Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-30 / 124. szám

1979. május 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Türke vére látogattak bolgár vendégeink A megyében tartózkodó Bóján Nyikiforov Davidov, a BKP Kjusztendil megyei Bi­zottságának mezőgazdasági titkára vezette bolgár pártdelegáció tegnap délelőtt a me­gyei tanácsra látogatott. A vendégeket dr. Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese üdvözölte, ,s tájékoztatta őket a tanácsok munkájáról. (Képünkön) A délutánt a küldöttség Ulveczki Tibornak, a megyei tanács elnökhelyettesének kísére­tében Túrkevén töltötte, ahol a Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet munkájával ismer­kedett. A mezőgazdasági üzemben Száraz László, a városi pártbizottság első titkára, valamint a termelőszövetkezet párt- és gaz­dasági vezetői fogadták a delegációt. A Kjusztendil megyei vendégek tájékoztatót hallottak a szövetkezet fejlődéséről, gazda­sági életének alakulásáról, helyzetéről, majd határszemlére indultak, később pedig üzemlátogatáson megtekintették a gazda­ság sertés- valamint az épülő szakosított szarvasmarha telepét. 60 éve történt 9z északi hadjárat 1919. május 30-án a Ma­gyar Vörös Hadsereg 73 zász­lóalja 46 üteg és több pán­célvonat támogatásával of- fenzívába lendült az északról fenyegető csehszlovák inter­venciós csapatok ellen. Maga az ellentámadás tu­lajdonképpen már május 20- án megindult, amikor heves- harcokban felmentették Mis­kolcot. Erre különben azért volt szükség hadászatilag, hogy a Vörös Hadsereg a • Salgótarján—Ózd—Miskolc iparvidékre támaszkodva kezdhesse meg hadművele­teit, teljesíthesse forradalmi és felszabadító küldetését. A május utolsó előtti nap­ján megindított akció már az első napon fényes sike­reket eredményezett. Felsza­badult Szikszó, Putnok. Lo­sonc, Rimaszombat. Június 1-én Párkányra, Lévára vo­nultak be a Vörös Hadsereg alakulatai. S miután Zólyom és Korpona elfoglalásával biztosították a nyugati szár­nyat és délkeleten a romá­nok kiürítették Tokaj kör­nyékét, elhárult az akadály a június 5-én meginduló kas­sai csata útjából. A 6-án felszabadult város vörös zászlóerdővel fogadta a bevonuló csapatokat. A fran­cia tisztek vezette csehszlo­vákok már Pozsony védel­mére készülődtek. Az öröm­mámorban ünneplő felszaba­dított területek és Budapest lakossága pedig érthetően el­feledkezett egy fontos tény­ről: a jelentős eredmények ellenére sem sikerült a visz- szavonuló ellenséget döntő ütközetre kényszeríteni. Eperjes felszabadítása után (ahogy másutt, itt is döntő volt a helyi munkásság sze­repe, segítsége) Bártfa június 10-i elfoglalása és a lengyel határ elérése tette fel a koro­nát a sikerekre. .,A lakosság öröme határtalan volt. Vö­Póncélvonat az északi hadjárat idején röskatonáinkat virágesővel halmozták el és első járőre­inket végigcsókolták” — íria egy hadosztályjelentés. Ma már látjuk az impo­náló, alig két hét alatt kiví­vott sikerek tényleges jelen-- tőségét. Egyik oldalon a nagyvonalú vezérlés teljesít­ményét. a katonák és mun­kások önfeláldozó lelkesedé­sét, a helybeli önkéntesek forradalmi hazaszeretetét, a magyar proletár hadseregnek a csehszlovák burzsoá csapa­tok elleni harca internacio­nalista lényegét. Ám a másik oldalon a nem elhanyagolható problémákat, vészfelhőket is. A körkörös fenyegetettség miatt a Vörös Hadsereg nem támadhatott teljes erejével, nem használhatta ki az egyik köríven aratott győzel­met: „a katonai döntés he­lyett meg kellett elégednie a területi és a morális sike­rekkel”. Ugyanakkor a hadjárat idején Ukrajnában történt kedvezőtlen fejlemények kö­vetkeztében megszűnt a Szovjet-Oroszországgal léte­sítendő közvetlen kapcsolat lehetősége. Így a hadjárat eb­ből a szempontból sem töl­tötte be végül stratégiai funkcióját. S még két nega­tív fejlemény járult mind­ezekhez: a nagy vérveszteség és kimerültség — a legön- tudatosabb munkások sorai ’ ritkultak meg — ugyanakkor a régi tisztikar megnöveke­dett tekintélye, ami majd ké­sőbb, a tiszai offenzíva ide­jén járt igazán tragikus kö­vetkezményekkel. Ezt a helyzetet és ezeket a megfontolásokat persze a kortársak nem mindegyike érzékelte. A június 12-én összeülő pártkongresszus vé­gül is a sikerek jegyében kezdhette meg munkáját. fl komplex program megvalósításáért KISZ-Komszomol kapcsolatok Fejlődő szakcsoportok A mezőgazdasági szakcso­portok tevékenységének to­vábbfejlesztéséről tárgyaltak a SZÖVOSZ elnökségének tegnapi ülésén. A többi kö­zött a szakcsoportok vezetési színvonalának emeléséről, a közösségi célokat szolgáló be­ruházások arányának növe­léséről, a bel- és a külpiaci kereslethez igazodó hosszútá­vú termékértékesítési szerző­dések körének bővítéséről határoznak. A fogyasztási szövetkezetek csaknem 2600 szakcsoportjá­nak több mint 200 ezer tagja mintegy 3,6 milliárd forint értékű mezőgazdasági termé­ket értékesít az áfész-eken keresztül. — Rendszeres tájékozódás a KISZ és a lenini komszo- mol feladatairól, a magyar és a szovjet fiatalok.munka­sikereinek figyelemmel kísé­rése, közös feladatok válla­lása, a KISZ-esek és a kom- szomolisták közötti kialakult személyes barátságok gyara­pítása fémjelzik a magyar ifjúsági szövetség és a 38 mil­liónál is több tagot számláló Komszomol idei tgyüttműkö- dését — mondotta a testvér szervezetek kapcsolatainak fejlődéséről a közös teendők­ről Kovács Jenő, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára az MTI munkatársának, Győri Margitnak. — Vállvetve munkálko­dunk azon, hogy ifjúságaink, a KISZ-esek és a komszomo- listák felelősségteljes és eredményes munkát végezze­nek a szocialista gazdasági integráció komplex program­jának megvalósításában. Jó hagyományainkra építve folytatódik a kooperációs szállításokban résztvevő ipa­ri vállalatok ifjúsági szerve­zeteinek védnöksége, amely­nek célja a feladatok időben, kiváló minőségben való telje­sítése. A szervezés segíthetne Sokáig tart a vagonkirakás Az ország vállalatai egyre több árut fuvaroztatnak vas­úton, és a MÁV csak egyre szervezettebb szállítással, a vagonpark teljesebb kihasz­nálásával teljesítheti a meg­rendelők kéréseit. Azonban nemcsak az egyre több rako­mány miatt kell törni a fe­jüket a vasutasoknak. Sajnos, nemcsak a megrendelésekből lett több az idei évből eddig eltelt hónapokban, hanem meghosszabbodtak a rakodás­ig fordított idők is — hallot­tuk a szolnoki MÁV-csomó- ponton. Így aztán a megüre­sedett vagonokba csak később kerülhet újabb szállítmány, az igénylők kocsira várnak, miközben saját telepükön ta­lán egy egész szerelvény áll napokig érintetlenül. A szolnoki vállalatoknak sem sikerült 1979-ben eléggé segíteniük a vasúti fuvaro­zásra háruló nagyobb felada­tok megoldását. A Szolnoki Cukorgyárban és a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat ipartelepén egy fél órával, a Beton- és Vasbe­tonipari Művek szolnoki gyá­rában egy órával, az Érdért Vállalatnál pedig 1,7 órával lett hosszabb egy kocsi átla­gos kiürítési ideje. A fél vagy egy órák napokká, hónapok­ká szaporodnak egy-egy több ezer vagont fogadó vállalat­nál. Még azokban az üzemek­ben is lassabban haladt a va­gonok kiürítése, amelyekben a tavalyinál kevesebb árut fogadtak. A Szolnoki Cukor­gyárba 18 százalékkal, az ÁÉV-hez 9,5 százalékkal ke­vesebb kocsi érkezett, a múlt évinél mégis többet raktak ki késve, így több kötbért is fizettek. A kocsiálláspénz