Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-25 / 172. szám

r 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 25. Köszönet a pávakörnek A tavaly megalakult nyugdíjas klubunk nemrégiben meghívta a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ páva­körét és citerazenekarát, amelyeknek tagjai díjmentesen nagyon szép műsort adtak az idős embereknek. Köszönjük! VASS ISTVANNÉ nyugdíjas klubvezető Rákócziújfalu A feladó vagy a címzett fizet? Az egyszerűnek látszó kér­désre általában logikus a fe­lelet: az érvényben lévő pos­tai szabályok szerint termé­szetesen a feladó. A szolnoki posta azonban erre néha rá­cáfol. Ugyanis a négyforintos ajánlott küldemény olykor­olykor a címzettnek legalább ugyanennyibe kerül, azon egyszerű oknál fogva, hogy ha a levél címzettje a kézbe­sítéskor nem tartózkodik a 1979. április 10-én ajánlott levőiben küldtem el a tisza­füredi takarékszövetkezetnek két darab részjegyet (a szá­muk 35.505 és 31.958), mivel tagságomat megszüntettem. Azóta sem a részjegyek árát sem választ nem kaptam a takarékszövetkezettől, pedig lakásán, a küldemény kike­rül az állomásnál lévő kettes számú postára, és csak ott vehető át. Ahhoz, hogy a címzett — jelen esetben én — eljusson az állomásra a Vágóhíd utcából, oda-vissza 2—2 forintot fizet a buszon. Bolyhos István Szolnok Vágóhíd út 19. úgy tudom, harminc napon belül kötelesek lettek volna válaszolni. Kérdem: a tisza­füredi takarékszövetkezetnél meddig tart harminc nap? sónk a cikk elolvasása után tollat ragadott, és levelet írt szerkesztőségünkhöz, amely­ben kifogásolja, hogy a hét­százforintos tiszteletdíj nincs arányban a szociális gondo­zónők áldozatos munkájával. „Még buszköltségre sem elég...” írja. Mint azt a megyei ta­nács vb egészségügyi és szociálpolitikai osz­tályától megtudtuk, a gondo­Az újszászi gimnázium volt tanulóinak: Jól vizsgáztak az iskoláik címmel jelent meg cikk az elmúlt tanévről la­punk 1979. július 8-i számá­ban. A cikkre — aláírás nél­kül — levelet küldtek az új­szászi gimnázium és szakkö­zépiskola idén végzett diákjai. Kifogásolják, hogy nem emlí­ti a cikk az iskola volt tanu­lójának 1974-ben az országos irodalom szaktárgyi verse­nyen elért első helyezését. A gimnázium és szakkö­zépiskola igazgatója tájékoz­tatása szerint a tanítványuk 1974 júniusában vette át a verseny első díját. Az emlí­tett cikk viszont az utóbbi öt tanév tanulmányi versenyei­nek eredményét összegzi, így nem szerepelhet benne a ko­rábban elért újszászi siker! zónők havi tiszteletdíját há­rom esztendeje szabályozta az Egészségügyi Miniszté­rium.. Az előírás szerint a helyi tanácsok költségvetésé­ből a gondozónők részére ki­fizethető legmagasabb összeg nem haladhatja meg a hét­száz forintot. Amennyiben viszont a gondozónőnek az idős emberek ügyeinek inté­zéséért utaznia kell, annak költségeit az illetékes tanács megtéríti. S mivel értékes helyezés­ként az első három díjat em­líti a cikk írója — az elmúlt tanév tanulmányi versenyei­ről szólva is csak ezekről tesz említést — érthető, hogy nem esik szó az amúgy valóban jó eredménynek tekinthető első tíz közé jutásról, amely­ről beszámolnak a levél írói, s amelyre egyébként joggal büszkék az újszászi diákok. Megjegyezzük még, hogy a tanulmányi versenyekről a cikkben szereplő megállapí­tás elhangzott a tanév végén megtartott igazgatói értekez­leten is, amelyen részt vet­tek a megye valamennyi ok­tatási intézményének képvi­selői. Kiss István Tiszafüred _ r ■ ■ __ _ r ■ ■ zrínyi i a másik oldalról is... Olvasónk panaszát ismertettük Riegler Lászlóval, a szol­noki 1-es számú postahivatal vezetőjével, aki elmondta, hogy az ajánlott küldeményt csak akkor viszi vissza a kézbesítő a hivatalba, ha azt nem tudják biztonságosan (pl. zárható levél- szekrényben) elhelyezni, vagy ha a címzett huzamosabb ideig távol van a lakásától. A várost körzetekre osztották, a Vágó­híd utca a 2-es postahivatalhoz tartozik, ezért kellett oda mennie olvasónknak a levélért. Az intézkedésre, éppen a címzettek érdekében volt szükség, hogy küldeményüket sértet­lenül megkaphassák. ^ Hány nap harminc nap? Szerkesztői üzenet Hozzászólás cikkeinkhez Nincs mindig „keret” keretre Június 6-án ezzel a címmel közöltük Balogh Lajosné, ti- szaderzsi olvasónk panaszát, melynek lényege az volt, hogy a karcagi OFOTÉRT- szaküzletben udvariatlanul bánt vele az eladónő, amikor kiderült, hogy szemüvegéhez csupán az olcsóbb keretet szeretné megvásárolni, azt, amelyet az SZTK ad a beteg­nek. Az OFOTÉRT vállalattól érkezett válaszlevélben He­gedűs Sára, főosztályvezető- helyettes többek között a kö­vetkezőket írja: '„A megjelent cikk alapján azonnal vizsgálatot indítot­tunk- és meg kell jegyez­nünk, hogy a közöltek kiegé­szítésre szorulnak. A karcagi 87. számú boltunk ugyanis rendkívül jó keretválaszték­kal rendelkezik, a legolcsóbb típusoktól a legdrágábbig (86 Ft-tól 500 Ft-ig), így a vevő, aki a társadalom bizto­sítás által adott keretet nem kívánja igénybe venni, vá­laszthat jobb minőségű kere­tet is. Eladóink bemutatják a társadalombiztosítás terhére adható keretet anélkül, hogy annak minőségét kifogásol­nák. A cikkben említett kol­leganő közismerten előzé­keny, udvarias a legnagyobb forgalomban is. Az áruaján­lást a vevők érdekeinek megfelelően a vállalati érdek szem előtt tartásával végez­zük. Megítélésünk szerint a panasz félreértésből adódha­tott. Boltunkra a cikkben le­írt eset nem jellemző, az el­múlt 20 évben ilyen irányú reklamáció nem érkezett vál­lalatunkhoz.” Csak a vonaton tudtuk meg... ... címmel július 4-én je­lent meg Nagy Bálint török­szentmiklósi olvasónk pana­sza, amelyben megírta, hogy június 24-én a Szolnokról Salgótarjánba 8.15-kor indu­ló — csak vasárnaponként közlekedő — vonat nagy csa­lódást okozott húsz török­szentmiklósi lakosnak, mert az információ és a kiírás sze­rint is csak másodosztályú kocsikkal közlekedő vonat minden állomáson és megál­lóhelyen megáll. Szolnok után azonban kiderült — a kalauz is közölte —. hogy a szerelvény csak Karcagon áll meg. ..Miért nem tudják ezt a szolnoki vasútállomás információjában és a vonatok indulását jelző vasutasok?” kérdezte olvasónk. . A panaszra megkaptuk a szolnoki vasútállomás főnö­kének válaszát: „Szolnok állomás utastájé­koztató berendezésén nem lehet kiírni, hogy a vonatok hol állnak meg. mint ahogy a panaszos leírja. A beren­dezés tábláin csupán a vonat átmeneti és célállomása, va­lamint egyéb megjegyzés, pl. 2. osztályú kocsikkal közleke­dik, helyjegy kötelező stb. ír­ható ki. Állomásunk szöveg­könyvében, amelyből a han­gosbemondó dolgozó bemond ja a vonatra vonatkozó köz­leményt, az szerepel, hogy a vonat menetrend szerint csak Karcag és Hajdúszo­boszló állomásokon áll meg. Ha utasaink jobban figyelték volna a hangosbemondást, akkor nem szálltak volna fel erre a vonatra. Törökszent- miklósra a Szolnokról 7 óra 30 perckor induló személyvo­natot kellett volna igénybe venni. Amennyiben az éjsza­kai ügyeletváltás időpontja (olvasónk tűzoltó főtörzsőr­mester és szolgálatból utazott volna haza. A szerk.) ezt nem engedi meg. akkor a 8 óra 3 perckor induló gyorsvonat és a 9 óra 47 perckor induló személyvonat alkalmas a Tö- rökszentmildósra való uta­záshoz.” A hunyadfalvi öregek „üdvöskéje” Munkatársunk július 3-án ezzel a címmel írt Miheller Istvánná hunyadfalvi szociá­lis gondozónőről. A riportban szerepelt a gondozónő tiszte­letdíja is, amely hétszáz fo­rint havonta. Győri 'József, öcsödi óivá­Lapunk 1979. május 11-i számában megjelent „Elma­radt az érdekegyeztetés” cí­mű írásra — amely egyes postahivatalok nyitvatartási ideje módosításának tapasz­talataival foglalkozott — vá­laszt kaptunk a KPM posta­főosztályától. Az alábbiak­ban ismertetjük a levél tar­talmát: „Az említett cikk kapcsán szükségesnek tartom, hogy a postai intézkedések előzmé­nyeiről, az intézkedések vég­rehajtásának előkészítéséről összefoglaló tájékoztatást ad­jak annak érdekében, hogy ne csak egyoldalú információ szolgáljon alapul az intézke­dés értékeléséhez” — kezdi levelét a KPM munkatársa, a továbbiakban pedig az elő­készítési munkálatokat is­merteti. „A nagyobb forgal­mú postahivataloknál több napon keresztül forgalmi adatfelmérést végeztettünk..., s az adatfelmérés alátámasz­totta azt a tapasztalati ész­lelésünket, hogy a munkana­pokon 16 óra után lényege­sen csökken az igénybevétel, szombaton délután és mun­kaszüneti napokon pedig el­enyésző a forgalom. Ebben az időszakban a felvételi szol­gálat tartása lényegében csak készenléti, feleslegesen köti le a dolgozókat.” A további­akban a levél írója kitér ar­ra, hogy néhány megyében már az intézkedést megelőző egy-két évvel történtek mó­dosítások a posták nyitvatar­tási rendjében — az ered­mény kedvező volt. „Az uta­sítás — a cikkel ellentétben — a bevezetés időpontját nem határozta meg”. A bolti befizetésekről szólva, a pos­taigazgatóság szakosztályve­zetője leszögezi, hogy „a pos­ta álláspontja már évekkel ezelőtt úgy fogalmazódott meg — amit a Belkereske­delmi Minisztérium is elfo­gadott — hogy a kereskedel­mi szervek napi begyűjtése nem hárulhat teljes mérték­ben a postára.” A tárgyalá­sok eredményeképpen a bol­toknak fel kellett készülniük a korábbi befizetésre, illetve a pénz biztonságos tárolásá­ra. „Az érdekegyeztetés tehát voltaképpen már 1973-ban és k)75-ben megtörtént.” Leg­több üzlet, áruház meg tud­ja oldani a zárás előtti befi­zetést, ezért nem indokolt a régi nyitvatartási rend visz- szaállítása. Az intézkedés ki­adása előtt a posta megbe­széléseket folytatott a helyi tanácsi és pártszervekkel, és tájékoztatták a kereskedel­met is — olvashatjuk a le­vélben. Szolnok megyében is végeztek előzetes tárgyaláso­kat az érdekeltekkel, s a ter­vezettel — néhány kiegészí­téssel — mindenki egyetér­tett. Egy-két helyen a jogos igénynek megfelelően módo­sításokat hajtottak végre (péld- ul Kunhegyes). Segítve a bevásárlások napja sikerét, 1979. április 19-től iminden hét csütörtökjén a postahiva­talok zárás után is 21 óráig fogadják az érintett üzletek zsákos befizetéseit. „A kiala­kított nyitvatartási renddel a lakosság lényegében egyetért. Az eddig eltelt idő alatt is bebizonyosodott, hogy a vá­rakozásnak megfelelően va­lóban gyorsabb a kiszolgálás, mert forgalmas időben több felvevő munkahely áll az ügyfelek rendelkezésére. EJz volt az elsődleges cél, bár kétségtelen, hogy együttjárt mintegy 4 ezer postás dolgo­zó munkakörülményeinek ja­vulásával is” — fejezi be le­velét a KPM Postaigazgató­ságának szakosztályvezetője. Két hét A nehézipari miniszter a 9/1979. számú rendelete a közvilágítás, kirakat- és rek­lámvilágítás időszakos csök­kentéséről szól. Az energiata­karékosság érdekében a köz- világítás csökkentésére a te­rületileg illetékes szakigaz­gatási szervek 30 nap alatt kötelesek javaslatot tenni. A kirakatok megvilágítási szint­jét az üzlet zárásával egy- időben fele értékűre, 22 óra­kor pedig a köz- és vagyon­biztonság követelményeit ki­elégítő mértékűre kell csök­kenteni. (Magyar Közlöny 41. száma.) Az 1979. évi II. törvény az állami pénzügyek rendszerét, irányításának, ellenőrzésének legfőbb szabályait határozza meg. Az állami pénzügyek rendszerével és működésével is elő kell segíteni, hogy erő­södjenek a szocialista társa­dalmi viszonyok, érvényesül­jenek a pénz vásárló értéké­nek megóvásához fűződő nép- gazdasági érdekek, tervsze­rűbbé és hatékonyabbá vál­Pöntött a Legfelsőbb Bíróság Házat és lakást is? A községben heteken át másról se volt szó, mint a helybeli ifjú házaspár nagy szerencséjérőL A fiatalok életjáradéki szerződést kö­töttek egy nyolcvanéves öz­vegyasszonnyal. Kifizettek neki tízezer forintot, és kö­telezték magukat havi 700 forint járadék folyósítására. Ennek ellenében az idős nő rájuk íratta házát, de egy szoba ingyenes használatá­nak jogát fenntartotta ma­gának. A házaspár nem köl­tözött be a házba, hanem to­vábbra is régi lakóhelyén maradt Alig egy év múlva a há­zat kisajátították, a kártala­nítás összegét 400 ezer fo­rintban állapították meg. Ebből a házaspár 150 ezer forintot felvett a hátralékos összeg letétbe került. A mat­róna cserébe másfélszobás bérlakást kapott, amiért ha­vonta 240 forintot kell fi­zetnie. A kisajátítás folytán meg­változott helyzetre hivat­kozva, az idős asszony a há­zaspár ellen pert indított Ebben a kártalanítási összeg­ből 100 ezer forintot magá­nak követelt a havi járadék­nak kétezer forintra történő felemelését kérte, továbbá azt. hogy a fiatalok az élet­járadék biztosítására 180 ezer forintot kamatozó betét­könyvben helyezzenek el. A házaspár annak ellené­re. hogy a készpénzben át­adott tízezer forint és az egy évig folyósított havi 700 fo­rint járadék ellenében a ki­sajátítás következtében igen tetemes összeghez jutott, csak havi 1200 forint járadé­kot volt hajlandó fizetni, de egyebet sem. Ezenkívül vi- szontkeresetet indított, amelyben arra kérte a bíró­ságot, az idős asszony bér­lakására állapítsa meg váro­mányi jogukat, vagyis, hogy halála után abba ők költöz­hessenek be. Azt is kérték: tiltsa meg a bíróság, hogy eltartottjuk hozzájárulásuk nélkül a lakásba bárkit be­fogadhasson. Az aísófokú bíróságok el­lentétes ítéletei ellen emelt törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság a havi já­radék összegét 1500 forint­ban, a biztosítékként elhe- , lyezendő letétet 40 ezer fo­rintban állapította meg. a várományi jog iránti igényü­ket azonban elutasította. A döntés indoklása szerint a szerződéskötés óta bekövet­kezett változások és az asz- szony 84 éves kora önma­gában indokolja az életjá­radék összegének felemelé­sét. Figyelembe kellett ven­ni, hogy az asszonynak — a szerződés szerint — szobá­jáért nem kellett bért fi­zetnie. most azonban igen, sőt. lakása rezsije a korábbi­val szemben megnövekedett. — Tanácsi bérlakásra a bíróság nem állapíthat meg várományi jogot — hangzik tovább a határozat. — Jog­szabály határozza meg, hogy a bérlő halála esetén ki, mi­lyen feltétellel folytathatja a bérleti viszonyt. Alaptalan a házaspárnak az az igénye, hogy az idős nő engedélyük nélkül idegen személyt a lakásba ne fogadhasson be. Ilyen korlátozás kimondásá­ra jogi lehetőség nincs. A matrónának a lakás felett kizárólagos rendelkezési jo­ga van. tehát akár albérlőt, akár gondozót vagy eltartót befogadhat. A gyerek és a házastársi tartásdíj A házastársak az asszony szüleinek házában laktak. Tíz évi együttélés után a férj otthagyta a feleségét és kisgyermekét, majd vissza­költözött a szüleihez. Ezek után az asszony házastársi tartásdíj kifizetéséért pert indított ellene. Keresetében arra hivatkozott, hogy havi gyermekgondozási segélyt és 360 forint családi pótlékot kap, mert gyermekét ő ne­veli, a két összeg azonban megélhetéséhez nem elegen­dő, férjének viszont szép jö­vedelme van. A férfi azzal védekezett, hogy felesége és annak szülei bántalmazták, ezért volt kénytelen a lakás­ból elköltözni. A járásbíróság az apát gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, az egyéb kereseti igényt részben azzal az in­doklással utasította el, hogy nincs bizonyítva, hogy az asszony indokoltan él-e kü­lön férjétől, másrészt a tar­tásdíjra rászorultsága sem bizonyított, mert szülei gaz­daságában dolgozik, és ezért tőlük térítést kap. A jog­erőre emelkedett ítéletet tör­vényességi óvásra a Legfel­sőbb Bíróság hatályon kí­vül nelyezte, és a járásbíró­ságot új határozat hozatalra utasította. — A járásbíróság a per eldöntése szempontjából je­lentős körülményeket nem tárt fel — mondta ki a Leg­felsőbb Bíróság. Nem tisz­tázta, mi a különélés pka,az asszony mióta és mennyi segélyt kap, sőt azt sem, hogy az anyának a szüleinél végzett munkája mennyivel növeli a szülők jövedelmét, s ennek fejében milyen el­lenszolgáltatásra jogosult. Az is tisztázatlan, hogy a tar­tásra érdemes-e. Ezek hiá­nyában a jogerős ítélet meg­alapozatlan. Végül a Legfelsőbb Bíró­ság iránymutatóul leszögez­te: a gyerméktartásdíj és a családi pótlék fizetése a gyermek érdekeit szolgálja, tehát a házastársi tartásdíj­ra való rászorultság szem­pontjából nem vehető figye­lembe. jogszabályaiból jón a gazdálkodás, és mind­ezekkel összhangban javulja­nak a lakosság életkörülmé­nyei. Az állami költségvetési szervek pénzgazdálkodási rendjén túlmenően szabá­lyozza a törvény a vál­lalatok pénzgazdálkodását, számvitelét és pénzügyi el­lenőrzését. A törvény végre­hajtásáról a Minisztertanács gondoskodik. Teljes szövege az új törvénynek a Magyar Közlöny 42. számában olvas­ható. Űjonnan szabályozza az igazságügyminiszter a 6/1979. számú rendeletével a javító­nevelő munka végrehajtását. Az új szabályozás szerint is az elítéltet megilletik a munkaviszonyból (szövetke­zeti tagsági viszonyból) eredő jogok, amelyek a büntetés céljával nincsenek ellentét­ben, terhelik ugyanakkor az elítéltet mindazok a kötele­zettségek, amelyek a fegyel­mezett munkának feltételei. Ha az elítélt a munkafegyel­met súlyosan megsérti, a ja­vító-nevelő munkát szabad­ságvesztésre változtathatja át — a vállalat ez irányú meg­keresésére — a bíróság. A büntetések végrehajtá­sáról szóló törvény felhatal­mazása alapján az igazság­ügyminiszter a pártfogó fel­ügyelet végrehajtásának és elítéltek utógondozásának szabályait az 7/1979. számú rendeletében határozta meg. A hivatásos pártfogó és a feladatát segítő társadalmi munkások a szabadult elítél­tet segítik letelepedésében, és munkába állításához is meg­felelő segítséget adnak. (Mindkét jogszabály a Ma­gyar Közlöny 43. számábap jelent -meg.) Változtak a kényszergyógy­kezelés és az ideiglenes, kény­szergyógykezelés szabályai is. A 10/1979. IM számú rende­let a Magyar Közlöny 44. számában jelent meg. Ugyan­ezen közlöny tartalmazza az új Büntetésvégrehajtási Sza­bályzatot is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom