Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-18 / 166. szám

1979. július 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Országúti történetek Arányok és irányok Kétnapos ellenőrzést akció Az elmúlt hét végén: pén­teken és szombaton a szoká­sosnál jóval több közlekedé­si rendőr cirkált Szolnok me­gye útjain, önkéntes rend­őrökkel és a KPM Autófel­ügyeletének szakembereivel közösen nagyszabású közúti ellenőrzést tartottak. Két nap alatt 7320 gépjárművet állítottak meg, amelyek mű­szaki állapotára éppúgy kí­váncsiak voltak, mint arra, hogy a volánnál ülők szabá­lyosan közlekednek-e, rend­ben hannak-e az útiokmá­nyok, a fekete rendszámtáb- lájú állami gépkocsik hivata­los úton járnak-e, vagy ne­talán éppen tilos kitérőket tesznek. * * * — Tehát, ha kirívó sza­bálysértéssel találkoznak, azonnal jelentik az „igazoló 770”-nek — fejezte be .’szom­bat hajnalban az eligazítást a Szolnok városi-járási Rendőrkapitányiság kjöcJjeke- désrendészeti alosztályveze­tő-helyettese, Papp Imre al­hadnagy. S alig 20—30 perc­cel azután, hogy kihajtottak az ,URH-koosik, megszólalt az adó-vevőkészülék az al­hadnagy kocsijában: „Igazo­ló 770-nek! Igazoló 770-nek! Törökszentmiklós belterüle­téről jelentkezem.” S a ké­szülék kissé meglepő törté­netet továbbított. Hz álsofőr Mire odaértünk, a Rózsa presszó irodájában egy meg­szeppent fiatalembert talál­tunk. A menetlevele rend­ben volt, a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat Zsuk- gépkocsija is. amit vezetett, csakhogy a gépkocsivezető­ként alkalmazott Fekete Im­rének nem volt jogosítványa. — Tegnap minősítettek át gépkocsivezetőnek. — Jogosítvány nélkül? — Igen. — Nem kérték? — Nem. Azt hitték, hogy van. — Hogy-hogy? — Én mondtam. — És az elég volt? — Ezek szerint. — Azért nem egészen így van — magyarázta később Povázsai Zoltán, a vállalat gépkocsi-előadója. - Ez a fia­talember már majdnem egy éve nálunk dolgozik gépko­csikísérőként. Tudom, hogy járt gépjárművezetői tanfo­lyamra. Állandóan rágták a fülem a kollégái is, hogy mért nem ültetjük már vo­lán mellé. Pénteken rááll­tam, a munkaügyi osztályon átminősítettem. Ki gondol­ta... Persze, ha új dolgo­zót veszünk fel, a végzett­jogosítvány, menetlevél rend­ben. A szonda sem szinezö- dött el. A szolnoki tanács vá­rosgazdálkodásának sofőré - éppúgy, mint a gépkocsive­zetők többsége - pár perces ellenőrzés után már folytathat, ta útját lomba igyekeznek, most mi lesz? Semmi különös. Egy vonat kényelmes fülkéjében folytathatják az utat. Vontató az árokban Rákócziújfalu egyik mel­lékutcájában a menetirány szerinti bal oldalon. Bravú­ros teljesítmény! Féknyom egy centi se volt. A felbo­Fekete fuvarok Délután a parancsnoki szo­bában jelentéstételre gyüle­keztek a járőrök, hogy beszá­moljanak az említésre méltó szabálysértésekről. — A mai napon elsősorban az autófelügyelet ellenőrei­nek akadt adminisztrálni va­lója — hangzott a Jászság környékén cirkáló rendőrök tájékoztatója. — Rossz na­pot választott a fekete fu­varra a Szolnok megyei Szi­likátipari Vállalat egyik gép­kocsivezetője. A menetlevele Törökszentmiklósra szólt, de ő dolga végeztével, ahogyan ő mondta, átugrott Hevesbe egy rakomány sóderért. Ha menet közben nem érik tetten a fekete fuvarozókat, el tudják könyvelni a menet­levélben a maszek utakat? Gyenes György, a KPM Szolnok megyei Autófelügye- letének szakembere szerint: — Egyik napról a másikra aligha. De hosszabb idő alatt igen. Megvannak a fortélyai, hogyan lehet a kilométeróra állásához korrigálni a me­netleveleket. A telephelye­ken ritkán ellenőrzik. A megye útjain sem fenyeget­te őket sokáig a lebukás ve­szélye. Tavaly november óta működik a megyei autófel­ügyelet. És most mondok két elgondolkodtató adatot. Egyetlen ellenőr június 30- ig 1600 állami gépkocsit állí­tott meg a közúton menet közben. Az ellenőrzött gép- járművezetők egynegyede ellen feljelentést kellett ten­ni. — Ez mi? - forgatta Papp Imre alhadnagy a pecsét és dátum nélküli vizsgalapot, amelyről tulajdonosa úgy vélte hogy egy ide. ig a jogosítványt helyettesitheti kébe a tiltó szabály ellenére? Hogyan kerültek a vontató­ba borosüvegek? Ónodi ott a helyszínen melegében meg­próbálta elmesélni. Nem ment túl könnyen neki. Kis­sé zsibbadt volt. olykor im­bolygóit, és nehezen forgott a nyelve. Visszatérő refrén­ként azt hajtogatta, hogy egy biciklis hajtott előttük, ők fékeztek és az árokba bo­rultak. (Az ellenkező olda­lon?) — Honnan és mért jöttek Rákócziújfaluba? — Miért, miért? Hát ita­lért. Reggel esett az eső, nem tudtunk aratni. Bemen­tem a műhelybe a kombáj­nomat javítani. Ott iszogat­tunk, aztán mondom Mur­vainak, hogy ugorjunk el a vontatóval az újfalui kocs­mába. Murvai Jánosért mentő jött. Biztos, ami biztos, meg kellett győződni, mitől vér­zik a füle. — Nincs nekem semmi bajom — tiltakozott Murvai, és dőlt belőle az al-. koholszag. — Ivott? — I . . i . .. i'gen. De csak azután, hogy az árokba bo­rultunk. (Ittas vezetés vétsége miatt büntetőeljárás indult ellene.) Nemcsak az álsofőrnek volt pechje azon a szomba­ton. A 850-es Fiatjával és népes családjával Budapest­ről Debrecenbe igyekvő Merkl Mihálynak is, akitől a 4-es főúton Kisújszállást el­hagyva, mikor az okmányo­kat kérték, jogosítvány he­lyett egy vizsgalapot muta­tott. Egy pecsét és dátum nélkül kiállított formanyom­tatvány. — Ez nem jogosítja fel arra, hogy a volánhoz üljön — így a rendőr. Mire az if­jú gépjárművezető ingerül­ten bizonygatta, hogy de bi­zony, mert néki azt mondta a vizsgabiztos. Ezért mert csak elindulni családjával ilyen hosszú útra. Lakoda­A borulásgátló „mentette meg" az árokba borult vontató fülké­jét és utasait, akik pótkocsis vontatóval mentek öt üveg borért a rákócziújfalui kocsmába Fotó: TKL. ségéről igazolványt kérünk. Hibáztam én is, de hogy le­het valaki ennyire felelőt­len, hogy az átminősítését zokszó nélkül aláírja. Fekete Imre akkor, és teg­nap is, a szolnoki járási-vá­rosi rendőrkapitányság sza­bálysértési előadója előtt, ahová gyorsított eljárással került, csak a vállát vono- gatta. Ez van. és 2800 forint pénzbírság. rult vontató körül szétgurult, darabokra tört borosüvegek. Hogy a vontató fülkéje nem tört össze, a jól felszerelt borulásgátlónak köszönhető, így épségben kikászálódha­tott belőle a vezetője. Mur­vai János s az „utasa”. Óno­di Mihály. Az Egyesült Rá­kóczi Tsz dolgozói mit keres­tek szombat délelőtt Rákó- cziújfaluban? Milyen jogcí­men ülhetett fel utas a fül­(A kétnapos ellenőrzés után nyolc hivatásos gépjár­művezetőt jelentettek fel az autófelügyelet ellenőrei. Köz­lekedési rendőrök pedig 56 szabálysértő ellen kezdemé­nyeztek eljárást, és kisebb szabálytalanságokért a hely­színen 727-et megbírságol­tak. Négy gépjárművezetőtől vették el a jogosítványt, és öt ellen indítottak büntető- eljárást ittas vezetés miatt. Egyébként az akció két napján sérülést okozó köz­úti baleset nem történt.) K. K. Irodákban és munkapadoknál Humoristák, karikaturisták kedvenc témája a bürokrácia, az irodai élet, s visszatérő motívumuk annak a bemu­tatása, hogy mekkora utat jár be egy akta, s — ami még ennél is idegesírtőbb — egy-egy ügyfél a hivatali gépezet útvesztőin. A munkások olykor nem szívesen lépnek be az iro­dákba: kuszának, kiismerhe- tetlennek, tengeri kígyóvá terebélyesedettnek látják az ott folyó munkát, felesleges­nek az ott dolgozó embere­ket, akiket — számukra úgy tűnik —■ a fizikaiaknak kell eltartaniuk. Ezzel szemben a gazdasági vezetők visszatérő panaszai közé tartozik, hogy kevés az ügyintéző, az al­kalmazottak aliig győzik a sok munkát. Magyarországon ma min­den eddiginél több az alkal­mazott, s az adatok tanúsá­ga szerint számuk és ará­nyuk gyorsan növekszik. 1949-ben a szellemi foglalko­zásúak aránya az összes fog­lalkoztatotthoz viszonyítva kilenc és fél százalékot tett ki. s ez a szám 1960-ban 17,4 1970-ben 25,9. 1977-ben 27,8 volt. Az összesített adatok természetesen ágazatonként eltérő tényeket takarnak: 1975-ben az iparban 24, a mező- és erdőgazdaságban 13, a szállítás, hírközlésben 25, a kereskedelemben foglalkoz­tatottak 34 százaléka volt nem fizikai dolgozó. Világjelenség Szakemberek véleménye szerint az alkalmazottak számának gyors növekedése világjelenség — a hozzánk hasonló fejlettségű országok­ban a keresők 25—30 száza­lékát teszik ki. Van hát igazság abbán, amikor a szellemi foglalko­zásúak számának gyors nö­vekedését panaszoljuk. Csak- hát az éremnek — ebben az esetben is — két oldala van, s el kell fogadnunk, hogy a tudományos fejlődéssel, a műszaki haladással elkerül­hetetlenül együtt jár, hogy a szellemi foglalkozásúak. az alkalmazottak száma erőtel­jesebben növekedjék mint a fizikai munkát végzőké. Az alkalmazottak számá­nak gyorsabb növekedését több tényező indokolja. A termelés fejlődésével, az egy­re modernebb gépek és be­rendezések üzembe állításá­val nagyobb létszámú irányí­tó személyzetre van szükség. Ugyancsak ebbe az irányba mutatott a vállalati önálló­ság növekedése, mely új al­kalmazotti munkaköröket igényelt, az ipartelepítéssel együttjáró vidéki telephe­lyek számának szaporodása, a szociális intézkedések — gyermekgondozási segély, lakbérhozzájárulás, lakás­építési kölcsön, stb. — köré­nek bővülése is az admi­nisztráció bővítését igényelte. Több aláírás és pecsét Mindez természetes és ért­hető. Ám az már kevésbé magyarázható, hogy az al­kalmazottak aránya sókkal gyorsabban emelkedett, mint ahogyan azt a műszaki-tech­nikai fejlődés üteme indo­kolta volna. A vállalatoknál egy sor in­dokolatlan tényező is közre­játszott az adminisztráció — a valóságos szükségleteket meghaladó — növekedésében. Elszaporodtak az igazgatósá­gok, az alkalmazottak szá­mára sok helyen nem írtak elő teljesítmény-követel­ményt, s így előfordult, hogy egy ember munkáját többen végezték. Kétségkívül a ne­gatív folyamatokban szere­pet játszott a döntések fele­lősségének túlzott megosztá­sa: egy-egy ügyiratra a szük­ségesnél több aláírás és pe­csét került. Mindez egyúttal az ügyvitelszervezés fejletlen, a követleményektől elmara­dott* színvonalát is jelzi, azt, hogy az irodai munkában sok még a párhuzamos tevé­kenység. Tegyük hozzá mindehhez: különösen 1968 és 1971 kö­zött a közgazdasági szabá­lyozók is a létszámhígítás, az úgynevezett „vattadolgo­zók” felvételére ösztönözték a vállalatokat. A bérszínvo­nal tartása érdekében gyak­ran vettek fel alacsony fize­téssel embereket — ők voltak a „vattadolgozók” — akik­nek ugyan sok dolguk nem akadt, de így lehetett ellen­súlyozni a magasabb kerese­tűek bérét. Létszámstop A Minisztertanács 1974- ben felhívta a figyelmet a nemkívánatos tendenciákra, s a gépesítésre, a feladatok végzésének jobb megszerve­zésére utasította a gazdálko­dó egységeket, intézmé­nyeket. Némi javulás mutat­kozott is ennek hatására, ám a határozat végrehajtása igen lassan haladt, s ezért szükséges lépés volt 1976 ja­nuár elsejétől a létszámfe­letti zárlat — közkeletűbb nevén a létszámstop — beve­zetése. A létszámstop eredménye­ként 1976-ban — hosszú évek óta először — sikerült meg­állítani az alkalmazotti lét­szám növekedését. 1977 január elsejétől a lét- szlájmíeíLvéteílil {tárlatot lét­számnövelési tilalom váltotta fel, s ez azt jelentette, hogy az alkalmazotti létszám ,— az 1976. december 31-i szin­tet nem túllépve — vállala­ti hatáskörben pótolható. Megtakarításból béremelés Ezzel egyidejűleg a kor­mány külön isi rendelkezett a minisztériumok, országos hatáskörű irányító szervek, tanácsok, trösztök létszám- gazdálkodásáról. Ezeknek a szervezeteknek a jövő év vé­géig 5 százalékkal kell csök­kenteniük létszámukat az 1975 december 31-i állapot­hoz képest. S hogy a rendel­kezés végrehajtásában érde­keltté is tegyék az érintette­ket, azok a szervezetek, me­lyek már 1978 végéig végre­hajtották a csökkentést, az így megtakarított bért teljes egészében alkalmazottaik bérszínvonalának emelésére és jutalmazására használták fel. Ahol az idei év végéig csökkentik a létszámot a kí­vánt mértékben, a bérmegta­karítás felét használhatják fel a fenti célokra. Azoktól a szervezetektől, ahol az elő­írt létszámcsökkentést csak 1980 végére hajtják végre, a teljes bérmegtakarítást el­vonják. Az ösztönzők eredmé­nyeként tavalyi év végéig kétezer fővel, — mintegy négy százalékkal — csökkent az adminisztratív dolgozók aránya. Sok vagy kevés az íróasz­tal? A kérdésre csak a min­denkori gazdasági-társadalmi helyzet elemzésével lehet egyértelműen válaszolni. Ál­talánosságban azonban el­mondható: nem az íróaszta­loktól kell mindenáron meg­szabadulni, hanem a rossz szervezéstől és a maradi, újat befogadni nem akaró gondolkodástól. Földi S. Péter „Gázos nap” Rekettyésen Tötevény, öregerdő, Peres, Hajta és Pórtelek. Tanyai tele­pülések, Jászberénytől 10 vagy 12 kilométerre. Nem nagy a távolság, de amikor javitani kell a televíziót, a mosógépet, vagy kifogy a gáz a palackból, kiderül, hogy mégsem kicsi. Szerencsére ezek a szolgáltatások már házhoz mennek, a ta­nyai lakosoknak se kell értük Jászberénybe utazni. Kárnyáczky Andrásné, a jászberényi Vegyesipari Szol­gáltató Vállalat gázcseretele­pének vezetője a Meggyespe- lére induló • „gázos kocsi” ve­zetőjével egyezteti a délelőtti programot, azután az elő­jegyzési füzetben lapoz, és sorolja a túrajáratokat. — Telepünk Jászberény el­látása mellett, gondoskodik a várost körülövező tanyai te­lepülések ellátásáról is. Hét­főtől csütörtökig naponta in­dítunk túrajáratot Meggyes- pelére. Pórtelekre. Tőtevény- re. Peresre. Hajtára, az öregerdőbe vagy az Újerdő­be. A „gázos” kocsi 25 pa­lackot visz ki egv fuvarral, ha valahol egyszerre fogy ki a gáz. a kocsi kétszer fordul. Pórtelken bizományosunk van, a többi települő-, sen a vegyesbolt előtt cseréljük a palackokat. A tanyai gáztűzhely-tulajdo­nosoknak jól jön ez a szol­gáltatás. havonta egy-egy munkanapot és felesleges fuvarköltséget spórolnak meg vele. A Jászsági Állami Gazda­ság szőlészetében Németh Jó­zsef. a vegyes élelmiszerbolt vezetője, aki „állandó .tanú­ja" a gázpaláckcserének: — Ide szerdai napokon ér­kezik a gáz. délelőtt kilenc­kor már itt. vannak. Amikor valamilyen ok miatt elmarad a túra — de ilyesmi csak ritkán fordul elő — kiszól­nak telefonon és megmond­ják, hogy délután vagy más­nap érkeznek. Értesítem az embereket, hozzám a boltba naponta eljönnek. Az is elő­fordul, hogy valaki, ha na­gyon siet. itt hagyja a pa­lackot. amikor jön a gázos kicserélem, megteszem, hi­szen a vásárlómnak segítek. Velkei János a Pórtelek határán húzódó, rekettyési tanyasoron lakik. Elragadta­tással beszél a „gázos” tü­zelésről és dicséri, a jászbe­rényi gázcseretelepet, mert szinté a kapuig hozza a pa­lackot. — Mi, tanyasiak tudjuk igazán, mekkora áldás a gáz. Azelőtt gallyal, kukorica- szárral meg szalmával tüzel­tünk. a „sparhelit.felelős” el sem mozdulhatott a kályha mellől, mert kialudt a láng. Télen se volt könnyebb, pe­dig akkor előkerült a góré alatt szárított kukoricacsut­ka. vagy a vastagabb fagally. Négy éve vásároltuk a gáz­tűzhelyet. hamarább is tellett volna, de a palackra 2 esz­tendőt vártunk. Azóta az egész ház és velünk együtt még vagy 50 rekettyési csa­lád élvezi a gázos tüzelés ál­dását. a palackcserével eddig nem volt baj. megengedhet­jük magunknak, hogy haj­nalban meleg koszttal a gyomrunkban induljunk munkába, este pedig a va­csorafőzést ne gallyaprítás- sal kezdjük. I. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom