Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-31 / 125. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. május 31. Beszélgetés Tűrkevén; munkáról, közéletiségröl, elhivatottságról _____ H at-hét éve még állóvíznek mondtuk — Kérem, nézze el az óssze-visszaságot, most költöztünk ebbe az átmeneti lakásba, mert a miénket tatarozzák. Nem is szeretnénk mindent kipakolni. Ez a lakás eléggé vizes. Sajnos őseink egy gödörbe települtek. — Az őseik? Érti a kérdést: — Mi már túrkeveinek számítunk. Tíz évvel ezelőtt került Pluhár László családja Túr- kevére. A feleség a megyei tanács ösztöndíjasaként végezte el az egyetemet, ma a 15/96-os gyógyszertár vezetője, a férj pedagógus. Plu- hárné — egyébként mindenki Erzsikének szólítja — nem került messzire a szülői háztól : megyebeli, cibakházi. Édesapja tsz-nyugdíjas, hosz- szú ideig tagja volt a községi tanácsnak. — Sokat számít, milyen úton indítja el az embert a szülői ház. Nálunk otthon természetes, hogy törődünk egymással, a közösség dolgaival. Apám mindig azt mondja: ma a társadalom minden lehetőséget megad az embernek a boldoguláshoz, a kulturált élethez, csak élni kell a lehetőséggel. Erről az indításról beszélgetünk Erzsikével egy csésze kávé mellett. Később a férj is odaül mellénk. A téma mindannyiunk számára izgalmas: hogyan veheti ki részét ma egy értelmiségi fiatal egy település közéletéből. Erzsiké tanácstag, tagja a kulturális, ifjúsági és egészségügyi bizottságnak és pártpropagandista, — tehát a gyakorló ember szemszögéből ítéli meg a dolgokat. — • Vél eményem szerin t több olyan értelmiségire lenne szükség, aki szívesen vállal még külön feladatot. Több lelkes ember kellene, aki ha sikereket érne el a közéleti munkájában is, vitathatatlanul jobban érezné magát Tűrkevén. — Ezek szerint kevesen vannak. — Igen, és azok is többnyire pedagógusok. — Az ön kollégái? — Nehéz erre válaszolni, de ha őszinte akarok lenni, akkor csak azt mondhatom: a többség nem jó szemmel nézi az én ténykedésem sem, vagy közömbös a közösségi dolgok iránt. — Mi lehet ennek az oka? — Elég elszigetelten élünk itt. A téesz-ben dolgozó értelmiség összetart, az AFIT- ban dolgozó szintén, de kü- lön-külön. Mi, gyógyszerészek néhányan vagyunk, aztán az orvosok, megint elég-- gé elkülönülten. És őszintén szólva nekem nem is hiányzik az olyan formális együtt- lét, mint mondjuk a heti egyszeri kártyaparti. Ügy gondolom, többet kellene a város vezetőinek az értelmiséggel törődni. És amikor szóvá teszem, hogy jobban össze kellene fogni a Túrke- vén élő értelmiséget, több közös, megoldásra váró feladatot adni számunkra, egyben azt sürgetem, hogy jobban használjuk ki a köz érdekében azt a nagy szellemi kapacitást, ami ma a városban a rendelkezésre áll. — Nem mond most ellent előbbi állításának? Annak, hogy kevesen vállalnak részt a közéletből az értelmiségiek közül. — Ha van értelmes, szép cél, konkrét feladat, akkor megjön az ember kedve. — Csakhogy közéletivé nem egyszerre lesz az ember. — Ez igaz. Hadd említsem az én példámat. Néhány éve már itt éltünk Tűrkevén. amikor hívattak a városi pártbizottságra. Nagyon meglepődtem — vagy megijedtem? — amikor arra kértek, vállaljam el az egyik tömegpolitikai tanfolyam vezetését. Ügy éreztem, nem mondhatok nemet. És menet közben amikor nagyszerű viták alakultak ki, amikor érvek és ellenérvek ütköztek a foglalkozásokon, örültem, hogy vállaltam. Elvégeztem az esti egyetemet, most a férjemmel együtt az Oktatási Igazgatóság egyik speciális tagozatán a politikai oktatás pedagógiai módszertana tagozatán tanulunk. Ám mindazt amit ott hallok, mint vezető is tudom hasznosítani, például a lélektannal kapcsolatos előadásokat. — Közben tanácstaggá is választották. — Ez az első ciklus, amikor tanácstagként is dolgozom. Tanácstagság! Mint mondja, neki könnyű dolga van, körzete a városközpont, ahol van víz, járda, közvilágítás. De ha építkeznek, bizony sárosak az utcák, és olyankor szólnak a lakosok a tanácstagnak: intézkedjen. Hogy hol keresik fel? Nemcsak a gyógyszertárban! Sőt, ott a legkevésbé. Utcán, piacon, üzletben állítják meg, hogy beszélgessenek. — Jóleső érzés, hogy az emberek ma már igyekeznek szépíteni a házak előtti kerteket, az árokpartokat. Sokan végeznek valamilyen társadalmi munkát. Hat-hét éve még állóvíznek mondtuk a túrkevei életet. Ma nem így van. De probléma azért akad. Vannak energiaellátási gondok, nincs elegendő víz ilyenkor melegidőben, mert locsolják a kerteket. Ezért én desztillált vizet a gyógyszer- tár részére jobbára csak szombaton és vasárnap tudok csinálni. — Felötlik az emberben a kérdés: úgy érzi megbecsülik a munkájáért? — Szerintem itt a városban túlságosan termeléscentrikus a nézet. Jó lenne, ha az egészségügyre több figyelmet fordítanának. Mire gondolok? Hát például, hogy ne legyen üres orvos-gyógyszerész állás. Vagy: mi megyei irányítás mellett, helyi igényeket elégítünk ki. de a város úgy van vele, a gyógyszertár megyei vállalat, a megye feladata törődni vele. Kis dolog, de elmondom: rengeteg vizet használunk, ezért sok a szennyvizünk is. Ne gondolja, hogy vállalják a szennyvíz kiszippantását! I.egutóbb is az AFIT egyik szocialista brigádja végezte el ezt a munkát társadalmi segítségként. — Mint tanácstag, érzi, hogy szükség van a munkájára? — Nem akarok senkit megbántani, de néha van olyan érzésem, hogy elsősorban a statisztika kedvéért számítanak rám: mert fiatal, mert nő, mert diplomás. Én nem állítom hogy jól végzem a közéleti munkát, még nem jöttem bele egészen, de biztatást, elismerést, jó szót .. eddig nem kaptam. Ellenkezőjét inkább. — És mégis Tűrkevén képzeli el a jövőjüket? — Az ember ott él. ott dolgozik. ahol szükség van rá, ahol kell a munkája. A vállalat most jó pár százezer forint költséggel rendbe hozatja a lakásunkat. Szeretném ezt a törődést viszonozni. Varga Viktória A szolnoki Széchenyi lakótelepen mindenféle ünnepélyesség nélkül átadták az új bölcsődét, amelybe száztíz környékbeli apróságot vettek fel. A saját konyhával rendelkező gyermek- intézményben tizennyolc szakképzett gondozónő felügyel a gyermekekre HETI VlUGGHZDlStG Időszerű hazai és külföldi eseményekkel, képekkel, kommentárokkal A nő Tolnay Klári előadóestje Tolnay Klári kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész volt a vendége legutóbb, kedden este a Pelikán pódium közönségének. A művésznő legkedvesebb, legnagyobb szerepeiből összeállított műsoros estjének „háziasszonyi” teendőit Kovács P. József látta el. Ö mutatta be Tolnay Klárit, s jellemezte művészetét. De kell-e egyáltalán bemutatni a közönségnek legnagyobb színésznőink egyikét? Színházban, filmvásznon, a televízió képernyőjén számtalan csodálatos alakítását láthattuk. Akár Júlia, akár Warrenné, mindenféle szerepkörben a maximumot nyújtja. Kitűnően ismeri a nők ezernyi arcát, lelkivilágukat. A műsorában elhangzott részletek — a Kaméliás hölgyből, a Sirályból, a Kispolgárokból, a Warrenné mesterségéből, A francia szobalányból, a Magyar Elektrából, A vágy villamosából — legnagyobb alakításait idézték fel, mintegy időrendben keresztmetszetet adtak művészetéből. A presszó parányi színpadán megjelenésével olyan légkört teremtett, hogy egy percre sem lehetett nem figyelni arca rezdüléseit, hallgatni szavait. A kiragadott részletekkel sejttette a művek egészét, szinte láttuk a többi szereplőt, az eredeti környezetet. Egy előadóesten lehet-e ennél nagyobb hatást elérni? — tg — első hetében újabb lappal gazdagodik a magyár hetilapok köre: HETI VILÁGGAZDASÁG 'címmel a (nemzetközi gazdasági élet eseményeiről, a magyar külkereskedelem aktuális kérdéseiről tájékoztató magazin jelenik meg. Az új lap feladatául tűzi ki, hogy az aktualitások hátterét is megvilágítsa, a főbb összefüggéseket közérthetően megmagyarázza. Az írásokat jól kiválasztott fényképanyaggal, a megértést segítő grafikonokkal, táblázatokkal teszik szemléletesebbé. Ahogy a MAGYARORSZÁG című lap megteremtette a magyar politikai magazint, úgy a HETI VILÁGGAZDASÁG célul tűzte ki, hogy életre hívja ennek gazdaságpolitikai megfelelőjét. A magyar sajtótól egyre több külgazdasági információ, a magyar gazdaság és a világgazdaság összefonódását megvilágító elemzés közlését várják az olvasók. Az új hetilap ezt az igényt óhajtja kielégíteni. Igyekszik megtartani a maximális szakszerűséget, de közérthetően akarja tájékoztatni az érdeklődőket. Alapvetően két olvasói réteget szeretne megnyerni magának. Egyrészt a gazdasági életben és a társadalmi szerveknél dolgozó közép- és felsőszintű vezetőket, akiknek munkájához nélkülözhetetlen tájékoztató anyagot ad. Másrészt szeretne megnyerni minden, a világ- gazdaság eseményei és kulisszatitkai iránt érdeklődő, szélesebb tájékozottságra törekvő olvasót. Az új lapra közületek és magánemberek is előfizethetnek, de az újságárusoknál is megvásárolható lesz. A lap belső szerkezetét tekintve öt részből áll. Az első részben az érdeklődés középpontjában álló nemzetközi, illetve magyar gazdasági eseményekkel kommentárszerű- en foglalkozik. A második rész a Nemzetközi Gazdaság címet viseli. Aktuális világgazdasági eseményösszefoglalókat közöl, és a cikkekben előforduló idegen kifejezéseket, nem közismert fogalmakat magyarázza. Külön hírösszefoglaló foglalkozik a hét fontos eseményeivel. A Háttér című rovat pedig egy-egy kiragadott témát dolgoz fel részletesebben, ismertető jelleggel. Különös gonddal foglalkozik majd a lap a szocialista és a tőkés világgazdaságban zajló folyamatokkal, egyes országok gazdasági helyzetével, a mezőgazdasági cikkek, nyersanyagok, ipari termékek piacának alakulásával. Figyelemmel kíséri a világpiaci ármozgásokat, a nemzetközi szervezetek tevékenységét, az egyes országcsoportok közti gazdasági kapcsolatokat, a kelet—nyugati üzletkötéseket, a fejlődő világban kibontakozó új tendenciákat. Hírt ad a hitelekről, és a pénzügyi eseményekről. A harmadik részben kap helyet a nemzetközi sajtószemle, amely a világ vezető lapjaiból közöl kivonatokat, és helyt ad külföldi karika- turisták sikerült alkotásainak is. A negyedik rész a magyar gazdaság és külkereskedelem témáját fogja át: az exportimport üzletekkel, beruházásokkal foglalkozik. Az ötödik rész a színes, érdekes információk gyűjtőhelye. a szekcióban esik majd szó az idegenforgalomról. a az ipari és technikai újdonságokról, gazdaságtörténeti témákról. Ebben a részben közük a hazai és külföldi devizaárfolyamokat és minden héten egy-egy interjút jelentős személyiségekkel. A HETI VILÁGGAZDASÁG évente körülbelül tízszer megjelenő mellékleteivel felvállalja a július elejével megszűnő Magyar Import című lap egyes funkcióit. Június Ebben reklámról, Arab tokánybői nyitrai aprópecsenye Szakács volt a sivatagban Szántó András, a szolnoki Kassai söröző vezetője negyven napig helyettesítette a magyar olajbányászok szakácsát az iraki sivatagban. Légkondicionált, konyhában főzött. Olyan berendezést szívesen fogadna itthon is. Odakint meg a hazai nyersanyag után sóhajtozott. — Az iraki olajbányász táborban nemcsak létszükséglet, hanem hangulatteremtő tényező is a kaja. Vallási megkötöttségek miatt nem lehet sertéshúst és ragadozó halat kapni, így a koszt nem túlságosan változatos. Nem lehet bizonyos időszakokban tojást és kon- zervvirslit sem enni. — Milyen megoldást lát? — Rendszeresen járnak Irakba anyagot és alkatrészt szállító kamionok. Szerintem meg lehetne találni annak a módját, hogy hazai nyersanyagokat —. a sertéshús mellett a különböző savanyúságokra is gondolok — szállítsanak a magyar konyhákra. — A nyersanyaghiány illetve a szűkös választék mellett mi jelentett gondot kinti szakácskodása idején? — Nemcsak magyarok dolgoznak egy-egy berendezésen, ezért volt úgy, hogy egyszerre a brazilok, az arabok. a franciák ízlését is figyelembe kellett vennem. — Ilyenkor az étel kiválasztásában mi volt a döntő tényező? — Honfitársaim kérése. — És ha az étel nem volt jó az araboknak? Egyáltalán előfordult? — Akkor külön főztem nekik. A krumplis vagy mákos tésztát például az istennek se ették meg. — Tanult arab recepteket? — Vannak jó ízű ételeik, de a szükséges anyagok hiánya miatt nehéz őket itt elkészíteni. Az egyiket egy kis módosítással füstöltszalonna és kolbászkarikák hozzáadásával sörözőnkben is bevezettem. Így lett az arab tokányból nyitrai aprópecsenye. Nagyon jó salátáik is vannak. Szakmailag sem volt tehát számomra haszontalan az út. — Vízhez hogy jutottak? — Az olaszok palackokban otthonról kapták. Számunkra több mint száz kilométerről tankautóval hozták. Minőségéről ne beszéljünk, hiszen kétnaponként fordult a kocsi. — ön szerint kellene-e változtatni a kinti körülményeken? — Minden vélemény szubjektív. Szerintem a hazaiaknak nemcsak azt kellene látni, hogy a kintiek milyen jól keresnek, hanem emberibbé, elviselhetőbbé kellene tenni számukra a sivatagi, életet. Évközben is lehetne jutalmazni őket valamivel, bővíteni a könyvtárt, mert az új munkások negyedév alatt minden érdeklődési körükbe vágó könyvet olvasnak, tv-focit kellene küldeni. — egyszóval meg kellene keresni annak a módját, hogyan lehetne többet pótolni a hazai adottságokból. S. B.