összege szinte mindenhol gyorsabban növekedett, mint a fogadott szerelvények szá­ma. A szolnoki MÁV-csomó- pont vezetői szerint nem le­het ésszerűen kihasználni a vagonparkot, ha a-legnagyobb fuvaroztatók, például az Ér­dért a küldemények 19 szá­zalékát, az ÁÉV pedig 12 szá­zalékát késve rakják ki. Igaz, a küldemények megrendelőit gyakran állította nehéz hely­zet elé a kemény tél, mert a szállítás nem lehetett egyenletes. Ez a tény azon­ban egyedül nem magyaráz­za meg a kirakásra fordított órák meggyarapodását. Ápri­lisban sem rövidült, sőt a leg­több vállalatnál meghosszab­bodott a rakodási idő. A BVM szolnoki gyárában hallottak szerint náluk azért nőtt a rakodási idő, mert a télre szánt bányakavics nem érkezett meg november 15- ig. Januárban és februárban viszont kézzel kellett kirak­niuk az összefagyott sódert. A betongyárban tehát az év hátralévő részében már rövi- debb ideig foglalják le a va­súti szerelvényeket. A többi nagy megrendelő azonban to­vábbra sem bízik a munka gyorsulásában. Igaz, az Er- dértnél már készül az újsze­rű idei nehézségeket meg­szüntető szervezési terv, más­hol azonban semmi biztatót nem hallottunk. A szolnoki és a szajoli teherpályaudvaron „szóródó” árukat, valamint az ÁÉV ipartelepén sódert rakodó Volánnál arról pa­naszkodtak, hogy sokszor több — legutóbb például tíz — irányvonatot kellett volna egyszerre kiüríteniük. Az egyenletlen szállítás mellett szinte természetesen várható a kocsiálláspénz* * — mondták. Egyszer nem bírnak a felada­tokkal, máskor áll gépeik egy része. A munka megszervezését nehezíti, hogy a megrendelők szerint a vasút csak az utol­só pillanatban jelzi a rako­mány megérkezését. Az ÁÉV például ezért nem tudja idő­ben berendelni az építkezé­sekről — a központi rakodás­fejlesztési alapból kapott tá­mogatással vásárolt — kana­las markolókat. Néhány vál­lalatnál azért halad lassan a rakodás, mert munkaképtele­nül állnak a gépek. A Volán markológépeinek jelentős ré­sze nem dolgozhat alkatrész- hiány miatt, a Szolnoki Cu­korgyárban öt gépből hár­mat nem tudnak megjavítani, mert nem kapnak hozzá hid­raulika-szivattyút. Szervez t ősei azonban a vállalatok mégis enyhíthetné­nek a gyakori vagonhiányón. A sódert szállító szerelvények kiürítését a Volánra bízó ÁÉV például — a tulajdon­képpen a rakodás meggyor­sítására vásárolt — három kanalas markolójával ritkán segít a szállítási vállalatnak. Az irányvonatok jelentős ré­sze hét végén vagy éjjel ér­kezik, az építők rakodógépei azonban ilyenkor fnégsem dolgoznak. Éjszakai rakodás a cukorgyárban sincs, „a ra­kodótér erre alkalmatlan”. Persze a szállítások folyama­tosságáért tett erőfeszítések­kel, a szerelvények megérke­zésének pontosabb előrejelzé­sével a MÁV maga is segít­hetné a vasút és a megrende­lők közös gondjainak megol­dását. V. Sz. J. Lassan húsz éve, hogy a kisújszállási általános iskola nyolcadik osztályos tanulóit pályaválasztásuk könnyítésére a helybeli üzemekbe, hi­vatalokba hívták látogatóba. A városi postahivatalba is ellátogattak. Egy szépszemű, sovány kislány alig akart eljönni a távírógép, a telefonköz­pont mellől. Otthon elmondta téesztag édesapjának: postás szeretne lenni. Apja megértette, örült, hogy nővérei után tanul Mária lánya is. A kislányt fölvették a Debrecenben akkor alakult postaforgalmi szakkö­zépiskolába. Jelesen ért, természetesen a kisújszállási postahivatalban pályázott meg egy állást. Második helyként Törökszentmiklóst jelölte. Ott kezdett végül, s ott ■ 1 " ............ i s maradt. A török- mwr ■■■ szentmiklósi postahiva- £1 IÍ1H Ah 2iOO7 AHIF talban már harmadik Q I UHU A (100£.UII f éve ö — Nem bántam meg, mind a mai napig nem, hogy pos­tás lettem — mondja Pol­gár Miklósné, a Kiváló Hi­vatal címmel kitüntetett posta vezetője. — Ez olyan, de olyan érdekes munka nekem még mindig, mint akkor volt, amikor először láttam. Most meg, hogy jó fél éve beköltöztünk az új épületbe, szinte jobban- féltjük, vigyázzuk, szépít­jük, mint az otthonunkat. Érthető talán — hetvenhat dolgozó közül a törökszent­miklósi postán csak huszon­hat férfi van. Gondoltam én ezt már a bejá­ratnál. Csupa virág, csupa csín és ragyogó tiszta min­den. Még a felvételi helyi­ség is, pedig ott napjában több száz ember megfordul. A fényes, tiszta ablakok mögött is csak nőket lát­tam. — Szeretek nőkkel dolgoz­ni, s néha úgy érzem, ők is jól megvannak velem. Ne­kem persze a hosszú, sok éves gyakorlat is jót tett. Először távbeszélőkezelő voltam, aztán rovatoló. ké­sőbb pénzfelvételes, egyesí­tett felvevő, majd nagyon sokáig, tán tíz évig hírlap­felelős. Még a szakdolgoza­tomat is ebből írtam a fel­sőfokún. Az volt a címe: A hírlapterjesztés időszerű kér­dései. — És hogy sikerült? Jelest kaptam —, de rög­tön vált, s már mondja is a mostani eredményeket. Az első terjesztési feladat ide­jén 1460 törökszentmiklósi járatta a Néplapot, 1150 a Népszabadságot. Most ép­pen a mai napon 3 ezer 59 Néplapra, 1378 Népszabad­ságra kerekedett ki az ösz- szesítő. — Nehogy azt gondolja, hogy ez egyedül az én, de még nem is csak a postások, a terjesztők munkájának eredménye! Nem, ezt a pos­ta nem tudta volna így fel­futtatni. Ehhez kellett a munkahelyek, a párt-, az if­júsági szövetség segítsége. Most újból szervezünk. Az az igazság, hogy a két napi­lapból szeretnénk négyszáz új előfizetőt. Az áremelke­dés miatt ugyanis van le­mondás. — Visszatérnek a régiek — mondom, mert végiggondo­lom, magam is mérgelőd­tem. mérlegeltem, aztán ép­pen annyi most is a napi-, meg a hetilap, mint előtte. Az újság már mindennapos szükséglet szerintem. — Nem is kell úgy agi­tálni, meggyőzni az embe­reket, mint valamikor, én is azt mondom. Ha egy lap jó, eladja magát. Én sze­retem, tényleg. S el is olva­som. — Az is benne volt, hogy Munka Érdemrendet kapott a közelmúltban. Látszik, nem akar magá­ról, különösen a kitünteté­seiről beszélni. Aztán mégis megvallja: kétszeres kiváló dolgozója, vezérigazgatói el­ismerés tulajdonosa a Ma­gyar Postának. És oklevele van a Népszabadságtól is, a kiváló terjesztésért. — Különben én olyan vagyok, hogy azt szeretem, ha sok a munkám. Talán szívesen osztozom a munka­társaim dolgaiban is, már ami rám tartozik. Azt sose szerettem, ha valaki azért sír, mert rengeteg a munká­ja és a baja is. Mi lenne, ha semmi gondunk-bajunk nem lenne? És mi lenne, ha mun­ka is épp hogy’? Unatkoz­nánk, nem? És az unalom­nál, a semmittevésnél nincs embertelenebb semmi a vi­lágon. A főnökasszony, — Polgár Miklósné, a Magyar Posta törökszentmiklósi hivatalve­zetője — szeret dolgozni. Munkatársaival legutóbb az új postaszékház építésénél is megmutatták ezt. A tisztvi­selők, kézbesítők, postai hi­vatalnokok hat szocialista brigádja két kezével is meg­dolgozott az újért. Ezer óráig jegyezték a társadal­mi munkát, azt túlhaladva nem. A fontos az volt, ké­szüljön el idejére, és legyen szép is, tartós is. A virágos kis szobák, a rend még mindig olyan, mintha avatás után pár nappal lennénk. — Ügy akarjuk, sokáig olyan is maradjon — mond­ja a főnökasszony, s szép szemével követ, amerre me­gyünk. Mint otthon, a munkahe­lyén is gondos háziasszony. Különben időnként innen a postáról haza, haza néz. El­lát a kis szövetkezeti lakás­ra, ahol a fia délutánonként egyedül tanul. A főnökasz- szony ilyenkor szeretne mel­lette is lenni. S. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom