveletek szerint történik és futószala-. gos gyártással valósul meg. A futószalag léte biztosítja az alapvető szervezettséget, de annak nem egyedüli tényező­je. Ismert a hátránya is, még­pedig a monotonitás, melyet szabad ütemű futószalagok beállításával, a dolgozók több munkaműveletre való betaní­tásával és foglalkoztatásával kívánunk csökkenteni. A munka szervezettségé­nek, színvonalának megisme­rése érdekében elemzéseket végzünk. Ilyen elemzés alap­ja lehet a mintavételes mun­kanapfelvétel, az egésznapos munkatükör, de az alkalma­zott munkanorma is. Az elemzések tapasztalatait fel­használva teszünk olyan mű­szaki, szervezési intézkedése­ket, melyek a munkaidővesz­teségeket csökkentik, illetve a munkakörülmények javításá­val további tartalékok fel­szabadítását teszik lehetővé. A munkanorma a munka- szervezés egyik kényszerítő eszköze is. A jó munkanor­ma ugyanis meghatározza a szükséges munkafeltételeket, munkamódszereket és a tel­jesítménykövetelményt ezek­hez köti. Ezért is célszerű, ha a dolgozók minél nagyobb számban dolgoznak munka­normában, de ezért is fordul elő sok helyen, hogy inkább nem is vezetnek be munka­normát. Vállalatunknál a dol­gozók 79,3 százaléka dolgozik munkanormán alapuló telje­sítménybéres rendszerben, mely arány, más vállalatok­kal összehasonlítva igen jó­nak mondható. A feltételek változásait jól érzékeli a tel­jesítmény módosulása, mely­A martfűi Tisza Cipőgyárban évente két és félmillió pár láb­belit gyártanak nyugati exportra, kétmillió párat! pedig szo­cialista országok megrendelésére. Ott készül a világhírű ADI­DAS sportcipők több változata is, amelyek évek óta keresett cikkek a piacokon. Képünkön a sportcipők felsőrészét tűzik a gyár egyik műhelyében be beavatkozni normakar­bantartással akkor szükséges, ha a munka- és keresetará­nyok kedvezőtlen mértékben eltolódnak. Fő célunk' az, hogy a ter­melékenység növekedését el­sősorban a tervezéskor és a gyártás megkezdésekor előre 'ismert munkaszervezési in­tézkedésekkel és ne az utó­lagosnak tekinthető norma­karbantartással érjük el. A normakarban tartásból és a munkaszervezésből adódó megtakarítás arányának ala­kulása jól fejezi ki ezt a tö­rekvésünket. a vállalaton belül önálló egy­ségek jöttek létre (szabászat, tűzöde stb.), melyek például a létszámgazdálkodásban is önállóak. A divatnak megfe­lelően, idénytől és terméktől függően megváltozik a mun­kaigényesség. Ha ez a munkaigény-hul­lámzás nagyon erős és első­sorban az üzemrészek között merül fel, akkor szükségessé válik a dolgozók végleges vagy időszakos áthelyezése, mellyel már több esetben él­Megnevezés 1977 1978 1979 (I—V. hó) normaórában Normakarbantartásból adódó megtakarítás Munkaszervezésből 192 560 153 040 24 140 adódó megtakarítás 30 790 115 850 46 700 Ez a megtakarítás tette le­hetővé, hogy a jelentős lét­számhiány ellenére tervein­ket teljesítettük, illetve ezzel létszámot takarítottunk meg. Az utóbbi években mind jobban gyakorlattá vált a belső munkaerő-átcsoportosí­tás. A technológiai folyamat részekre bontásával ugyanis tünk. A gazdasági és társadalmi szervek előkészítő munkája a biztosíték arra, hogy a dol­gozókat az új munkahelyen ne érintse kedvezőtlenül a környezetváltozás, és kerese­tük ne csökkenjen. Ezek az átcsoportosítások szükségesek, mert a termelés zavartalan­sága megfelelő hatékonyság mellett csak így biztosítható. Természetesen annak módját állandóan keressük, hogy a munka elosztása egyenlete­sebb legyen, és tudatosabban érvényesüljön a létszámter­vezés. sa intenzív tartalékok feltá­rása útján. A vállalati profil tisztításával fokozódott a vállalaton belüli specializá- lódási folyamat, amelyek nö­velték a gépi kapacitások, kihasználását. A veszteség- források feltárásához két módszert alkalmaztunk, még­pedig a kérdőíves, valamint a már említett multimoment módszert. A multimoment módszer alkalmazásával megszüntettük az E—295 tí­pusú adaptergyártás veszte­ségforrásait. Termelékenység és munka­erőgazdálkodás. A minőség- javítás színvonalának eme­lése és a selejt csökkenté­se, a minőségi követelmé­nyek meghatározása, az ez­zel összefüggő munkaszerve­zési megoldások kidolgozása és bevezetése volt a felada­tunk. Készletgazdálkodás és be­szerzés. Ez a terület szoro­san kapcsolódik a számítás- technika hatékonyságának növeléséhez. A szolnoki SZÜV-vel kötött szerződés alapján az összes vállalati anyagügyviteli, anyagsltatisz- tikai készletgazdálkodási fel­dolgozás a szolnoki adatfel­dolgozó központban történik. Ehhez ki kellett dolgozni és egységesíteni az alábbiakat: — A nagyszámítógépes fel­dolgozás kódszámait, bizony­latokat: input-output adato­kat; törzsadattárat, stb. E munka eredményeként becs­léseink szerint a készletgaz­dálkodás színvonala mintegy 25—30 százalékkal javulni fog. Számítástechnika alkalma­zása. A vállalat irányításá­nak további fejlesztését szol­gálja a Mezőgéptröszt dön­tése, amely szerint a szolno­ki Mezőgép Vállalatot szer­vezési mintavállalattá jelöl­ték ki. A számítástechnika alkalmazásával lehetővé vá­lik a termelésirányítás és a pénzgazdálkodás ugrásszerű fejlesztése. Külföldi koope­ráló partnereinknél tapasz­taltuk, hogy a számítástech­nikára alapozott vállalatirá­nyítás hatékonysága messze meghaladja a hagyományos módszerek adta lehetősége­ket. A jelenlegi nehéz népgaz­dasági helyzetben, valamint a fokozódó exportkötelezett­ségek teljesítése érdekében már elengedhetetlen a leg­korszerűbb irányítási mód­szerek alkalmazása. Vállala­tunk a nagyszabású vállalko­zás gyors végrehajtása érde­kében nemcsak belföldi szer­vező intézményeket és egye­temi tanszékeket vesz igény­be. hanem kapcsolatot kere­sünk jó nevű külföldi szerve­ző cégekkel is. összefoglalva elmondhat­juk, hogy vállalatunknál a szervezőmunka fontossága a beruházások fontosságának rangjára emelkedett. Megíté­lésünk szerint a szervezési Drogram végrehajtása a vál­lalat további ugrásszerű fej­lődését eredményezi. Szamos Miklós gazdasági igazgató A munkaszervezés hagyo­mányos formái mellett tanul­mányozzuk a korszerű mun­kaszervezési módszereket és felkészülünk alkalmazásukra. Ilyen az úgynevezett Koval- jov-módszer, melynek lénye­ge, hogy az azonos munka- műveleteken dolgozók mun­kamódszereit összehasonlít­ják, kiválasztják közülük a legtermékenyebbet és ezt be­tanítják a többi dolgozóval. A Bőr- és Műbőripari Kutató Intézettel közösen elvégzett munka tapasztalata azt mu­tatja, hogy kis ráfordítással is jelentős eredményeket ér­hetünk el. A vállalat kun­szentmártoni gyáregységében már átfogóan, egy adott ter­méket komplexen elemezve alkalmaztuk a módszert, melytől 10 százalékos terme­lékenység-növekedést várunk. Az előzőekben leírtak bizo­nyítják, hogy vállalatunknál széleskörűen alkalmazzuk a" munkaszervezés különböző eleméit, és törekszünk a kor­szerű, nálunk, még nem al­kalmazott, módszerek elsajá­títására. Hatása megmutatko­zik abban is, hogy termelé­kenységünket évről évre mintegy 10 százalékkal emel­jük. További célunk, hogy je­lenleg alkalmazott szervezési módszereinket még tartalma­sabban alkalmazzuk, az új módszereket pedig mind szé­lesebb körben bevezessük a vállalat feladatainak teljesí­tése érdekében. Farkas Imre összeállította: dr. Végső Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom