Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-25 / 172. szám

1979. július 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 flr, költség, dotáció 19,5 százalék, a tej és tejter­méké 63,1 százalék, a kenyé­ré 42 százalék. Mégis az élel­miszerek árkiegészítése ösz- szegszerűen a legnagyobb, több mint 15 milliárd forint. Továbbá az élelmiszerárak fogyasztást szabályozó szere­pe is nagyobb, mint például a városi tömegközlekedési dí­jaké. Elősegíthetik az éssze­rűbb, takarékosabb fogyasz­tást. Egyebek közt külgazda­sági érdek is a kenyér pazar­lásának felszámolása, mivel a gabona fontos exportcikk. Az egy lakosra jutó hazai fogyasztás kalóriában (3200) világszínvonalon áll. Ám összetétele korszerűsítésre szorul: magas a lisztesáruk, zsiradékok és alacsony a zöldségfélék, a tejtermékek fogyasztási aránya. Nem szociális támogatás Akadnak, akik a hús és húskészítmények igen magas költségvetési ártámogatását szociális jellegűnek tartják. Valójában ez nem így van, mert az alacsony jövedelmű családok kevesehb húst, hús- készítményt fogyasztanak, mint a magasabb jövedel­műek, és ily módon kevesebb költségvetési támogatásban részesülnek. (A bérből és fi­zetésből élő családok közül azok, amelyeknél az egy főre jutó havi jövedelem legalább 2400 forint, több mint két­szer annyi költségvetési tá­mogatást kapnak a hús-ár­kiegészítés révén, mint azok, amelyekben az egy főre jutó jövedelem 800 forint, vagy annál kevesebb.) A dotáció kiadás az állami költségvetésből, az össztársa­dalmi szükségletek kielégíté­sére szolgáló központi pénz­eszközökből. Más szavakkal azt mondhatjuk, hogy az egyén fogyasztásának egy részét a közösség egésze fi­zeti. A társadalmi méltányos­ság meghatározott területe­ken (például oktatás, egész­ségügy) ezt indokolja. Ilyen­kor a szükséglet olyan, hogy kielégítését nem tehetjük a személyes jövedelem nagysá­gától függővé. Más esetben viszont a részben közpénzből kielégített személyes szük­séglet sérti a társadalmi igazságosságot. Csak fokozatosan lehetséges Ilyen helyzetben a vezetés elvileg két út között választ­hat. Belenyugodhat az igaz­ságtalanságba, mondván: a lakosság mindehhez már hoz­záedződött, s így könnyebben viseli el, mint a helyes és szükséges, ám kényelmetlen­séggel járó változtatásokat. A másik megoldás: a társada­lom megértésére és igazság­érzetére építve megtervezni és nyíltan meghirdetni a válto­zásokat, megakadályozva a bajok elhatalmasodását. Ez esetben — mint minden jö­vedelem újraelosztásnál — számolnia kell olyan társa­dalmi nyomással, amely a múltbeli előnyök megtartásá­ra irányul. Ecsetenként még azok ellenállását is kiváltja, akik javát az intézkedés szol­gálja. Ezért az ártámogatások^ csökkentése csak fokozato­san, kompromisszumok árán lehetséges. A lakbérek, a személyszál­lítás, a városi tömegközleke­dés és az egyéb kommunális szolgáltatások díjai a jövőben sem fedezik a teljes költsége­ket, nem is cél. hogy meg­szűnjön minden állami támo­gatás. De időről-időre ezek­nek a díjtételeknek is követ­niük kell a ráfordítási ará­nyok változásait, mérsékelve az állami támogatásokat. Kovács József (Folyt, köv.) Nemcsak szándékainktól függ Jó ütemben haladnak és lassan befejezéséhez közelednek a karbantartási munkálatok a Délalföldi Pincegazdaság tiszakürti telepén. A képen; a tmk-sok a horizont préseket ja­vítják Fotó: nzs. Szervezetlenség, anyaghiány nehezítette a munkát Elmaradt tervétől a jászberényi Műszeripari Szövetkezet A napokban megtartott munkahalyi tanácskozáson nem éppen rózsás képet fest­hetett a dolgozók elé a megye egyik legjobban mű­ködő ipari szövetkezetének, a jászberényi Műszeripari Szövetkezetnek a vezetősége. Féléves gyártási és szolgál­tatási tervüknek csupán 81 százalékát teljesítették június végéig. Ipari és lakossági szolgáltatásból, több árbevé­telhez jutottak hat hónap alatt, mint terveik elkészíté­sekor gondolták, mégis rosz- szak eredményeik, hiszen közel 90 millió forint he­lyett csupán 71,5 millió fo­rint értékű terméküket sike­rült eladiniulk. Nem a jászberényi gyárt­mányok iránti kereslet meg­csappanása okozta a lemara­dást. A vevők kérték a meg­rendelt árut, azonban a szö­vetkezet nem tudott eleget elkészíteni. Munkájukat igen gyakran hátráltatta az anyaghiány. A TKVB—PM jelű, nagynyomású kábelvé­delmi készülékeikhez az első félévben nem kaptak ele­gendő, tőkés importból szár­mazó alkatrészt, és ebből a berendezésből a vártnál hat­millió forinttal kevesebb ér­tékűt gyártottak. Másik ká­belvédő eszközükből koope­rációs nehézségek miatt ké­szítettek 2 millió forint ér­tékűvel kevesebbet. A két korszerű gyártmány termelési hiánya azért okoz különösen nagy gondot, mert szovjet és bolgár exportra készülnek. Jászberényben azonban a lemaradás ellené­re is bíznak a kiviteli terv teljesítésében. Erre az ad alapot, hogy a kábelvédelmi készülékekhez szükséges, tő­kés országokból vásárolt al­katrészekből már az egész évi munkához elegendő van raktáraikban. Ha újabb ne­hézségek nem akadályozzák á termelést, akkor november végéig minden bizonnyal tel­jesíteni tudják az eddigi leg­nagyobb, 85 millió forintos exportkötelezettségeiket. (Ta­valy még csak 25 millió fo­rint értékű gyártmányuk ju­tott túl a határokon.) A termelési tervtől való elmaradás másik legjelentő­sebb oka az, hogy a szövet­kezetnél kétmillió forintnyi­val kevesebb jelfogót és foglalatot gyártottak. Bár ezek a termékek hazai el­adásra készülnek, mégis igen sok közük van az ország külkereskedelmi mérlegének javításához, hiszen tőkés im­portot pótolnak. Szervezési hiányosságok, a kevés be­szabályozó szakember miatta termeléskiesés olyan nagy lett, hogy az Elektromodul vállalatnak talán nem is tudják az év végéig leszál­lítani a szerződésben ígért mennyiséget. E veszély an­nak ellenére reális, hogy ma már elegendő, a szabályo­zást elvégző munkás dolgozik a relék elkészítésén. Az ed,dig említett termé­kek hiánya okozta a terme­léskiesés hatvan százalékát. Más gyártmányoknál már megoldódott, illetve lassan oldódó kooperációs nehézsé­gek magyarázzák a lemara­dást. Néhány esetben a szö­vetkezet szerelő kapacitásá­nak szűkössége is lassította a munkát. A vezetők sze­rint azonban az eddig végre­hajtott termelés — és mű­szaki szervezési intézkedések, valamint a raktárakban le­vő anyagok mennyisége biz­tosítja az éves termelési terv teljesítését. Ez a lemaradások miatt mindenképpen igen nehéz feladat lesz, hiszen a 180 milliós termelési tervből 102 millió forintot a második félévben kell elérni. Zsák hátán zsák A Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat szolnoki zsákellátó telepén a har­mincnégy tagú — főleg nők­ből álló — munkásgárda fel­adata, hogy a megye gazda­ságait, malmait és keverő üzemeit ellássa zsákokkal. A légszívás portalanító beren­dezéssel megtisztítják az ide érkező zsákokat, a hibásakat vagy szakadtakat pedig az ügyes kezű asszonyok gyor­san kijavítják. A gabona­lisztes, és rizses zsákokból egy évben ötmillió kerül ki a telepről. fl ruházati kereskedelem őszi—téli felkészülése Az őszi tanévkezdésre kí­nált mintegy 250 ezer isko­laköpeny nagy része már az üzletekben van, az elmúlt hetekben lebonyolították a női ruházkodási cikkek elő­vásárlását is. Ennek során a kedvezőnek ítélt kollekció 90 százalékát rendelték meg a kiskereskedelmi partnerek. Beszámolt arról, hogy a ruházati kereskedelem áru- szükségletének mintegy 40 százalékáról gondoskodó nagyvállalat őszre és télre mintegy 1,5 milliárd forint értékű terméket kínál part­nereinek, 9 százalékkal töb­bet a tavalyinál. Politikai érdekeinknek megfelelően, amennyire csak lehet, visszafogjuk az ár­felhajtó erőket. De az árala­kulás nem csupán szándéka­inktól, elhatározásainktól függ. A termelési költségek, az árszínvonal növekedését évek óta döntően külső tényezők okozzák. De a gazdasági fej­lődéssel együttjáró költség- növekedések belső tényezői sem elhanyagolhatóak. Így például növekednek a bér­költségek a munkaigényes és nehezen gépesíthető ipar­ágakban és szolgáltató ága­zatokban. A munkabéreket ugyanis hosszabb távon, az országos átlaghoz hasonlóan kell növelni akkor is. ha a termelékenység a munka kézműves jellegénél fogva stagnál, vagy csak szerény mértékben növekszik. A bér­emelések, sőt a fejlesztések is ilyen területeken növelik a termelési költségeket, s előbb vagy utóbb az árakat is. De fordított esetben, ha a ter­melékenység az országos át­lagnál gyorsabban emelkedik, annak mindenekelőtt az eredményesen dolgozó kol­lektíva látja hasznát. Növekszenek az anyagkölt­ségek, amelyek a termelési költségek kétharmadát teszik ki. A termelékenységre jutó, úgynevezett fajlagos anyag­felhasználás természetes mér­tékegységben mérve csök­ken, értéke növekszik. (A mezőgazdaságban a korsze­rűsítés, az iparszerű terme­lés kísérőiéként a felhasznált anyagtömeg fajlagosan is nö­vekszik.) Az anyagköltségek növekedése sem mindig az import áremelkedések követ­kezménye. Hozzájárul ehhez az értékesebb, igényesebb anyagok, a szakosított koo­perációs termékek növekvő felhasználási aránya is. A fejlesztések gyakran szintén növelik a termelés költségeit. A házgyári laká­sok, a könnyűszerkezetes is­kolák, üzletek drágábbak a hagyományosoknál. De a nö­vekvő igények, az ismert munkaerőhiány miatt csak ilyen korszerűbb és költsége­sebb módon elégíthetők ki. Az egészséges, biztonságos, kulturált munkafeltételek lét­rehozása ugyancsak drágítja a termékeket. A környezet­védelmi költségek, az infra­strukturális beruházások vég­ső soron a társadalmilag szükséges kiadásokat növelik, és ezek ha akarjuk, ha nem, nyomást gyakorolnak az árakraN A beruházások álta­lában megdrágultak, mivel az árrobbanást követően a vi­lágpiacon nemcsak az ener­giahordozók, a nyersanyagok értékelődtek fel, hanem a nagyarányú fejlesztési prog­ramok nyomán a korszerű termelőberendezések is. A belföldi árszínvonalra kétségtelenül az gyakorolja a legnagyobb nyomást, hogy az import áremelkedések hatá­sát Naz exportárak emelése révén csak kis mértékben tudjuk áthárítani külföldi ve­vőinkre, vagyis romlanak a külkereskedelmi csereará­nyok. A magyar munka vi­lágpiaci leértékelődését jelzi ez a folyamat. (Amíg 1972- ben még egy tonna gaboná­ért 3 tonna olajat vásárolhat­tunk. addig jelenleg alig több mint egy tonnát.) A csere­arányromlás pedig meggyor­sította a fogyasztói árkiegé­szítések növekedési ütemét. A népgazdaság nem vállalhatja Tavaly 40 milliárd 900 mil­lió forint árkiegészítés ter­helte a költségvetést. Nagy összeg, terheit a jelentős egyensúlyhiánnyal küzdő népgazdaság hosszabb távon nem vállalhatja. S ez azösz- szeg különben is évről évre gyorsan nő. Mert emelke­dik a dotált termékek és szolgáltatások fogyasztása, igénybevétele és növekszik azok előállítási költsége is. BMiHSwl Teljes kapacitással dolgozik a mezőtúri Dózsa Tsz 2-es számú kerületének terményszárítója. A mostani csúcsidőben napi 4 ezer mázsa búzát szárítanak meg A legnagyobb terhet az élelmiszerek ártámogatása okozza, tavaly az összes fo­gyasztói árkiegészítések 37 százalékát emésztette föl. A rangsorban a következő — 28 százalékkal — a személyszál­lítás, a tömegközlekedés, majd a tüzelőanyagok, a távfűtés, a kommunális szol­gáltatások következnek 15 százalékkal. A gyógyszerellá­tás az összköltségvetési ártá­mogatás 13 százalékát élvez­te tavaly. Végül a fennma­radó 7 százalék a gyermek- ruházatra, a gyermekbútorra és az egyéb termékekre ju­tott. A 40,9 milliárd forin­ton felül további 4 milliárd forinttal támogatják a lak­béreket, hogy fedezzék a bérházak fenntartási és fel­újítási költségeit. (A bérla­kások beruházási költségei eleve az államot terhelik.) Az árak tájékoztató, fo­gyasztást befolyásoló szerepét is figyelembe véve nem mindegy, hogy milyen termé­ket vagy szolgáltatást meny­nyire 'támogat a költségve­tés. A legnagyobb arányú tá­mogatásban a. városi tömeg- közlekedést részesítik. — Mondhatjuk, hogy az utas egyet fizet és négyet kap, hi­szen a lakosság városi közle­kedésre költött minden fo­rintjához az állam további hárommal kénytelen hozzájá­rulni. Az ivóvíz- és a csator­nadíjak a tényleges költsé­geknek csupán az egyharma- dát fedezik. Az élelmiszerek támogatás; aránya kisebb. A hús és húskészítményeké például Az árintézkedések nyomában Az árstabilitáshoz fontos politikai ér­dekeink fűződnek. Sokan az árstabili­táson mérik gazda­sági helyzetünk szilárdságát, az életszínvonal alakulását. Az aktív árpolitika, az ár­arányok céltudatos módosítá­sa viszont a műszaki fejlesz­tésnek, a választékbővítés­nek, a termelési szerkezet korszerűsítésének hatásos eszköze. Segítségével rugal­masan, gyorsan feloldhatók a termelési folyamatban és a lakosság ellátásában keletke­ző feszültségek. A magasabb ár révén elérhető többlet- nyereség a termelésben -és a forgalomban egyaránt nagy ösztönző erő. S a tervszerű, szabályozott ütemű árszínvo­nal-növekedést , ellensúlyozó erőteljesebb béremelés, az árnövekedés ellenére is lehe­tővé teszi a béreknek a vég­zett munka szerinti fokozott differenciálását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom