Szolnok Megyei Néplap, 1979. június (30. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. június 3. ★ ★★★ FIAIÄIOKNAK Hol nyaral? Itt a nyár. Fehér holló, aki nem a három nyári hónap valamelyikén veszi ki a szabadságát. (Feltéve, ha lehetősége van rá.) — Mit csinál a nyáron? — kérdeztem meg néhány húsz év feletti fiatalembertől. * .* * Lévai Jóskát, az újszászi Vegyesipari Szövetkezet vasas részlegénél találtam meg. Ijesztő gépmonstrumnak parancsol ez a mokány, 26 éves fiatalember. — Nem sok mindent — feleli. — Betanított munkás vagyok, nem nagy a fizetésem. Persze nyárra mindig gyűjtök pénzt. Tavaly a Balatonon voltam a haverokkal, elköltöttem két és fél ezer forintot. Az idén tíz napra Zamárdiba megyek, ez legalább ezer forinttal többe kerül. — Sokfelé járt már az országban? — Nem nagyon utazgatok, csak ilyenkor nyáron. — Külföldön járt? — Nem, de szeretnék eljutni Jugoszláviába. — Amikor útnak indul, mit visz magával? — Alig valamit. Ruhának elég a farmer meg a gézing. — Mi kell ahhoz, hogy egy nyár igazán jól sikerüljön? — Jó társaság. — Más nem? Meghökkenve néz rám. — Meg pénz. Minél több. * * * Szűcs Zsuzsa 23 éves, nevelőtanár Jászapátiban. — Nyár? — néz maga elé. —• Régen sok jó nyaram volt, de akkor még diák voltam. Megaludtunk a földön is, nem számított semmi, csak az, hogy jól érezzük magunkat. Most? Magam nevelem kétéves lányomat, a tanítóképzőben is vizsgázom, levelező hallgató vagyok és nyakamban a vizsgaidőszak, dolgoznom is kell, ... szóval a gyerekkori vidám nyaraknak vége. — A pedagógusoknak nyáron sok a szabadságuk. — Már akinek. Nekünk kollégiumi tanároknak nem olyan sok. Magam sem tudom, mennyi szabadságom lesz, és azt sem, hogy mikor. — Nem érdekli? — De. Viszont a pénz is kell. Anyáméknál lakom Jászberényben, ők segítenek a gyereknevelésben. Innen Apátiból csak este 10-re érek haza, így aztán alig látom a lányomat. A pénz ahhoz kell, hogy a kislánynak több jusson, viszont pénzem csak úgy lesz, ha sokat dolgozom. Titokban lakásra is gyűjtök, ez fontosabb, mint két hét a hegyekben, vagy valami víz partján. — Milyen nyarat szeretne? — Hm . . . azt sem bánnám, ha fele ennyi gondom lenne. Eszemben sincs panaszkodni, csak úgy mondom. Egy kívánságom azért van. A rövid nyári szabadságom alatt legyen jó idő. hogy Vandával, a lányommal sokat napozhassunk. * * * Szabó Zoltán megbiccenti a fejét, amikor az ajtón belép, mert másként nemigen férne be. Fekete hajához dús bajuszt növesztett, a jászszentandrási Haladás Termelőszövetkezet fiatal ágazatvezetője. — Egyedül nyaral? — Mióta önálló vagyok, odáig még nem jutottam. Hol épp katonának vittek, hol meg pénzem nem volt,' szóval mindig közbejött valami. Egyébként én inkább telelni szeretnék, mert még debreceni diák koromban rákaptam a síelésre, amit nyáron, itt a közelben nehéz űzni. A télen szeretnék fölmenni a Tátrába. Különben is nyáron sok a munka itt a szövetkezetben, de otthon, Jászárokszálláson is. Édes- anyáméknak kertjük van, állat is akad a ház körül, elkel a segítség. — A pénzéből pedig jutna kiadós nyaralásra. — Havonta 4600 forint a fizetésem, ebből már lehet valamit kezdeni. De nem a nyár a fontos, hanem az egész év. * *. * Karcagon, a Rákóczi úti óvodában, a csöppségek közül „szökik” meg néhány másodpercre Horváth Anikó óvónő. — A menyasszonyi ruhámra kell a pénz — mondja nevetve. — Októberben férjhez megyek. Jut azért pihenésre is. Motoros túrára indulunk a _ vőlegényemmel itthon, és néhány napra Lengyelországba is átrándulunk. A fizetésemből nem kell hazaadnom egy fillért sem. Amit keresek, azt magamra költhetem. * * * De hova utazik a nyáron az, aki annyi ember apró- cseprő utazási ügyeit intézi? Hol nyaral Papp Lászlóné, az IBUSZ szolnoki irodájának dolgozója? — Én csak utaztatok, de azért már megfordultam Romániában, Jugoszláviában, az idén pedig június elsején indulok a Barátság Exp- resszel a Szovjetunióba — Milyen érzés a rekkenő hőségben mások nyaralását intézni? — Van bennem egy pici irigység, amikor ki Spanyolországba, ki Olaszországba. ki Egyiptomba készül. Nekem ez a munkám, szívesen csinálom. — Hová szeretne eljutni? — Két kis gyermekünk van. mellőlük egyelőre nem mozdulhatunk. Egyszer, majd valamikor szeretnék eljutni Görögországba. * * * Van, aki a saját zsebére, van, aki a másokéból. Van, akinek álma van, akad olyan is, aki reálisán méri föl a lehetőségeket. Egy biztos: az idén is nyaralunk. Ha nem is mindannyian. H. Z. A fiatalok többsége azért vált jegyet a rock- vagy popkoncertre, hogy a lemezről, rádióból gyakran hallott kedvencek műsorát láthassa is. Mostanában azonban a hangversenyek főszereplője nem az együttes, hanem a közönség, illetve a forróbb vérű teenagerek csoportja. A zene mámorában úszva, a hangfalakat túlharsogva, hajat tépve, ingüket fej fölött csóválva érzik jól magukat. Van, aki eleinte bátortalanul emeli magasba kezét, de pillanatok alatt beolvad a tombolák táborába. Már végül nem a zene a fontos! Ugrálás közben egymásra pillantanak, hogy meggyőződjenek produkciójuk sikeréről. Egy-egy szám végén, a zene elhalásával azonban zavartan,, tanácstalanul néznek egymásra, míg valaki üvölt- ve, fütyülve jelt nem ad. Akkor kezdődik minden elölről. Extázis? Egyszer ez is elmúlik! Fotó: T. Katona László Mennyit „ér” egy mai lány ? A mai lányok viselkedésével kapcsolatban gyakran hallani elhamarkodott (vagy nem elhamarkodott) elmarasztaló ítéleteket. Vegyük nagyító alá e sokrétű kérdést, tényleg, mennyit „ér” egy mai lány? Ha e témát a lányok-íiúk egymás közti társalgási formái szemszögéből vizsgáljuk, a válasz egy mondatra leszűrt lényege: amennyire a mai lány önmagát értékeli. Vagyis, amilyen a fiúk magatartásával szembeni igénye. Ha tovább boncolgatjuk a kérdés lényegét, sokféle megvilágításban tárul elénk ez a téma. A mai lányok-fiúk társadalmi érintkezési normái sokkal szabadabbak, nyíltabbak, őszintébbek, mint nagyanyáink idejében, amikor „virágnyelven”, szemlesütve re- begték el mondanivalójukat. De, ha könnyebb is ma a közlési mód, ez nem mehet a jóízlés rovására. A lány, női mivoltából fakadóan, visszafogottabb hangvételű társalgást igényeljen, mintha csak fiúk társalognának egymással. Ne hagyja a lány magát „fiúsítani”, ez nem növeli egy lány értékét — még a fiúk szemében sem. Mások szemében még kevésbé. Vannak esetek, amikor lányok-fiúk nyilvános helyeken, arcpirító modorban beszélnek egymással, azzal sem törődve, hogy mások hallják, és megbotrán- koznak rajta. Talán még szórakoztatja is az ilyen társaságot, ha látják, hogy srabad- szájúságukkal milyen kellemetlen hatást váltanak ki másokból. Ez nem jópofaság és nem fiatalos lendület, nem modern érintkezési mód. Ez egészen más. Ez a lányok- fiúk kapcsolatának szomorú leértékelése ... Az egyenjogúság mély emberi tartalmának szándékos deformálása. Legyen tehát a lányokban elég tartás,' ne fogadják el az ilyen társalgási formát, amely nem méltó hozzájuk (de a fiúkhoz sem). Azért még lehet modern felfogású, mai lány valaki. Éppen ezzel a magatartásával húzza ezt alá. Egy mai lány értékét az is meghatározza, hogy milyen mércét állít fel saját magával szemben életvitel, kultú- ráltság, érdeklődési kör, jövőre vonatkozó tervek stb. vonatkozásúban, tehát milyen színvonalon él. Az értelmes, okos életvitelre ma nagyon sok lehetőség van. A kötetlenebb érintkezési formák értékes baráti kör kialakítását teszik lehetővé, ahol egy lány idejét kellemesen, hasznosan eltöltheti. Csak néhány lehetőség: közös beszélgetések, viták könyvekről, filmekről, politikáról, művészetről, sportról stb; közös társasjátékok, sport, kirándulás, múzeumlátogatás, városnéző séta, mozi, színház stb. Az is fémjelzi egy lány értékét, hogy mennyit olvas. És mit olvas. Ma az információk özöne jut el mindenhová, csak azon múlik, kiben menynyi a tudásszomj, hogy kinyújtsa érte a kezét. Az olvasás nemcsak értelmi, hanem érzelmi gazdagodást is nyújt, színes képzeletvilágot tar az olvasó elé. Az emberi érték megállapításánál az is meghatározó tényező, mennyi gondot fordít a testápolásra, ruházatának tisztántartására valaki. A haj úgy szép, ha fényesen csillog, üde lehelet csak jól ápolt szájból áradhat, s a test tisztaságillata a fiatal lány legnagyobb vonzereje. Ez ma sem ment ki a divatból. De nem ment ki a divatból a tisztára mosott ruha sem. A farmer is úgy szép, ha tiszta. Lehet látni ugyan lányokon néha olyan farmerokat is, amelyek1 (hónapok (óta inem láttak vizet, de ez nem emeli egy lány értékét, még akkor sem, ha ezt tévesen egyesek így hiszik. Mennyit „ér” tehát egy mai lány? Amennyi emberi értéket önmagából kihoz, nem a divathóbortok szolgai utánzásával, hanem az igazi emberi értékek feltárásával. Fási Katalin Ösztöndíjasok Hz ember, ha egyetemista vagy főiskolás, büszkélkedhet sok mindennel. Dicsekedhet rengeteg szabad idejével, amely elegendő arra is, hogy önképzéssel gyarapítsa tudását, ne csak a szakmájában legyen otthon, legyen tisztában mindennel, ami a körülötte levő világban történik. Büszke lehet rá, hogy megtalálta igazi hivatását, érdekli a tanított, a megtanulandó anyag. Elégedetten szólhat tanulmányi előmeneteléről, vázolhatja terveit, mihez kezd majd a diploma- osztás után. Mondom, számtalan oka lehet a büszkélkedésnek, kivéve egyet. A tanulás nem éppen anyagi haszonnal járó ténykedés. A különféle ösztöndíjak aligha elegendőek hozzá, hogy az egyetemista úgy éljen diákévei alatt, mint a tanulás helyett a munkát választó kortársai. Az előzőek alkossák képletünk egyik oldalát. A másik felére pedig soroljuk oda a vállalatokat, az üzemeket, a gazdálkodó egységeket tehát, amelyeknek képviselői alkalomról alkalomra szívesen beszélnek az utánpótlás hiányáról, arról, hogy nem találnak elegendő fiatalt, akik pótolhatnák a meghatározott munkakörökből hamarosan nyugdíjba menő tapasztaltakat. A képlet két oldala között létezik egyenlőségjel. Az azonosságra tehát van lehetőség, mégpedig a tanulmányi szerződések segítségével. Látszólag minden nagyon egyszerű. A vállalat megállapodik a diákkal, hogy a tanulmányok idején havonta segíti őt egy bizonyos összeggel, kiegészítve hatalmasnak éppen nem mondható jövedelmét. Az egyetemista vagy a főiskolás pedig vállalja, hogy diplomáját legalább a szerződésben meghatározott ideig az őt támogató cég szolgálatába állítja. Természetesen oly módon, hogy friss képzettségének megfelelő feladatokat kap. Lehetőséget tehát a bizonyításra. Az . elmélet tehát kézenfekvőnek sejtet mindent. Csak ezúttal is az a fránya gyakorlat az ami módosít a kedvező képen. íme két példa: Az egyetemista tudása, előmenetele sejtetni engedte, nagyra hivatott szakember lész belőle. Nosza, megkereste hát őt egy nagyvállalat, s felajánlotta kössenek tanulmányi szerződést. A hátralevő két esztendőre létre is jött a kapcsolat, a felek aláírásukkal szentesítették a megállapodást. A munkábaállásig nem is volt semmi baj. A vállalat pontosan fizetett, a diák jól tanult, sőt nyaranként be-be látogatott leendő munkahelyére, hogy ismerkedjék a gyakorlattal. Aztán megkapta a diplomáját, jelentkezett a cégnél, felvették, besorolták, bemutatták — jól indult tehát minden. Kapott egy íróasztalt, s mondták, ismerkedjék a munkával. Ö pedig ismerkedett. Egy hónapig, fél évig. Tisztában volt már mindennel, de csak nem érkezett meg a méltó feladat. Szólt a főnökének, ám a felettes csak széttárta a kezét. Nem tehet semmit — érvelt —, rajta rrlúlik a legkevesebb, hibáján kívül vettek föl mást vagy egy évvel ezelőtt a neki kiszemelt helyre. Azt tanácsolta, várjon nyugodtan, majd csak elmegy valaki nyugdíjba. A pályakezdő becsapottnak érezte magát, de tenni semmit se tehetett. Munkaköre illeszkedett képzettségével, nem vádolhatta hát szerződésszegéssel a vállalatot. Csendben új helyet keresett, s talált. Szerencséje volt. A másik cégnek égető szüksége volt a tudására. így azt is vállalta, hogy visszafizeti a korábban kapott ösztöndíj, a kilépés miatt meg nem szolgált részét. Más eset, más körülmények: Két esztendeje dolgozott már a lány, amikor elhatározta, továbbtanul. Jelentkezett, ám a papír beadása előtt annak rendje és módja szerint alá kívánta íratni vállalata vezetőjével. Az igazgató mindenbe beleegyezett, csak egy kikötése volt. Kössenek tanulmányi szerződést, a lány kötelezte magát, hogy tanulmányai befejeztével visszatér régi munkahelyére. A fiatal nem átalott kérdezni. Affelől érdeklődött, hogy szüksége van-e egyáltalán a cégnek egy leendő szakképzettsége szerinti szakemberre. Bölcs mosoly volt a válasz és egy jótanács. Ez utóbbi arról, hogy bízza csak rájuk a dolgot. Mit részletezzem, évek múltán sem volt szükség a lány tudására, őt is besorolták a. szerződésnek megfelelően, s nem a sok munkába fáradt bele. Az említett példák alanyait tehát utolérte a fiatal pályakezdőknél nem ritkán előforduló rajt: a feladatok hiánya, a munkanélküliség. A két eset a vállalatok felelősségéről szólt a tanulmányi szerződéseknél, noha található minta a diák egyezség felrúgására is. Hogy mégis a szervezetet említettem annak egyetlen oka: a vállalatoktól elvárható a körültekintés az utánpótlásteremtés. Pontosabban inkább elvárható, mert a fiataloknál is követelmény a felelősséggel teli döntés. Felelősséget említettem már csak azért is, mert a tanulmányi szerződés (a neve se mond mást) szerződés. Megkövetelhető tehát esetében is, hogy csak akkor köttessék meg, ha valóban szándékában áll a feleknek, hogy kielégítsék egymás igényeit. Az érdekek mozgatják tehát itt is a szándékokat, s az indítékok csak akkor vezethetnek eredményre, ha az érdekek valóságosak, s felismertek. Az ösztöndíj, s a fejében vállalt munká- baállás jó lehetőség, ám csupán alkalom. Az alkalom valóravúltása adja jelentőségét, jó esetben tehát az a tény, ha a fiatal tudása és a vállalat igényei később is találkoznak egymással. Ha tehát az ösztöndíj valóban előleg, s a későbbi teljesítésre tényleg szükség van. senki se kényszeríthető, hogy érdekei ellen cselekedjék, ha megteheti. Se a volt diák, se a vállalat. A szerződésszegésnek léteznek beváltható szankciói. Csakhát az előzetes felmérés, a körültekintő döntés megelőzheti a kényszerítést. Sőt. Meg kell, hogy előzze a tanulmányi szerződéseknél, már csak azért is, mert esetében fiatalról, a tudását először hasznosítani szándékozó pályakezdőről van szó. Az első tapasztalatok pedig, kell-e mofldanom, sokszor egy életre meghatározóak a munkában. Persze Malonyai Péter Extázis 7
