Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-20 / 168. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 20. Nagygyűlés Lengyelország felszabadulásának 35. évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) utat méltatva Tadeusz Pietr- zak aláhúzta: — Népünk tudatában gyö­keres, szocialista irányú tár­sadalmi és politikai változá­sok mentek végbe. Kiková- csolódott nemzetünk meg­bonthatatlan egysége. Általá­nossá tettük az oktatást, fej­lesztettük a tudományos és a kulturális életet. Végrehajtot­tuk az .ország hatalmas mé­retű gazdasági átalakítását. — Bányászatunk, s mégin- kább gépiparunk eredménye­inek köszönhetjük, hogy a hajdanán elmaradott agrár­ipari Lengyelország fejlett ipari—agrár országgá erősö­dött, s hazánk ma a világ tíz, legnagyobb iparral ren­delkező országa között fog­lal helyet. — A különböző szintű ok­tatási intézményekben 9 millió gyermek és felnőtt ta­nul, s közülük 491 ezren az ország 89 felsőoktatási intéz­ményének hallgatói. A kultu­rális élet fejlődése a kultúra Folytatódik az IIESZ csúcsértekezlete Csütörtökön már zárt aj­tók mögött folytatódik az AESZ monroviai csúcsérte­kezlete. Megfigyelők szerint várhatólag további heves vi­tákat fog kiváltani Tanzánia ugandai szerepének megíté­lése. A konferenciatermen kívül élénk diplomáciai aktivitás tapasztalható. A libériái fő­városban tartózkodó Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár_ él azzal a lehetőséggel, hogy néhány óra leforgása alatt több afrikai államfővel' is eszmét cserélhet a kontinens égető problémáiról. A főtit­kár szerdán több úgyneve­zett frontország küldöttségé­nek vezetőivel tárgyalt. Waldheim ugyancsak Szá­dat egyiptomi elnökkel is ta­lálkozott. Eszmecseréjük fo­lyamán a főtitkár felvetette a genfi közel-keleti konfe­rencia újbólj összehívásának kérdését. értékeinek növekvő népsze­rűsége úgyszintén az elmúlt 35 év vívmányainak szerves részét jelenti. — Az országainkban végbe­ment politikai és társadalmi átalakulás együttműködé­sünk bázisává vált. Ennek köszönhetően hagyományos barátságunk azonos osztály­érdekre, népeink ideológiai szövetségére alapozódik. Né­peinket és országainkat szö­vetség fűzi a Szovjetunióhoz; mindkét ország hű és elköte­lezett tagja a Varsói Szerző­dés védelmi rendszerének, és szorosan együttműködik a KGST szervezetében. A Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete befe­jezésül méltatta a kétoldalú kapcsolatok, az árucserefor­galom, a gyártásszakosítás, a kulturális együttműködés és az élet más területein elért fejlődés eredményeit. A két nép barátságát éltető nagy taps után műsor követ­kezett, majd az internacioná- lé hangjaival véget ért az ünnepi esemény. B sandinisták győzelme „A nemzeti gárda össze­omlása teljes. A Somoza-dik- tatúra véget ért” — jelentet­te be szerdai rádiónyilatko­zatában Manuel Espinoza, a nicaraguai nemzeti újjáépí­tés kormányának szóvivője. — „A gárdistáik leteszik a fegyvert, nem akarnak to­vább harcolni. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front ezennel bejelenti, hogy ki­vívta végső győzelmét.” A rádiónyilatkozatban el­hangzottakat managuai és washingtoni források is megerősítették. Nicaraguai katonai forrásból közölték: a nemzeti gárda elvben be­leegyezett, hogy leteszi a fegyvert és megadja magát. A legfrissebb jelentések szerint az első sandinista egységek csütörtökre virra­dóan bevonultak Managuá- ba és zárt rendben állásokat Bécs Haderöcsökkentési tárgyalások Csütörtökön Bécsben meg­tartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverze­tek kölcsönös csökkentéséről folytatott tárgyalások 211. plenáris ülését. A plenáris ülésen felszóla­ló Taraszov szovjet nagykö­vet rámutatott arra: a tár­gyalásokon a haladás legna­gyobb akadálya jelenleg az, hogy a nyugati fél minden megalapozottság nélkül köve­teli: a szocialista országok Közép-Európában három és félszer nagyobb mértékben csökkentsék szárazföldi csa­pataik létszámát, mint aho­gyan azt a NATO-tagállamai tennék. A szocialista országok 1978. június 8-i és november 30-i kompromisszumos ja­vaslataik kiegészítéseként 1979. június 28-án újabb je­lentős kezdeményezést tettek, amelyben a tárgyalásokon közvetlenül résztvevő orszá­gok saját közép-európai szá­razföldi erői csökkentése so­rán vállalandó kötelezettsé­gének a jellegével foglalkoz­tak. foglalnak el a nicaraguai fő­város külső részeiben. Mint a Reuter iroda jelentette, Federico Mejia parancsnok utasítására a nemzeti gárda laktanyái sorra megadják magukat az ország egész te­rületén. A Sandinista Nemzeti Fel- szabadítási Front katonai győzelmét bejelentő nyilat­kozatában Espinoza szóvivő felkérte a polgári lakosságot, hogy őrizze meg nyugalmát, tartózkodjék a törvénytelen cselekedetektől, tartsa tiszte­letben a külföldi diplomáciai képviseletek mentességét sza­vatoló nemzetközi megálla­podásokat és tettre készen várja az ideiglenes kormány következő utasításait. Az ország különböző pont­jain a nemzeti gárda egy­ségei szintén sorra megad­ják magukat. Néhány helyen ugyan még folytatódnak az összecsapások, ezt katonai vezetők azzal magyarázzák, hogy egyes csapattestekkel már régóta megszakadt min­den összeköttetés. A Costa Rica-i határ közelében fek­vő Penas Blancas környé­kén a nemzeti gárda mintegy 500 „fejvadásza” úgy döntött, hogy a parancs ellenére sem teszi le a fegyvert és foly­tatja a harcot. Francisco Urcuyo Malia- nos, Nicaragua másfél napot volt elnöke Guatemalába menekült. A bukott rend­szer néhány Managuában maradt politikusa újságírók­nak elmondotta, hogy az el­nök minden bejelentés nél­kül távozott az országból. ..Távozása de facto lemon­dásával egyértelmű” — tet­ték hozzá. Eanes portugál elnök, az ország eddigi UNESCO- nagykövetét, Maria de Lurdes Pintassilgot kérte fel kormányalakításra. Ké­pünkön a politikusnő, akit legtöbben a katolikus bal­oldal képviselőjének tekin­tenek (Tefefotó - KS.) Kommentárunk Embertelen rágalmazók Genfben nemzetközi értekezlet kezdődik ma az indokínai menekültek humanitárius problémáiról. Mint az ENSZ illetékes képviselői közölték: a tanácskozásra 72 állam kapott meghívót, s közülük eddig 40 jelezte hivatalosan részvételét. A konferencia összehívását Waldhedm ENSZ-főtitkár kezdeményezte, még mielőtt körutat tett az indokínai térségben. Látogatása után jelezte: az értekezlet a menekültek humanitárius gondjainak orvoslására ül majd össze. A világszervezet első emberének szavai közvetet­ten annak a propagandakampánynak a veszélyeire utaltak, amellyel mindenekelőtt az Egyesült Állmok és Kína vezetői a Vietnami Szocialista Köztársaság erköl­csi-politikai lejáratását kívánták elérni a térségben és az egész világon. Elég, ha felidézzük 1975 tavaszát, amikor a saigoni bábrezsim összeomlása olyan váratlanul érte az ame­rikaiakat, hogy már nem tudták végrehajtani töme­ges evakuálási tervüket: elszállítani Dél-Vietnamból a kollaboráns hivatalnoki-katonatiszti réteget. Tízezre­ket hagytak hátra a lerombolt országban, akik mind a mai napig képtelenek voltak — nem is akartak — be­kapcsolódni a szocialista Vietnam újjáépítési tervei­nek megvalósításába, s inkább éltek a kivándorlás le­hetőségével. Kína Dél-Vietnam felszabadulásakor még azt hitte, hogy hegemonista törekvései szolgálatába tudja állítani az újraegyesített országot. Amikor ez nem sikerült, minden lehetséges eszközt és alkalmat megragadott arra. hogy akadályozza a vietnami népet országépítő tervei valóra váltásában. A Vietnamban élő kínaiak, a hoák körül csapott pekingi hírverés épp egy esztendeje folyik már. Eleinte a vietnami gazdaság szétzüllesztése érde­kében csalogatta őket haza Peking, hogy azután em­bertelen módon kitaszítsa az országból a hoákat. Né­hány hete a kínai agresszió nyilvánvaló kudarca után — már azzal vádolják Pekingből Hanoit, hogy nem hajlandó visszafogadni őket. A konferencián részt vevő vietnami küldöttség vezetője, Phan Hien külügyminiszter-helyettes, amikor megérkezett Genfbe, rögtön hangsúlyozta országa jó­akaratát. együttműködési készségét és azt a szándé­kot, hogy tevékeny és építő'módon kíván hozzájárulni a konferencia sikeréhez. Hasonló szellemben nyilat­kozott Firjubin szovjet külügyminiszter-helyettes is. Viszont akik a rágalomhadjáratot elindították, most vagy hallgatnak, vagy mint Kína, egy újabb agresz- szióval fenyegetőznek. Mintha a menekültek sorsához az égvilágon semmi közük nem lenne. Véget ért Nicaraguában a diktatúra Merénylet a farkasodéban A Walkür-akció tervét ere­detileg Hitler utasítására ké­szítették el abból a célból, ha a III. Birodalomban zavar­gásra kerülne sor, vagy ide­gen katonaság szállná meg Németországot. Ebben az esetben a tartalék hadsereg egységei megszállták volna az összes fontos katonai, állami, polgári objektumot. Von Sta- uffenberg ezredes annak ide­jén javasolta a Kreisau-kör tagjainak, hogy a Walkürt használják föl az összeeskü­vés sikeres véghez vitelére. Nos, a Hitler-ellenes puccs katonai résztvevői, mindazok, akik hittek Stuffenbergnek, hogy Hitler a bombamerény­let alkalmával életét vesztet­te, hozzáláttak a Walkür- terv megvalósításához: a tar­talék hadsereg parancsnoki karából Olbricht tábornok, von Quirnheim ezredes, Ho- epner tábornok, a 4. páncélos csoport fölmentett parancsno­ka, Ludwig Beck nyugalma­zott vezérezredes, akit az ösz- szeesküvők az államfői poszt­ra szemeltek ki. Az első órák­ban még Remer őrnagy, a különléges feladatokat ellátó berlini helyőrség parancsno­ka is a puccsista katonatisz­tekkel tartott, majd amikor Göbbels propagandaminisz­ter meggyőzte: a führer él (a miniszter közvetlen vonalán beszélhetett az őrnagy Hitler­rel), a bőrét mentendő, egy­ségével együtt hozzálátott az összeesküvők letartóztatásá­hoz. Közvetlen beosztottjai (és összeesküvő társai!) letartóz­tatásában élen járt Fromm tábornok, a tartalék hadsereg parancsnoka. Később épperi ez a nagy segítség lett Fromm veszte: Himmler hónapokig nyomoztatott, hogy kiderítse, van-e köze az összeesküvők­höz? Végül halálra ítélték; Hitler „nagylelkű” volt, és a kötéláltali kivégzést agyonlö- vetésre változtatta. Berlinben és szerte a III. Birodalomban megkezdődött a führer által követelt meg­torlás és leszámolás. Roland Freislernek, az egyik legalja­sabb és legkegyetlenebb német fasisztának a ve­zetésével működő hírhedt „népi törvényszék” hivatalo­san hatvan vezérkari és hét­száz Gestapotisztet ítélt ha­lálra a Claus von Stauffen- berg által megkísérelt me­rényletben, illetve az össze­esküvésben való részvételért. Hétezer embert vett őrizetbe a puccskísérlet ürügyén a Gestapo, ötezret el is pusztí­tott közülük, nem keveset bí­rósági ítélet , tehát a törvé­nyességnek még a látszata nélkül is. A halálra ítélteket — köz­tük az elsők között Stauffen- berg ezredest — a „mészár­székben”, a berlin-plötzen- see-i börtönben akasztották fel. Az egyik őr, aki szemta­núja volt a kivégzésednek, később leírta az ítéletek vég­rehajtását: „Az egyik alacsony helyi­ségben kampókat szereltek a mennyezetre, ugyanolyano­kat. mint amilyeneket a hen­tesek használnak a levágott állatok felakasztásához. A ki­végzésnél jelen volt a III. Bi­o Hajtóvadászat és epilógus rodalom főállamügyésze és két munkatársa, két filmope­ratőr és két börtönőr. Az elí­télteket meztelenül akasztot­ták föl. A kivégzés nem egé­szen fél óráig tartott. Este már Hitlernek vetítették a Berlin-Plötzenseeben történ­tekről forgatott filmet.. A Horizont, az NDK külpo­litikai hetilapja 1944. július 20. negyedszázados évfordu­lóján méltatta Claus von Stauffenberg ezredesnek, a Hitler-elleni bombamerénylet végrehajtójának érdemeit. Stauffenberg az Engels által a „népi elleriállás teoretikusá­nak” minősítette porosz stra­téga, Gneisenau ükunokája, egy kicsiny és mérsékelten haladó tiszti csoport képvise­lője és legtevékenyebb tagja volt. Ugyanebben a cikkben a fasiszta Németország fenye­gető veresége miatt Hitlerrel konfliktusba került polgári és katonai csoportosulások akciójának indítékairól és céljairól ez áll: „Valamennyi ilyen csopor­tosulás külpolitikai szükség­programot dolgozott ki a né­met imperializmus megmen­tésére. Koncepciójukban a Hitler-ellenes koalíció töré­kenységére építettek feltéte­lezték továbbá, hogy bizo­nyos intézkedésekkel vissz­hangra találnak az angol­amerikai imperializmusnak azoknál a csoportjainál, ame­lyekkel közös osztályalapon remélték a megegyezést vala­mennyi nézeteltérés ellenére. A fasiszta külpolitikával szemben igazi alternatívát csak az jelentett volna, ha a háborút minden fronton ha­ladéktalanul megszüntetik, s teljesen új alapokra helyezik Németország kapcsolatait ke­leti és nyugati szomszédaival egyaránt A Stauffenberg és társai által már néhány rész­letében kifejtett ilyen értel­mű koncepció azonban nem juthatott érvényre, mert a reakciós többség harcias' és korlátolt antikommunizmusá- nak megfelelt a realitásokkal szöges ellentétben álló külpo­litikai irányvonal, amely szükségszerűen bukásra volt ítélve...” Epilógus, 35 évvel a farkas­odúban elkövetett merénylet után: — Miután 1944 őszén a Bjelorusz front 3. hadserege már csak alig hetven kilomé­terre volt a főhadiszállástól, Hitler végre rászánta magát, és november 20-án elhagyta mazuriai rejtekhelyét — be­széli kollégám, Máriusz Das- tych, a Czas című lengyel képes hetilap főmunkatársa. — 1945. január 23-ig Fried­rich Hossbach tábornok, a 4. német hadsereg parancsnoka birtokolta a farkasodút. Az­nap hatalmas robbanássoro­zat rázta meg a környéket — miután a náci hadsereg utol­só egységei is biztonságos tá­volságra jutottak a bunkervá­rostól — nyugatra. Az évszá­zad legerősebben kiépített és talán a legjobban őrzött léte­sítménye összeomlott. — A varsói 2. utászbrigád­nak mégis három esztendei munkájába került, míg a be­tonerődítményeket övező ak­namezőt fölszámolta, s csak ezután, 1956-tól lett háborús emlékhely, idegenforgalmi látványosság a farkasodú — fejezte be ismertetőjét Das- tych barátom, és meghívott egy erős teára a főhadiszál­lás viszonylag épen maradt garázsépületéből átalakított vendéglőjébe. VÉGE Kulcsár László Az egyik bombabiztos bunker, amellyel a visszavonuló fasiszta megsemmisítő osztagok sem tudtak megbirkózni VARSÓ Nagyszabású ünnepségeket és nagygyűlést rendeztek csütörtökön Lublinban, a né­pi Lengyelország első fővá­rosában az új Lengyelország megszületésének közelgő 35. évfordulója alkalmából. A nagygyűlésen beszédet mon­dott Edward Gierek, a LEMP KB első titkára. GENF Szerdán este Nyikolaj Fir­jubin külügyminiszter-he­lyettes vezetésével megérke­zett Genfbe az indokínai me­nekültek kérdésével foglal­kozó nemzetközi értekezle­ten részt vevő szovjet kül­döttség. TEHERÁN Jólértesült források sze­rint az iráni kormány ismé­telten felszólította Rahimi tábornokot, a katonai rend­őrség parancsnokát, hogy nyújtsa be lemondását. Ra­himi lemondatása ügyében Bazargan miniszterelnök szerdán Qumban tárgyalt Khomeini ajatollahhal. mert a vallási vezető 10 nappal ezelőtt megmásította Riahi hadügyminiszter döntését és nem engedte, hogy a katonai rendőrség parancsnokát el­mozdítsák a helyéről. BUDAPEST az ismert amerikai polgárjo­gi harcos a Vecsernaja Moszkva című újságnak adott interjújában. Jelenlegi munkájáról szólva Angela Davis elmondotta, hogy so­kat dolgozik az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártja Központi Bizottságában, a San Franciscó-i egyetemen Latin-Amerika és amerika nemzeti kisebbségeinek tör­ténetét oktatja és emellett társelnöke egy faji és poli­tikai megkülönböztetés ellen küzdő szervezetnek. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte Hari- laosz Florakiszt, a Görög Kommunista Párt főtitkárát 65. születésnapja alkalmából. MOSZKVA Az amerikaiak nagy több­sége támogatja a SALT—II. szerződést és annak mielőb­bi ratifikálását óhajtja — jelentette ki Angela Davis, PHNOM PENH A vietnami csapatok kam­bodzsai területen való tartóz“- kodása a legteljesebb mér­tékben megfelel a kambo­dzsai és a vietnami nép ér­dekeinek, összhangban áll az el nem kötelezett országok mozgalmának elveivel és az ENSZ alapokmányával — ál­lapítja meg a Kambodzsai Népköztársaság Külügymi­nisztériumának közleménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom