Szolnok Megyei Néplap, 1979. május (30. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-29 / 123. szám

1979. május 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Bolgár pártküldöttség érkezett Kjusztendilből a megyébe Újabb üzletkötések a BNV-n Túl a BNV félidején nem csökken a szakemberek ér­deklődése a beruházási javak seregszemléje iránt. Eddig több mint 350 ezren látogat­tak a vásárra. Tegnap újabb üzleti tárgyalásokra, sajtótá­jékoztatókra került sor. A Metalimpex vezetői szer­ződést írtak alá a szovjet Promsyrioimport egyesülés képviselőivel. Eszerint több mint 47 ezer tonna hengerelt lemezárut veszünk szovjet partnerünktől. A iengyel Kopex Vállalat tájékoztatóján közölték: ko­operációs együttműködésről tárgyalnak a magyar ipar- vállalatokkal. Különböző szénbányászati eszközök és részegységek gyártásában. Tegnap délután Bóján Nyi- kiforov Davidovnak, a Bol­gár Kommunista Párt Kjusz- tendil megyei bizottsága me­zőgazdasági titkárának veze­tésével háromtagú delegáció érkezett ötnapos látogatásra Szolnok megyébe. A küldött­séget hazánkba érkezésükkor a Ferihegyi repülőtéren Szűcs János, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára fogadta. A testvérmegye küldöttsége — melynek tagjai Ljubomir Ivanov Pavlov, a BKP Kjusz­tendil megyei bizottsága me­zőgazdasági osztályvezetője és Ljuben Krasztev Zlatanov, a megyei Szövetkezeti Szövet­ség elnöke — Szolnok megyei programját a megyeszékhe­lyen kezdte. Városnézésen vettek részt, Kukri Béla Szol­nok város tanácselnökének kalauzolásával. Bolgár vendégeink ma a megyei tanácshoz látogatnak, délután Túrkevén, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet munkájával, eredményeivel ismerkednek meg. Örülök, hogy ott lehettem... Ha fegyelmezettebbek vagyunk, talán mindent megnyerünk... Maid Nem könnyű bekötözni a folyton izgő-mozgó ,iájult” sérült - Smilla Jancsi - fejét Gárdisták szemlén Az éjszakai eső cseppjei megmaradtak az őspark fái­nak levelein, a bokrokon, a füvön. Alaposan fölázott a talaj is, kilós koncokban ta­pad ilyenkor cipőre, nadrág­ra a vendégmarasztaló sár. Ügy látszik azonban, hogy az ifjúgárdistákat mindez cseppet sem zavarja. Tán még örülnek is neki, legalább ki­csit keményebb lesz a mai feladat, a harci túra. Előttük tízegynéhány kilométer, aka­dályokkal, mögöttük némi bosszankodás. — Akadtak ugyanis olyan szakaszok, akik fittyet hánytak a megyei szemle kiírásának, és nem hoztak gázálarcot meg tájo­lót. Csöndes szitkozódások után rendeződik minden. Ke­rül gázálarc, valahonnan va­laki előszed 'egy tájolót is. Végre elhangzik a parancs: indulás! A szakasz — élén a parancsnokkal — feszesen lépve, amúgy „alakiasan” ki- mlasfjrozik az Imre-major tölgyei, fenyői alól a tűző napra. Fészkelődé ájult Terepjárónk kerekeit csak az imádság tartja össze, ahogy megpróbáljuk utolérni az egyik kis csapatot. A repkedő sárcsomók láttán azt latolgatom: lesz-e olyan sza­kasz, amelyik hiánytalanul célba ér? A gépkocsivezető sejtelmesen mosolyog. Ott van a szemében: „Ej, te ci­vil! Hogy tudsz ilyen ostoba­ságokat kérdezni?” A fák alá kanyarodunk. A fehér köpenyes állomáspa­rancsnok Pozderka Teréz. Mellette, a leterített pléden egy bábu, a vöröskeresztes ládában géz, jód, szóval ami kell. — Mi vár itt a fiatalokra? — A sérült, — mutat Teréz a bábura, — leesett a fáról, és nem mozdul! Meg kell ál­lapítaniuk, hogy tehetnek-e még érte valamit, és ha igen, mit. A másik feladatuk egy vérző homlokseb és egy láb­törés ellátása. Eddig jutunk, amikor be­liheg a szolnoki járás válo­gatott legénysége. Katonás jelentés, aztán máris a se­gélynyújtáshoz fognak. Ki­rály Zoii térdel a bábu mel­lé, aztán némi tétovázás után kitapogatja Smilla Jancsi pulzusát, aki izegve-mozogva imitálja az ájultat. A bábu kapja a mesterséges légzést, Jancsi meg a jókora turbánt a fejére. — Én még ilyen süket ájultat nem láttam, — mo­rogja Zoli, és Smilla Jancsi szemüvegét is bekötözi. Tűz van? — „Nyövölyöt” — fuldo­kolja szikrázó szemekkel az egyik gázálarcos gárdista, ami magyarul annyit tesz: nyavalyát! Persze a gázálar— Hogy kerül a kislány a kötélre? Úgy, hogy fölmászik rá ... (Fotó: T. Katlona László) col nem holmi diskurálásra találták ki. A füstgránátok eregette felhőkön kell át- trappolniuk a fiúknak, lá­nyoknak — ez a terület gáz­zal szennyezett. őszintén szólva nem tant nekik sokáig, már kaptatnak is fölfelé a Kunsági-csatorna épülő sza­kaszának partjára. Fának nyoma sincs, a levegő reszket az eszeveszett napsütésben. Az éjszakai esőt csak a sár őizi. Az újabb állomáson — térképünk alapján eddig jól tájékozódtunk, — katona- politikai kérdések megoldá­sán törik a fejüket a jászbe­rényi szakasz tagjai. Tarjáni Jóska épp az utolsó választ karikázza be a tesztlápon. — Nehéz volt? — kérde­zem. — Nem, sőt talán kicsit könnyebb is a kelleténél — feleli a 17 éves herényi szak­munkástanuló. Kis facsoport árnyékában Trencsényi Mihály rendőr törzsőrmester fogadja az iz­zadt mezőtúriakat. Űjabb teszt, de most a közlekedés­ről, a közbiztonságról, a tűz­védelemről. — Pusziitatom azt, aki a kérdéseket összeállította — mérgelődik Nyitrai Kati. a Teleki Blanka Gimnázium harmadévese. — Miért? — kapja föl a fejét Szokola József, az Ifjú Gárda megyei parancsnoka. — Mert nem eléggé vilá­gosak a válaszok! — így a vékony kislány. — Pedig csak egyetlen tel­jesen helyes válasz létezik — nevet a parancsnok. Pár száz méterrel arrébb a kisújszállási Kőszegi Erzsi küzd a két fa közé feszített kötéllel. — Hogy kerül egy francia női szabó a kötélre? — Egyszerű. Fölmászik — mondja. — Három éve va­gyok gárdista, és remélem sokáig az maradok. És a szerelem Már túl vagyunk a raj ver­senyeken is, amikor viszony­lag hideg sörrel a kezében leül velem beszélgetni a szolnoki szakasz két „öregje”, a Zajacz házaspár. Márton harmincéves, Klá­ra, a felesége huszonöt. Két gyerekük otthon várja őket. — Nem ügy — kortyint a sörből Klára. — A húgom vigyáz rájuk, neki is van két csemetéje. Zajaczék a gárdában is­merkedtek meg, és öt évvel ezelőtt össze is házasodtak. — Miért csinálod, már las­san tizenöt éve? — kérdezem Mártont. — Miért? — néz el vala­hova. — Bár alig maradtunk már a régiekből, de én na­gyon jól érzem itt magam. Szeretem, hogy ha kell. ak­kor a vállat a vállhoz ve­tünk, és nem áll félre senki. Szeretem a gyakorlatokat, a kirándulásokat, a szemlé­ket . . . Szeretem, hogy itt mindenkinek egyformán ki­jár a szevasz, nincs nagyzo- lás. okoskodás. Persze emel­lett amikor kell, akkor ke­mény a fegyelem. * * * Vége a IX. megyei szem­lének. A szolnoki szakasz tagjai klubjukban búcsúztak el egymástól. Bokodi László, a parancsnok körbead egy frissen nyert serleget. Aki a kezébe veszi, az elmúlt há­rom napról és az előttük ál­ló országos szemléről mond pár szót. Körben ülnek, magukba néznek. Halkan sorjáznak a szavak. — ... örülök, hoev ott le­hettem . Ha fegyelmezet­tebbek vagyunk, talán min­dent megnyerünk ... remé­lem. az országos szemlén majd... Már kezdem érteni, miért nézett mosolyogva rám a te­repjáró „pilótája”. Hortobágyi Zoltán Egyebek között különféle típusú iskolatáskákat is gyártanak a KUNSZOV bőrdíszműves rész­legében. Termékeiket a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat értékesíti Kádár János levele Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében szívből köszön­tőm a „Szövetség” gázvezeték magyar épí­tőit, a vezeték létesítményeihez berende­zéseket gyártó és szállító vállalatok, vala­mint az irányító, gazdálkodó és szolgál­tató szervezetek dolgozóit. A testvéri szocialista országok nagy­szerű közös vállalkozása sikerrel járt: a „Szövetség” gázvezeték a Szovjetunió kez­deményezésére, a KGST-tagállamok közös kivitelezésében elkészült. A csaknem négy évig tartó munka során az építkezés részt­vevői nagyarányú nemzetközi együttmű­ködéssel, jól szervezetten, kiváló minőség­ben határidőre teljesítették feladataikat. Az Orenburgból induló, majdnem há­romezer kilométer hosszú, 1,4 méter át­mérőjű vezeték öt országba ágazik szét, megszámlálhatatlan fogyasztó gázellátását szolgálja. A szovjet, a magyar, a bolgár, a csehszlovák, a lengyel és az NDK-beli munkások, műszakiak, alkalmazottak kö­zös összefogásával, példás együttműködé­sével megépített gázvezeték-rendszer Európa legnagyobb ilyen létesítménye. A „Szövetség” gázvezeték építése nagy­szerűen példázza a KGST-tagállamok ösz- szefogásának erejét, a szocialista orszá­gok építőmunkáját. Elősegítette a népeink közötti baráti kapcsolatok elmélyülését és egyben jól kifejezi a szocialista interna­cionalizmust. Az építésben részt vevő or­szágok dolgozói, közöttük a magyar dol­gozók, elismerésre méltó munkát végez­tek. Legyűrték a gyakran mostoha termé­szet embert és technikát egyaránt nehéz próbák elé állító akadályait. A hatalmas alkotás az emberi értelem, akaraterő, a becsületes helytállás lelkesítő példája. Ezt bizonyítják a Huszton, Bogorodcsányiban és Guszjatinyban magyar közreműködés­sel felépített kompresszor állomások és más létesítmények is. A Központi Bizottság elismerését és kö­szönetét fejezi ki a ,.Szövetség” gázveze­ték megvalósításában részt vett minden dolgozónak a helytállásért, az eredmé­nyes munkáért. Elismerését fejezi ki pár­tunk tagjainak, akik elkötelezettségükhöz méltóan vették ki részüket a munkából, vállalták a legnehezebb feladatokat is, s ezáltal a pártszervezet az építkezés éltető motorja volt. Népünk büszke lehet a ki­váló munkát végzett fiatalokra, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjaira, akik jó munkájukkal tanúbizonyságot tet­tek hazaszeretetükről. Az építkezésben részt vevő minden dol­gozónak jó egészséget, további sikereket kívánok közös ügyünk szolgálatában, a szocializmus építésében. Szívélyes üdvözlettel: Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára SZOI-elnökségi ülésen Munkaerő­gazdálkodás A mai műszaki adottságok mellett a mezőgazdaság a munkaerő további csökkenté­sére már alig képes, más ágazatok tehát nem számol­hatnak a mezőgazdaságban felszabaduló újabb számotte­vő munkaerőre — állapította meg tegnapi ülésén a SZOT elnöksége. Tényleges mezőgazdasági alaptevékenységet a kereső­képes lakosságnak már csak 15—16 százaléka végez, ez megfelel az iparilag fejlett országok színvonalának, ha figyelembe vesszük, hogy az ország területének 73 száza­léka mezőgazdaságilag mű­velhető. Nálunk egy-egy me­zőgazdasági dolgozó átlago­san 17, Hollandiában 16. Dá­niában 15, Olaszországban és az NSZK-ban 12, Ausztriában 10 ember élelmezéséhez ter­mel nyersanyagot. Kihaszná­latlan lehetőségek azonban még jócskán kínálkoznak. In­tézkedett a MÉM, hogy kor­szerűsítsék a gépek karban­tartását, mivel gyakran az utolsó pillanatban derül ki, hogy a munkaeszköz nem ki­fogástalan, ezért húzódik el a műszakkezdés. S ami ennél is fontosabb, szélesebb kör­ben tűzik napirendre a mun­ka- és folyamatszervezés kor­szerűsítését, modern techno­lógiák alkalmazását. Mind a MÉM, mind a SZOT elnök­sége legalább ilyen fontos­nak tartja a munkakörülmé­nyek javítását. Egyre szennyesebb a Tisza, a Zagyva Tanácskozás vizeink védelméről A környezetvédelmi világ­nap jegyében vasárnap ta­nácskozást rendezett Szolno­kon a MOHOSZ megyei in­téző bizottsága, n ^Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a víz- és környe­zetvédelmi aktívák részére. A környezetvédelemnek e fon­tos ágazatáról, a víz minősé­gének intézményes és társa­dalmi védelméről a Középti­szavidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei tartottak elő­adást, illetve válaszoltak a feltett kérdésekre. Az elem­zések során arra a megálla­pításra jutottak, hogy első­sorban élő vizeink, a Tisza, a Zagyva és a Körös egyre szennyezettebb, mind keve­sebb szerencsével kecsegteti az alföldi horgászokat. Az immár tarthatatlan ál­lapot arra ösztönzi az érde­kelteket, hogy közös erőfeszí­téseket tegyenek vizeink tisz­taságának megóvása érdeké­ben, társadalmi úton is erő­sítsék ezt a törekvést. A Kö­zéptiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság és a MOHOSZ me­gyei intézőbizottsága már ko­rábban együttműködési szer­ződést kötött. A megállapo­dás alapján a horgászok ak­tívan részt vesznek a figyelő szolgálatban, és jól felfogott érdekeiknek megfelelően jel­zik ha szennyvízhullámot észlelnek, vagy más környe­zetszennyezésről szereznek tudomást. A vízügyi szakem­berek megfelelően felkészítik az aktív horgászokat a ten­nivalókra, hogy mintegy ki­egészítve a vízügyi szolgálat tevékenységét segítsék a szennyezés megelőzését, a vé­delmi munkákat. Természete­sen ez nemcsak az élő vizek­re érvényes, hanem Szolnok város legnagyobb horgászpa­radicsomára, az alcsi holtág­ra is. A vízszennyezés erede­téről szólva hangsúlyozták: legnagyobb szerepük ebben az ipari és a mezőgazdasági üzemeknek van, innét kerül a legtöbb fertőző, szennyező- anyag vizeinkbe. Az új szennyvíztisztító-telepek épí­tése tetemes költségeket igé­nyel, ennek ellenére — első­sorban a nagyüzemek — már lépéseket tettek az új szennyvíztisztító-berendezé­sek építésére. Ezt az intéz­ményes törekvést kell társa­dalmi úton kiegészíteni, pél­dául a vizek tisztaságának állandó ellenőrzésével. Szolnok megyét érintően egy-két év múlva kiterjedt, nagy horgászparadicsom lesz a kiskörei vízlépcsőnél is. A természetkedvelők és a sport­horgászat szerelmesei vadre­gényes környezetben hódol­hatnak majd szenvedélyük­nek. Ebben a térségben a Kö­zéptiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság vízminőségi felügye­lete tizenkét dolgozó foglal­koztatásával rendszeresen méri a tározó vizének össze­tételét, a szennyezés mérté­két. az országoson...

Next

/
Oldalképek
Tartalom