Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-20 / 168. szám

1979. július 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Feladó a farmi mezőgazdasági gépgyár Levél a Mezőgépnek Törökszentmiklósra A találkozás tesfcvérgyá- runk, a Mezőgép Vállalat törökszentmiklósi egységének dolgozóival, vezetőivel szá­munkra mindig nagy öröm. Legutóbb 1977-ben jártak ná­lunk magyar barátaink, ta­valy pedig a mi küldöttsé­günk vendégeskedett Török- szentmiklóson. Noha elég sok idő eltelt már a cserelátoga­tás óta, mégis jól emlékezünk a baráti találkozóra, tapasz­talatcserékre. Nagy érdeklő­déssel tanulmányoztuk a gyár technológiáját, termék- szerkezetét, hasznos beszélge­téseket folytattunk a párt, a KISZ és a szakszervezet munkájáról. Hiszünk abban, hogy ezek a találkozások sok segítséget adnak a jó ered­mények eléréséhez, a szov­jet—magyar barátság elmé­lyítéséhez, a gazdasági együttműködés kiszélesítésé­hez. Gyárunkban a tartui „Vüjt” mezőgazdasági gépgyárban é- vente 30 TZK—30 típusú, burgonyaszedéshez használ­ható szállítóeszközt készítünk magyarországi megrendelés­re. Ilyen gépeket gyártunk a Szovjetunió köztársaságai és a többi szocialista ország szá­mára is. A gépekkel sikere­sen szerepeltünk a nemzet­közi vásárokon, kiállításokon. Gyárunk kollektívája je­lenleg az SZKP XXV. kong­resszusának és a Központi Bizottság 1978 júliusi határo­zatának megvalósításán dol­gozik. A tavalyi tervet 103,3 százalékra teljesítettük. Az idén 629 TZK típusú burgo­nyaszedő -szállítógépet gyár­tottunk. Egy gépet — terven felül — április 21-én, Lenin születésnapjának tiszteletére tartott kommunista szomba­ton készítettünk el. Öt év múlva ünnepeljük gyárunk alapításának száza­dik évfordulóját. A második világháború alatt a németek porig rombolták az épületet, elhurcolták a gépeket. A fel- szabadulás és az újjáépítés után nagy fejlődésnek indult a gyár, termékei ismertté vál­tak az Észt SZSZK határain is túl. A közeljövőben tűzzük napirendre a gyár rekonst­rukcióját. A centenáriumot megújulva, s újabb munka­sikerekkel ünnepeljük meg. A közelmúltban értékeltük a szocialista brigádjaink munkáját. A versenyben a legjobb eredményeket Vla­gyimir Alekszejev esztergá­lyos és Osvald Vejder szere­lő brigádja érte el. Az egyé­ni versenyben Ants Kartau lakatos, az Észt SZSZK Ki­váló Dolgozója végzett az el­ső helyen. A nyáron várjuk ismét tö­rökszentmiklósi vendégein­ket, akik bizonyára hasonló szép eredményekről, sikerek­ről adhatnak majd számot. Jaan Jügi és Veloo Ets Fordította: T. G. Csökkentett teljesítménnyel dolgoznak Nyersanyaghiánv a Tiszamenti Vegyiművekben Alkalmazkodással mérsékelhető a veszteség Üzemekben, gyárakban sűrűn hangoztatják, egy félév ered­ményeiből vagy éppen eredménytelenségeiből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A Tiszamenti Vegyi­művek például az esztendő első hat hónapjára szóló terme­lési tervét 98 százalékra teljesítette. Így önmagában ez a szám azt mutatja, különösebb gond nélkül, egy kevés hajrával sikerül az év második felé­ben is produkálni a TVM kollektívájának az előírotta- kat. Ha azonban kissé nagyí­tó alá vesszük, a 98 százalék mögötti körülményeket, — a gyártott termékcsoportokat — már aligha tűnhet egyszerű­nek a terv teljesítése. Pontatlan szállítás A vegyiművek legrango­sabb termékei közé tartozik a kénsav, amelyből a terv­ben rögzítetthez képest 12 ezer tonnával gyártottak ke­vesebbet. A lemaradás oká­nak feltérképezéséhez tud­nunk kell, hogy legnagyobb kénszállítója a vállalatnak Lengyelország, az innen ka­pott nyersanyaghoz viszo­nyítva kisebb mennyiség ér­kezik a Szovjetunióból is. A szovjet partner szállításai pontosak voltak, Lengyelor­szágból viszont nemcsak mennyiségben érkezett a szerződésben megállapított­hoz képest kevesebb, hanem a kénszállítmányok rapszodi­kusan jutottak el Szolnokra. A hideg tél és az árvíz nem kímélte a lengyel gazdaságot — ennek hatása érződik meg a kén szállításán. A lengyel cég bejelentette, hogy mint­egy 30 ezer tonnával keve­sebbet tud szállítani az év második felében, mint amennyit szerződésben vál­lalt. A TVM helyzetét súlyosbít­ja, hogy az iráni események miatt a világpiacról hiányzik a déli ország kőolajszárma­zékokból keletkező kénje, így egyik hónapról a másik­ra szinte megduplázódott e nyersanyag világpiaci ára. A vegyiműveknek — így a nép­gazdaságnak — tehát nem kevés dollárt kell kiadni, hogy a második félévre való nyersanyagot beszerezzék. Igaz, az előrejelzések szerint a belföldi kénsavellátást biz­tosítani tudják a lengyel kén­ből — ez a vállalat legfőbb feladata — de fontos az ex­port is, hiszen ha nem szállí­tanak külföldre, a vállalat eltűnik a nemzetközi piacról. Ez a jövőre nézve hátrányos lehet. Pillanatnyilag a vállalat lengyel gyártmányú kénsav- gyára áll, a nagy kapacitású szovjet kénsavüzem fél tel­jesítménnyel dolgozik. A ter­melés visszafogottsága jócs­kán hat más TVM-üzemek munkájára is, mivel a gőzt a kénsavgyártásnál felszaba­duló hőenergiával állítják elő. Ez növeli a költségeket, mert a segédanyagot, hogy máshol csökkentsék a -kiesést, elő kell állítani szénhidrogé­nek felhasználásával. Vinnék, de nem tudják Mi a helyzet a műtrágya­fronton? (Ez a TVM másik nagy „kurrens” termékcso­portja.) A kép nem sokkal biztatóbb, noha ezekből a gyártmányokból a tervezett­hez képest 30 ezer tonnával többet gyártottak a vállalat dolgozói. Elmaradt azonban az üzem tervezett nagyjaví­tása — áttették a második félévre —, ez viszont jóval magasabb túlteljesítést je­lenthetett, hiszen a berende­zések folyamatosan dolgoz­hattak volna. Mégsem így történt, ugyanis a vállalat egyszerre csak négyezer ton­na műtrágyát tud raktározni. Ha nem viszik ki a terméke­ket a megrendelők, ha nem tudják kivinni a termékeket a megrendelőkhöz — a hazai szállítási problémák miatt ez következett be — akkor vissza kell fogni az üzem ter­melését. (Érdekesség, hogy tavaly a foszfát — a műtrá­gyagyártás alapanyaga — rapszódikus érkezése miatt dolgoztak csökkentett „kapa­citással” a berendezések.) A TVM egyéb termékeinek készítését is a rossz alap­anyag-ellátás jellemezte. Ki­vétel a kriolit, amely most a jó áron eladható gyártmá­nyok közé tartozik. Ebből 20 százalékkal termeltek többet a tervezettnél. Kiút: az alkalmazkodás A vállalat vezető szakem­berei úgy mondják, — régen volt ilyen nehéz helyzetben a Tiszamenti Vegyiművek. A nehéz helyzet okai a külgaz­dasági gondok, munkájára hatással van a tél hidege és az ebből következő megannyi szállítási probléma. A megol­dás? Az alkalmazkodás. A vállalat kénbeszerzése enge­délyezését kéri — tőkés piac­ról — viselve az ezzel járó hátrányokat. Alkalmazkodá­sát bizonyítja, hogy tmk-saí- val meggyorsítja az épülő nátriumtripolifoszfát-üzem beruházását. A termék a mo­sószergyártás alapanyaga. (Ezért nem tudtak a tmk-sok a műtrágya és a kénsavgyár- tó berendezések nagyjavítá­sával foglalkozni.) Ügy ter­vezik, hogy szeptember első felében megkezdi a munkát az új beruházás egy része. A termelt foszforsavat értéke­sítik — dollárért. Amennyi­ben ez sikerül, azt mondják sikerülnie kell, ellensúlyozni tudják a veszteségeket, s va­lamennyire behozzák az ár­bevételben bekövetkező le­maradást. H. J. Változások a világgazdaságban (3.) Megkeményedett piacok . . árviszonyok meg­H Világpiaci Változása, a tőkés ' országok növeke­dési ütemének alacsony volta, így vásárló­kedvük csökkenése és exportjuk erőlteté­se mind jelzi a világgazdasági változáso­kat. S ezek a folyamatok önmagukban is károsan hatnak a magyar gadaságra. Mindezek mellett a tőkés országok beve­tik azokat az eszközöket, amelyek még nehezebbé teszik piacaikra a behatolást. Ezeknek az eszközöknek se szeri se szá­ma. Az ENSZ egyik szervezete kísérletet tett felmérésükre, rendszerbe foglalásuk­ra és mintegy négyszáz módszert foglalt listába. A megkülönböztető, így a normá­lis külkereskedelmet gátló intézkedések tömeges és általános alkalmazása is jelzi, hogy a világkereskedelemben súlyos a helyzet. A korábbi évtizedekben a nem­zetközi szervezetekben az országok arra törekedtek, hogy felszabadítsák (libera­lizálják) a külkereskedelmet, mert akkor az egész tőkés világgazdaságban kedvező > konjunktúra ezt követelte meg. Mindenki­nek érdeke volt a piac bővítése és a kül­kereskedelmi kapcsolatok szabad fejlesz­tése. Most viszont a kedvezőtlen gazdasági helyzetben minden ország a piacok meg­hódítására, eladási lehetőségeik bővítésé­re törekszik, amikor mint exportőr, vagy­is eladó szerepét játsza. Vevőként és ter­melőként ugyanakkor abban érdekelt, hogy minden lehető intézkedéssel — és ebben az állam is segítséget nyújt a maga esz­közeivel — gátolja az importot, az áruk külföldön történő vásárlását. Miért? A külföldi áru a belső piacon versenyt támaszt a hazai termékeknek és gátolja mind az áremelésben, mind pedig a nagyobb mennyiségek eladásában a ha­zai, termelőt. S ez előnytelen, hiszen oda hat, hogy az adott országban a termelés tovább csökken, a gazdaság fellendülése megtorpan. Tehát végső soron mindenki az export­ban érdekelt, ,s az importot igyekszik meg­gátolni, vagy legalábbis korlátozni. Csak­hogy van egy bökkenő: különféle nemzet­közi megállapodások (a többi között a vi­lág országait magában foglaló GATT-ban, az Általános Vám- és- Kereskedelmi Egyez­ményben létrejöttek) tiltják mind az im­port adminisztratív korlátozását, mind pedig az export állami támogatását (szub­vencióját). Ezt szeretnék valahogy kiját­szani, amikor a különféle diszkriminatív intézkedéseket alkalmazzák. Vegyünk ezek közül két jellemzőt. Az import esetében áremelő tényező, hogy a külföldön vásárolt áru után vámot kell fizetni, s bizony a vám esetenként 40—50 százalékkal, de előfordul, hogy száz százalékkal megdrágítja a terméket. Évti­zedeken át az államok többféle egyez­ményben a vámok csökkentésére kötelez­ték magukat, vagyis törekedtek rá, hogy a külföldi termékek versenyképesek lehes­senek a hazaiakkal. A vámcsökkentés. vagy éppen a felszámolási megállapodá­sok ma is érvényben vannak, sőt, újak megkötése napirenden van. S ha egyszer valamelyik állam aláírta a megállapodást, azt végre is kell hajtania. A jelenlegi helyzetben sok ország ügyes és meg nem támadható módszerekkel ki- játsza a megállapodást. Ugyanis a nem­zetközi, egyezmény a vámokat leszállítja, de nem tiltja meg, hogy az állam adó­kat, illetékeket stb. vethessen ki ugyan­azon termékre. Ez minden ország saját belügye. így aztán lehet, hogy a vámokat mérsékelik vagy éppen eltörlik, de ak­kora adót vetnek ki az importált cikkre, amely semlegesíti a vám hatását. Az ál­lam jól jár, mert végülis bevétele nem változik (a kieső vámot pótolja az adóbe-, vétel), s a belföldi, termelők is, mert men­tesülnek a versenytől, s a hazai termék könnyebben eladhatóvá válik. Egy másik módszer, amikor „piaczava­rás” címén úgynevezett dömping-eljárást indítanak az importált külföldi termék termelője ellen. Érre lehetőséget ad egy nemzetközi gyakorlat, ami,nek a lényege az, hogy ha a külföldi szállító olyan áron ad el egy árucikket (exportál), amely ár alacsonyabb, mint ugyanazon árucikk ha­zai ára, akkor a termelő dömping vádjá­val illethető. Ugyanis ilyen esetben azt feltételezik, hogy a termelő azért tudja olcsóbban adni termékét a külföldön, mint a belföldön, mert árkiegészítést, szubven­ciót kap az államtól. S ezt a nemzetközi szerződésék tiltják. Ha beigazolódik a dömping, akkor vagy kitiltják az adott terméket a piacról, vas'v arra kötelezik & termelőt, hogy emelje föl az árat. S ha ez utóbbira kerül sor. lehet, hogy annyira meg,d;rágul az adott áru, hogy nem lehet tovább exportálni. Nehogy azt gondoljuk, hogy ezeket az eszközöket csak a szocialista országok el­len alkalmazzák. Éppen az a jellemző, hogy a fejlett tőkés országok egymás el­len is kiterjedten bevetik. Leginkább a közismerten olcsón termelő Japán ellen indít sok eljárást a közismerten drágáb­ban termelő Egyesült Államok. időszakban tehát a II jelenlegi világpiacokra jel­lemző a megkü­lönböztető intézkedések tömeges alkalma­zása, vagyis a belső piacok és végső soron a hazai tőkések védelme. Ilyen körülmé­nyek között rendkívül nehéz eladni és nehéz jó árat elérni az exporttermékekért. A versenyben csak az képes mégis jó he­lyezést elérni és így többet értékesíteni, aki műszakilag kiváló cikket, időben, el­fogadható áron, kellő csomagolásban, meg­felelő szervizt garantálva szállít, s aki na­gyon rugalmasan reagál, ráadásul gyorsan a világpiac minden rezdülésére., Gyulai István VÉGE Benini szakszervezeti delegáció látogatott megyénkbe Az Orvosegészségügyi Dol­gozók Szakszervezete közpon­ti vezetőségének vendégeként hazánkban tartózkodó benini szakszervezeti delegáció teg­nap Szolnokon járt. Abassi Abdou Mouhino, az afrikai ország szakszervezetének fő­titkára, valamint Jean Bap­tise Elias, a szervezet titkára délelőtt látogatást tett' a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának székhazában, ahol Árvái István, az SZMT veze­tő titkára fogadta őket. Itt tá­jékoztatást kaptak a megyé­ben folyó szakszervezeti munkáról, Szolnok megye egészségügyi helyzetéről és arról, hogy az orvosegészség­ügyi dolgozók szakszervezeté­nek megyei vezetése hogyan segíti az alapszervezetek munkáját. Délután a vendégek a me­gyei KÖJÁL-nál tettek láto­gatást, ahol az intézet igaz­gató főorvos-helyettese a közegészségügyi hálózat fel­építéséről beszélt. Többek kö­zött elmondta, hogy -5600 négyzetkilométeren élő mint­egy 450 ezer lakost több mint kétszáz szakember óvja a kü­lönböző fertőző betegségektől és járványoktól. Laboratóriu­muk az elmúlt esztendőben 500 ezer vizsgálatot végzett. A tájékoztató után a vendé­gek megtekintették az intéz­ményt. Kisújszálláson a Kunsági Bőr- és Textilruházati Ipari Szövetke­zetben augusztusig 24 ezer, különböző fazonú iskolatáskát készítenek, amelyek az egész ország területére eljutnak Ants KajJau, az Észt SzSzK Kiváló dolgozója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom