Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-29 / 176. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 29. TABOR! TABOR! TABOR! ★★★★ FIATAIOKNAK trtrCrir irü -irCt x? -trírir fi f; ☆ frit fririririririt Van ugye kis tábor és nagy tábor, sátortábor, üdülőtábor, alkotótábor, építőtábor, olvasótábor, régésztábor és még sokféle. Hogy az évek alatt a sátrak „kinőtték” magukat és faházakká, csinos téglaépületekké formálódtak? Változik a világ, miért pont a táborok ne változnának? Valójában tehát már nem is igazi tábor a tábor? De tíz. Mi teszi azzá? A szabad akaratból választott né­hány napos közös munka. A barátság szorosra fonódó szálai. És mi még? Erről beszélnek a tá­borok lakói az alábbi hasábokon. Az avarok nyomában A kedvenc Karcagon az a hír kelt szárnyra mostanában, hogy az éj leszállta után avarok menekülnek a városon át. Noha a szemtanú bizonyos­ságával senki sem tud szá­mot adni az eseményekről. A karcagi tréfacsinálók szerint tehát futnak az ava­rok, s hogy kik elől? Ez sem titok. Néhány régész és legalább három tucat kö­zépiskolás diák „vetemedett” arra, hogy szemügyre vegye a Karcag határában tavaly fellelt avar temetőt. Igen ám, de az ásatások harma­dik napján még csak ásó és lapátnyéllel találkoztak a régészeti szaktábor elszánt kutatói. Temető, sírok, föl­di maradyányok, érdekes le­letek sehol. (Innen a kósza hír.) Jobban mondva talál­tak már valamit; egy neo­litkori cserepet, de mint köztudomású, ennek semmi köze az avarokhoz. Hát ke­resnek tovább s mire cik­künk megielenik. bizonyára Veres Anikó és Pozsonyi Katalin türelmetlensége is elmúlik, hiszen a leletek ál­tal, —• amit természetesen ők pillantanak meg legelő­ször — már érdekes titkok tudói lesznek. De vajon helyes-e a fel- tételezés? Tényleg olyan ér­dekesek ezek a titkok? Kö­zönséges halandó számára bizonyára, hisz a régészek munkáját óhatatlanul is va­lamiféle titokzatosság lengi körül. Keveset tudunk róla ugyanis. No, azért akadnak kivételek. Gazdag Erzsébet például, a szolnoki Tisza- parti Gimnáziumból, ’ aki már kapott ízelítőt a régé­szet tudományából. — Fakultatív tantárgy­ként foglalkozom a közgyűj­teményekkel, így a múzeu­mokkal is. Ezeken az órá­kon esett szó a régészetről. Nos, tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy itt va­gyok. Az órákon hallottak felkeltették az érdeklődése­met és az elmélet után kí­váncsi lettem a gyakorlatra is. — És milyen? — Hát a föld az jó ke­mény, — sóhajt Rácz Zoltán, aki az erősebb nemhez tar­tozván a munka nehezebb végéit fogta meg. Ás, lapá­tol, és lapátoL .. egyébként pedig régész szeretne lenni. — Több ásatásnál „kot" nyeleskedtem” már — mond­ja. — Itt szeretnék megta­nulni feltárni. Ámbár ez nem is olyan egyszerű. A Karcag környé­ki ásatások másik színhe­lyén. Orgondaszentmiklóson — ahol egy kun település­hez tartozó temető feltárását folytatják a szakemberek a diáikok segítségével —mond­ja Tímár Zoltán: r— Óriási élmény, ha az Egy Vili. századi avarteme­tőt tárunk fel, körülbelül kétezer sírhellyel számolunk — magyarázza Madaras László, a régészeti szaktá­bor vezetője az ásatások emlber talál valamit, de még nem minden; felszínre is kell hozni a leleteket. Ez pedig körültekintő és óva­tos munkát igényel. Főleg i tt, ahol a talaj adottságok miatt szinte teljesen elpor­lad,t csontmaradványok is előfordulnak. Amit Zoli mondott, annak már egy kicsit „szakma íze” is van. Madaras László a régészeti ásatások egyik ve­zetője nem csodálkozik raj­ta, hisz mint mondja, a gyerekek egyszerűbb szak­munkákat is ei tudnak vé­gezni. Mérések, rajzok, tér­képkészítés, a leletek elcso- magolása... Lám ki gondol­ná, hogy a régészet egysze­rűbb oldala is ilyen sokré­tű, ám még közel sem mond­tunk el mindent róla. Hoz­zátartoznak például azok az előadások is, amelyek segít­ségével szűkebb hazánk s annak határain túl az egész ország történelmének egy- egy korszakával ismerked­hetnek meg a diákok. Olyan tudás megszerzéséről van itt szó. amelyre a középis­kolás történelemtankönyvek hézagosán vagy pedig egy­általán nem adnak módot. No. de ettől szaktábor a szaktábor, de mitől tábor a tábor? — Attól oéldául. hogy az embernek ritkán van módja eev nyolc személyes katonai sátorban tölteni ábrándos nyáréiszakáit és zsibbadt tagjait egy süllyedő haig. akarom mondani kemoing- áay fedélzetén megnihentet- ni — neveti el magát Veres Anikó Különben mit mond­tak? Mé<? hátra •”an időnk tava. «, ba az első avar is felbukkan végre a földből, a ma.gani részéről háromszo­ros hur-á a tábornak Török A kedvenc Tyutyu Levél az otthoniaknak Kedves Apa és Anya! ' Rögtön azzal kezde­ném, hogy fölösleges volt elcipeltetnetek ve­lem a gumimatracot, meg a hálózsákot, a ménkű sok konzervet, a vízhat­lan esőkabátot, a vihar­lámpát és a flitteres kis~ estélyit. Ezt már tavaly is mondtam, de nektek hiába beszél a gyerek. Egész normálisak azok a faházak, ahol bennün­ket elszállásoltak; Ha 'fekszem, itt van a fejem fölött a fölirat: szeret­lek Józsi. Annyira még­sem, hogy nagybetűvel írja. Persze nem ezért normálisak a faházak, hanem azért, mert ké­nyelmesek, jók a vas­ágyak, és mert van hi­deg-melegvizes zuhany is. Adtak paplant, ha meg hűvösebb az éjszaka, akkor magunkra húzhat­juk a plusz pokrócot, mert az is van. Úgyhogy a hálózsákot most köl­csönadtam a Tyutyunak. Ez egy kutya. A tábor kedvence. A csajok mind neki hordják a kaját, már olyan kövér, az a dög, mint a luftballon. Alig fér a zsákba. Én is kínáltam már májkrém­mel. meg olajos hallal, hogy ne kelljen hazaci­pelni a temérdek kon­zervet, de ennek jobban ízlik a szakács föztje. Nekünk is. Az esőkabátot, ha már itt van, kicsit átalakítot­tam. Ne ijedj meg, apa, azért horgászni még el­mehetsz benne, legföl­jebb a város szélén le­veted, amikor jössz ha­za. Volt rongyosbál. meg divatbemutató, beöltöz­tem Robinson-lánynak, ahhoz klasszul illett a lenyesett ujjú esőkabát. Ja, igen. A brigádunk első a munkaverseny­ben. Megcéloztuk a vég­ső győzelmet is, azt sut­togják, azért a Balcsi- hoz szóló üdülőjegyet le­het kapni. Az állami gaz­daság vezetői állandóan itt kódorognak körülöt­tünk és nem győzik di­csérni a kezünket. Me­lózni jöttünk, nem? Hogy ennyi ezer, meg annyi millió forint, az engem nem dob föl, az érdekel, hogy barack ne marad­jon a fán és kész. Agyon nem dolgozzuk magunkat, de lazsálni sem lazsálunk. Korán kezdünk, hogy marad­jon idő a játékra, a diszkóra, a kirándulásra. Nyugi anya, a falusi srácok is pont olyanok, mint a városiak. A diszkóra beengedik őket a tábor férfiai: a tábor­vezető meg a doki. Jót ropunk, aztán szépen ha­zakocognak. Hanem az a doki, csuda egy ember! A második napon mon­dom neki, hogy fáj a gyomrom. Azt feleli er­re, mutassam a ládá­mat. Mutatom, félig van. Na látod, mondja nevet­ve, ha a láda lenne tele barackkal, a hasad meg csak féliq. akkor legrosz- szabb esetben a láda fáj­na. Hát ilyen. A hétvégén eljöhettek meglátogatni, de kaját ne hozzatok, mert nem tudok vele mit. csinálni. Legföljebb a Tyutyu kövéredik tőle. Csókol mindenkit tá­borozó lányotok: Kati Lejegyezte: Hortobágyi A kunok a kápolna köré, a temetőárkon belül temetkeztek, a vallási előírások szerint csak a „bűnösöket" temették az árok külső oldalára. Ám úgy látszik, kun őseink nagyon tisz­tességes emberek voltak, mivel az árkon túl még senki sem talált sírokat Fotó: Pósa T. Kamasz építők a Széchenyit! A szolnoki építőtábor igazán „építők tábora”. Lakói, gim­nazisták, szakmunkástanulók - Nógrád és Szolnok megyeiek - a Széchenyi lakótelep építkezésein dolgoznak. A tábor a Mályás király úti Általános Iskolában az idén hatodik alkalommal nyi­totta meg kapuit, öt nyáron át háromezer diáknak adott otthont, munkát. A táboro­zok részt vettek a megye- székhely minden jelentősebb építkezésén, találkozhattunk velük többek között a „piros iskola,,’ a művelődési köz­pont építésén. A diákok munkájának termelési értéke tavaly egy millió hétszázezer forint volt. Várhatóan ennyi lesz az idén is. Az eddigi csoportok eredményei min­denesetre biztatóak. A harmadik turnus tizenkét brigádja között szoros a küz­delem. Az első hejyen a szol­noki 605-ös, a mezőtúri 626- os és a jászberényi 606-os számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet tanulói állnak. A gimnazisták, szakközépisko­lások brigádjai a középme­zőny helyezéseit „bérelték ki”. — A szakmunkástanulók­nak könnyű — magyarázko­dik a versenytábla , előtt Te­lek Zsolt, negyedikes salgó­tarjáni szakközépiskolás. — Nekik olyan, mintha gyakor­laton lennének, azt csinál­ják, amit tanulnak. Ök irá­nyítanak, mi vagyunk a se­gédmunkásaik. Évfolyamtársa, Gyetvai György véraláfutásos tenye­rét mutatja. No persze a töb­biek keze sem bársonyos, néhány „harci sebet” mind­annyian szereztek már. Egyi­kük nem éppen kemény munkával. Az egész tábor rajta nevetett, amikor a dis­co után sehogysem tetszett neki a takarodó, s kiugrott az ablakon. A dolognak csak egy szépséghibája volt, ép­pen az ott sétáló táborvezető elé huppant. Amúgy szeren­cséje volt, semmi komoly baja nem esett, de azért megfogadta, hogy eztán csak ajtón át közlekedik. A tár­saktól persze volt mit hall­gatnia, fél éjszakán keresztül poénkodtak, hogy az első sorba ültetik a délutáni köz­lekedési előadáson, meg hogy inkább a defekt csinálást gyakorolta volna. Hogy kerül a defekt a tá­borba? Az idén hat építőtá­borban, köztük a Szolnok megyei ÁÉV táborában kí­sérleti jelleggel bevezették a közlekedési' ismeretek Okta­tását. Nem mondhatni, hogy a diákok nagyon lelkesedné­nek érte. A tanfolyam hat kétórás előadásból áll, a vé­gén vetélkedőt rendeznek a tanultakból, s aki akar vizs­gát tehet kismotorvezetésből. Sikeres vizsga után ingyen megkapja a jogosítványt. A százötven táborozóból har­mincán jelentkeztek vizsgára. Egyikük a szajoli Rékási Miklós, a szolnoki 605-ös számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet lakatos tanulója. — A többiek bátornak ne­vezik ezért... — Vezettem én már nagy motort is. Igaz, hogy csak á Tisza gáton, de gyakorlatnak jó volt, sőt szereltem is már, — bizakodik a sikeres vizs­gában. — Mi majd inkább druk­kolunk Miklósnak, az köny- nyebb — vélekedik Botka Lajos , a mezőtúri szakmun­kásképző kőműves tanulója. — Mivel töltenék szíveseb­ben az időt a tanfolyam he­lyett? — Ismerkednénk a város­sal — mondják a nógrádi fi­úk. — Fociznánk, pihennénk, pingpongoznánk inkább — mondják a szolnokiak. Erre is van természetesen lehetőség, s idő. A táborve­zetők változatos programot állítottak össze a délutánok­ra, estékre. A már említett diszkó mellett többek között filmvetítések, a Mikroszkóp színpad vendégjátéka szere­pel a programban, de vá­laszthatnak a diákok a város kulturális és sportrendezvé­nyei közül is, hiszen az épí­tőtábor is tábor, a fiatalok a munka mellett szórakoz­hatnak, művelődhetnek. — Tál — Szabolcsiak címereznek Szenttamáson Cimerezés. Nem sok fia­tal tudja mit jelent ez a szó. Ám azok a szabolcsi lányok, akik a Törökszent­miklósi Állami Gazdaság szenttamási kerületének hibrid kukorica tábláiban dolgoznak, gyakorlati ta­pasztalataik alapján állít­ják: nem könnyű munka a cimerezés. Az egykori Al- mássy-kastély hatalmas ős­parkja nyújt otthont a nyári hónapokba n ideér­kező diákseregnek. Hajnali negyed öt. Ilyen korán bizony kevesen pat­tannak ki az ágyból. Hát még egy diák aki hozzászo­kott, hogy a szünidőben 9-ig is nyújtózkodhat. Egyetlen táborlakó sem vette észre, hogy elromlott az ügyeletes vekkere. Az állami gazdaság dolgo­zói, akik a reggelit készítik a közelben, megérezték a bajt. A madár-dal volt a jel. Valami történhetett a gyere­kekkel, gondolták, hiszen normális körülmények kö­zött ilyenkor már diszkóze­nétől hangos a környék. Így ők ébresztették a tábort Csipkerózsika álmából. Gyors reggelivel a lányok 1 óráról 20 percre csökken­tették a késést. Az állami gazdaság vezetői is „megbo­csájtották a lustálkodást”, sőt még ajándékot is kapott tőlük a tábor: egy új ébresz­tőórát. * * * Kis csoport figyeli a ping­pongmérkőzéseket. Vala­mennyien a nyírbátori Báthory István Gimnázium tanulói. — Eddig ti dolgoztatok a legjobban. Hogyan sikerült az élre törni? I — Szerencsére egy osztály­ba tanulunk már három éve. Ismerjük és segítjük is egy­mást. Emellett a „lassan járj tovább érsz” közmondás elve alapján dolgozunk — vála­szolt Vékony Magdolna bri­gádvezető. — Hallottuk, hogy néhány nap után haza akartatok utazni... — Ja, az egy félreértés volt. Nem gondoltuk mi ko­molyan, csak hát egy téves eredményhirdetés nagyon el­keserített bennünket... Azonban hamarosan rájöt­tünk arra, hogy dolgozni, s nem duzzogni jöttünk ide. • • • — Te már „veteránnak” számíthatsz itt. Milyen érzés? — kérdezem Szarka Erikától, aki eddig a legtöbbször — háromszor — volt már épí­tőtáborban. — Tulajdonképpen kelle­mes. Én már megszoktam a legeltérőbb körülményeket is, így nem lep meg semmi. — Mi vonzott újból ide, hiszen azért ez mégsem igazi pihenés? — Nehéz ezt megfogal­mazni. Talán a közösség, az új barátok. Az egész egy jó buli. Itt is nagyszerűen ér­zem magam. — Jövőre? — Valószínűleg felvételi, és mindenképpen pihenés. Nem szabad elfelejtkezni a táborparancsnokról sem, hiszen közvetve ő is részese a sikereknek. Sulyok Gizel­la tanárnő — vagy ahogyan mindenki nevezi: Gizi néni él-hal a munkájáért. Tapasz­talatot már szerzett az utób­bi tíz nyár táborvezetői mun­kája alatt. Egyszerre szigorú és engedékeny, • ahogyan ezt mindkét fél érdeke megkí­vánja. Gizi néni mesélte a következő történetet: — Tavaly az egyik nap fá­Egy a tízpróba közül radtan indultak volna vissza a gyerekek a táborba, lemos­ni magukról a port, kipihen­ni a nehéz munkát, de... három kislány eltűnt. Kiabál a brigád, nem kerülnek elő. Csatárlánc alakul, nem is hiába: a kukoricatábla végén kuporognak az elveszettek, pityeregnek. — Hát nektek mi bajotok van? — kérdi ba­rátságosan a műszakis fiú, akit a lányok „kedvesen” csak hajcsárnak becéznek. Sok nyaggatás után végül is elmondják, hogy mi bánt­ja őket: nagyon magas a ku­korica, ők pedig kicsire nőt­tek, nem érik el a címert. — Ez is probléma? — nevetett Zoli bácsi, a termelési igaz­gató, ahogy meghallotta a lányok panaszát. És másnap a búsfaífodók uborkát szed­tek. Az idén nem volt ilyen eset. Még nem túl magas a kukorica, a kisnövésűek is elérik a tetejét. * * * A Bagi Ilona Ifjúsági Épí­tőtábor lakói immár harma­dik éve szabolcsi lányok. A gazdaság vezetősége nagyon elégedett munkájukkal. A táborban évente ezer diák­lány dolgozik. Tavaly mun­kájuk értéke 7 millió 600 ezer forint volt. A szám jól tükrözi, hogy mekkora se­gítséget jelent a lányok mun­kája a nyári csúcsidőben. * * * Esteledik. A parancsnoki szobába beszűrődik a ping­pong és tollaslabda-csaták zaja. Az erdő felől énekszó hallatszik. A tábori hangos­bemondón közlésre vár egy hír: „Holnap 120 diák Csor­bára megy, a többi Szentta­máson marad. Pósa—Daróczi Nézzük csak: hogy is állunk?

Next

/
Oldalképek
Tartalom