Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-03 / 101. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. május 3. Igazi fesztivál- hangulat Hangverseny négy helyen Szerenád a szolnokiaknak Dalosok bálja Rangos zenei esemény színhelye volt az elmúlt napokban Szolnok. Az V. országos Vándor Sándor munkás- és ifjúmunkás énekkari fesztivál hangversenyeinek. rendezvényeinek adott otthont a megyeszékhely. A háromévenként zajló országos találkozó másik két házigazdája Győr és a főváros volt, ahol az elmúlt év Vándor Sándor szemléjén kiemelkedően szereplő munkás énekkarok léptek közönség elé. A több mint ezer dalos vasárnap este színpompás nyitóhangversenyt adott a szolnoki sportcsarnokban. Az ünnepi koncerten külföldi együtteseket — szovjet ba- lalajka zenekart, jugoszláv férfikórust — is hallhatott a nagyszámú közönség. Nagy sikert arattak az énekkarok a tartalmas kórusblokkok megszólaltatásával, de a legmegkapóbb élményt az összkari művek megszólaltatása nyújtotta. Forró, baráti hangulatú volt a fesztivál megnyitója, s ez a hangulat jellemezte a további rendezvényeket is. Hétfőn délelőtt tíz órától kezdődtek a bemutató hangversenyek. A huszonhárom együttes Szolnokon a MÁV Járműjavító művelődési központban, a Koma- rov-teremben, a Vegyipari Szakközépiskola aulájában és a Tallinn filmszínházban mutatta be műsorát. A produkciókról csak az elismerés hangján lehet szólni. Óriási lelkesedéssel szólaltatták meg az énekkarok a gondosan válogatott műveket, melyek gerincét a munkás- mozgalom legszebb dalai alkották. örvendetes, hogy nem feledkeztek meg a népzene hagyományainak ápolásáról sem, szívesen tűzték műsorra a népdalokat, népdal-feldolgozásokat. Örömmel hallgattuk a nemzetközi munkásmozgalom, a szolidaritás szellemében fogant műveket. Elismeréssel kell szólni arról az igényességről, amellyel az énekesek repertoárjukat ösz- szeállították, tolmácsolták. A bemutató hangversenyek után az együttesek szerenáddal köszönték meg Szolnok városának a vendéglátást. Kórusmuzsika csendült fel az esti órákban a Jubileumi, a Várkonyi és a Kossuth téren, majd dalos bállal zárult az emlékezetes találkozó, melyen így búcsúztak egymástól a dalosok: „Viszontlátásra három év múlva!”. — v. t s. — Fenti képünk a tiszaligeti sportcsarnokban az ünnepi megnyitón készült, ahol több mint ezer dalos énekelt együtt. • A Szigligeti Színházban Rajzszakos pedagógusok tárlata Nyolcadik alkalommal rendezték meg áz idén a megye rajzszakos pedagógusainak kiállítását. A megnyitón — amelyen részt vett Jakatics Árpád, a szolnoki városi pártbizottság titkára is — a Szigligeti Színház előcsarnokában április 30-án dr. Vincze Sándor. a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője méltatta a rajzszakos nevelők képző- művészeti tevékenységét. A tárlat anyaga —meny- nyiségben ugyan szegényesebb, minőségben viszont jobb színvonalú az előzőeknél. A festményekből, grafikákból, batikoltból álló kiállítást május közepéig nézhetik meg az érdeklődők a színház nyitvatartásának ideje alatt. Budapesten Magyar—angol történész- tanácskozás A Magyar Tudományos Akadémián tegnap magyar —angol történésztanácskozás kezdődött, amelyre hattagú angol tudós küldöttség érkezett Budapestre. A kétnapos tanácskozáson i— amelyet Pach Zsigmond Pál akadémikus, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatója, az MTA alelnöke nyitott meg — véleményt cserélnek a két ország történészei Magyarország és Anglia kapcsolatairól a XVII. században. Kölcsönösen elemzik Magyarország és Ausztria kapcsolatát az 1848-as esztendőben. Díszbemutatóval zárult a katonai főiskolák seregszemléje Nemcsak védik, ápolják is kultúránkat Szolnok kulturális életének jelentős eseménye volt május elsején a katonai főiskolák fesztiváljának díszbemutatója. A közönség tetszésnyilvánítása arról tanúskodott, hogy szép élményekkel lett gazdagabb. A fesztivál zsűrijének egyértelmű állásfoglalása szerint pedig figyelemre méltó fejlődés tapasztalható a korábbi fesztiválok színvonalához képest. A katonai főiskolák és a tiszthelyettesképzők képviseletében a kulturális seregszemle háromnapos időszaka alatt hatszáz szereplő lépett színre. A résztvevők nagy száma — figyelembe véve, hogy Szolnokra csak a legjobbak kerülhettek — arról tanúskodik; a katonai ismeretek elsajátítása mellett a hadsereg intézményeiben dicséretes erőfeszítéseket tesznek az általános műveltség növeléséért, az amatőr művészeti mozgalom erősítéséért. Ennek kisugárzó hatása nemcsak egy-egy intézeten belül érződik, hanem az új tisztek révén a csapatoknál is. A fesztivál tanulsága szerint a katonai intézetekben tovább erősödött az érzelemvilágot gazdagító népművészet ápolása. A néptánc mellett megszaporodtak a citera- számok, — mesteri művelőkkel. Művészi szempontból meglepetésként hatott, hogy néhány produkció — így például a Kossuth főiskola cite- razenekaráé, vagy a Kilián főiskola Madrigál kórusáé — elérte a hivatásos szintet. A fejlődés egyértelmű elismerése mellett határozott hiányérzete is volt annak, aki végig figyelemmel kísérte a műsorszámokat. A vers és a próza ugyanis még most sem kapta meg — sem mennyiségileg, sem minőségileg — az őt megillető helyet. A látottak többségétől nem volt elragadtatva sem a zsűri, sem a közönség. Mindez szegényíti a fesztivál egyébként igen színes palettáját. Az együttesek közül rendkívül kedvező benyomást tett a nézőkre a Zalka Máté főiskolához tartozó katonai tiszthelyettesképző zenei szakközépiskola bemutatkozása. Kórusa első ízben jelent meg a fesztiválon. Szép folyamat kezdő állomása ez. A Zalka Máté főiskola egyébként tartja a tőle megszokott magas színvonalat. A tiszthelyettesképző bázis bemutatkozásával keltett öröm csak fokozódnék, ha ez a kulturális folyamat tartóssá válik. A Kossuth főiskola csaknem háromórás, derűt sugárzó műsora élénk szellemi életre, a kultúrában és a napi politikában egyaránt magas fokú jártasságra utal. A Kilián főiskola hallgatói igazolták, hogy a kitartó, szorgalmas munka mindig meghozza gyümölcsét. Ennek köszönhető például, hogy a nem nagy múltra visszatekintő tánccsoportjuk színpadéretté vált. Ami pedig a fesztivál egyes művészeti ágait illeti: a zenei műsorok maradandó esztétikai élményt jelentettek. A szakközépiskolák örömmel, átéléssel muzsikáltak. Fiatal férfikarukat, eszményi hangzás, széles, lendületes dallamívelés jellemezte. Rézfúvós sextjük azt bizonyította; mindent tudnak, amit ezeken a hangszereken művelni lehet. A Zalka Máté főiskola kórusa szép, kiegyenlített hangzásával lepte meg a közönséget. Az intézet pol-beat együttesének produkciója viszont kissé erőtlen, mérsékelten sodró lendületű volt. Nem véletlenül ajánlotta figyelmükbe a zsűri, hogy a pol- beat erőssége az érthetőség, s ha az csorbát szenved, akkor a lényeg siklik el. A meggyőződésnek is sugározni kell a pol-beatból, mert csak akkor magával ragadó. A Kossuth főiskola énekkarára a szép dallamosság, a telt hangzás, a jó hangsúlyozás volt a jellemző. Zeneileg,. hangulatilag minden „ült”. A Kilián főiskola hallgatói a „Katona vagyok én, ország őrizője” jelszó jegyében szerkesztett műsorukban igazolták, hogy anyanyelvűk a népdal. Madrigál-kórusuk szereplése a fesztivál egyik legnagyobb élménye volt. Karnagyukról, Rigó Éváról csak elismeréssel lehet szólni. Pávakörük viszont a zsűri értékelése szerint ellentétes hatást keltett. A néptánc tizenöt^ száma felölelte szinte az egesz magyar nyelvterületet. Az együttesekre a magas színvonal jellemző. A Kossuth és a Zalka főiskola táncosai keményen, dinamikusan, ritmikusan táncolnak. Kár, hogy a szép formák a színpad kis mérete miatt nem rajzolódhattak ki kellően. A Kilián tánccsoportjában nagyszerű lehetőség rejlik. Az említetteknél sokkal több a gond az irodalmi színpadoknál. Nem találják önmagukat a polgári életben sem, s ez az áramlat elbizonytalanodással, útkereséssel hat seregbeli társaikra. Minden fesztiválon ezért a leggyengébben szerepelnek. S azért, mert a fesztiváli bemutató nem egy folyamatos munka egyik állomása, mint más művészeti ágakban, hanem rögtönzött produkció. Ezért kifogásolható a beszéd- és mozgástechnika, az alakteremtő képesség. A műsorösszeállításokból sem tűnik ki erőteljesen a meghatározott cél, a társadalmi mondanivaló. Anélkül pedig eleve kudarcra ítéltetett minden produkció. Egészében véve a katonai főiskolák fesztiválja egyre emelkedő színvonalával mindinkább szerves részévé válik a megyeszékhely kulturális életének. Olyan esemény melyre nemcsak a katonaság, hanem a művészpártoló polgári közönség is egyre jobban odafigyel. Simon Béla II füredi kerámiától a fekete mázas edényekig ft karcagi Népművészeti Agyagipari Háziipari Szövetkezet kiállításáról A karcagi Népművészeti Agyagipari Háziipari Szövetkezet legújabb fekete edényeiből, mázas sokszínű virágozott cserepeiből rendezett nagyszabású kiállítást a város művelődési házábarf. A szövetkezet 1952-ben alakult. A tíz alapító tag közül hatan voltak fazekasok. A szövetkezetnek hamarosan tagja lett egy kályhás, a romhányi származású Russói István, a Népművészet Mestere. Irányításával, számos szép népművészeti kályhát készítettek hazai szükségletre és exportra. A kályhamunkának azonban hátrányai is voltak, ezért Russói István nyugdíjba vonulása után a vezetőség gazdasági meggondolásokból helyesnek látta, ha a népi kályha helyett népi cserépedények készítésére térnek át. Az új termelési ág eleinte fekete edények égetésével indult meg. Egy idősebb nádudvari mester. Fazekas József tanácsai szerint indították be a fekete edény égetését. Majd miután tokos kemencék építésével lehetőséget teremtettek a mázas virágozott edény készítésének, áttértek a színes cserépáru termelésre. A profilváltás három év alatt ment végbe, a kitűnő együttműködésnek köszönhető: a fiatal Sz. Nagy Istvánnak. Kántor Sándor tanítványának, aki művészeti vezető lett és a szövetkezet alkotó kollektívájának. Sz. Nagy István olyan iskolába járt Kántor Sándornál, melynek emberi tanítása egész életre szólt. E műhelyben ismerte meg a magyar fazekasság hagyományait, a tiszafüredi, rnező- csáti kerámia stílusát, motívumait; kitűnő formaérzéke, színkultúrája, rajzkészsége lehetővé tette, hogy szerencsés, egészséges irányban alakítsa tovább a kapott hatásokat. A jelen kiállításon a Kántornál tanult mázas munkának: meglepően szép példáival találkozunk. Felidéződnek a reformkori ifj. K. Nagy Mihály tiszafüredi mester finoman karcolt mintái, barna-zöld színezése, jellegzetes madara; a tiszafüredi edények színskálájának különféle változatai, a fényjátszó fekete tálak villogó színei, a világos edények sárgás árnyalata, amely melegebbé teszi a színeket. A színhatás nem egyszer még művészibb, mint az eredeti tiszafüredi edényeken, — az új edények nemcsak elérik a régi szépségét, hanem olykor túl is szárnyalják. Dicsérni kell a díszítmények változatosságát, gazdagságát. A művelődési házban rendezett kiállításon a több száz edényen alig van ismétlés, majdnem mindegyik más. A szövetkezet zsűrizett cikkeinek száma túlhaladja a háromszázat Az elektromos tök-kemencékbe a rakodás munkája könnyebb, • kényelmesebb, előnyük az is, hogy nagyméretű edényeket is lehet bennük égetni. A nagyon nagy edény mindig is bravúrnak számított a fazekasok körében, a céhrendszer idején a remekmű egy 63 cm magas fazék korongolása volt. A kiállítás két hatalmas fekete edénye megüti ezt a mértéket: az egyik olyan, mint a régi mezőtúri kanta, a másik klasszikus egyszerűségű hatalmas fazék arányosan elhelyezett abroncs hálózattal. E tárgy nem másolás — pontos előképe nincs a régi csferép- edények között. — a hagyomány mély átérzése, újra- költése, újrateremtése. A kiállítás középpontjában a fekete edények sorakoznak, a színes edények pedig kétoldalt láthatók. A közönség bizonyára az óriási miskakancsón csodálkozik leginkább, amint lassan méltósággal forog a koronggal együtt. A látogató megszemlélheti paszományos dolmányát, hasának kígyóját, hátának karcolt rozettáit, a fül alatti keretben olvashatja Sz. Nagy István aláírását. A szövetkezetben tizenhatan írókával dolgoznak, tizenketten a fekete edények csiszolását végzik, a kaviccsal való sikálást. Szabadkézi korongos mindössze 5—6 van, e nehéz munka kiváló művésze id. Bende Lajos, a szövetkezet alapító tagja, idén ment nyugdíjba. Kántor tanítványai önálló módon folytatják mesterük tanítását, gondoljunk csak F. Szabó Mihály és ifj. Szabó Mihály művészetére. És íme a legfiatalabb generáció, és a legfrissebben meg- újhódott szövetkezet: a város még egy fazekaslétesítménnyel büszkélkedhet, olyan szövetkezettel, melynek termelési, művészi teljesítményei kimagasló szintet értek el. Ezt az eredményt elismerés kíséri: a Könnyűipari Minisztérium Kiváló Szövetkezete cím adományozásával zárult a nagysikerű kiállítás. Sz. Nagy István pedig több korábban kapott kitüntetés és díj után a „Könnyűipar kiváló dolgozója” címet kapta. Dr. Kresz Mária a Néprajzi Múzeum tudományos főmunkatársa A zenei tiszthelyettesképző szakközépiskola szextettje
