Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-13 / 110. szám

1979. május 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Fiatalok kerestetnek ZZSzeretni kell a zenét Látogatóban az „olajos“ fúvószenekarnál Tempós léptékkel igyek­szem az MHSZ—Olajbányász fúvószenekar próbájára. Hát órára beszéltük meg a ta­lálkozót Kiss József karnagy - gyal a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ átmene­ti székhelyén. Késve érke­zem ugyan, de még a han­golást sem kezdte meg a ze­nekar. A muzsikusok hang­szereiket támasztva az in­tézmény szűk udvarán be­szélgetnek. Félezer hangverseny — A teremben balettokta­tás folyik, még fél órát vá­rakoznunk kell — mondja mentegetőzve az együttes vezetője. — Az MHSZ-szék- házban próbáltunk eddig, de azt átalakítják, a MÁV Jár­műjavító művelődési ház csak egy-két hónap múlva tud fogadni bennünket, a Komarov terem foglalt, örü­lünk ennek a lehetőségnek még akkor is, ha minden al­kalommal cipelni kell a hangszereket egy másik épü­letből a próbaterembe. Az együttes jövőre ünnepli megalakulásának tizedik év­fordulóját. Az elmúlt idő­ben közel félezer hangver­sennyel örvendeztették meg a fúvószene barátait. Rend­szeresen szerepelnek politi­kai, társadalmi, vállalati ün­nepségeket. gyakori résztve­vői a felvonulásoknak; a szabadtéri muzsikálásukkal népszerűsítik a fúvószenét, ápolják a hagyományait. Munkájuk elismeréséül a Népművelési Intézet minő­sítésén 1975-ben aranydiplo­mát szereztek. Az előkelő dí­jat tavaly újra megkapta az együttes. — Ilyen mostoha próbakö­rülmények között nehéz lesz előbbre lépnie a zenekar­nak. — Reméljük, ez a problé­ma időleges, s júniustól — ekkoritól megkapjuk a Szol­noki szimfonikusok próba­termét ,— újult erővel fog­hatunk a munkába — mond­ja a karnagy. A fő gondunk az utánpótlással van. Az együttes tagjai munkások, nyugdíjasok, diákok. A fia­talok házasságkötésük után csak ritkán jönnek vissza muzsikálni, a nyugdíjasok kiöregszenek, a nehéz fizi­kai munkát, amely a fúvós- hangszer megszólaltatásához kell. nem bírják. A zenészek az ismerősöket, rokonokat próbálják beszervezni. Jó kapcsolat — Milyen a kapcsolat a zeneiskolával? — Nagy szeretettel várjuk, illetve várnánk a növendé­keket, de sajnos csak elvét­ve akad olyan, aki a zeneis­kolából jön az együttesünk­be. Több segítségre lenne szükség az intézmény taná­rai részéről. A jó kapcsolat kialakítása nemcsak a mi érdekünk. A zenekari mu­zsikálásban rengeteget ta­nulnak a gyerekek, ráérez- nek a közös zenélés ízére. Péli Sándor, a zenekar el­ső klarinétosa a Szolnoki Papírgyárban dolgozik, szak­oktató. A próbákra nem egyedül jár a családból, ugyanis leánya is a zenekar­ban játszik, fuvolista. —• Nem fárasztó munka után még két-három órára beülni a próbaterembe? — Szeretni kell a zenét, ennyi az egész — mondja Péli Sándor. — Amikor jól szólnak a hangszerek. reg­gelig is játszana a zenekar. Szívesen járunk össze, na­gyon jó közösség alakult ki. Voltunk már többször együtt kirándulni, a szereplésekre, ha tehetjük, elvisszük a csa­ládtagokat is. — A zenekar legidősebb tagja Mihályi János bácsi. Több mint ötven éve muzsi­kál. Az „olajos” fúvószene­karban alapítás óta játszik. A szép múlt kötelez — 1921-ben a MÁV Jár­műjavító fúvószenekarban kezeltem a zenélést — mond­ja János bácsi. — Azóta már több zenekarban játszottam a vadászkürt-szóiamokat. tíz évet a szolnoki színháznál töltöttem. A legkedvesebb él­ményeim az utóbbi kilenc évhez, ehhez a zenekarhoz fűződnek. Felejthetetlenek a Csehszlovákiában töltött na­pok, a nemzetközi fesztivál, amelyen nagy sikerrel szere­peltünk. Szívesen gondolok vissza az egri. hajdúszo- boszlói, szegedi, oroszlányi fellépésekre is. Éppen ezek a kedves emlékek, a zene irán­ti szeretetem tett aggódóvá. Kár lenne, ha a próbaterem hiánya, a nem megfelelő utánpótlás miatt ez a szép múltú zenekar megszűnne, felbómlana. — fekete — Diafilm? Nincs, kérem! A téma az utcán hevert — azazhogy: a játékboít előtt toporzékolt, sírt egy öt-hat év körüli kisfiú sze­mélyében. Vigasztalhatatlan volt: szülei megígérték ne­ki, hogy megveszik a „Lú- das Matyi” című diafilmet, ám a boltban az elárusjtó­nő sajnálkozva tárta szét a kezét: „nem adhatok, ké­rem. semmilyen diafilmet.” Eltörött a mécses, hisz az ifjú legényke már nagyon beleélte magát, hogy estére a szoba falán megjelenik Matyi és libája, hogy meg­adja a pókhasú Döbrögi- nek, amit megérdemel. Egy eszterd,őkkel ezelőtt megjelent cikk jut eszem­be, amelyben — egyebek között — az állt, hogy a Diafilmgyártó Vállalat a jövőben mindent megtesz, hogy kellő mennyiségű és művészi színvonalú diafilm legyen. Később arról ol­vashattunk. hogy vetítőké­szüléket nem lehet kapni. A múlt havi „Filmszem” című lap hangosított diafil­meket propagált. Hang nélkül is jó volna, csak lehetne kapni. A Szolnok megyei játék és kultúrcikk üzletek mosta­nában kétféle vetítőkészü­léket is kínálnak eladásra, diafilm viszont nincs. Pe­dig jelentős kereslet mu­tatkozik. A szolnoki kultúrcikk áruház sport- és játékosz­tályán Baricza Pálné. az osztály vezetője a keresle­tet így jellemzi: — Ha — valamilyen cso­da folytán — sikerül be­szereznünk ezer darab dia­filmet. az két nap alatt el­fogy. Nemcsak a mesefil- meket viszik, hanem elkel­nek a történelmi, a kép­tárakat, városokat, orszá­gokat bemutató filmek is- Most készülünk a gyermek­napra, az áruház „játék­utcát” nyit, szeretnénk dia­filmeket is árusítani. A TRIÁL szegedi lerakatánál — amely minket is ellátna diafilmmel — április köze­pétől mostanáig többször jártunk, s mindig üres kéz­zel jöttünk vissza. Kevés a diaf ilm — e* a helyzet évek óta. Hát így!. Hozzáfűzni csak annyit lehet: való igaz, diafilm nélkül is lehet ne­velni. oktatni az óvodás, iskolás gyerekeket, de ha van diafilm. gazdagabban, teljesebben ... — eszjé — Meztfcsáti fazekaskultúra Karcagon A fazekas népművészet ré­gi klasszikus hagyományait bátor, új kezdeményezések­kel fejlesztik tovább a kar­cagi Népművészeti Háziipa­ri Szövetkezetben: megkezd­ték a mezőcsáti fazekaskul­túra felújítását, ismételt élet- rekeltését. Arr\ióta Mezőcsá- ton kihalt a fazekasmester­ség, senki' nem foglalkozott a színes, motívumokban gaz­dag hagyományok ápolásával. A karcagiak most a borsodi település formáival, színeivel gazdagítják termékeiket. A tiszafüredi mázas edények, tálak, korsók, tányérok, bu- telkák, készletek, ivóalkalma­tosságok mellett sorozatban készülnek a mezőcsáti kerá­miák. A szövetkezet alkotó nép­művészeinek irányításával az ősi eszközöktől a korszerű módszerekig mindent felhasz­nálnak a népművészet gazda­gítása érdekében. A tányé­rokra például kihegyezett lúdtollal karcolnak mintákat, a kész cserépedényeket vi­szont korszerű elektromos ke­mencékben égetik. A táj ha­gyományaihoz kötődő, illetve az újakkal gazdagodó faze­kastermékek iránt nemcsak a belföldi, hanem a külföldi érdeklődés is nő, A pedagógusképzés „nyíregyházi modellje“ Főiskola az erdőbon A hallgatók között Szolnok megyeiek Nyírség. A tájegység még ma is általában úgy él a köz­tudatban, mint az ország leg­szegényebb, — kikerülhetet­len a szó — legelmaradottabb vidéke. A jelző makacsul tartja magát annak ellenére, hogy aki csak megfordul a ligetes, fenséges tájon, kelle­Szabolcs-Szatmár megye el­ső felsőoktatási intézményét, a tanítóképzőt húsz évvel ez­előtt hozták létre Nyíregyhá­zán. A tanárképzés később. 1962-ben kezdődött, jobb hí­ján alkalmi épületekben. A „hőskor” ma már csak em­lék. A Sóstói úton csodálatos erdő veszi körül a 21 holdas „várost” a városban, a főis­kola modern épületkomple­xumát. Óvónőket, tanítókat,- általános iskolai tanárokat képeznek az intézményben, s mint ilyen egyedülálló az or­szágban, a szakemberek a pe­dagógusképzés „nyíregyházi modelljeként” emlegetik. Az előremutató kezdeményezési egyrészt a szükség hívta élet­re. A főiskola törleszteni sze­retné azt a sok áldozatot, amelyet a megye hozott érte. Megalakulásakor a legjobb tanárokat „gyűjtötte össze!” középiskolákból, általános is- t kólákból, s ezáltal még na­gyobb lett a településeken a pedagógushiány. Ebből adó­dik a főiskola egyik szép fel­adata, amelyet dr. Margócsy József főigazgató így fogal­maz meg: — Falvak számára, de nem falusi pedagógusokat képe- - zünk. A végzős hallgatóink­tól azt kérjük, hogy vidéken helyezkedjenek el, harcolja­nak a vidékiség, a falusias- ság ellen. — A mai falu „lámpásai” legyenek? — Pontosan. így ápolhat­juk megfelelően névadónk, Bessenyei György emlékét is. „Ha vérem meghűl, azt a meleget, amély most egész testemben van, kibocsátja magából, mely itt marad e S a gyakorlat? Az iskolák többsége szerencsére egyre jobban igényli a „nyíregyházi modellt”, Szabolcsban, Bor­sodban, Hajdú-Bihar megyé­ben. E három megye a főis­kola „gyűjtőterülete”, de szin­te az ország minden tájáról érkeznek hallgatók, némelyik szakot ugyanis — például a magyar — gyors és gépírást — csak Nyíregyházán oktat­mes élménnyel gazdagodva tér vissza, láthatta, meggyő­ződhetett róla: a Nyírség óri­ási változáson ment át. S eb­ben vitathatatlanul nagy sze­repet játszott a legfiatalabb pedagógusképző intézmény, a Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskola. földön és más dolgot fog me­legíteni az életre” — idézi a felirat Bessenyei sorait a bé­csi Collégium Hungaricumból hazahozott, a felvilágosult költőt, írót ábrázoló hatalmas márványszobor előtt. Ez a mondat vésődik be a hallgatók tudatába, akik na­ponta olvasgatnak, kutatgat- nak a névadó szobrának tár­saságában a jól felszerelt szabadpolcos könyvtárban. — Tanítók, tanárok együtt készülnek a hivatásukra. Mi az előnye az effajta pedagó­gusképzésnek? — Sokat várunk tőle. A legfontosabb, az hogy meg­szüntessük a tanítók, tanárok közti „ellentétet”, a tanítók kisebbségi érzését. Nem állí­tom, hogy ezt máris sikerült elérni, de mondhatom, hogy legalább a főiskolán belül nincs már akkora szakadék tanítószakos és tanárszakos hallgatók között, mint koráb­ban, a két intézmény össze­vonása idején. A képzés gya­korlati haszna pedig abban rejlik, hogy a hallgatók egy­ségesen íátják az óvodát, — bár óvónőket esti tagozaton képezünk — az általános is­kolát, mint egymásra épülő intézményeket, megismerik a három-tizennégy éves korú­ak életkori sajátosságait, munkájukban majd meg­könnyítik a gyerekeknek az átmenetet az óvodából az is­kolába, az alsó tagozatból a felső tagozatba. Tanítványa­inknak olyan képesítést adunk, hogy bizonyos tantár­gyakat taníthatnak alsó és felső tagozatban is. Az okle­vél legalábbis lehetőséget ad erre. ják. Varga Lászlóné, a ta­nulmányi osztály vezetője adatok tömkelegét sorolja. A nappali tagozatok száma több mint 1800, a levelezőké ezer körül van, az óvónőhall­gatóké száztizenhét. Az okta­tók száma meghaladja a két­százat. A tanulmányi osztály több mint háromezer hallga­tó, illetve oktató „ügyeit” in­tézi. A dossziék sokaságából mégis könnyen előkerül, ami kell. Percek alatt megtudom, hogy Szolnok megyéből hu­szonnyolc nappali tagozatos tanárszakos és egy tanítósza­kos hallgató készül hivatásá­ra Nyíregyházán, közülük ki­lencen végeznek az idén. S majd jönnek helyettük az új jak; nappali tagozatra ti­zenheten, levelezőre harminc­egyen jelentkeztek megyénk­ből a Bessenyei György Ta­nárképző Főiskolára. Végül még azt is megtudom, hogy a negyedévesek közül tizen­hatan pályáztak meg Szolnok megyei állásokat, sajnos — indoklás nélkül! — nem min­denki sikerrel. Közben ke­zembe nyomják a Szolnok megyei kollégisták listáját, kísérőmül Csizmadia Valéria, a főiskola KISZ-titkára sze­gődik. Az 1200 személyes kollégi­umban hamar találunk „föl­dieket”. Szűcs Magdolna és Kondacs Éva negyedévesek. Lelkesedve beszélnek a főis­koláról, a megismételhetetle­nül szép négy évről, de „szakavatottan” gondok­ról is szólnak. Oroszból pél­dául nincs nyelvi laboratóri­um. a népművelés oktatása még kezdetleges, kísérletező stádiumban van. A megye köz­művelődéséért Tudnak ezekről a gondok­ról az iskola veztői is, érzik a „cipő szorítását”. Az utób­bi öt évben ugyan sokat fej­lődött az oktató-nevelő mun­ka színvonala, javultak_a tár­gyi feltételek, mégis van még rengeteg tennivaló. Nem könnyű hagyományok nélkül betörni a régebbi főiskolák közé, még nehezebb kitűnni valamiben közülük. Ennek el­lenére a nyíregyháziak egyenrangú partnerei a pé­csi, a szegedi, az egri főis­kolának. Élénk tudományos élet bontakozott ki, Nyíregy­házán is jegyzeteket, tan­könyveket írnak az oktatók, részt vesznek hazai, s az UNESCO nemzetközi kísérle­teiben. Emellett a főiskola — önként és szívesen — más szerepet is vállalt; mint a vá­ros és a megye legnagyobb szellemi bázisa a közműve­lődésben is aktívan kiveszi részét. Hallgatók, oktatók fáradoznak azon, hogy a Nyírség nevének említésekor ne csak a rossz jusson az em­berek eszébe. S vállalhat-e ennél szebb feladatot egy pedagógusképző intézmény? Tál Gizella Óvónő-, tanító-, ós tanárjelöltek Találkozás földiekkel „Ezer év” A televízió IV-es stúdiójá­ban rögzítik Karinthy Fe­renc „Ezer év" cimű drá­máját. A művet Zurzs Éva rendezi, a főszereplők: Csomós Mari, Zsurzs Kati, Pásztor Erzsi. Vezetőopera­tőr: Lukács Loránd, dra­maturg: Deme Gábor. Képünkön: Pásztor Erzsi, Csomós Mari

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom