Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-26 / 173. szám
1979. július 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megyénk népművészete ma ' pásztor gazdagon faragott kampósbotja, a hajdani szűcs- mester zimamkós időben meleget adó kisködmöne, a fazekasmester ivásra buzdító pálinikásbutellája, hímzések, szőttesek, régi idők megany- nyi ránk maradt kincse, ha múzeumokban is összegyűjtve, jelzi; napjainkban is tovább élnek népművészetünk legszebb hagyományai. Ám nemcsak a kiállítások mozdulatlan csendjében, hanem alkotó módon. Ma új mesterek teremtik a szépet. Ezidőtájra persze sokminden megváltozott, a régi paraszti közösségek felbomlottak, az ismeretlen alkotók helyett ma nevükön szólítjuk legjelesebb népi iparművészeinket, akiknek zöme önálló műhelyek helyett szövetkeze lek ben kamatoztatja tehetségéi . Megváltozott a kontroll is. amíg régen csak a közösség gyakorolt ítéletet egy-egy alkotás felett, ma muzeológusokra, szakemberekre hárul ez a feladat. Nekik egyébként nagy szerepük van abban is, hogy ne maradjon egyetlenegy értékes alkotás, alkotó sem ismeretlenül, annál inkább, mivel népi iparművészeink jelentősége korunkban nagyon nagy. hiszen nemzeti kultúránknak a régmúltba visszanyúló, igen nagyra értékelt ágait művelik és adják át a jövőnek. Ezért is választották tanácskozásuk témájául megyénk népművészetének jelenlegi helyzetét, az utóbbi években rendezett népművészeti kiállítások tapasztalatait a Szolnokon közelmúltban megrendezett közművelődési cso- portértekezlet. résztvevői. Köztudomású, hogy Szolnak megyében leggazdagabb hagyományai a népi fazekasságnak vannak. Már a fel- szabadulás előtt híressé vált Középpontban a fazekasság a népművészet hagyományain felnőtt Badár Balázs mezőtúri és Kántor Sándor karcagi fazekasmester, aki később „iskolát” teremtett Karcagon, számos fiatal fazekas népművész nevelkedett fel mellette. Megyénkben ma a fazekasságot művelik legszélesebb körben. A népi fazekasok termékeinek világhírét bizonyítja, hogy Kántor Sándor 1958-ban megkapta a brüsszeli világ- kiállítás nagydíját, tavaly pedig Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát, vagy például az, hogy a mezőtúri fazekasság tanulmányozására az utóbbi években az Egyesült Államokból és Kanadából érkeztek szakemberek. Mindez jelzi, hogy a fazekasság jó talajra lelt Szolnok megyében, amelyet azok a kiállítások, tanácskozások is táplálnak, amelyeket az utóbbi esztendőkben rendeztek. Említésre méltó például 1972-ben Karcagon a tudományos-kulturális napok idején rendezett nagyszabású kerámiakiállítás, majd nem sokkal később, 1973-ban, az az országos tanácskozás, amelyet a Mezőtúri Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezetének munkájára építettek .és részt vett rajta hazánk valamennyi számottevő fazekasa. Több kiállításon ismerkedhetett a közönség a mezőtúri, tiszafüredi és karcagi fazekastermékekkel is. A karcagi Győrffy István Múzeum jóvoltából az ország számtalan városában láthatták már az érdeklődők Kántor Sándor, ifi. Szabó Mihály- munkáit, a karcagi fazekasság reprezentáns darabjait. Ezt az utat folytatva rendezik meg idén először, majd ezt követően három- évenként a szolnoki fazekas- triennálét a megye, de az ország tájegységi fazekasságának is mintegy tükröt tartva. A múzeumok korábban is munkájuk fontos részének tekintették a népművészet ápolását, hagyományainak gyűjtését. Bemutatkozási, lehetőséget teremtve ösztönözték a ma dolgozó népművészeket, akár úgy, hogy a hagyományos népművészeti anyagokat vonultatták fél, akár úgy, hogy a mai alkotásokat sorakoztatták egymás mellé. Ezt a törekvésüket a jövőben is folytatják. Továbbra is a népi fazekasság áll tevékenységük központjában, de a népművészet egyéb ágait sem hanyagolják el. Tavaly a szolnoki Galériában komplex módon mutatták be megyénk népművészetét. A jövőben inkább az egyes ágazatok kerülnek előtérbe. a múzeumok mellett igen jelentős szerep jut a tanácsoknak is népművészetünk ápolásában, a tehetségek, jó törekvések felkarolásában, hiszen közreműködésükkel szerveződnek a népművészeti táborok — mint például a ma már hagyományos tisza- kürti alkotótábor — teremtődnek fórumok, amelyeken a műalkotások bemutatása mellett szakmai vitákra is lehetőség nyílik. Nem utolsó sorban a tanácsok ösztönzően hathatnak, együtt az alkotók erkölcsi és anyagi elismerésével, megyénk népművészetének további fejlődésére, újabb tehetségek kibontakoztatására, újabb alkotások születésére. T. E. A megyében A Hónap fotója című pályázatunkra érkezett. Gál Lajos (NagyIván): Hazafelé A VL ötéves tervben: Új színház Nyíregyházán és Zalaegerszegen Orosz László nyilatkozata Magyar mozgalmi zászlá Párizsból A forradalmi harc becses tárgyi emlékévei gazdagodott a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum. Birtokába jutott a francia Általános Munkás- szövetség — CGT — magyar csoportjának zászlaja. Az egyméteres bordó, bársony, aranyszállal hímzett zászlót több mint száz más dokumentummal együtt Zsiga Pál Párizsban élő veterán ajándékozta a múzeumnak. A budapesti születésű idős kommunista 1929-ben kényszerült emigrációba. Részt vett -a spanyolországi polgárháborúban és a francia ellenállási mozgalomban. Jelenleg is a Francia Kommunista Párt tagja, a CGT társadalmi aktivistája. A viharvert, kok tüntetést „látott” zászlóval együtt átadta 1922-es magyar szak- szervezeti könyvét és spanyol polgárháborús zsoLd,- könyvét. A zászlót rövidesen a múzeum állandó kiállításán helyezik el. a nemzetközi harcok emlékei között. , Új nyelvi lemezek Az idegen nyelvek köny- nyebb, gyorsabb és eredményesebb elsajátítását segítő új taneszközökkel gyarapodik a könyves- és a hanglemezboltok választéka. Az Idegennyelvű Továbbképző Központ, a Tankönyvkiadó és a Hanglemezgyártó Vállalat együttműködésének eredményeként a közelmúltban jelent meg az üzletek kirakataiban a Hungaroton alapfokú és haladó francia nyelvlecke albuma. Az első francia albumokat rövidesen újabb idegen nyelvű — orosz, angol és német — tankönyvek, illetve hanglemezalbumok követik. Az orosz nyelvlecke alapfokú anyaga a tervek szerint ez év őszén, az orosz középfokú — a hozzátartozó tankönyv elkészültétől függően — előreláthatólag ugyancsak még az idén megjelenik; az angol, valamint a német alap- és középfokú nyelvleckék anyagainak kiadását pedig jövőre tervezik. A Hanglemezgyártó Vállalat gondol azokra az idegen nyelvek iránt érdeklődőkre is, akiknek nincs lemezjátszójuk: tervezik, hogy a közeljövőben megjelenő új tankönyvek anyagát magnetofon kazettákon is árusítják majd. A Kulturális Minisztériumban megvonták az el-’ múlt színházi évad mérlegét, s lényegében már kirajzolódtak az új évad körvonalai is. Ebből az alkalomból kért nyilatkozatot Orosz Lászlótól, a színház-, zene- és táncművészeti főosztályvezetőjétől Molnár Erzsébet, az MTI munkatársa. — Az elmúlt színházi évadot a magyar dráma újabb térhódítása jellemezte. A bemutatott darabok egynegyede, egészen pontosan 44 produkció, mai magyar dráma volt. Több színvonalas alkotás született az 1918— 19-es forradalmak évfordulója alkalmából. S ezideig két darabbal emlékeztek színházaink a centenárium alkalmából Móricz Zsigmondira, valamint Krúdy Gyulára. Az évad legkiemelkedőbb produkciói között szerepeltek klasszikus orosz és szovjet művek. Művészeti életünk eseménye volt Gorkij: Éjjeli menedékhely — énekelőadása a Nemzeti Színházban, s az emlékezetes sikereik közé tartozik a szolnokiak Tolsztoj: Legenda a lóról, valamint a pécsiek Roscsin: Szerelvény a hátországban című előadása. Színházaink repertoárjukon tartották az utóbbi években színre vitt sikeres szovjet darabokat is. A gazdag évadból a Vígszínház, a Népszínház, valamint a veszprémi és a kaposvári színház Shakespeare-bemuta- tóit, valamint Büchner: Danton halála című művének Nemzeti Színház-beli bemutatását említeném meg. Ugyancsak az évad kiemelkedő eseményének számított a magyar d,ráma .szovjetunióbeli fesztiválja, amelynek során 128 szovjet színház 36 magyar szerző 45 művét 18 nyelven tolmácsolta. A fesztivál továbbfejlesztette a magyar és a szovjet testvérvárosok színházi kapcsolatát is. A másik nagyszabású sorozat a lengyel színházi és zenei napok Magyarországon elnevezésű program volt, amelynek során 16 klasszikus és modern drámát adott elő három lengyel színházi együttes, s ezen kívül több rendező és tervezőművész vendégszerepeit országunkban. A lengyelországi magyar színházi zenei, napokon a Nemzeti Színház és a veszprémi Petőfi Színház társulata képviselte a magyar színházművészetet. Bolgár és román színházakkal, produkciókkal is megismerkedhetett a magyar közönség, ugyanakkor több magyar együttes szerepelt a szomszédos országok határmenti körzeteiben. — Az új évad is számos mai magyar drámát ígér. Illyés Gyula, Csurka István, Fejes Endre, Hubaj Miklós, Karinthy Ferenc, Maróti Lajos, Páskándi Géza, Szabó Magda és más neves kortárs szerzők" újabb műveit mutatják be a színházak. Csaknem 20 fiatal drámaíró, köztük Bereményi Géza, Boldizsár Miklós, Czakó Gábor, Kiss Anna, Ördögh Szilveszter, Schwajda György, Spiró György alkotásait is színpadra viszik. — Az új évad kiemelkedő eseménye lesz a szovjet drámák magyarországi szemléje. Ezen 24 színház előadásában 31 klasszikus és kortárs orosz és szovjet író alkotását ismerhetik meg az érdeklődők. A szovjet nép mai életéről vallanak majd Suksin, Trifonov, Vampilov, Arbuzov, Aljosin és mások művei, de nem hiányoznak az orosz klasszikus drámák sem. Puskin, G°S°k Csehov alkotásai. Tíz szovjet rendező és több tervezőművész, zeneszerző. köztük Liubimov, Jevremov. Efrosz közreműködésével jelenítik meg az orosz és a szovjet alkotásokat. A rendezvénysorozatot november 1—10 között tartják. Erre az ünnepi eseményre érkezik hazánkba a moszkvai Szatíra Színház. A minszki or^sz Gorkij Színház is bemutatkozik Magyarországon. Madách: Az ember tragédiája című művét adják elő. A Borisz Lucenko rendezte mű előadásával díjat nyertek a magyar dráma szovjetunióbeli fesztiválján. ,— A színházak igyekeznek minél több és maradandó élményt nyújtani a gyermekeknek, az ifjúságnak, E tervek megvalósításához merítenek abból a sikeres pályázatból, amelyet a gyermekek nemzetközi éve alkalmából hirdetett meg a Kulturális Minisztérium az illetékes művészeti szövetségekkel együtt. A díjnyertes drámák közül a jövő évadban hatot mutatnak be. —A minisztérium kidolgozta a VI. ötéves terv színháztelepítési és fejlesztési programját. Eszerint Nyíregyházán és Zalaegerszegen önálló színház, több színházban pedig új tagozat kezdi meg működését. És persze folytatódik a meglevő színházi épületek felújítása — mondotta befejezésül Orosz László. Edit ajánlotta, térjenek vissza az emeletre, az ő lakásukba. Remélte, ott majd bátrabb lesz. El is helyezkedtek a fénnyel teli nagy- szobában, amelyet szellő járt át a nyitott erkélyajtó felől. Burján Péter komótos mozdulatokkal rakta ki a söröket a kerek asztalkára. — Jégről adták a kedvemért. A vén cimborák meg alig akartak elengedni. Nyomban felismerte Paula, hogy a nyugdíjasok emlegetése komoly akadállyá növekedhet a szándék útjában. Más irányba kanyarodott a beszélgetéssel. — Zoliékat nem látta véletlenül a kocsmában? Burján Péter még mindig nem vette észre a többiek bizonytalankodó tartózkodását. Derűje birtokában újságolta: — Hiszen még javában tart a meccs. Nagy meccs lehet. Ügy zúg a tömeg, mintha mérgesítenék. Viszont beszéltem Karikó Imrével. Faggatott, nem jön-e mégis hamarabb haza Mártika. Vigasztaltam, hogy közel a kedd. Jön bizony, várja az új ház. Csak nem a Sárga Csikóban találkozott ezzel a ... Karikóval? — kérdezte Paula fintorogva. — Pedig ott beszélgettünk. Méghozzá igen barátságosan. Ahogy egy magunkfajta rendes munkáslegény- nyel illik. Tiltakozása jeléül minden fony- nyadt tagját megrázta Paula. — Egyetlen legény se rendes huszonkét éves korában! Editet aggasztotta a veszély, hogy mind távolabbra kerülnek a célhoz vivő ösvénytől. — Végre megint vitatkozhatunk valamin. Választhatnánk fontosabb témát is. Mohón nyelte le a kortyot Dezső és szuszogva helyeselt: — Szorzóm a véleményedet! Bár túlontúl nyilvánvaló volt a helyeslés oka. Paula tovább rágódott a maga csontján. — Mindig sejtettem, hogy ez a Karikó érdekből jár ide. A kőfaragó úgy tett, mintha boldogan markolna a hajába. — Nahát, hogy te milyen éleslátó vagy! Mi a kifogásod ellene? — Jelentéktelen — világosította fel felesége, kétszeres kicsinyléssel. — Mártika mellé eredetibb egyéniség kell. — Miféle eredeti egyéniség? Jégtáncos? Vagy hasbeszélő? Esetleg fakir, aki úgy eszi a zsilettpengét, mint a nápolyit? Az a fiú igen kitűnő szerszámlakatos! Amellett jövőre érettségizni fog Károly keze alatt! Edit cseppet sem volt hálás, hogy tanár férjét emlegették. — Természetesen ott leszünk a ballagáson — jegyezte meg, miközben a pucér parkettet kopogtatta cipellője sarkával. — Na és — kukorékolta a magáét Paula. — Ki vagyunk az érettségijével az összes vizekből. Burján Péter tanácstalanul hallgatott, most azonban szólnia kellett. — Nem szabadna annyira lenézni azt az érettségit. Eleget gürcöl érte. — Ma már csak egy értéktelen papír — adta apósa tudtára kicsinylő ajkbiggyesztéssel Paula. Feleletként szinte bocsánatot kért az öreg: — Ér annyit, mint az elemi iskolai bizonyítvány az Orsolyita apácáktól. Ha a becsületébe gázolnak Paulának, akkor sem sértődött volna meg különbül. Felpattant ültéből, fel is ágaskodott, majd kiszaladt az erkélyre. — Nem bírom! Ezt már nem lehet bírni! Ezt az örökös személyeskedést ! Dezső keserűen morogni kezdett, súlyos legyintéssel fejezte ki véleményét, aztán nekieresztette a hangját. — Diliház ez, vagy társasház? Döntsük el gyorsan, mielőtt én is bediliznék! Higgadtan, bár kissé sápadtan szögezte le az öreg: — Imrét nem hagyom bántani. Ugyanannyit dolgozott a házon, mint mi. Itt töltötte az összes szabad idejét. Házasodjanak csak össze, és az én lakásom az övék. Idejét látta a mérnöknő, hogy összeszedje lélekjelenlétét. Köny- nyedén, mosolyogva, igazi szereit tét sugározva beszélt az öreghez. — Rendben van minden, édesapám. A legnagyobb rendben. Senkinek nem áll érdekében kifogásolni a döntését. Sőt. De a változatlan óhaj más formában is teljesülhet. Az apa tűnődve iszogatott néhány rövid kortyot a söréből, éppen úgy, áhogy a forró teát szokás. — Ti valamit titkoltok előlem. A gyanú alaptalansága elien fel- fortyanva tiltakozott Dezső. — Alattomosak azért nem- vagyunk! Fogalma sem volt a fehér hajú Burjánnak, mire vélje ezt a tartalmában ködös, de rossz hatásában nagyon is érezhető helyzetet. — Hát akkor?... A teljesen ártalmatlan kérdés annál tűrhetetlenebb lett, minél tovább hallgattak. S mivel egyikükben sem volt akkora bátorság, vagy lelemény, hogy újabb félrevezetéssel szédítsék az öreget, a tanácstalan kérdés pillanatról pillanatra keményedéit mellnek szegülő követeléssé. Elsőnek Paula próbált menekülni a kelepcévé lett kérdés elől. — Szerintem már vége a meccsnek. Zoliék nemsokára itthon lesznek ... Edit annyira megalázónak érezte a gyáva bújócskát, hogy egyetlen lépéssel túljutott a taktikázgatáson. Elszánt szavaival sógornőjéhez fordult: — Zoliék miatt nem fáj a fejem. Én már döntöttem. Burján Péter kapkodta a fejét hol ide, hol oda. Majdnem szeppenten érdeklődte Dezsőtől: — Dehát miről van szó? ... A bivalyerős kőfaragó hirtelen ereje tudatára ébredt. Mutatta, mennyire örül magának az életnek, s egyáltalán mily nagyszerű, hogy ő lehet apja és családja herkulesi oltalmazója. Széles biztonságérzettel, jószívű vidámsággal bugyogtatta poharába a sört. — Igyunk még egy pohárral, édesapám! Igyunk a nagy ötletre! Mert nézze, aranyos fater, az az ötlet igazán óriási! (Folytatjuk)
