Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-08 / 158. szám

1979. július 1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Este a megyei művelődési központban Megnyílt a Szolnoki Táncszínpad Fafaragó kiállítása az ameleten Színpadon a Vadrózsák Közel másfél hónap telt el a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ átadása óta. Ez idő alatt a progra­mok összeállítói, szervezői igyekeztek kielégíteni mind a fiatalok, mind az időseb­bek érdeklődését. Az intéz­mény helyet adott tudomá­nyos elődásnak, - irodalmi estnek, kórushangverseny­nek, de dzsessz és beatkon- certet is hallhatott a közön­ség. Legújabb kezdeménye­zésük a Szolnoki Táncszín­pad is sikeresnek mondható. A havonta jelentkező elő­adásokon átfogó képet kap­nak a nézők a mai táncmű­vészetből. Neves magyar és külföldi együttesek, szólis­ták tolmácsolásában nem csupán a folklórból kapunk ízelítőt, balett, dzsessz-balett és modem versenytáncok bemutatóit is láthatjuk a pó­diumon. A péntek este el­kezdődött rendezvénysorozat előadásán az Építők Vadró­zsák tánckarának tapsolhat­tak a nézők. Színesen összeállított prog­rammal érkezett Szolnokra a fővárosi együttes. A kalo­csai, csángó és uszkai nép­táncok mellett a Vadrózsák a táncot és a színt ötvöző koreográfiákkal is nagy si­kert arattak. Az utóbbi szel­lemében összeállított dara­bok érdekes, aktuális társa­dalmi, emberi problémákat vetettek fel, fogalmaztak meg. A Kálvária a paraszti közösségből elvágyódó le­gény sokatmondó története. A karakterfigurát jól alakí­tó szólótáncost nagyszerű, dinamikus mozgással kísérte a kar. A koreográfia várat­lan ötletekkel lepte meg a nézőket. A mű értékét, ha­tását nagyszerűen érzékel­tette a befejezés utáni döb­bent csend, majd a kirob­banó taps. Hasonlóan szép megoldásokat láthattunk a Cigánytemető című, vallási népszokást feldolgozó tánc bemutatásakor. A leányok üveges tánca már kevésbé volt#meggyőző. Kissé „tojásokon lépkedve” mutatták be a produkciót. Frappáns koreográfia, tüzes előadásban — így lehetne jellemezni viszont a Vajda- kamarási táncot. Az együttes művészeti vezetője Erdélyi Tibor uszkai — a koreográ­fus szabolcsi szülőfaluja" —; élményei alapján született- megaz Uszkai kenderdörzsö­lő tánc, melyet az együttes befejezésül adott elő. Az ér­dekes munkafolyamatból szokatlan mozgásra épülő látványos kompozíció szüle­tett. A viharos előadás jo­gosan kapott viharos vastap­sot. Elismeréssel kell szólni a táncosokat kísérő Berki László prímásról és zeneka­ráról. Nagyszerű játékkal az együtteshez alkalmazkodva emlékezetes zenei élményt nyújtottak. Ugyancsak pénteken este — a táncszínpad előadása előtt — került sor a műve­lődési intézményben Erdélyi Tibor, a „Vadrózsák” művé­szeti vezetője, népi fafaragó iparművész kiállításának megnyitójára. Az alkotáso­kat Papi Lajos szobrászmű­vész méltatta, majd a tár­latot „átadta” a közönség­nek. Erdélyi Tibor kiállításának egy részlete A lakosság felfedezte saját stúdióját „VIDÉKI” RÁDIÓSOK Vidéki rádiósok — ahogy a Magyar Rádió körzeti stúdi­óit a győrit, a pécsit, a szol­nokit, a nyíregyházit, a mis­kolcit nevezik — sok színes történettel illusztrálják sze­repüket, jelentőségüket a rá­diózásban. Közös bennük az-, hogy vidéken a lakosság fel­fedezte magának „saját” stú­dióját, de nem csak egy város egy járás vagy egy megye, hanem egész országrészek la­kossága. Ki gondolná páldá- ul, hogy a pécsi stúdió több százezer hallgatóval dicseked­het? De látszik a stúdiók le­velezéséből is, hogy milyen fontos kapcsolat alakult ki a vidéki stúdiók és rádióháll- gatók között. Sikerük titka a kommunikációs forrás közel­sége. Pécs volt az első Mesélnek például egy asz- szonyról, aki elvált és magára maradt, gondolt rá, hogy le­velet ír problémáiról a, Nők Lapjának, de aztán lemon­dott róla, mert a szerkesztő­ség „messze van, távol az ő gondjaitól”. Ez az asszony történetesen hőerőműben dol­gozik egy régebbi építésű ka­zán szén-garatjánál. Nehéz -a munka: egy vasrúddal'a ke­zében kell bökdösnie a sze­net, ha darabjai fennakadnak a garatban. Csak néhány is­kolája van, nehezen ír, olvas. De egy alkalommal az ő sor­sához hasonló történet hang­zott el a körzeti stúdió adá­sában, azóta barátságot kötött a körzeti rádióval és levelez, vele... A legmélyebbre nyúló gyö­kerei a pécsi stúdiónak van­nak, itt alakulj meg elsőnek, még a negyvenes évek elején, az ország első iskola-rádiója a Nagy Lajos Gimnáziumban. Alapítója az ismert zenetu­dós, dr. Nádor Tamás, aki ma a pécsi stúdió zenei adásait vezeti. Még diák volt, de rá­érzett arra a szükségletre, hogy a város zenei életének legfontosabb eseményeit va­lahogy rögzítenie kellene s ha már ez megtörtént, az iskola­rádión keresztül élményét meg is kell osztania például azokkal a tanulókkal, akik faluról járnak be és nem tud­nak résztvenni a rendezvé­nyeken!. Nádor Tamás — egyébként ügyvédnek készült, de elhódította őt a mikrofon — használt röntgenlemezekre vágta a diák-stúdióban a vá­rosból szabályos postai tele­fonvonalon érkező zenei elő­adást. A vidéki stúdiók színvona­lát egyébként éppen a vidéki életbe való mély beágyazott­ság határozza meg, amelyet a modern technika nem pótol­hat. De ma már meg van ez is, az is. A rádiósoknak már nem kell nehéz magnókat ci­pelniük, amelyek bizony gyakran felmondják a szolgá­latiét. A pécsi stúdió helyet­tes vezetője dr. László Lajos író — egyebek között az Uránbányászok szerzője — mesélte ezt, aki sokszor na­pokat, heteket töltött riport­alanyai társaságában a Mo­hács-szigeti tanyavilágban, bányákban. „Monstre” közvetítések Ma a modern technikai, kapcsolási és közvetítési lehe­tőségek jóval nagyobb moz­gásteret, a fantázia jobb kié­lését teszi lehetővé a rádió­sok számára. Emlékezetes marad például a pécsi zenés autóbusz ötlete a szilveszteri műsorból és más hasonlók. A vidéki rádiósok gyakran kapcsolódnak országos rá­dióadások műsorába, vagy pedig közvetítenek maguk is országos eseményekről, pél­dául a parlamenti ülésekről, tehát a vidéki jelző már nem nagyon illik rájuk. Különö­sen azóta nem, amióta meg­alakultak a tévé körzeti stú­diói s ezáltal hanggal-képpel mégjobban beilleszkedhet­nek az országos kommuniká­ciós rendszerbe. Itt jegyzem meg, hogy a vidéki rádió stú­diók egyben az újságírás és a rádiózás iskolái: írók, pesti rádiósok és tévé-munkatársak közül számosán indultak el „iskolapadjaikból”, többek között a Magyar Rádió berli­ni és varsói tudósítója is. Nemzetiségi műsorok De ismét a pécsi stúdiót kell kiemelnem, nemcsak magas színvonalú munkája, hanem bonyolult feladatköre miatt is. A stúdió feladata a nemzetiségi adások sugárzá­sa. Német nyelvű szerkesztő­sége elsőnek rendezte meg az anyanyelvi nemzetiségi dalosversenyt („Singe mit uns”l Kerner Lőrinc vezeté­sével. Nem kisebb jelentősé­gű a stúdió szerb-horvát nyelvű adása sem, amely szintén .naponta jelentkezik Pécsről s rendszeresen Buda­pestről is. Ami új eredmény, módszer a vidéki rádiózásban, hamar közkinccsé válik, ennek biz­tosítéka az. hogy a Magyar Rádió gondos munkát végez körzeti stúdióinak központi irányításában. így válik a körzeti stúdiók viszonylag kis létszámú rádiósainak munká­ja, sok kezdeményezése száz- és százezrek javára a magyar vidéken. Sz. E. Jól vizsgáztak az iskolák Észrevételek ez elmúlt tanévről Nem volt könnyű az elmúlt tan­év megnö- vekedett feladataival ered­ményesen megbirkózni, a szeptemberi becsengetés egy sereg újdonságot, változást is jelzett oktatási intézménye- inikban. Az általános isko­lákban életbe lépett az úji dokumentumok egy része, megvalósult a felső tagozat­ban is a tizenegy napos ta­nítási ciklus, elkezdődött a középiskolai szakmunkáskép­zés, s folytatódott az új ok­tatási-nevelési tervek beve­zetése a szakmunkásképző infp 7i«: A változások tükrözik, hogy felgyorsult az oktatás­ügy korszerűsítésének folya­mata. Az elmúlt tanév az 1972-es oktatáspolitikai párt- határozat megvalósulásának jelentős" állomásaként sze­repel majd a magyar isko­láztatás. történelmében, de társadalmi életünk fejlődé­sének is fontos mozzanata az oktatási intézmények meg­újhodása, a társadalmi elvá­rásokhoz való igazodása. Az iskolában folyó munka egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül: az or­szággyűlés az őszi üléssza­kán tárgyalta az oktatás­ügyünk helyzetét, értékelte az 1972-es határozat megva­lósulását az MSZMP Politi­kai Bizottsága, s 1978. no­vember 24-i ülésén a megyei pártbizottság is, amelynek állásfoglalásairól, a felada­tokról pedagógus aktívaülést tartottak március elején. Az új dokumentumok gya­korlati tapasztalatait egy év alapján nem lehet véglege­sen, messzemenő megállapí­tásokkal összegezni. A tíz hónap tapasztalatai azonban arra elegendők, hogy nyu­godtan leszögezhetjük: az új oktatási-nevelési tervek be­vezetése sikeresen történt meg, a nevelők véleménye szerint taníthatók, megvaló­síthatók a gyakorlatban. Az első év utáni megállapítások egy része viszont figyelmez­tet: többek között a körül­tekintőbb bevezetésre, a tár­gyi feltételek — tankönyvek, segédanyagok — idejében történő megteremtésére. Megyénkben is az Oktatási Minisztérium rendelkezései szerint, az országos tenden­ciáknak megfelelően vezet­ték be az új dokumentumo­kat. Iskoláink egy része részt vett az úji oktatási-nevelési tervek vitájában, kísérletei­ben. összegző jelentéseik, megállapításaik igen hasz­nosak voltak. A pedagógu­sok új tantervekre való fel­készítése idejében elkezdő­dött; az utóbbi években több ezer nevelő vett részt a me­gyei Peclagógustovábbképző Intézet tanfolyamain. Jól szolgálta a felkészítést idén tavasszal a pedagógiai na­pok rendezvénysorozata is, amelynek témája a „peda­gógus személyiség szerepe a nevelő iskolában” volt. Meg­oldatlan viszont a gyermek- gondozási segélyen levők to­vábbképzése. Pedagógusaink többsége a kezd,éti nehézségek után ér­ti,‘elfogadta az új dokumen­tumokat, azonosult a felada­tokkal. A nevelési értekez­leteken, a különböző vitá­kon új vonásként jelentke­zett, hogy megnőtt az intéz­ményekben a szakmai mun­kaközösségek szerepe, te­kintélye. Meg kell azonban jegyezni, hogy az általános felügyelet, és a szakfelügye­let munkájában a fejlődés ellenére: nem történt meg a szükséges előrelépés. A lá­togatások, ellenőrzések több­nyire a hagyományos mó­don zajlottak le, így nem szolgálhatták kellőképpen a nevelők felkészítését az új feladatokra, gyakran elma­radt a hasznos tanácsadás, a segítségnyújtás. Kívánni va­lókat hagy maga után az igazgatók óralátogatása is. Néhány intézményben nem teljesítették a kötelező láto­gatási óraszámot, s az ellen­őrzött pedagógussal való vi­táik sem mindig voltak építő jellegűek. Nyilvánvalóan ezek a hiányosságok is köz­rejátszanak abban, hogy ne­velőink egy része az új tan­tervek követelményeiből el­sősorban csak a korszerű eszközök, az új módszerek alkalmazását tette magáévá, háttérbe szorult munkájában az önálló tanulásra, az is­meretek alapos elsajátíttatá­sára való nevelés, a diákok órán kívüli céltudatos tanu­lásának megszervezése. A bevezetett új dokumentu­mok tapasztalatairól, ered­ményességéről az Országos Pedagógiai Intézet néhány megyében ;— köztük Szolnok megyében is — felmérést végzett. A megyénkben ta­pasztaltak megegyeznek az országos eredményekkel, sőt néhány százalékkal még jobb is az átlagnál. Az első osztályban vég­zett vizsgálat szerint —mint ismeretes, az elsősök már minden tantárgyat az új do­kumentumok alapján tanul­tak — fejlettebb volt a tíz hónap után az olvasási, be­széd- és íráskészség a ko­rábbi évfolyamokénál. Ered­ményesebb a matematika ok­tatása is. A hatodik osztá­lyos fizika tanterv pedig el­sősorban a diákok termé­szettudományos * szemléleté­nek, gondolkodásának fej­lesztését segítette nagy mér­tékben. A szakmunkásképző inté­zetekben és szakközépisko­lákban is jó eredményekről adhattak számot a nevelők. A szakközépiskolákban azon­ban gondot jelentett a szak­munkásképzés tárgyi felté­teleinek megteremtése. Tíz szakközépiskolánkban kez­dődött meg ősszel a szak­munkásképzés. A profilvál­táshoz nincsenek meg min­denütt a megfelelő tárgyi féT- tételek, hiányos az iskolai tanműhelyek felszereltségé. A gondok. a hiányos­ságok elle­nére az új dokumentumok bevezetésé­nek, megvalósulásának első tapasztalatai kedvezőek. A sikerben szerepe van a tár­gyi és személyi feltételek alakulásának is. Megyénk­ben az elmúlt tanévben há­rom új általános iskolát avattak — Szolnokon, Csé- pán és Tiszaburán. Az új tantervekhez szükséges esz­közök, felszerelések azonban az országos és a megyei támogatás ellenére sincsenek L! ri,l-/víií+TTn m í n ^ on iclznl oKod Az utóbbi években foko­zatosan csökkent a képesítés nélküli nevelők aránya, je­lenleg az általános iskolai pedagógusok 4,4 százaléka nem szerezte meg még a dip­lomát. Ez az arány 1,5 szá­zalékkal kevesebb az 1977— 78-as tanévinél. A tárgyi és személyi fel­tételek fejlődése, a tartal­mi munka színvonalának emelkedése pedagógusaink felkészültsége elegendő volt arra, hogy nevelőink úgy teljesítették a megnö­vekedett feladatokat. hogy közben nem esett vissza az oktatás-nevelés színvonala. Az elmúlt tanév elé tű­zött feladatok jórészt meg­valósultak. Fejlődött a tanu­lók közösségi érzése, elmé­lyültebb lett a hazafiságról, proletár internacionalizmus­ról alkotott felfogásuk, a munkához való viszonyuk azonban még mindig nem kielégítő, mint ezt a neve­lési értekezleten is megfo­galmazták a tantestületek. Ennek következménye az is, hogy az idén a tanulmányi versenyeken — a néhány első, második, harmadik he­lyezés ellenére sem — sze­repeltek fúl jól diákjaink. Az első három helyezett között végeztek az idén a külön­böző tantárgyakból a török­szentmiklósi s a szolnoki Várga Katalin Gimnázium, valamint a jászberényi Erős­áramú és a mezőtúri Dózsa György Mezőgazdasági Szak- középiskola diákjai. Az utóbbi öt évben nem értek el sikereket tanulóink magyar nyelv és irodalom­ból. politikai gazdaságtan­ból. gyorsírásból, a kereske­delmi és vendéglátóipari, az autóforgalmi és a közleke- désrénészeti szakmai tár- gvakból. Alig van. értékelhe­tő ered,mény matematikából. Egyetlen díjazott helyezést sem értek el a fél évtized alatt a j ászárokszállási, a jászapáti, a kunhegyesi, a kunszentmártoni, martfűi, túrkevei és az újszászi kö­zépiskola tanulói. Ezzel szemben a szolnoki Varga Katalin Gimnázium diákjai tizenhárom értékes helyezést értek el öt év alatt, s ezzel az elsők a megye középiskolái között. A karcagi mezőgazdasági szak­középiskolások tíz jó helyezést mondhatnak magukénak, a mezőtúri Dózsa György Szak- középiskola tanulói pedig nyolcat. Egyaránt öt-öt díja­zott helyezettje volt a fél évtized alatt a szolnoki Ver­seghy Ferenc Gimnáziumnak és a jászberényi Erősáramú Szakközépiskolának. A szakmunkástanulók or­szágos versenyein is jelentős különbségekkel szerepeltek intézeteink diákjai. A leg­több díjazott -„Szakma ki­váló tanulója” a szolnoki 605-ös számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet diákjai kö­zött akadt. Hiba lenne a tanulmányi versenyek alapján az isko­lák oktató-nevelő munkáját túl magasra értékelni vagy valamiféle abszolút sorren­det megállapítani közöttük. Az eredményességnek csak egyik mutatója lehet a ta­nulmányi versenyeken való szereplés. Ha megnézzük azonban a középiskolákban érettségizettek és a felsőfo­kú intézményekben tovább­tanulók arányát, akkor me­gint csak ugyanazokat az iskolákat kellene az elsők között említeni, amelyeknek diákjai a tanulmányi verse­nyeken is jelesen szerepel­tek. A siker tehát nem vélet­len, hiszen olyan iskolák di­ákjai kerülnek az élre a versenyeken, amelyekben igen szép eredményeket ér­itek el az oktató-nevelő mun­kában is. Való igaz, a ta­nulók képességei nem egy­formák egy iskolán belül sem. S hogy némelyik okta­tási intézmény diákjai még­is minden évben az ország legjobbjai között végeznek — jelzi az adott iskola taná­rainak szakmai, pedagógiai felkészültségét, egy-egy ne­velő munkájának minősíté­sét is. A sok díjazott tanuló ta­náraival mégsem találkoz­hatunk a kitüntetettek név­sorában. Az ellentmondás té­nyét bizonyítja, hogy az el­múlt öt év alatt a fent em­lített hat oktatási intézmény pedagógusai közül egy neve­lő kapta meg az Apáczai- díjat, a Kiváló Tanár címet pedig senki sem(!). A jövő feladatai között a tankötelezettségi törvény tel­jesítése áll az első helyen. (Megyénkben 92 százalék­ban teljesül a tankötelezett­ség: az országos átlag meg­közelíti a 95 százalékot!) Az iskolaigazgatók megyei érte­kezletén meghatározott fel­adatok azonban az oktató­nevelő munka, s az iskolán kívüli nevelés minden terü­letét érintik, jól tükrözik az előbbre lépés legfontosabb te­endőit. Egyértelműen lát­szik, hogy a következő tanév sem lesz könnyebb, mint az előző. A sikeresnek mond­ható rajt után tovább foly­tatódik az új dokumentumok bevezetése, egyre jobban vál­tozik az iskola arculata, kö­zelebb érünk a nevelő iskola kialakításához. megvalósítás kulcsszerep­lői a peda­gógusok, akiknek az adott körülmények között kell vé­gezni munkájukat, hiszen anyagi lehetőségeink vége­sek. A belső tartalékok opti­mális kihasználásával, át­csoportosításával megoldha­tó a gondok jelentős része. Bízvást hihetjük a tapasz­talatok alapján, hogy a pe­dagógusok ügyszeretete, po­litikai és szakmai hozzáérté­se és a társadalmi támoga­tás révén folyamatosan meg­valósulnak az oktatásügyi célkitűzések. Tál Gizella A sikeres

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom