Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-13 / 110. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. május 13. KÜLPOLITIKÁI Algéria Próbatétel után Amikor olyan markáns egyéniség, olyan nagytekintélyű államférfi távozik az élők sorából, mint Hu- ari Bumedien, akkor bizonyos fokig indokoltak a szélsőségbe hajló feltevések, a merész utódlási kombinációk. Algéria ése- tében azonban minden jóslat csődöt mondott. Nem keletkezett mélyreható belpolitikai válság, nem robbant ki elkeseredett hatalmi harc a megüresedett államfői posztért, nem következett be meredek jobboldali fordulat, sőt arról sem lehet beszélni, hogy megtorpant volna a Bumedien nevével fémjelzett forradalmi folyamat Algériában. a forradalom iskolája A Guardian című londoni lap közel-keleti szakértője találóan állapítja meg, hogy az összes arab forradalmak közül az algériait övezi a legáltalánosabb csodálat, mert az elmúlt negyedszázad alatt lezajlott forradalmak közül ez az egyetlen, amely többé- kevésbé hű maradt ahhoz, amiért eredetileg, harcolt: a függetlenség, a radikális társadalom- és gazdaságpolitika eszméjéhez, az elnyomottak eltökélt támogatásához szerte a világon. A magyarázat Részben abban rejlik, hogy talán egyetlen arab nemzet sem hozott akkora áldozatot haladó rendszeréért, mint az egymillió mártír országa, amely nyolcéves felszabadító háborúban vívta ki függetlenségét. Ebből az „iskolából” kerültek ki azok az állhatatos és következetes politikusok, akik Bumedien harcostársaiból most Bumedien örököseivé lettek. önmagában is sokatmondó tény, hogy Bumediennek nem egy, hanem több utóda van. ö még egy személyben volt államelnök, a Nemzeti Fel- szabadítási Front (FLN) főtitkára, miniszterelnök és nemzetvédelmi miniszter. A köztársasági elnök posztján és a párt főtitkári tisztségében Bendzse.did Sadli ezredes lépett Bumedien örökébe, de ő már várhatóan két alelnökkel osztja meg az államvezetés munkáját, míg miniszterelnökké a korábbi belügyminisztert, Mohamed Ben Ahmed Abdelghanit nevezték ki. Ez az újfajta mun-' kamegosztás nem holmi kényszerű kompromisszum eredménye, hanem annak az intézményesítési folyamatnak a része, amelyet még Bumedien indított el, de amelynek a betetőzését, gyakorlati kivitelezését már nem érhette meg. A Nemzeti Charta A demokratikusan választott politikai intézmények kiépítése valójában 1976 nyarán kezdődött, amikor széles körű vita után népszavazással hagyták jóvá Algéria Nemzeti Chartáját. Ez a dokumentum lefekteti az. algériai forradalmi átalakulás ideológiai alapjait, politikai, társadalmi céljait, módszereit. Állást foglal a hemzeti függetlenség megszilárdítása, a kizsákmányolástól mentes társadalom felépítése és a személyiség ■ szabad kibontakoztatása mellett. A. Charta elismeri ugyan a nem kizsákmányoló jellegű magán- szektor létjogosultságát, hangsúlyozva, hogy az nem válhat sem a hatalomátvétel, sem a kapitalizmushoz való visszatérés kiindulópontjává. Már a Nemzeti Charta előirányozta, hogy a szocialista irányú átalakulás kiteljesítése, elmélyítése érdekében politikai élcsapatpárttá szervezik át a felszabadítási frontot, amely a francia gyarmatosítók ellen vívott függetlenségi háború idején született, s amely már sem jellegében, sem, szerepét, (hatáskörét tekintve nem felelt meg az új követelményeknek. (Erre vall az is, hogy csaknem másfél évtized telt el az előző FLN-kongresszus óta.) A kongresszus olyan időpontban ült össze, amikor a belső és a külső reakció Bumedien halálát kihasználva megkísérelte letéríteni Algériát a maga választotta forradalom útjáról. A nyomással párosult kísérlet kudarcot vallott. A párt kongresz- szusa egyértelműen megerősítette hűségét és elkötelezettségét az antiimperialista harc, a szocialista orientáció mellett. A kongresszuson jóváhagyott program előirányozza a dolgozó tömegek érdekeit szolgáló gazdasági, társadalmi és kulturális átalakulás elmélyítését, a nemzeti függetlenség erősítését. A párt szervezeti szabályzata kimondja, hogy az ÍFLN a társadalom vezető ereje a szocialista irányú fejlődés útján. A párt dokumentumaiban úgy foglalt állást az antiimperialista harc, a nemzeti felszabadító mozgalmak támogatása mellett, hogy egyúttal fontos feladatának tekinti az együttműködés erősítését a szocialista országokkal, a világ összes haladó erőivel. A Központi Bizottság és a Politikai Bizottság megválasztása után értelemszerűen megszűnt a Forradalmi Parancsnoki Tanács, amely a kongresszusig az FLN legfelsőbb vezető testületé volt. Bendzselid Sadlit már a kongresszus választotta meg a párt főtitkárává, és népszavazás útján emelték őt a köztársaság elnöki tisztségébe. Hosszú ideje Bumedien egyik legközelebbi harcostársaként, bizalmas munkatársaként tartják számon. Bonyolult feladatok Bumedien örököseire fontos feladatok várnak. A párt alapszervezeteinek létrehozása, a különböző szintű irányító szervek kiépítése a jövő év nyaráig tart. Nem kétséges, hogy ennek a munkának döntő szerepe van az intézményesített haladó rendszer megszilárdításában, azoknak a politikai biztosítékoknak megteremtésében, amelyektől a szocialista átalakulás folytatása, jövője függ. Nem kevésbé fontos az új négyéves gazdaságfejlesztési terv előkészítése, hiszen a kongresz- szus az állami és a szövetkezeti szektor erősítésére, kiterjesztésére szavazott. Ismeretes, hogy az állami szektor adja az ipari termelés 90 százalékát, s az agrárreform eredményeként több ezer termelőszövetkezetben tömörítették a parasztságot. Az őrségváltás zökkenő- mentesen, megrázkódtatások nélkül ment végbe a külügyminiszter posztján is. Abdel-■ aziz Buteflika utódául Mohamed Szeddik Benjahiát nevezték ki, aki korábban Algéria moszkvai nagykövete volt, s akinek egyik legelső külföldi útja éppen a szovjet fővárosba vezetet't. Ben- jahia és Gromiko találkozóján teljes egyetértésben ítélték el az egyiptomi—izraeli különbékét, amely akadályozza az izraeli agresszió. követelményeinek a. felszámolását, mindenekelőtt a palesztinai arab nép nemzeti jogainak érVényesítését. B. S. Havanna tartomány A spanyol gyarmatosítóktól örökölt közigazgatási rendszert Kubában 1976- ban alapvetően megreformálták: az új közigazgatás figyelembe veszi az egyes területek gazdasági, társadalmi adottságait és fejlődésük távla'ti lehetőségeit. E változtatások során kapott önálló tartományt rangot a fővárost körülvevő vidék is. E hagyományos mezőgazdasági területen, ahol a gazdag cukornádtermést 11 cukorgyár dolgozza fel, a terméshozam jelentős növelése várható a forradalom éveiben épült víztároló rendszerekre alapuló öntözéses gazdálkodástól, s a most épülő erőműtől, amely elkészültekor egymaga több áramot termel majd, mint 1959-ben az egész ország. A képen: A Santa Cruz-i szeszgyár hatalmas lepárló berendezése, amelyben nagymennyiségű rum készül exportra is. Ezer színnel dolgozik állandóan Gisela Götze, a fiatal erfurti mémöktnő, hogy 1200 esztendős városát méltó köntösbe öltöztesse. A várost lüktető élete, a Gera folyó ágai közötti festői táj, csodálatos középkori műalkotások, pompás új épületek gazdagon díszített homlokzatú régi patríciusházak teszik különösen vonzóvá. Ehhez járul az utóbbi időben a fiatal mémölknő tevékenysége. Egymás után újították fel a romantikus nevű — a „Vörös Ökörről”, a „Szárított Halról”, a „Zöld Papagájról”, a „Koronás Csukáról”, a „Koronás Oroszlánról”, a „Kis Viaszhegyről” elnevezett —• keres k ed,óh ázak homlokzatát. Különösen nagy gondot fordítottak a „magas liliom” nevű épület helyreállítására. Az 1300-as években épült cisztercita kolostor 1472-ben leégett. A palota ezután nyerte el mai formáját, és a XIX. századig a város magas rangú vendégeinek szállásaként szolgált. Olyan hírességek laktak itt, mint Luther Márton, vagy Gusztáv Adolf svéd király. Ma az erfurtiak történelmi épülete stílszerű éttermül szolgál: berendezéséhez felhasználták a régi belső építészeti emlékeket. Gisela Thüringia megye székhelyén, Erfurtban nemcsak az 1200 éves városközpont újul meg.. Új, korszerű lakótelepeken, korszerű lakásokban lakik már a váiros családjainak egynegyede. Götze és munkatársai a történelmi épületek festésénél nem arról döntenek, hogy melyik szín lenne a legtetszetősebb. A Fischmarkt-on álló, 1562-ben épült „Vörös Ökör”-ház felújításakor nem kevesebb, mint 450 színpróbát készítettek. A végső színt a falmaradványokból vett mikroszkopikus elemzések alapján határozták meg. Védelem alatt áll a „Nagy Bárka” elnevezésű régi városrész két épülete. Ezeknél is arra törekszenek, hogy a helyreállítás ne csak a régi külsőt, de az eredeti színeket is tükrözze. . — Gyakran 10—20 javaslat alapján döntünk az egyes épületek színeiről. Mert hisz nemcsak a falakról, d,e a kapukról, ablakokról. díszekről, rácsokról és sok más egyébről is szó van — mondja a mérnöknő. Persze a felújítás nemcsak a történelmi épületeket érinti. A szomszédos házak színeinek harmonizálniuk kell a védett épületekével. Tavaly fejeződött be Erfurt fő kereskedelmi utcája, az Anger megfiatalítása. Mintegy 24 millió márkát fordítottak 120 lakóház, üzlet- és vendéglő korszerűsítésére. A sugárúton évszázadokkal korábban Luther, Goethe, Schiller, sőt Napóleon is szívesen sétálgatott, ma naponta mintegy 60 ezer járókelő gyönyörködik a megújult Anger pompájában. A Nagy Bárka Merkstras- se közötti városrészben jelenleg 44. négyszáz évnél idősebb ház teljes: felújítását végzik. Az építőik nagy gondot fordítanak, hogy a korszerűsítés ne változtassa meg az épületek történelmi jellegét. G. I. UNCTAD-V. Konferencia Manilában „Egyetlen nemzet, szervezet vagy közösség: sem oldhatja meg egyedül a gazdasági bajok orvoslásának és a szegénység leküzdésének problémáját. .. A gazdag országok hosszútávú stabilitása nem képzelhető el a világgazdaság gyökeres átrendezése nélkül” — mondotta többek között Waldheim ENSZ-főtitkár az UNCTAD Manilában összeült tanácskozásán megnyitójában. Az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciája, amely most ötödik ízben ült össze, május 7-én kezdte meg munkáját a Fülöp-szigetek fővárosában. A viták középpontjában ezúttal is elsősorban a fejlődő országok gazdasági problémái, illetve a világkereskedelem helyzete áll. E kérdések végigkísérték a szervezet másfél évtizedes történetét; a most napirendre kerülő témák zöme szerepelt az utolsó. Nairobiban tartott konferencia javaslatai közt is. Sőt, az azóta eltelt 3 év alatt számos területen csak fokozódtak a harmadik világ gazdasági nehézségei: változatlanul csökken a fejlődő országok; exportjának vásárlóértéke, s e cserearány- romlás több nyersanyag piacának stagnálásával párosul. Súlyosbodott a fejlődők eladósodása is, — tartozásuk ma már meghaladja a 200 milliárd dollárt! A gazdasági, pénzügyi gondok összességében igen veszélyes, tendenciát jeleznek: a különbségek csökkenése helyett egyenesen növekszik a harmadik világ gazdasági lemaradása. Érthető, ha a manilai konferencián részt vevő másfél száz ország képviselői a tanácskozás hetei alatt számos kérdésben éles vitákra számíthatnak. Az előkészületek értékelése legjobb esetben is csak korlátozott, részleges eredmények elérését sejteti: a legerősebb kapitalista országokat saját gazdasági bajaik előreláthatólag minden komolyabb engedménytől visszatartják. A napirenden szereplő egyik legfontosabb kérdés a nyersanyagkereskedelem. A harmadik világ már jó öt éve szorgalmazza egy olyan közös pénzügyi alap létrehozását, amelynek segítségével 18 alapvető nyersanyag (így a gumi, a tea. a réz és a juta) áringadozását próbálnák meg korlátozni. A fejlődők a javasolt „ütköző készletekkel” is — ezek finanszírozása még eldöntetlen — bevételeik hosszútávú biztosítására törekszenek. A nyugati országok * célja ezzel szemben, beszerzési pozíciók megőrzése, s komoly érv részükre a már létrejött áruegyezmények (ón, cukor) sokszor eredménytelen működése. Ugyancsak hosszú évek óta tárgyalnak már a technológia-átadás problémáiról. A mostani viták főleg a fejlődő országok műszaki-tudományos kutatóbázisának megteremtése, a külföldi segítség fokozása, illetve annak kötelező vagy önkéntes volta körül sűrűsödnek. Szokás szerint összecsapások várhatók a kész. és félkésztermékek kereskedelme terén is. Nem kétséges ugyanis, hogy ma már sok „újonnan iparosodott” országot (ilyen például Brazília, Mexikó, Dél-Korea. stb.) igen hátrányosan érintenek az exporttermékeiket sújtó korlátozások. A szocialista országokkal együtt ;— amelyek e kategóriába tartozónak tartják a kelet—nyugati kereskedelem egyes nehézségeit is — fellépnek a hátrányos, megkülönböztető rendelkezések eltörléséért. Nem kerülhető meg a köl- csönügyek, a fejlődők adósságának kérdése sem: elégtelenéit a terhek könnyítését szolgálni hivatott segély- programok, arról nem is beszélve, hogy a nyugati országok, messze vannak az ENSZ által kívánatosnak tekintett fejlesztési segélyarány elérésétől. (Ez nemzeti jövedelmük 1 százaléka lenne.) A szocialista országok a konferencia előtt nyilvánosságra hozott dokumentumukban ismét felhívták a figyelmet egy régebbi indítványukra: eszerint a fegyverkezési kiadások csökkentésével felszabaduló pénzeszközök egy részét a fejlődők fokozott segítésére kellene fordítani! Nem a segélyezés az egyetlen terület, ahol a fejlett tőkésországok gazdaságpolitikája ellentéteikhez vezet: az ENSZ fejlesztési évtizedének tervei és határozatai ellenére nem lehet megfelelőnek tartani tevékenységüket egy igazságosabb, a harmadik világ érdekeit jobban figyelembe vevő új gazdasági világrend megteremtésére sem. Márpedig ez rányomja bélyegét az UNCTAD mostani tanácskozására is. Ráadásul a szervezet nem kormányszerv, így végrehajtó hatalma sincsen. Csak ajánlásokat tehet az államoknak, a kereskedelmi protekcionizmus újabban ismét előtérbe kerülő alkalmazása viszont legtöbbször épp e javaslatok elfogadása ellen irányul. « Szegő Gábor Összeállította: Majnár József Táguló szakadék? Problémák sora Hatalom nélkül ■kJ| r ■ | | niLy-JiUJJ'!!1 I az 1200 éves város
