Szolnok Megyei Néplap, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-18 / 166. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. július 17. Újjászületik Pécs belvárosa Kitágult a világ Valaki valamikor „kinyilatkoztatta”, hogy Tihamér kötöz- ködő természetű kamasz, aki semmivel sincs megelégedve, a munkában is válogat. A megállapítás következménye: az állami gondozott fiatalembert néhány hónappal 18. születésnapja előtt eltanácsolták az újerdöi Ifjúmunkás otthonból és „utánanyúltak”, hogy kénytelen volt munka­helyétől is búcsúzni. Munkatársai lelkére kötöt­ték, hogy amikor betölti 18. életévét, és maga dönthet a sorsáról, jöjjön vissza, köz­tük a helye. Visszavárták, mert megszerették a szorgal­mas, minden jó szóért hálás fiatalembert. * * * Több mint 3 éve, hogy Ma­kula Tihamér visszajött el­ső munkahelyére, a Hűtő­gépgyárba. Mi történt azóta? Hogyan fogadták és segítet­ték az önmagát -és hovatarto­zását kereső fiatalembert? A kérdésre Budai Géza, a kompresszoros hűtőgép gyár­egységének csoportvezetője válaszolt. — Tihamért úgy vártuk vissza, mint közénk tartozót, a kollektívánkba már beil­leszkedett munkatársat, jó barátot. Amikor először vál­lalt munkát a Hűtőgépgyár­ban, 16 esztendős volt. Tud­tuk, hogy állami gondozott, felkészültünk rá, mindent el­követtünk, hogy nálunk ta­lálja meg a szilárd talajt, ahol megvetheti a lábát. Könnyebb dolgunk volt, mint gondoltuk. Tihamér, egyenes jellemével, a közösségért ér­zett felelősségtudatával és páratlan munkaszeretetével néhány hónap alatt olyan tagjává vált kollektívánk­nak, mintha évtizedek óta velünk dolgozna. A második belépése óta eltelt 3 év még jobban bizonyítot­ta, hogy közénk való. Sokáig a palásthabosítóknál dolgo­zott, nagy figyelmet igénylő munka, a szerelőszalagot szolgálják ki, pontosságukon múlik, hogy ne álljon a gépe­zet. Barátunkkal sosem volt baj, ezért is esett rá a vá­lasztás, amikor a még ponto­sabb munkát igénylő javító­részleget egy fővel bővítet­tük. * * * Nehéz feladatra vállalko­zik, aki Makula Tihamérral munka ökzben akarna beszél­getni. Hatalmas termetét egy pódium magasítja meg, ar­ról figyeli a mozgó szalagot, szeme — mintha száz lenne — mindent észrevesz, keze másodpercenként nyúl vala­hová. Otthon annál beszéde­sebb, igaz, ott is „örökmoz­gásban” válaszol a kérdések­re, egyik kezével a térdére kapaszkodó 2 éves kisfiának segít, a másikkal beletúr a csöppség borzas hajába vagy egy családi képre mutat. — Azt hiszem, szerencsés ember vagyok. Sokáig cél­talanul éltem, kilátástalan­nak láttam a jövőmet, most elégedett, boldog embernek mondhatom magam. A gyár­ban, ha befejezem a mun­kát — amit kedvemre csiná­lok —, barátoktól köszönök el, itthon szerető család, fe­leségem és kisfiam vár. Tu­dom, ez megszokott, termé­szetes másoknak, nekem vi­szont olyan, mintha mesevi­lág volna. Tizenhárom éves koromban adtak állami gon­dozásba, keservesen szűk vi­lág volt az intézet szigorúan körülkerített udvarával vagy az újerdői Ifjúmunkás Ott­hon kint a pusztán, távol az emberektől. Amikor a Hűtő­gépgyárba kerültem, akkor változott meg minden, ott éreztem először, hogy ember­számba vesznek, szavam és munkám is fontos, és ha jól csinálom, amit rámbíztak, nem' vagyok kevesebb a töb­bieknél. Csoportvezetőnk, a brigádtársak szerénykednek, hogy könnyű dolguk volt ve­lem. Igaz, akartam én is, igyekeztem, lestem minden szavukat és mpzdulatukat, mert a szóban ott volt a biz­tatás, a segíteni akarás, moz­dulatukban pedig a munka becsülése. Kitágult a nemrég még fojtogatóan szűk világ. Meg­becsült tagja vagyok egy nagyszerű kollektívának, ott­hon érzem magam az én ut­cámban, és nem vagyok ide­gen máshol sem, hiszen min­denütt él valáki azok közül, akiket ismerek, akikkel együtt dolgozom és barátom­nak nevezhetek. — illés — Mediterrán hangulat - napsütésben fürdik a Dóm tér Pécs legfőbb műemléke maga a belváros, ezért is nyilvánították védetté. A bel­város szerkezete az, ami a középkor korai századaitól szinte semmit sem változott. Egy térképsor a kétharmad négyzetkilométernyi város fejlődésének állomásait mu­tatja. Már a XI. századi el­ső a mai Janus Pannonius, Sallai, Bem, Megye, Anna és Déryné utcákkal azonos vo­nalvezetésű utcákat ábrázol. A XV. században a maival csaknem azonos szerkezetű volt a belváros, amely a XIX. század elején nyerte el je­lenlegi képét. Érthető tehát, hogy ezt a városszerkezetet féltő gonddal kell őrizni. Ezek az utcák többnyire nem egyes épületeikkel hatnak ránk, hanem az egész utca­kép által sugárzott hangulat­tal. ami sajátosan csak pécsi. * * • Ez a páratlanul szép és ér­tékes belváros ma meglehe­tősen lehangoló állapotban van. Hiányos öltözékű házak, szaporodó védőtetők jelzik, hogy tovább már nem lehet várni. A roppant költséges átfogó rekonstrukció helyett csak az egyes műemléképüle­tek felújítására tellett. Bár ezzel is lényegesen javítot­lére sodródott Pécs a város történetével szinte egykorú pincék, pincerendszerek miatt. A 60-as évek végén, a 70-es évek elején egy viha­ros gyorsaságú folyamat ját­szódott le: többszáz pince szinte egyszerre omlott be a hirtelen megnövekedett for­galom terhe alatt. Hozzájá­rult a közművek rendezet­lensége is. Még alig egy év­tizede megszokott látvány volt felhőszakadások után az utcaszélen hömpölygő csa­padékvíz, ami a repedéseken beszivárgott a mélybe, s ott végzett pusztítása leszakadó úttestek, összeomlással fe­nyegető épületek sokaságá­val jelentkezett. Az immár öt éve rendszeresített álla­mi támogatás segítségével a közvetlen veszély elhárult, most a széles körű tervszerű megelőző munka folyik, mellyel a csaknem egészé­elavult házacskák sokaságát le lehetett bontani. A fal fo­lyamatos helyreállításán az Országos Műemléki Felügye­lőség munkálkodik. A város föld alatti részé­nek rendbetétele után meg- ■ kezdődhet a tömbrekonstruk­ció is. Egyes épületek helyett egész épülettömbök komplex felújítását végzik el, s meg­szabadítják a többnyire zsú­foltan beépített tömbbelső­ket is a fölösleges toldalékok­tól. Ezáltal hatalmas belső tereket nyerhetnek. Hogy mi­lyen ez a gyakorlatban, ar­ra Eger szolgáltat jó példát. Pécsett a tömbök nagyságán kívül nehezíti a rekonstruk­ciót az is, hogy rengeteg bennük a lakás, a kereske­delmi raktár, a kisüzem, amelyek felszámolása nem egyszerű feladat. Ma a belvárosnak csak a legfrekventáltabb részét le­het — kell! — rendbetenni. A legősibb rész, a Hunyadi út—Déryné utca által hatá­rolt északkeleti negyed re­konstrukciója nem jöhet szá­mításba, mert ott zömében magántulajdonú házak van­nak. A rekonstrukció keretében valósul meg az a sajátosan pécsi koncepció, amely á bel­város északnyugati negyedét — a püspökvárat és környe­zetét — mint múzeumi ne­gyedet — a közművelődés szolgálatába állítja. Itt van már a Csontváry-múzeum, a Vasarely-gyűjtemény, az Uitz-múzeum (melynek ott­hont adó épületén láthatók az első megtalált középkori gótikus elemek), s itt lgSz a régi barokk megyeházban a modern magyar képtár. A tömbrekonstrukció előkészí­tése megkezdődött a munka indítására azonban még egy­két évet várni kell. Hársfai István A Széchenyi tér madártávlatból Befejezéséhez közeledik a tiszafüredi szennyvíztelep építése. A kivitelező - Középma­gyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat - hamarosan elkészül a hét, egyenként 900 köbméteres ülepitötartály nyomáspróbájával is ben fennmarat városfalat is kiszabadítják. A pincekár-elhárítás két fontos feltétele: a belváros forgalmi tehermentesítése, és a közműhálózat rekonstruk­ciója. ennek részeként a bel­város körüli csapadékvíz-el­vezetés rendezése. Az előbbi jegyében készül a belvárost övező'nagy érintő utak rend­szere, s a 80-as évek köze­pére várhatóan megszüntet­hető lesz a belvároson átme­nő forgalom, s bizonyos ut­cák sétálóutcákká válhatnak. A nyugati és az északi érin­tő út építésével közel más­fél kilométernyi városfal lesz szabaddá, ugyanis a fal külső oldalán levő, az öreg, Pécs közismert jelzője: a kétezeréves város. Ez annyiból igaz, hogy időszámításunk kezdetén a rómaiak alapítottak itt várost. A rómaiak után, a magya­rok előtt sok nép lakta e vá­rost, amelynek falai között mindig zajlott az élet, sőt, a város régi neve, amely a mai német elnevezésben — Fünf- kirchen — máig is él, a Quin- que Ecclesiae is abban az időben keletkezett. Tehált a honfoglaló magyaroknak nem kellett itt új várost épí­teniük. István király 1009-ben ala­pította meg a pécsi püspök­séget, a település akkor ke­rült egyházi főhatóság alá. Sokáig úgy vélték: Pécs egy­értelműen csak püspöki vá­ros volt. A legújabb régésze­ti kutatások azonban mind több lelettel igazolják: vi­rágzó polgárváros is volt a középkorban. A várost ak­koriban fallal övezték, de ez csaknem három évszázadig rejtve volt, s csak a közel­múltban kezdték feltárni. Sok emléket hagyott itt a török, ezek ma szinte jelké­pei Pécsnek: Gházi Kászim pasa dzsámija nélkül elkép­zelhetetlen lenne a Széchenyi tér, Jakováli Haszán mina- retes dzsámija nélkül szegé­nyebb lenne az egykori Szi­geti kapu környéke, a mai Kórház tér. ták a belváros képét. Ilyen­nek tekinthetjük a nagy dzsámi kupolafelújításót, ami teljes egészében visszahozta a templom eredeti török jel­legét. elviselhetőbbé téve az 1939—40-ben készült félkör alaprajzú térbővítést. Hason­ló jelentőségűnek tarthatjuk a püspökvár délnyugati sa­rokbástyájának. a Barbakán- nak kiszabadítását és felújí­tását. Pincék. A közelmúlt évek­ben szinte a katasztrófa szé­Tervezés számítógéppel A CLASP könnyű- szerkezetes építé­si rendszer megho­nosításával egy- idöben a műszaki tervezést segítő számitógép-prog- ramokat is bevezet­ték a Típustervező lntézetnél._.Huszon- két munkafázisra dolgoztak ki prog­ramokat. Az elmúlt két évben a számí­tógép-programok segítségével mint­egy nyolcszáz terv­rajz és ötven költ­ségvetés készült el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom