Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. május 27. SZOLNOK MEGYE múltjából A kommunista orvos, népbiztos Nem volt szolnoki származású. Életének jelentős részét a fővárosban s külföldön töltötte, a szolnokiak mégis szolnokiként emlegetik és tisztelik a kommunista orvosnépbiztos emlékét. Guth Antal polgári családban született Szamoskóródon. Tanulmányai során orvosi diplomát szerzett. Mint kezdő orvos Dollinger Gyula klinikájára került, ahol a sebészeten dolgozott. 1915-ben az Üj Dologház ytcai (mai nevén Kun utca) kórházban segédorvosi beosztást kapott és innen vonult be katonának. Dr. Guth Antal (1886- ?) 1916-ban került Szolnokra. Mint katonaorvos egy ideig a császári és királyi hadsereg szolnoki tartalékkórházának sebészeti osztályát vezette. Ismerte a háború borzalmait. Nap mint nap újra és újra átélte a sebesült katonák szenvedéseit. Egy időre visz- szavezényelték Budapestre, de az októberi polgári demokratikus forradalom idején már újra Szolnokon találjuk. Ekkor már nemcsak orvosként, hanem politikusként is tevékenykedett. Kapcsolatba került a helyi szociáldemokrata vezetőkkel. Legszorosabb kapcsolatot F. Bede László vasesztergályos, MÁV-műhe- lyi dolgozóval tartott, aki később a Tanácsköztársaság egyik megyei vezéralakjává vált. Gyakran tartottak megbeszéléseket, amelyekbe ke1 sőbb bekapcsolódott Ecseki István, Lőbenhoffer Ede és Bohács István is. Ezek a megbeszélések a Kommunisták Magyarországi Pártjának budapesti megalakulása után egyre gyakoribbakká váltak, s ezeken született az a döntés, hogy Szolnokon is megalakítják a KMP helyi szervezetét. 1918 novemberének végén illetőleg december első napjaiban ismét a kórház alagsori helyiségében szerveztek összejövetelt. A megbeszélésre meghívták Dozvald Gáspárt és Jászi Ferencet is. A megbeszélésre érkezőket, az előbb felsoroltakon kívül F. Bede Lászlót, Ecseki Istvánt és Palla Istvánt, dr. Guth Antal, a forradalmár orvos fogadta, s bemutatta Kun Bélát, aki néhány perccel később, miközben nagy léptekkel fel s alá járt a szobában a kommunista párt vezető szerepéről, a párt programjáról beszélt. A KMP szolnoki szervezetének megalakítására 1918. december 12-én került sor. A szolnoki kommunista szervezet legfőbb szervezője dr. Guth Antal volt, aki a későbbiek során az összekötő szerepét töltötte be a KMP Központi Bizottsága és a helyi szervezet között, amelynek munkáját Kun Béla is fontosnak ítélte, s sokirányú elfoglaltsága mellett személyesen is támogatta. így 1919. január 19-én és 26-án előadást tartott a kommunizmusról a polgári fiúiskola tornatermében. A KMP Központi Bizottsága 'minden eshetőségre készen, az illegális munka feltételeinek megfelelően kijelölte a II. Központi Bizottság tagjait, közöttük Guth Antalt is. 1919. február 21-én a KMP KB tagjainak többségét letartóztatták. A párt harcának irányítását ekkor a „második” Központi Bizottság vette át. Dr. Guth Antal is Budapestre utazott, de ezután is kapcsolatban maradt Szolnokkal. A Tanácsköztársaság kikiáltása után visszaDr. Guth Antalt is megválasztották a szolnoki tanács tagjává s a testület elnökévé. E tisztségbe történt megválasztása inkább csak a város iránta érzett rokonszenvé- nek tekinthető, hiszen idejének nagyobb részét most már az országos gondok kötötték le. Április vége felé, amikor megtörtént Szolnok megyében az üzemek köztulajdonba vétele, egy országos bizottság tagjaként Guth is Szolnokra érkezett a termelés átszervezésének ellenőrzésére. Valószínűleg ez volt az utolsó szolnoki látogatása, mert a későbbiek során minden idejét népbiztosi teendőinek ellátására és a Vörös Hadsereg harcainak támogatására fordítja. A Tanácsok Országos Gyűlésének Központi Intéző Bizottsága 1919. június 24-i ülésén módosította a Forradalmi Kormányzótanács személyi összetételét. Guth Antalt —. aki ekkor már Bokányi Dezsővel együtt munkaügyi és népjóléti népbiztos volt — felmentették tisztségéből, majd megválasztották népjóléti és közegészségügyi népbiztossá. Nevéhez fűződik több szociálpolitikai rendelet kidolgozása. Később a Forradalmi Kormányzótanács Fejér megyébe küldte kormányzótanácsi biztosként. Személyében a következetes kommunista politikai irányvonal kapott képviseletet a megyében. A sorozatos ellenforradalmi megmozdulások miatt 1919. június 25-én Fejér megyében kivételes állapotot és statáriumot rendelt el. tért a városba, és részt vett a hatalom átvételében, a helyi hatalmi szervek megszervezésében, a munkás-paraszt- katonatanács választás előkészítésében. Közben a Vörös Újság március 31-i száma rövid hírben közölte, hogy a Forradalmi Kormányzótanács a munkaügyi és népjóléti népbiztosságra rendelte és helyettes népbiztosi teendőkkel bízta meg. Guth teljes energiájával szolgálta a Tanácsköztársaság ügyét. Mindenütt ott volt, ahol tettekre volt szükség. Hol Budapesten, hol pedig Szolnok megyében végezte felelősségteljes munkáját. Nagy munkabírására jellemző, hogy egyik nap részt vett a Forradalmi Kormányzótanács ülésén, s a másik nap már Szolnokon intézkedett. A tanácsválasztást megelőzően, 1919. április 6-án Szolnokon nagygyűlést rendeztek, melynek egyik előadója Guth Antal volt. Szuggesztív erejű beszédében mindenkit óva intett az elbizakodottságtól, s felszólított a tanácshatalom védelmére. „Mi tudjuk — mondta — hogy az ellenforradalom lesben áll és csak az alkalomra vár, hogy felülkerekedjen s olyan pusztítást vigyen végig a proletár sorainkon, mint annak idején a fehérgárda Finnországban. S miután mi mindezt tudjuk, meg kell tennünk mindazt, ami a proletárdiktatúra fenntartáséhoz szükséges, minél egységesebb és minél hatalmasabb vöröshadsereg és -őrség álljon rendelkezésünkre ...” A Tanácsköztársaság vérbe fojtása után a szolnoki királyi ügyészség körözést, a budapesti királyi büntetőtörvényszék elfogatóparancsot adott ki ellene. Az üldözés elől emigrációba menekült. Egy ideig Bécsben, majd Prágában tartózkodott és a KMP Központi Bizottságának megbízásából a „Tőke” magyarra fordításával foglalkozott. A húszas évek közepe táján Berlinben talált menedéket, majd visszatért Bécsbe. Az Anschlusst követően Párizsba ment, ahol bekapcsolódott a magyar emigráció munkájába. Sorsa ezt követően már nem ismeretes. Nem ismeretes elhalálozásának helye, ideje és körülményei sem. Szolnok város és megye közönsége azonban ma is és a jövőben is tisztelettel adózik emlékének. Győri Tibor Új nevelési reform Közkinccsé tenni, ami szép A Tanácsköztársaság kulturális vívmányai Szolnok megyében Ha általánosságban elmondhatjuk, hogy 1918—'1919 két forradalmának sok közös történelmi feladata volt, úgy ez a legnagyobb mértékben a kultúra, a tudomány területére érvényes. A kultúra demokratizálását, a szocialista kultúra megteremtését tervezők elképzelései a Tanácsköztársaság időszakában valósulhattak meg. A Tanácsköztársaság egyik fontos intézkedése az állam és egyház különválasztása, valamint a teljes lelkiismereti szabadság biztosítása volt. Az iskolákban megszűnt a vallástanítás, s az ezzel kapcsolatos hazug rémhírterjesztés ellenére, ami pl. Túrkevén és Jászberényben folyt, még a fehérek krónikása, Kele József is kénytelen elismerni könyvében: „a vallás szabad gyakorlata azonban sem Szolnokon, sem az egész vármegyében eltiltva, megakadályozva nem volt sehol.” A Tanácsköztársaság államosította^ az iskolákat. 1919. március 28-án a Közoktatás- ügyi Népbiztosság Szolnokra hívta össze a megye pedagógusainak küldötteit, hogy ismertesse velük az új nevelési reformot. A gyűlés központi szónoka ismertette az iskolák helyzetét és feladatait a kommunista államban, érintette a tervezett iskola- reform részleteit és beszélt a nyolc osztályos kötelező elemi iskoláról. A Tanácsköztársaság egész ifjúságot átfogó egységes iskolarendszerének kidolgozásában kellő súlyt kapott az óvodahálózat bővítése, az ingyenes oktatás, az osztatlan iskolák felszámolása. A felnőtt lakosság körében nagy lendülettel indult meg az ismeretterjesztő munka: előadásokat tartottak a munkások és szellemi dolgozók között a kommunizmusról, a szocialista erkölccsel kapcsolatban pl. a „szabad szerelem” kommunista értelmezéséről. Szolnokon agitátorképző iskola indult, amelyre nagy számban jelentkeztek a tudást szomjazó munkások. tiommunista hulíuca. Uj idők kikezdték a burisoál kultúra mohos, omladozó falait, uj idők acélos erejével. Megszűnt a kultúra a kiváltságosok tulajdona tenni, megszűnt a művészet egy oaz- tály, a burzsoázia eszközévé tenni Eddig úgy a kuliura, mint a vallás kizárólag a burzsoázia érdekeit szolgálta. íróink úgy Írtak, hogy a burzsoá ideológia terjedjen éa alátámasztották sokszor bizony nagyon iro- dalmatlan, léha könyvekkel és hazugságokkal áldoztak kitartójuknak, a burzsoá társadalmi rendnek. Eddig a könyveket nagyrészt csak azok olvashatták, akiknek csak szórakozást jelentett az olvasás, kiknek csak unaloműző időtöltés volt az ideológiájuk továbbterjesztését szemlélni A proletár, ki egész idejét lázas robotban töltötte feleségétől, gyermekétől távol piszkos, egészségtelen gyáiskban, nem juthatott a könyvek élvezetéhez. (Igaz, nem sokat vesztett a mai magyar irodalom nem ismerésével, sőt bizonyos tekintetben hasznos is, hogy megőrizte tisztaságát.) Nem juthatod hozzá pedig azért, mert egyrészt sem ideje, sem kedve a hosszú robot után és főleg pénze sem volt ehhez az eddig c&a': uraknak való passzióhoz. Az Irodalom, lakája, aljas eszköze volt a burzsoáziának. Abból élt, hogy annak beteges, parfűmös levegőjét szívhatta, azzal világított, arait zajos estélyeken már elhamvasztott a burzsoá-társadalom »az előkelők rétege". Igaz voltak, sőt vannak zsenik a művészétben. Voltak lázadozó mámoros művészek, voltak szépet akard, szereidet hirdető jámbor irók, festők, muzsikusok, de ezekd kinevették, éheztették, mert tudták, hogy minden tiszta művészet csak a népből jöhet, az összességből, és a nép ellenség elnyomójának, tehát művészete is. Tudjuk éltek Beethovenek, Wagnerek, éhek Poe Edgárok, Bysonók és Ady Endrék, de ezek nyomorogtak, szenvedtek, mert lázadók voltak, mert újat akartak. És hirdették, hogy ,.V«gy láng csap az ódon vármegyeházába, vagy marad a lelkűnk tovább ieigázva?* Érthető, hogy Adyt ilyen sorokért üldözték, mert tudták, hogy amely pillanatban láng csap az ódon vármegyeházába, az a láng elfogja emészteni íz egész kapitalista rendet. A dolgozók állama Nagyszabású tervek születtek A Tanácsköztársaság a dolgozók állama volt, széleskörű gazdasági, szociális és kulturális intézkedéséket hozott a dolgozó nép javára. Már első intézkedéseivel alapjaiban zúzta szét a kapitalista kizsákmányolást, állami tulajdonba vette a gyárakat, bányákat, közlekedési vállalatokat, nagybirtokokat. Biztosította a munkához való jogot, megszüntette az uralkodó osztály műveltségi monopóliumát, biztosította a teljes lelkiismereti szabadságot, a nemzeti és faji különbségek eltörlését, megszervezte a termelést és az igazságos elosztást, valamint a termelés ellenőrzését stb. S rövid fennállása • ellenére is sokat tett a dolgozók szociális helyzetének megjavítására. A megye dolgozói örömmel üdvözölték a munkásbiztosítás kiterjesztését minden munkásra. Nagy örömmel fogadták megyeszerte a Kormányzótanács VII. sz. rendeletét is, mely kimondta, hogy nincs többé törvénytelen gyermek, és azt a tervezetet, mely szerint a hadiözvegyek november 1-től 400 korona nyugdíjat kaptak volna, és a gyereknevelési járulék (családi pótlék) is kétszeresére nőtt volna. A Tanácsköztársaság alatt 25%-kal emelkedett a munkások reálbére. Törvényt hoztak a tanoncok védelmére. Szabályozták a földmunkások munkabérét, munkafeltételeit is. A munkáshatalom minden téren fellépett a dolgozók érdekében. Pl. Szolnokon a munkaügyi bíróság egy szegény cselédlányt védett meg, akit gazdája tettleg bántalmazott, s pénzbeli kártérítésre ítélte a bántalmazót. Lépéseket tettek a dolgozók, s főleg az arra rászoruló proletárok cipő- és ruhaellátására. A Népruházásl Bizottság 207 szövetszoknyát küldött Szolnokra, s ezeket a legjobban rászoruló proletárasszonyoknak adták. A rokkantak, özvegyek és árvák között április közepén 300 pár gyermekcipőt és 200 szoknyát osztottak szét Szolnokon. További intézkedések során házhelyeket adtak ingyen az arra rászorulóknak. Így Karcagon 150 házhelyet jelöltek ki ingyenesen. Zagyvarékason a munkástanács a lakásnélküli proletárok számára házhelynek alkalmas területet jelölt ki. Karcagon hirdetményt adtak ki, mely szerint a város összes helyisége fölött a direktórium rendelkezik, s egy család maximum háromszobás lakásban lakhat. Súlyos örökséget vett át a tanácskormány: a munkanélküliek hatalmas seregét. Részben munkanélküli segélyekkel próbáltak a helyzeten segíteni, de legtöbb helyen a tanácsok gondoskodtak a munkanélküliek elhelyezéséről. Nagy feladatot rótt a megyei és helyi tanácsok vezetőire a súlyos közélelmezési problémák megoldása vagy legalább is csökkentése. Március végén Szolnok megye 53 községe közül húsznak csak egy hónapra volt biztosítva az ellátása. A helyzetet súlyosbította, hogy a piaci árak óriási mértékben emelkedtek. A tanácsok kötelezővé tették a készletek összeírását. Szolnokon a sok spekuláció és árdrágítás miatt központi hatósági szerv ellenőrizte a húspiacot és a húselosztást. Elrendelték, hogy csak csecsemők, öregek és betegek kapjanak tejet. Maximálták a piaci árakat, megtiltották a piacon kívüli vásárlást. A tanácsok hősies erőfeszítésével a megye ellátását július lóig, az aratásig biztosítani tudták, s ez óriási dolog volt, mert már-már az éhínség fenyegetett. Egészségügyi szempontból jelentős az a tény, hogy a hadseregfőparancsnokság orvosai ingyen kezelték a munkásokat. Szolnokon tervbe vették állandó központi ambulancia létesítését, s a községekben egészségügyi bizottságok jöttek létre. A városok vezetői azonban nemcsak a közvetlen feladatokkal birkóztak, hanem távolabbra is néztek, s nagyszabású városrendezést vettek tervbe pl. Szolnokon, Karcagon, Jászapátiban. Szolnokon határozatot hoztak a város csatornázásának befejezésére, amely akkor már 8 éve húzódott, valamint tervbe vették a város villamosítását, elhatározták a tiszai népfürdő létesítését, s a szolnoki városi gőzfürdőben, ahová eddig lábukat sem tehették, most hetente több száz proletárgyermeket fürdettek. K. Gy. Az iskolán Böhm Vilmos és Vágó Béla is vállalt előadást. A kultúra irányításával a megyei tanács, valamint a helyi tanácsok közművelődési szakosztályai foglalkoztak. Munkájukról Orosz György a következőket írta: „Művelődésügyünk vezetői különös súlyt helyeznek arra, hogy mindent, ami szép, ami igazi tudomány és művészet, közkinccsé tegyenek. Nevelni, tanítani kívánják a proletár- ságot, intelligenssé, műveltté akarják tenni a dolgozók millióit, s azt óhajtják biztosítani, hogy mindazt, amit a tudomány, irodalom és művészet nyújt, ne egyes kiváltságosaké, hanem a proletár- ság közkincsévé legyen.” A Tanácsköztársaság ide7 jén nagy gondot fordítottak mint az egyik legfontosabb kulturális feladatra, a könyvterjesztésre is. Megkezdték a szolnoki Szabó Ervin Könyvtár szervezését. A megye városaiban a Szellemi Termékek Országos Tanácsának elosztó helyei működtek, melyek a többi között Marx-Engels, Lenin műveit, Kun Béla, Szamuely és mások cikkeit terjesztették. A dolgozók számára lehetővé tették a színházak látogatását. A szakszervezetek segítségével olcsó jegyeket biztosítottak, s pl. a jászberényi színházban hetenként kétszer szociális jellegű darabokat játszottak. Rendszeresen tartottak ingyenes mozielőadásokat is. A Tanácsköztársaság idején újjáéledt az I. világháború éveiben elhanyagolt Szolnoki Művésztelep is. Megtiltották, hogy a műtermeket más célokra igénybe lehessen venni. A művészi munka megindítását előkészíteni Zádor István és Barta Ernő festőművészek Szolnokra érkeztek. „Több irányban végeztünk eredményes munkát a direktóriumnál — hangzott nyilatkozatukban. A munkaprogramról még nem nyilatkozhatunk, csak — hogy az általánosságnál maradjunk, — megemlítjük, hogy az első és legfontosabb dolog lesz a Művésztelep rendbehozatala olyképpen, hogy a telep régi törzstagjai, akik közül néhány hét múlva már Szolnokra jönnek Fényes Adolf, Szlányi Lajos, Koszta József, Vidovszki Bela, Jávor Pál stb., megkezdhessék munkájukat, amely- lyel már a múltban is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Szolnok neve összeforrjon a művészet történetével.” „ Még felsorolni is nehéz azt a sokirányú kezdeményezést, ami a kultúra demokratizálásával volt kapcsolatban. Még ízelítőül néhány: analfabétatanfolyamok szervezése, elemi ismeretek, általános ismeretek, tanfolyamok, üzemviteli szaktanfolyamok, munkásénekkarok és proletár zenekarok szervezése, munkáskönyvtár szervezése. A Tanácsköztársaság időszakában elkezdett emberfe-- letti munkát a szocialista célok inspirálták, amit a Szolnoki Munkás a következőképpen fogalmazott meg: „A szocialista ideál: jólét, igényfokozás és értékteremtés. A kommunizmus nem egy jól szervezett táplálkozási berendezkedést, nem kenyérállamot akar. Jólétre törekszik, mely lehetővé teszi, hogy a tudomány és művészet, a civilizáció eredményei és a kultúra ragyogó alkotásai hozzáférhetők s ne monopóliumok legyenek. Nem pro- letarizálni akarunk, de felemelkedni kívánunk az emberiség legmagasztosabb ideáljaihoz. S az által, hogy a mostanig lenyűgözött, kizsákmányolt proletármilliók szabaddá lettek, megnyílt a hatalmas perspektíva: a kultúra szétömlesztése a széles néprétegek soraiba.” S. L. összeállította: dr. Selmeczi László
