Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-25 / 172. szám

1979. július 25.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

A fojtó bűz társunk marad, amíg a telepen vagyunk. Ez itt a szemét birodalma. Bomló zöldség, rothadó barack, penészes kenyér. Néhány méterrel odébb egy tartálykocsi szabadul meg terhétől. A szagok-bűzök kaotikus zűrzavarát hamarosan megszokja az orrunk, beletörődik a változtató atat- lanba.

Alumínium festékesdobo- zok, félig földbeágyazott autógumik, építési, törmelékek között botladozunk. Előttünk, alattunk, mellettünk Szolnok szemétje tonnaszám. Bár itt nem így mérik, köbméter a hivatalos mértékegység.

Ahogy a csenevész akácok védelme mögül előbukkanunk, a frissen leborított szemét mellől tagbaszakadt cigány férfi menekül a fák közé. A többiek odasandítanak a fényképezőgépre, aztán karfipósbotjaikkal turkálnak tovább. Kis kupacokba dobálják hasznuk szerint a hulladékot. Üres sörös-, boros-, pálinkásüvegek — egy kupac, szakadt kabát, ringy- rongyok, tépett farmernadrág ,— másik kupac, jókora deszkalap, méteres lécek, láda — harmadik kupac. Hogy a széthullott babakocsinak milyen sorsot szánnak, azt elképzelni sem tudom.

— A férje miért futottéi? — teszek próbát az idősebbik cigányasszonnyal.

— Nem futott ott senki sehova — mondja nyugodtan.

Ha nem, nem, ezen nincs mit erőltetni.

— Megéri a guberálás?

— Már hogyne érné — bólint az asszony. — Én csak a kenyeret gyűjtöm, mert otthon eszi a sok malac, mint kutyát a nyű. A boltba meg mindig azt mondják, már elfogyott a száraz, pedig megfizetném. Itt meg annyi van, amennyi kell. Két-három zsákkal is hazaviszek Üjszászra.

— Hogyan?

— Kocsival meg vonattal.

— A lovakat maga hajtja?

Arrafelé néz, ahol az iménti férfi eltűnt, aztán bólint.

— Én.

A másik asszony közelebb jön.

:— A magáé? — mutatok a sokféle limlomra.

— Az enyém hát. Viszem a MÉH-nek, tudja, ahun megveszik.

Mit ki visz, nézzük csak! Az üvegeken, rongyokon kívül van itt vashulladék, spray-dobozok, drótkötél. Mindre föld kerülne, megenné az idő. Ha csak a napi szemét töredékéből is, de abból legalább újra alkatrész, füzet, könyv és más hasznos holmi készülhet.

— Találnak néha értékesebb dolgokat is?

— Volt már olyan. Gyűrűket, láncokat, persze aranyból, meg karórákat. Felelőtlenek az emberek, mindenféléket kidobálnak a szemétbe — lép hozzánk Csató Ferenc bányamester, ez a titulusa mindennapi szemetünk el temetőjének. — A talált holmi persze azt illeti, aki megtalálta.

— Azt mondják a guberálásból már sokan meggazdagodtak — fordulok visz- sza az asszonyhoz.

— Csak pár forint gyön össze — hunyorog a fényben.

— Nem rossz kereset ez — szól közbe a bányamester. — Csak ugye, gusztus kell hozzá. A szorgalmasabbja kétszáz forintot is összeszed.

— Ha jól tudom, a guberálás azon kívül, hogy egészségtelen, tilos is.

— Az — feleli azonnal a sárga overállos férfi. — Régebben a rendőrök is sűrűbben errejártak. de 'mostanában nemigen jönnek. Én meg mit tehetek itt egyedül?

Belátom, nem sokat. A telep hatalmas, neki különben sem az a dolga, hogy riogassa az illetékteleneket, hanem a percenként érkező gépkocsikat kell irányítania. A városgazdálkodási intézménynek tizenöt gépkocsija gyűjiti-hordja a város hulladékát, napi háromszázötven köbmétert, évente százezret. Aztán itt a tolólapátos erőgép, az meg a ledöntött kupacokat egyengeti. Ha jó. Mert pár napja betegen gubbaszt. Ehhez jönnek még a fedőréteget — a földet hordó teherautók, no meg a vállalatok, üzemek saját szemetes járművei. Szóval van forgalom. _

— Tudja, én néha nem bánnám, ha drágábban adnák a kenyeret, mert akkor talán jobban megbecsülnék az emberek és kevesebb menne pocsékba! — mutat a bányamester a halomba hányt valamikori veknikre, cipókra.'

Elindulunk az akácok felé. A szél ezer meg ezer nylonzacskót zizegtet a lassan feltöltődő egykori., agyagbánya fenekén.

H. Z.

A Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyárában évi 1500 födémpanel készül a paksi atomerőmű építéséhez. Képünkön a sablonból emelik ki az elemet

Gyarapodik az ország első üdülőszövetkezete

Belépett az ezredik tag a büki Termál Üdülőszövetkezetbe. Az ország első üdülő- szövetkezetét tavaly szeptemberben hozták létre. Csaknem kétszáz taggal azóta folyamatosan gyarapodott tagjainak száma.. A szövetkezet négy üdülőépület létrehozását tervezi a gyógyvizéről híres Bük-fürdő. Az első kétemeletes, 78 lakrészes épület alapozását az elmúlt hónapban kezdték meg, s a jövő évben adják át. 1980- ban hozzáfognak a második építéséhez is.

Az üdülőépületek, a lakrészek, a berendezési tárgyak közös tulajdont képeznek, a szövetkezeti tagok pedig üdülési jogot vásárolnak maguknak. Minden tagnak, illetve családnak évente egy hónapos üdülési joga van, így egy-egy lakrész évente tizenkét szövetkezeti tagnak nyújt üdülési lehetőséget.

A NÉPFRONT ÚJ KEZDEMÉNYEZÉSE:

Fogjanak össze a fiatalok az idősekért

Szentistványi Gyulánénak, a HNF 01 titkárának nyilatkozata

Új akció kezdeményezéséről döntött a közelmúltban a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége: fogjanak össze a fiatalok az idősekért. Az ifjúság már eddig is soksok szép példával bizonyított tenniakarásáról, a társadalmi összefogás jelentőségéről, eredményeiről Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyilatkozott ebből az alkalomból Mélykúti Attilának, a Magyar Távirati Iroda munkatársának.

— Az 55 év feletti nők és 60 évnél korosabb férfiak közül 280 ezren nem rendelkeznek nyugdíjjogosultsággal, s több százezer idős ember teljesen magányosan, gyakran magatehetetlenül él otthonában. E tények is bizonyítják, hogy az időskorúak segítésében kiemelkedő fontosságú az állami gondoskodást kiegészítő, a társadalom minden rétegét cselekvő összefogásra mozgósító népfront tevékenység.

— Mozgalmunk egyik felelősségteljes feladata, hogy sajátos eszközeivel minél eredményesebben járuljon hozzá az idősebb és a fiatalabb korosztályok kapcsolatainak szorosabbra fűzéséhez, a nyugdíjba vonulók közéleti aktivitásának megőrzéséhez és társadalmi hasznosításához. Az élettapasztalat, a több évtizedes munka után is gyakran töretlen aktivitás a közösségnek az együttélés szálait erősítő népfront- és lakóbizottsági tevékenységben, a lakóhelyi környezetet megóvó és gyarapító társadalmi munkában, magának a nyugdíjasnak pedig a „szükség van rám” érzésben, valamint a közösség elismerésében kamatozik.

A legutóbbi felmérések szerint községi bizottságaink tagjainak 20—25 százaléka időskorú, s ennél is nagyobb arányban tevékenykednek a körzeti bizottságokban.

— Az időskorúak összefogására és felkarolására több megyében, így Bács-Kiskun- ban és Szolnokban társadalmi bizottságok alakultak rendszerint a népfront kezdeményezésére és szervezésében. Az önzetlen összefogás teremtő erejét bizonyítja, hogy az öregek mintegy 750 napközi otthona közül sok a népfront és más társadalmi szervek kezdeményezésére elvégzett társadalmi munka eredménye.

Az otthonok támogatására — az „Életet az éveknek” mozgalom jegyében kibocsátott borítékos sorsjegy bevételéből — 1977-ben 2 millió, tavaly pedig 1,2 millió forintot utalt át országos tanácsunknak a Pénzügyminisztérium. Ezt az összeget a napközik építésére szervezett társadalmi munka értékének

arányában osztottuk el a megyék között. A népfront aktivisták folyamatosan kutatják, szervezik a társadalmi segítés, a rendszeres patroná- lás újabb lehetőségeit.

— A népfront aktivistái, a tanács, a Vöröskereszt és más szervek társadalmi munkásaival együttműködve, jelentős segítséget nyújtanak a házi szociális gondozásban is. A több mint 25 ezer rászorulóra 592 hivatásos gondozó jut, ezért is nagy fontosságú a 4800 társadalmi gondozó tevékenysége.

— A tenniakarást, az eddig is sokrétű, eredményes munkát a társadalmi erők ésszerűbb összefogásával, a meglévő lehetőségek szervezettebb kihasználásával kívánjuk kiterjeszteni a nyugdíjasok még szélesebb körére. E cél jegyében hívtuk életre a nyugdíjkorhatáron felüli lakosságnak az egész társadalmat érintő problémáival foglalkozó országos munkabizottságunkat. Ebben olyan állami és társadalmi szervek, intézmények képviselői kaptak helyet, amelyek aktív közreműködésükkel valóban hatékony segítséget nyújthatnak. Szeretnénk, hogy társadalmunk minden korosztályának, rétegének nyilvánvaló legyen, hogy az állam mesz- szemenő szociális gondoskodása mellett a jövőben is, hosszú távon nélkülözhetetlen a nyugdíjasok, időskorúak ügyét felkaroló legszélesebb összefogás — mondotta befejezésül Szentistványi Gyuláné. (MTI)

Dezső még egy kontroll pillantást vetett a két nőre. Látva, hogy a kedélyek nagyjából egyensúlyba jutottak, dirigensnek lépett elő. — Ezek szerint szóhoz juthat a józan ész. Hát akkor figyeljetek. Ki kell dolgozni a küszöbön álló hadművelet stratégiai tervét. Mi lenne azután, ha eladnánk a házat? Hova mennénk lakni, amíg az új felépül?

Edit hajlékonyán simult hátával a diófa törzséhez, pici ökleit a fehér köpeny zsebében tartotta, s ahogy feszegette a zsebet, abból derült csak ki határozottsága. A Dezső által használt feltételes módot kijelentő módban folytatta:

— Olcsó telket veszünk. Ismerem a

város fejlesztési tervét. Tudom, hol van kilátás közeli közművesítésre. Legjobb lesz az Adorjánkert körül. Az sincs messzebb a város központjából, mint a Gólyahír utca. Ezzel szemben a telekár egyharmada az itteninek.

Ügy látszik, a telek allergikus pontja volt Paulának, mert gyorsan közbeszólt:

— Ragaszkodom hozzá, hogy az új telek is a nevemen legyen.

Nyájas-bájos türelem tette még szebbé a mérnöknő kislányos arcát. Előzékenyen fordulva Paulához, zavartalanul folytatta:

— Tőlem ejthetjük akár az egészet. Mert azt még csak tudnám garantálni, hogy az új teleknél téged illessen a tulajdonjog, de az egresbokrokat nem biztosíthatom. Ragaszkodsz az ötven éves tormaültetvényhez is?

Kissé elröstellte magát Paula.

— Nekem gyerekem van. Valami kis ingatlanra még szüksége lehet Mártikénak.

— Isten bizony nem lennék bíró — méltatlankodott Dezső. — Idegroncsot csinálnának belőlem a pereskedő asszonyok. A nagykorú Mártika egyelőre IBUSZ-kiránduláson van a lillafüredi vízesésnél.

— Az még nem biztos, hogy Kari- kóhoz engedem — beszélt magában a

zsörtölődő kedvű Paula. — Az egyáltalán nem biztos. Ki az a Karikó? Egy szerszámlakatos.

Dezső gorombán a térdére ütött.

— Na tessék! Vagy a tárgynál maradunk, vagy menjünk fagylaltozni. Nevezett Karikó Imre szerszámlakatos ellen semmi kifogásom, de őt most hagyjuk száradni. Ellenben próbáljuk megálmodni, hogy hol fogunk lakni, miközben újfent építkezünk.

Edit rajzasztal és vonalzó nélkül is célratörően dolgozott.

— Azt tartanám a leghelyesebbnek, ha egyelőre csak három lakást adnánk el. Apánknál két család elfér szűkösen. Mondjuk én Karcsival és Zoliék. Ti pedig visszaköltöznétek a régi lakásba az anyóshoz.

— Kezdünk belejönni! — tört fel Dezsőből ismét a nagyhangúság. — Én mondom, izgalmasabb a zsugánál. Tízfilléres alapon ültünk le, és milliomosok leszünk, mire fölállunk.

— Ne haragudj, hogy fékezlek a lendületedben — mérsékelte pedagógiai tapintattal a húga. — Most a tennivalókban is légy olyan szakember, mint a hasonlataidban. A kölcsön mellé még sok minden szükséges. Mindenekelőtt a jutányos anyag.

Dezső mintha megértette volna, hogy előnyösebb benyomást kelt a mérsékelt viselkedéssel. Szinte jólnevel ten mondta:

— Neked is vannak összeköttetéseid.

Szerette volna Edit, ha a tekintetéből többet megért a bátyja, mint a szavaiból:

— Ez igaz. De a segíteni kész barátok nem mindig önzetlenek.

Paula immár szövetségesének tekintette a sógornőjét. Rokonszenve jeléül a férjét pirongatta:

— Mindent a húgodtól vársz? Kezdek rájönni, hogy félsz a felelősségtől.

— Mi az? Már a virágnyelvet is meg kell tanulnom?

— Felelősséggel tartozol a családodért — adta tudtára nyomatékosan Paula.

Bármennyire szeretett intézkedni Dezső, túlzott kötelezettségekbe mégsem akart belemászni. Harapósán helyeselt Paulának:

— Rendben van. A családom érdekében még a börtönt is vállalom.'Így gondolod?

Jónak látta Edit, ha némi engedékenységgel csitítja szertelenkedésre hajlamos bátyját.

— Ilyesmit senki nem kíván tőled» Egész lakónegyedeket szanálnak a Malomszeren, ahova éppen a ti cégetek épit tízemeletes blokkházakat. Még örülnek is, ha bontási anyagot igényelsz. Bárkivel szemben előjogod van hozzá.

Hatott a rábeszélő szelídség. Dezső kegyesen megbékélt.

— Legyen meg az erőszakos fehérnépek akarata. Nerh leszek szégyenlős. De az egész még mindig csak légvár. Rajtunk kívül van még néhány felnőtt a családban, akinek nem ismerjük a véleményét. Hátha nincs üzleti érzékük.

Paula úgy szólt róluk, mintha beleegyezésükhöz nem férne kétség.

— Zoliékkal lehet beszélni.

— Tegyük fel — morgott óvatosan Dezső. — Csakhogy Karcsi sógor ellenszavazatában abszolúte biztos vagyok.

— Ez izgat a legkevésbé — mondta Paula. — Karcsi mindent Editnek köszönhet. Elsősorban a diplomáját. Most sem fog vitatkozni a saját jól felfogott érdeke ellen.

Dezső csúfolódó grimasszal szólta le a feleségét.

— Isten bizony szórakoztat, hogy milyen páratlan emberismerő vagy.

Edit felhősen szólt bátyjához:

— Jó szórakozást.

Még akkor sem jutott eszükbe, hogy kihagyták az öreget előzetes megállapodásukból, amikor a gyanútlan Burján Péter feltűnt a járdán, közeledve a szatyorba gyömöszölt sörösfiaskókkal.

(Folytatjuk)

BSEEBSI