Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-30 / 124. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. május 30. Losonczi Pál hazaérkezett Ausztriából (Folytatás az 1. oldalról) elnökével és szívélyes meg­beszélést folytatott vele. Este az Elnöki Tanács el­nöke a nagykövetségen Kirchschläger szövetségi el­nök tiszteletére adott foga­dást. A fogadáson jelen volt ör. Hannes Androsch alkan- cellár, pénzügyminiszter, dr. Willibald Pahr szövetségi külügyminiszter, több ma­gasrangú állami és kormány- tisztviselő és számos közéleti személyiség. Jelen voltak a magyar küldöttség tagjai és a nagykövetség vezető mun­katársai. Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­ke, aki dr. Rudolf Kirchschlä- gemek, az Osztrák Köztár­saság szövetségi elnökének meghívására — felesége tár­saságában — hivatalos láto­gatást tett az Osztrák Köz­társaságban, tegnap este visz- szaérkezett Budapestre. Az Elnöki Tanács elnöké­vel együtt visszaérkeztek kí­séretének tagjai: Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács el­nökhelyettese. Várkonyi Pé­ter államtitkár, a Miniszter­tanács Tájékoztatási Hivata­lának elnöke és Nagy János külügyminiszter-helyettes. Az Elnöki -Tanács elnökét, a feleségét és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Traut- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke. Kato­na Imre, az Elnöki Tanács titkára. Púja Frigyes külügy­miniszter, Veress Péter kül­kereskedelmi miniszter, vala­mint az Elnöki Tanács több tagja fogadta. Jelen volt Gerhard Velcovsky, az Oszt­rák Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes KÖZÖS KÖZLEMÉNY ücmvivoje. (MTI) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének hivatalos ausztriai látogatásáról Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke dr. Rudolf Kirchschlägernek, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnö­kének a meghívására 1979. május 28-án és 29-én hivata­los látogatást tett az Osztrák Köztársaságban. Az Elnöki Tanács elnöke megtekintett egy mezőgazda- sági üzemet és felkereste a bécsi nemzetközi konferencia központot. A szívélyes, baráti légkö­rű megbeszéléseken a két ál­lamelnök beható vélemény- cserét folytatott a magyar— osztrák kapcsolatok fejlődé­séről, valamint a közös ér­deklődésre számot tartó nem­zetközi kérdésekről. A látogatás idején Marjai József, a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsának el­nökhelyettese dr. Hannes Androsch szövetségi alkancel- lárral és dr. Josef Staribacher szövetségi kereskedelem- és ipari miniszterrel a magyar— osztrák gazdasági együttmű­ködés főbb kérdéseiről folyta­tott megbeszélést. Az Elnöki Tanács elnöke és az osztrák szövetségi elnök megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyar Népköz- társaság és az Osztrák Köz­társaság sokoldalú együttmű­ködése továbbra is gyümöl­csözően fejlődik, jól szolgál­ja a két szomszédos nép ér­dekeit, valamint a nemzetkö­zi béke és biztonság ügyét. Egyetértettek, hogy a két or­szág viszonya a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésé­nek jó példája. Hangsúlyoz­ták a helsinki záróokmány ajánlásai maradéktalan meg­valósításának jelentőségét, s azt, hogy ezek az ajánlások képezik minden területen a magyar—osztrák kapcsolatok továbbfejlesztésének alapját. Síkraszálltak a két ország és a két nép barátságának és együttműködésének további elmélyítéséért. A magyar—osztrák együtt­működés fejlesztésében nagy jelentőséget tulajdonítanak a két ország vezető államfér- fiái találkozóinak és fontos feladatnak tekintik azoknak az elhatározásoknak a mara­déktalan megvalósítását, ame­lyekre Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának, az Elnöki Tanács tagjának 1976. évi ausztriai, valamint dr. Rudolf Kirch­schläger szövetségi elnök 1977. évi magyarországi láto­gatása alkalmával továbbá a két ország kormányfőinek ta­lálkozóin jutottak. A felek különös figyelmet szenteltek a két ország gaz­dasági együttműködésé kér­déseinek és fejlesztésének. Megelégedéssel vették tudo­másul a már elért eredmé­nyeket. Egyetértettek, hogy állandó figyelmet kell fordí­tani a két nemzetgazdaság és fő ágazatai közötti együtt­működés újabb és kiegészítő lehetőségeinek fejlesztésére mind a kétoldalú, mind a harmadik piaci kooperációk területén. Méltatták a két ország kö­zött az utóbbi években kö­tött egyezményeket és meg­állapodásokat. Kiemelték a vízumkényszer megszünteté­séről ez év elején életbe lé­pett egyezmény jelentőségét. A hivatalos látogatás alkal­mából kicserélték a vasúti határátkelési egyezmény ra­tifikációs okmányait és sor került az egészségügyi együtt­működési egyezmény hatály­ba léptetésére vonatkozó le­vélváltásra. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecsere közép­pontjában az enyhüléssel, a leszereléssel, az európai biz­tonsággal és együttműködés­sel, valamint a madridi talál­kozóval összefüggő kérdések állottak. A felek ismételten megerősítették: a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság a jövőben is azon fáradozik, hogy az eny­hülés tartós, erőteljes és át­fogó legyen, s elháruljanak az útjában álló akadályok. Mindkét fél kiemelte az Osztrák Köztársaság örökös semlegességének és az ezen nyugvó semlegességi politiká­jának jelentőségét az európai béke és biztonság szempont­jából. Az osztrák fél méltat­ta a Magyar Népköztársaság politikájának hozzájárulását az európai biztonság és együttműködés erősítéséhez, az enyhülés elmélyítéséhez. A két elnök véleményt cse­rélt a leszerelés időszerű kér­déseiről. Kifejezték meggyő­ződésüket, hogy a politikai enyhülés tartóssá tételéhez katonai enyhülésre van szük­ség. Nagy megelégedésüket fejezték ki, hogy eredménye­sen befejeződtek a hadászati támadó fegyverzetek korláto­zásáról szóló új szovjet— amerikai szerződésről folyta­tott tárgyalások és üdvözöl­ték, hogy a szerződést Bécs- ben hamarosan aláírják. Kifejezték reményüket, hogy a többi leszerelési fó­rumon, például a genfi lesze­relési bizottságban, s elsősor­ban a közép-európai fegyve­res erők és fegyverzet köl- csönös csökkentéséről, vala­mint az ezzel összefüggő in­tézkedésekről Bécsben folyó tárgyalásokon minél előbb konkrét eredményeket érnek el — annak az elvnek a be­tartásával, hogy a felek egyi­kének biztonságát sem érheti károsodás. A magyar fél hangsúlyozta a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságá­nak 1979. május 15-i buda­pesti közleményében foglalt javaslatok fontosságát, ame­lyet az osztrák fél érdeklő­déssel tudomásul vett. Az elnökök aggodalmukat fejezték ki a világ különböző térségeiben meglevő feszült­séggócok miatt és sürgették azok felszámolását. Hangsúlyozták az ENSZ szerepének fontosságát a nemzetközi feszültség csök­kentésében, a béke és a biz­tonság megszilárdításában. Aláhúzták Bécsnek, mint az ENSZ szervezetek és más nemzetközi szervezetek szék­helyének, valamint nemzet­közi konferencia központnak a jelentőségét. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és az Osztrák Köztársaság szö­vetségi elnöke teljes megelé­gedését fejezte ki megbeszé­léseik szívélyes légköre és eredményessége felett, amely újabb hozzájárulást jelent or­szágaink baráti kapcsolatai­nak elmélyítéséhez, az euró­pai együttműködéshez. Ez al­kalommal is megállapították, hogy számos, mindkét felet érdeklő kérdésben nézeteik azonosak vagy hasonlóak. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke magyarországi látogatásra hívta meg dr. Ru­dolf Kirchschläger szövetségi elnököt, aki a meghívást kö­szönettel elfogadta. Készülődés 1980-ra Nemcsak a Német Szövetségi Köztársaságban, hanem Európa-, sőt világszerte nagy érdeklődéssel figyelik a bonni belpolitikai fejleményeket. Az ugyanis, ami most történik, már közvetlen előkészületnek tekinthető a kö­vetkező esztendőre, amikor az NSZK lakossága az urnák elé járul, hogy döntsön a Bundestag, a parlament össze­tételéről. A mostani személyi-politikai sakkhúzások afféle elő- mérkőzésefcnek tekinthetők a. nagy játszma, az országos választás jegyében. Régi törvény, hogy nyugat-európai körülmények között az emberek nemcsak pártokra, ha­nem személyekre is szavaznak (jó illusztrációja volt en­nek Kreisky nagy győzelme Ausztriában) — bár néha e szabály visszájára fordul (például Angliában). Nos, az NSZK kormánypártjának, az SPD-nek a jelenlegi kancel­lár személyében rendelkezésére áll az a politikus, aki a siker óriási reményével veheti fel a küzdelmet. A jobb­oldali ellenzék viszont ezt enyhén szólva nem mondhatja el magáról. A CDU—CSU pártszövetségből az összehasonlíthatat­lanul nagyobb Kereszténydemokrata Unióinak (CDU) olyan vezetője van, akiről már bebizonyosodott, hogy inkább taszítja, mint vonzza a választókat. Helmut Kohl politikailag már régen bukott embernek számít — 1980- ban aligha vehetné fel a versenyt a siker reményében Helmut Sohmidttel. Ennek az alapvető ténynek az isme­retében szánta el magát néhány nappal ezelőtt a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) vezére, Franz-Josef Strauss arra, hogy ismét megpróbáljon kitörni pártja és Bajorország keretei közül: a CSU hivatalosan az egész ellenzék kancellárjelöltjének őt javasolta. Erre a lépésre válaszul Bonnban összeült a CDU vezetősége és Emst Albrecht ailsó-szászországi miniszterelnök személyében saját jelöltet állított Strauss-szal szemben. Figyelemre­méltó, hogy e nagyfontosságú indítványok egyik párt vezérkarában sem találtak osztatlan tetszésre — meges­het, hogy a frontok a szokásosnál is jobban összekuszá- lódnak. „Kiegyenesítésükre” még tizenhat hosszú hónap áll rendelkezésre és ennél sokkal hamarabb (valószínű­leg még ez év koraőszén) kiderül: ki lesz Schmidt kancellár igazi ellenfele 198C-ban. Harmat Endre Leonyíd lljics Brezsnyev életrajza Leonyid II- jics Brezs- nyev. a Szov­jetunió Kom­munista Párt­ja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének elnöke 1906. december 19- én született az Ukrán SZSZK Dnyep- rodzerzsinszk városában munkás-ko­hász család tagjaként. Orosz nem­zetiségű. 1931- tői tagja az SZKP-nak, 1952-től az SZKP KB tagja. A Szov­jetunió há­romszoros hőse, a Szocialis­ta munka hőse, a Szovjet­unió marsallja. A Szovjet­unió Honvédelmi Tanácsá­nak elnöke. 1921-től dolgozik. 1927-ben fejezte be munka mellett a kurszki földmérési talajjaví­tási technikumot. 1927 és 1930 között L. Brezsnyev földmérőként dol- gozott, majd a biszertyi járási tanács vb-elnökhelyettese, az uráli területi földmérési hi­vatal vezetőjének első he­lyettese lett. 1930—31-ben a moszkvai mezőgazdasági fő­iskolán tanult. 1931-ben kezdte meg tanulmányait a dnyeprodzerzsinszki kohásza­ti főiskolán, amelynek el­végzése után mérnökként dolgozott a Dzerzsinszkijről elnevezett kohászati gyár­ban. 1935—36-ban a Vörös Hadseregben teljesített kato­nai szolgálatot. L. Brezsnyev 1937-től kezdve tölt be vezető párt- és tanácsi funkciókat. 1937 —38 között a dnyeprodzer­zsinszki technikum igazgató­ja, a városi tanács vb el­nökhelyettese, a dnyepropet­rovszki területi pártbizottság osztályvezetője, majd 1939- től a dnyepropetrovszki te­rületi pártbizottság titkára. A Nagy Honvédő Háború éveiben a hadseregben veze­tő politikai munkát végzett: a déli front politikai cso­portfőnökének helyettese, a 18. hadsereg politikai osztá­lyának vezetője, a 4. ukrán front, majd a katonai kör­zet politikai csoportf őriöke. 1946—47-ben az Ukrán Kommunista Párt zaporozs- jei, majd dnyepropetrovszki területi pártbizottságának első titkára. 1950-ben az SZKP KB apparátusában dolgozott. 1950—52-ben a Moldavai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. 1952-ben az SZKP KB tagjává, a KB elnöksé­gének póttagjává és a KB titkárává választották. 1953 —54-ben a hadsereg és a haditengerészeti flotta poli­tikai főcsoportfőnökének he­lyettese. 1954 februárjától 1955 augusztusáig a kazahsz­táni Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának titkára, majd 1956-ig első titkára. 1956—57-ben az SZKP KB elnökségének póttagja. 1957- től az SZKP KB elnökségé­nek tagja. 1966-tól az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja. 1956—60-ban és 1963 —64-ben az SZKP KB titká­ra. 1964—66-ban az SZKP KB első titkára. 1964—66- ban a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­sága oroszországi irodájának elnöke. 1966 áprilisától az SZKP KB főtitkára. 1960— 64-ben és 1977-től a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének elnöke. 1965— 1977-ben a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségé­nek tagja. Leonyid Brezsnyev a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának nyolcszor egymás után megválasztott küldöt­te. Az OSZSZSZK ■ Legfel­sőbb Tanácsának képvise­lője. Leonyid Brezsnyev 1961- ben kapta meg a Szocialista munka hőse kitüntető címet, a Szovjetunió háromszoros hőse (1966, 1976 és 1978). Számos szovjet és külföldi kitüntetés, díj tulajdonosa. Csehszlovákia kétszeres hő­se, Bulgária kétszeres hőse, az NDK hőse. Mongólia hő­se, 1972-ben „A népek kö­zötti béke erősí téséértf’ a nemzetközi Lenin béke-díj­jal tüntették ki. 1979-ben a „A kisföld”, „Újjászületés” és „A szűzföld” című köny­veiért, valamint a békéért folytatott fáradhatatlan har­cáért Lenin-díjat kapott. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az egyete­mes emberi haladás, a ví- lágbéke és a népek bizton­ságának megszilárdítása, a szocialista országok egysége, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom összefor- rottsága, valamint a magyar —szovjet testvéri barátság és együttműködés elmélyíté­se érdekében kifejtett tevé­kenységéért, kimagasló érde­mei elismeréséül a Magyar Népköztársaság Gyémántok­kal ékesített zászlórendje ki­tüntetést adományozta az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács elnöksé­ge elnökének 70. születés­napja alkalmából. 1975-ben Leonyid Brezs­nyev megkapta a Béke-vi- lágtanács Joliot-Curie em­lékérmének arany fokozatát. 1977-ben a társadalomtudo­mányok területén kifejtett munkásságáért, a Szovjet­unió Tudományos Akadé­miája Marx Károly arany érdeméremmel tüntette ki. Az általános béke ügyéért kifejtett következetes és ál­dozatos tevékenységének el­ismeréseként megkapta az ENSZ békearanyérem kitün­tetését. 1978-ban a Nagy Honvédő Háborúban a szov­jet nép és fegyveres erői győzelméhez való nagy hoz­zájárulásáért, az ország vé­delmi képességei erősPését szolgáló tevékenységéért, a Szovjetunió békepolitikájá­nak kidolgozásáért és meg­valósításáért megkapta a Győzelem érdemrendet. A béke. a demokrácia és a tár­sadalmi haladás érdekében kifejtett társadalompolitikai, tudományos és alkotó tevé­kenységéért nemzetközi Di- mitrov-díjat kapott. GENF érkezett Tegnap Genfben megtar­totta soron következő ülését a hadászati támadó fegyver- rendszerek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség vezetője. ALGÍR Algírban megkezdődtek Joszip Broz Tito jugoszláv és Bendzsedid Sadli algériai államfő hivatalos tárgyalá­sai. A megbeszélések közép­pontjában az el nem kötele­zett országok mozgalmának kérdései állnak. A találkozón jelen volt Joszip Vrhovec jugoszláv és Mohamed Szeddik Benjahia algériai külügyminiszter is. HANOI A Kambodzsai Népköztár­saság küldöttsége Phnom Penh-ből elindult Sri Lanká­ba, hogy megfigyelőként je­len' legyen az el nem kötele­zett országok koordinációs bizottságának colombói ülé­sén. A küldöttséget Hun Sen külügyminiszter vezeti. KARACHI A pakisztáni katonai ha­tóságok szabadon engedték Rawalpindi közelében lévő börtönéből Bhuttonak. a ki­végzett miniszterelnöknek az özvegyét és lányát. Mint je­lentettük Nuszrat Bhuttót, a politikus özvegyét szombaton a Pakisztáni Néppárt elnöké­vé választották. Merényletek Iránban Az iráni jogászok konfe­renciáján a hírügynökségek jelentése szerint döntő több­séggel olyan határozatot fo­gadtak el a ré^tvevők, amely sürgeti a bírósági te­vékenység függetlenségét és a perek nyilvánosságát. Ezenkívül követeli az alkot- mányozó nemzetgyűlés sza­bad megválasztását, vala­mint azt, hogy a jelenleg kidolgozás alatt álló alkot­mányt bocsássák alapos megvitatásra, mielőtt dön­tenének róla. A Pars iráni hírügynökség jelentése szerint erőszakos cselekmények történtek teg­nap Korramsharh városá­ban : ismeretlen fegyveresek forradalmi gárdistákat tá­madtak meg és kettőt meg­öltek közülük. A lövöldö­zésben hét ember megsérült. Szintén a Pars számolt be arról, hogy Bazargan kor­mányfő rezidenciájának őr­sége összecsapott két fegy­veressel, akik gépkocsiból rájuk támadtak. A támadó­kat elfogták. Tegnap hajnalban a forra­dalmi bíróságok ítélete alap­ján hét embert végeztek ki a közép-keleti országban: a sah öt katonáját és két rend­őrét. Bazargan kormányfő vá­ratlanul Qumba utazott, s ott találkozott Khomeini aja- tollahhal. Arról nincs érte­sülés, hogy miről tárgyal­tak, de a hírügynökségek emlékeztetnek rá: a minisz­terelnök a közelmúltban ki­fogásolta a hatalom jelen­legi megosztottságát. Cyrus Vance Cyrus Vance külügymi­niszter 1980-ban mindenkép­pen megválik tisztétől, akár­miként alakul az elnökvá­lasztás eredménye — jelen­tette a The New York Times. A tervek szerint már az idén leköszönő Griffin Bell igazságügyminiszter és az ugyancsak jövőre visz- szavonuló Michael Blu­menthal pénzügyminiszter mellett Vance a Carter-kor- mány harmadik kulcsembe­re aki máris jelezte kivá­lását. visszavonul A jelenleg Európában tar­tózkodó külügyminiszter személyes okokkal indokolta elhatározását: véleménye szerint négy év elegendő ezen a poszton. Carter el­nök, akivel egyébként nin­csenek politikai nézeteltéré­sei, tudomásul vette indoka­it — közölte Vance. A 62 éves amerikai kül­ügyminiszter arra készül, hogy visszatér a közszolgá­latnál jóval magasabb .jö­vedelmet biztosító ügyvédi gyakorlatához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom