Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-01 / 152. szám

1979. július 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kétszázhatvankilenc új tanító A szolnoki kulturális hetek mérlege Diplomaosztó ünnepség Jászberényben Kisné Kovács Agnes átveszi a jeles diplomát Kétszázhatvankilenc frissdiplomás tanító hagyta el az idén az alma mátert, a jászberényi Tanítóképző Főiskolát. A száz­húsz nappali tagozatos, államvizsgázott hallgató tegnap dél­előtt a Déryné Művelődési Központban vehette át az okle­velet A meghitt hangulatú ün­nepségen Kopácsy Béla, az iskola főigazgató-helyettese búcsúztatta el a fiatal taní­tókat, adott jó tanácsokat munkájukhoz. Beszédében méltatta az elmúlt tanév eredményeit, a hallgatók ta­nulmányi, közösségi munká­ját. Megállapította, hogy a tanítójelöltek idén is igen eredményesen szerepeltek a tudományos diákköri konfe­renciákon, sokszínű pálya­munkáikban értékes, az új tantervekhez kapcsolódó ta­pasztalatokról. kísérletekről adtak számotl Elismeréssel illette a főiskolai KlSZ-szer- vezet tanulást ösztönző tevé­kenységét, a kulturális és a sportéletben játszott szere­tjét. A továbbiakban Kopácsy Béla a tanítói hivatás fele­lősségéről, szépségeiről szólt. — Többek között arra hívta fel a fiatal pályakezdők fi­gyelmét, hogy különös gond­dal ügyeljenek az iskolába lépő hatéveseket érő első ha­tásokra, hiszen ezek megha­tározóak a kisdiákok további fejlődésére. A munkához való viszony, a közösségi magatartás, a jó szokások ki-< alakítása, fejlesztése a taní­tók legfőbb feladataihoz tar­tozik. S éppen ez, az ember­formálás jelenti a hivatás szépségét, ébreszti fel a fe­lelősségtudatot. Végül a főigazgató-helyet­tes sok sikert, boldogságot kívánt a búcsúzó hallgatók­nak. Az ünnepi beszéd után dr. Fábián Zoltán főigazgató át­adta a fiatal tanítóknak a diplomát, majd az intézmény kamarakórusa adott műsort. Közművelődési táborok a megyében A nyár folyamán ismét számos közművelődési tábor nyitja meg kapuját a me­gyéből s az ország különbö­ző tájairól érkezett fiatalok előtt. A legnépszerűbb, s örven­detesen a legelterjedtebb köz- művelődési táborforma idén is az olvasótábor. A megyé­ben tizenegy olvasótábort szerveztek, zömmel általános iskolásoknak, de szakmun­kástanulók és felnőttek ré­szére is. A szervezők, jó pe­dagógiai érzékkel külön ol­vasótáborokat hívtak létre a cigánytanulók és a hátrányos helyzetű általános iskolás gyerekek számára Tiszaőr- sön, Mezőtúron, Jászberény­ben. illetve Túrkevén. A tá­borok remélhetőleg az idén is nagy segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a gyerekek, de a felnőttek is, megismerked­jenek az olvasás örömével. Karcagon immár hagyo­mányosan rendezik meg az Tegnap Nyíregyházán a Széchenyi István Közgazda- sági Szakközépiskola aulájá­ban ünnepélyesen megnyi­tották a IV. országos nép- művészeti kiállítást. A több mint 300 kiállító 1814 munkáját — hímzése­ket, szőtteseket, fafaragáso­kat, népi ihletésű bútorokat, gyermekjátékokat — a kö­zönség július 31-ig tekint­heti meg. Az ünnepi megnyitó alkal­mából adták át a rendező szervek díjait. 40 egyéni al- kotónák és alkotócsoportot képviselő szakkörvezetőnek nyújtották át az országos pá­lyázat arany-ezüst és bronz­amatőr képzőművészek tá­borát, amelynek idén július 1-től a berekfürdői általános iskola ad otthont. A részt­vevők művész-tanárok irá­nyításával grafikával, festé­szettel, szobrászattal és ke­rámiakészítéssel foglalkoz­hatnak. s ismereteiket szá­mos képzőművészeti előadás, filmvetítés segítségével bő­víthetik. Tiszakürtön ugyan­csak amatőr képzőművészek táboroznak július 16-tól. Túr­kevén pedig a helyi képző- művészeti kör alkotótáborát rendezik meg július 8-tól. Első ízben rendeznek idén július 15. és augusztus 11. kö­zött régészeti tábort Berek­fürdőn. A résztvevő nyolc­van középiskolás két turnus­ban, a Damjanich János Mú­zeum karcagi ásatásainál se­gédkezik. Hasznos munká­jukon túl. természetesen be­tekintést nyernek a régészek munkájába, megismerkednek a tudományág izgalmas terü­leteivel. plakettjeit valamint a moz­galom legmagasabb elismeré­sét, a Gránátalma-nívódíjat. Ez utóbbiban részesült Csá- szi Ferenc hajdúszoboszlói, Tőke Imre nagytilaji. Kozák Éva mezőtúri, Veszprémy Józsefné szombathelyi, Papp Mihályné székesfehérvári és Tóthné Petras Anna buda­pesti népművész. Ugyancsak Gránátalma-nívódíjat ka­pott a fóti gyermekváros hímző- és szövőszakköre. Vasárnap Nyíregyháza vá­rosközpontjában népművé­szeti vásárt rendeznek, ahol több mint 100 népművész kínálja majd portékáit a várhatóan nagyszabású ér­deklődőknek. Plautus Gorsiumban Plautus „A hetvenkedő ka­tona” című kétrészes játé­kát láthatják az érdeklődők július 19-től hazánk legje­lentősebb rómaikori ásatásá­nak színhelyén, a táci gor­siumban, ahol a székesfehér­vári István király Múzeum az idén is megrendezi a ha­gyományos nyári játékokat. A hajdani római városka fó­rumán az idén kilenc alka­lommal mutatják be az an­tik komédiát. Bohák György rendezésében. A főbb szere­pekben Balázs Pétert. Gyab- rontka Józsefet, Márton And­rást, Gera Zoltánt, Hűvös­völgyi Ildikót és Voith Ágit láthatják a nézők. Debreceni kórus sikere Nagy sikerrel szerepelt a debreceni Maróthy-kórus a hágai nemzetközi fesztivá­lon. A résztvevő 32 együttes közül elnyerték a hollandiai nemzetközi fesztivál első dí­ját. A 70 tagú együttest Czö- vek Lajos karnagy vezényel­te. A debreceni kórus a fesz­tivál után még négy alka­lommal lép a közönség elé. Szegedi szabadtéri program Július 21-én. szombaton in­dul a szegedi Dóm téren a szabadtéri évad Verdi A vég­zet hatalma című operájával, Mikó András rendezésében. Az operát megismétlik még 27-én és 29-én. Július 22-én. illetve 24-én Vásár címmel tartják a Nemzetközi Szak- szervezeti Néptánc Fesztivál gálaestjét. Rendezője: Novák Ferenc. öt alkalommal adják elő Vámos László rendezésében a János vitéz című daljáté­kot: július 28-án, valamint augusztus 4-én, 5-én és 11- én. A három balettest szerep­lője a szófiai operaház ba­lettegyüttese, műsorukon A szépség forrósa című balett szerepel. A prózát idén Szophoklész Antigoné-ja képviseli, ame­lyet augusztus 10-én, 12-én és 14-én adnak elő. A művet Szinetár Miklós állítja szín­padra. Országos népművészeti kiállítás Mezőtúri népművész is kapott Gránátalma-nívódíjat Emelkedő színvonal, növekvő érdeklődés A nyárnak is beillő idei tavaszon kilencedik alkalommal rendezték meg a szolnoki kulturális heteket. Az elnevezés szerencsére nem pontos, a hetek hónapokat jelentének. A műsorkoncentráció és a közönség felvevő képessége ösz- szefüggésében ennek ténye nem elhanyagolható. A bőség zavara igy is kísértett, - örvendetes viszont, hogy ez már nem a hajdanvolt szolnoki hét kulturális szűk esztendő után köszöntőt1! be. Vagyis kiegyensúlyozottabb a megyeszékhely kulturális élete. öt nagyszerű kiállítás esik a szolnoki rendezvénysorozat időszakára: Bényi László és Fazekas Magda festőművé­szek kiállítása, a mezőtúri fa­zekasok múltjába visszate­kintő nagyszerű gyűjtemény bemutatása; a régi perzsa és anatóliai szőnyegek reprezen­tatív tárlata és Suha Zoltán­ná iparművész gyönyörű üvegtárgyainak kiállítása. E kiállításokat — függetlenül attól, hogy kik rendezték — a kulturális hetek szerves ré­szének véljük, hiszen a város lakossága, s a különböző or­szágos rendezvényekre Szol­nokra seregiét vendégek előtt egyaránt nyitva voltak, — s vannak — a megyeszék­hely kulturális élete része­ként. Több mint tizenkétez­ren nézték meg e nem min­dennapi kiállításokat, köztük nem egy a szenzáció erejé­vel hatott. Mindegyik tárlat beszédtéma volt a városban, bizonyítva az arra igazán ér­demes, jól szervezett kultu­rális rendezvények iránti tö­meges érdeklődést. Fesztiválok, találkozók Második alkalommal adott otthont a megyeszékhely a Vándor Sándor munkás- és ifjúmunkás énekkari feszti­válnak. Huszonöt együttes ezerkétszáz dalosa élvezte há­rom napon át a Tisza-partiak vendégszeretetét, örvendetes, hogy a bemutató hangverse­nyek iránt az üzemi művelő­dési házak, központok is ér­deklődést mutattak. A feszti­vál sikere bizonyítja a dal­kultúra szeretetét, s jelzi, hogy kiterjedt tömegbázisa van megyénkben a kórus­mozgalomnak. Felsőfokú jelzőkkel illet­hetjük a Katonai főiskolák fesztiváljának színvonalát. A katonafiátalok találkozója úgymond’ kilépett a hadse­reg keretéből, „civil” tömege­ket mozgatott meg, a szolno­ki kulturális hetek legelis­mertebb rendezvényei között említhetjük. Szerencsésnek érezték magukat, akik befér­tek a Szigligeti Színház néző­terére, a katonaművészek műsoraira. A 6. országos szimfonikus zenekari fesztivál viszont — sajnos — nem kapott olyan közönségérdeklődést, amilyet megérdemelt volna. A nagy hírű szakemberekből álló zsűri elragadtatással szólt a résztvevő zenekarok — ösz- szesen tíz — javarészének művészi teljesítményéről, ám a közönség távol maradt e hangversenyekről. Ez azért is érthetetlen, mert már hosszú idő óta eredményes hangver­senyévadokat tartanak a vá­rosban. Minden bizonnyal jó­részt szervezési okokkal le­het magyarázni a megérde­meltnél szolidabb érdeklő­dést. Számunkra mégis öröm ez a fesztivál, hiszen az ama­tőr szimfonikus zenekarok — ha van ennek a meghatáro­zásnak egyáltalán létjogosult­sága — egészének fejlődésén belül is kiugró művészi szín­vonalra jutott a szolnoki ze­nekar. Sajnálnánk, ha még mindig a „senki sem próféta a saját hazájában” suta elve érvényesülne, — s ennek el­lent is mond a Bartók Béla ’kamarakórus hangversenyé­nek nagy közönségsikere. A vártnál szerényebb mű­vészi színvonalat hozott a 9. országos néptáncfesztivál. Or­szágos sajtófórumok is kifo­gásolták néhány, már isko­lát teremtett vezető koreog­ráfus és együttes távolmara­dását. Sajnálatos lenne ha Szolnok szerepe a magyar folklór nagy seregszemléjé­ben elszürkülne, rangját ve­szítené. Mi vitatjuk, hogy a „mélypont szele érintette meg Szolnokot” — ahogy ezt ború­látóak megfogalmazták — hiszen az átmenetileg való­ban hullámvölgyben lévő Ti­sza táncegyüttes helyett a Jászsági Népi Együttes a zsű­ri és a közönség által elis­mert kirobbanó sikerrel kép­viselte tánckultúránkat. Nem érvelünk az előzőek tudatá­ban sem azzal, hogy nem raj­tunk múlik — mint házigaz­dákon — a fesztivál sikere, sokkal inkább azokat az egészséges tendenciákat kí­vánjuk támogatni, amelyek a magyar néptáncmozgalom to­vábbi fejlődésének szükséges­ségét hangsúlyozzák. A fesztivál közönségsikere a szakmai viták és elégedet­lenségek ellenére is jelentős volt: a színházban tartott négy előadás túlzsúfolt néző­terén egy gombostűt sem le­hetett volna leejteni. Világhírű vendégek, — és hazaiak Lehet vitatkozni a lipcsei Gewandhaus zenekarának műértelmezésén, előadásmód­ján — a szaklapok meg is tet­ték — de az kétségtelen, hogy a szolnoki hangversenyévad egyik kiemelkedő eseménye volt vendégszereplése, ahogy a Karolás Trikolidis vezé­nyelte szegedi zenekaré is. Mindkét hangversenyen há­lás közönség, telt ház tapsolt. A daloló ember örömét fe­jezte ki a 7. országos szövet­kezeti dalostalálkozó is. A közművelődés iránti elköte­lezettséget éreztük abból, hogy a hangversenyek jó ré­szét a megyeszékhelyen kívül — négy nagyközségben — rendezték. Olyan törekvés ez, amelyre — mór csak a me­gyeszékhely kulturális kisu­gárzó hatása érdekében is — jobban oda kell figyelnünk, s a jó példát széleskörűbbé kell tenni. Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző igazsága egyértelmű: meg kell osztani a zene örömét a megye egész lakosságával, a zene- és énekkari találkozó­kat ne csak Szolnokon ren­dezzék. A szövetkezeti dalos­találkozó meghittsége, közön­ségsikere már bizonyította Farkas Ferenc elgondolásá­nak célszerűségét. Nem a számok bűvöletében Az április első hetében megnyitott szolnoki kulturá­lis heteknek június közepéig csaknem hatezer vendége volt. A különböző együttesek­kel, művészeti csoportokkal, zenekarokkal ennyien láto­gattak a Tisza-parti városba. A nézők, illetve a hallgatók száma meghaladja a har­mincezret. Tekintélyes szám ez, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez nem harmincezer embert jelent. Említettük, hogy a szolnokiaknak a bő­ség zavarával kellett küsz­ködniük — nyilván az érdek­lődési kör is szelektált. — nem mindenki jutott el min­denhová, ám a számok arról is vallanak, hogy a kul­turális érdeklődés most is komplex módon mutatkozott. Hosszasan lehetne még sorol­ni a kulturális hetek idején tartott irodalmi, művészeti rendezvényeket, a könyvnap eseményeit, gyermekműsoro­kat. Mindezek színvonala — természetesen — változó volt, de egytől egyig fokozott ér­deklődés közepette, sok néző, hallgató előtt zajlottak. Az idei kulturális hetek egyik legnagyobb erénye éppen ez volt: a kultúra szép palettá­jának számos színét, színár­nyalatát kínálta a közönség­nek. Tiszai Lajos (Fotó: Temesközy) Régi porta..

Next

/
Oldalképek
Tartalom