Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-13 / 86. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 13. Szovjet—kínai viszony AZ ELTÉPETT SZERZŐDÉS A pekingi Országos Népi Gyűlés elnöksége a szerződés felmondására szavaz. (Visinszkij szovjet <iilügyminiszter aláírja a szerződést. A háttérben Sztálin és Mao) Van két olyan mondata a szovjet—kínai barátsági szerződés pekingi felmondását megbélyegző szovjet kormánynyilatkozat­nak, amelyet joggal idéznek azok. akik szi­lárdan bíznak a szocialista nagyhatalom békepolitikájálban. „A Szovjetunióban vál­tozatlanul fennmarad az a mély megbe­csülés, amelyet a kínai nép, e nép törté­nelme és kultúrája iránt érez. Nincsenek objektív okok arra, hogy országaink népei elidegenedjenek egymástól, vagy különösen arra, hogy szembe kerüljenek egymással” — állapítja meg a szovjet kormánynyilat­kozat. Az 1950 februárjában kötött szovjet—kí­nai barátsági, szövetségi és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződés egyoldalú felbon­tása Peking részéről a mai kínai vezetés régóta kialakult, mindinkább mélyülően szovjet el lenes stratégiájának megnyilvánu­lása. Aki az elmúlt 29 év történetét vizsgálja, felidézve a szerződés megszületésének ide­jét, leszögezheti: ez volt az új Kína számá­ra az első igazi fellépés a világpolitiká­ban, hiszen az aláírás idején még csak né­hány hónap telt el a Kínai Népköztársaság kikiáltása 1949 októbere — óta. A barátsá­gi szerződéssel együtt írták alá azt a meg­állapodást, amely a Csang Csüng vasutat a Kínai Népköztársaság tulajdonába adta és amelynek értelmében a szovjet csapato­kat kivonták Port Arthurból. Aláírtak egy olyan megállapodást is, amely több száz­millió rubel hosszúlejáratú szovjet hitelt nyújtott Pekingnek. A szerződés megszö­vegezésére és aláírására Moszkvába érke­zett Mao Ce-tung a pályaudvaron az előz­ményekről így beszélt: „Az Októberi Szo­cialista Forradalom után a szovjet kor­mány elsőnek szüntette meg azókat az egyenlőtlen szerződéseket, amelyek a cári Oroszország és Kína között fennállottak. A szovjet nép és a szovjet kormány csak­nem 30 éven át több ízben nyújtott támo­gatást a kínai nép szabadságharcában. A kínai nép sohasem fogja elfelejteni azt a testvéri segítséget, amelyben nehéz meg­próbáltatásai idején a szovjet nép és a szovjet kormány részesítette.” A segítség értéke A szerződést aláíró két fél egyike az el­múlt 29 esztendőben igyekezett a legtelje­sebben megfelelni szerződéses kötelezett­ségeinek. A Szovjetunió az 1950-et követő évtizedben 198 korszerűen felszerelt hatal­mas ipari vállalat felépítésében nyújtott segítséget Kínának; a többi között olyan, Kína számára teljesen új iparágakban, mint a gépkocsi-, a traktor- és repülőgépgyártó­ipar. Huszonegyezer szovjet tudományos­műszaki dokumentáció került a Kínai Nép­köztársaság tulajdonába; közöttük több mint 1400 nagyvállalat teljes terve. Még 1963-ban is — ekkor már egymást érték Peking szovjetellenes megnyilvánulásai! — nyolcvannyolc ipari vállalat és objektum építésénél nyújtottak műszaki segítiséget szovjet vállalatok és szakemberek. 1950 és 1960 között a Szovjetunió által szállított berendezésekkel állították elő Kínában a vas és acél 30—35, az alumínium 100. a tehergépkocsik, traktorok 85, a villamos energia 50, az elektromos berendezések 45, a nehézgépgyártás termékeinek 35 százalé­kát. Több ezer kínai szákember tanult szovjet egyetemeken és üzemekben. Mindig Kina oldalán A Szovjetunió állandó segítséget nyúj­tott Kínának az ország védelmének erősí­tésében és a korszerű honvédelmi ipar megteremtésében. A szerződés „döntő sze­repet töltött be abban, hogy 1950—53-ban a koreai háború éveiben és az úgyneve­zett tajvani válság idején, 1958-ban meg­­ákadályozták a KNK elleni nyílt imperia­lista agressziót” — állapítja meg a szovjet kormánynyilatkozat, amely utal azokra a szovjet katonai egységeknek a szerepére is, amelyeket a KNK kormányának kérésére küldtek Kína területére, hogy védelmezzék az országot az ellenséges légierő berepülé­seitől. Az elmúlt közel három évtizedben, akár­hol és akárhányszor volt szó a Kínai Nép­­köztársaság nemzetközi szerepéről, jogai­ról, képviseletéről, a szovjet politika min­dig teljes súlyával fellépett a kínai nép ol­dalán. Elég csak arra a hosszú küzdelemre visszaemlékezni, amelyet a Szovjetunió azért vívott, hogy az ENSZ-ben (és más nemzetközi szervezetekben) ne birtokolhas­sa Peking jogos helyét Tajvan, s a KNK végre elfoglalhassa helyét. Moszkva már 1971-ben, majd 1973-ban javasolta, hogy a romló viszony megjaví­tása céljából kössenek megállapodást az erő alkalmazásának eltiltásáról, illetve a kölcsönös meg nem támadásról. Peking ak­kor a most felmondott szerződésre hivat­kozva mint szükségtelent utasította el a javaslatokat. Most magát a szerződést mondta fel. Annakidején a dokumentum 6. cikkelyé­be belefoglalták: a 30 évre kötött szerző­dés, ha csak a felek egy évvel az érvény­tartam lejárta előtt nem közük a felbon­tásra való kívánságukat, további öt évig érvényben marad. Pekingben mostanában már csak azt az egyetlen pontot tekintet­ték betartandónak, hogy a huszonkilence­­dik évben kell közölni a szerződés felmon­dására irányuló szándékot. G. M. SZÓFIA Szófiában csütörtökön foly­tatódott a Szakszervezeti Vi­lágszövetség Főtanácsának 30. ülésszaka. A tanácskozá­son továbbra is központi he­lyet foglaltak el a nemzetkö­zi monopóliumok ellen vívott harc kérdései, a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés egymás mel­lett élésének elvei, az eny­hülési folyamat megszilárdí­tására irányuló erőfeszíté­sek. TUNISZ Tuniszban megtartotta el­ső ülését az Algéria, Irak. Kuvait. Szaúd-Arábia. Szí­ria és Tunézia küldötteiből álló bizottság, amelynek az a feladata, hogy végrehajt­sa az arab államok külügy- és gazdasági minisztereinek TELEXEN c-x.-x^t-x.'ícéfnCZGtt egyik bagdadi határozatát. Eszerint — mint ismeretes — az Arab Liga székhelyét Kairóból a tunéziai főváros­ba kell áttelepíteni. Mint emlékezetes, ezt a döntést az izraeli—egyiptomi különbéke elleni tiltakozásul hozták az arab országok. LONDON Nyugati hírügynökségek kampalai jelentései szerint folytatódnak a fegyveres ösz­­szetűzések az ugandai fővá­rosban, amely szerdán ke­rült a tanzániai hadsereg és az Idi Amin kormánya ellen fellépő Ugandai Nemzeti Fel­­szabadítási Fronthoz tartozó erők ellenőrzése alá. A front végrehajtó bizottságának el­nöke, az ugandai néphez in­tézett felhívásában. Dar Els Salaam-i rádiónyilatkozatá­ban bejelentette, hogy meg­alakult Uganda ideiglenes kormánya. RÓMA Rómában és Padovában szélsőséges „autonomisták” szerdán és csütörtökön össze­csaptak a rendőrséggel és vandál pusztítást vittek vég­be. Róma belvárosában gép­kocsikat gyújtottak föl. bé­kés Járókelőket bántalmaz­tak. gyújtópalackokat haii­­gáltak a kirakatokba. Pado­vában is hasonló jelenetek játszódtak le. Mindkét vá­rosban órákig szünetelt a forgalom a garázdálkodások miatt, 60 ÉVE TÖRTÉK! Visszatért a Földre a Szojuz—33 II Bajor Tanács­­köztársaság A dél-németországi osz­tályellentétek kiéleződése nyomán a müncheni szocia­listák balszárnya Emst Tol­ler vezetésével kikiáltotta a Bajor Tanácsköztársaságot. Ez a hetedikéi akció tulaj­donképpen még államcsíny volt: a tömegek nem vettek részt benne, a kommunista párt nem aktivizálta magát. Az \ellenforradalom április 13-i támadása elleni harc­ban azonban már a kommu­nisták is részt vettek a fel­kelt munkások oldalán s ez­­időtől a kormány is az ő részvételükkel alakult meg. A Bajor Tanácsköztársa­ságnak a sorsa — méginkább mint a magyaré — a közép­európai proletárforradalom­­tól, s legfőképpen ennek ausztriai lehetőségeitől füg­gött. Pilanatnyilag úgy lát­szott, hogy a januári vere­ség kábulata után a német forradalom csillaga is újra magasba emelkedhet. Ám áp­rilis 17-én nem sikerült a bécsi proletárok akciója; a szociáldemokraták, Renner kancellár tűzoltó-akciói meg­akadályozták a proletárdik­tatúra kikiáltását, a magyar és a bajor példa követését. S ezután már a forradalmi helyzet tartósabb apálya kö­vetkezett Ausztriában. Az egyedül, segítség és összeköttetés nélkül maradt, testvér ellentétektől is szab­dalt Bajor Tanácsköztársa­ság így hamarosan a ber­lini kormány martalékául esett. Május 1-én a kato­naság leverte a müncheni proletárhatalmat, a korabeli német forradalmi fellendü­lés utolsó hősies próbálkozá­sát. D. M. LEMP KB ülése Gierek beszéde Szerdán — mint már je­lentettük — plenáris ülést tartott a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­sága. Az ülésen a társadalmi ellenőrzés alá volt kisipar — az állami és szövetkezeti tulajdonban levő kisüzemek — nagyszabású fejlesztéséről hoztak döntéseket. Ez a ter­melési forma alacsony be­ruházás igényével, a helyi nyersanyagokra és munka­erőre támaszkodva, rugalma­san tud alkalmazkodni a fogyasztók szükségleteihez és jelentős, szerepei játszhat a lakosság ellátásának javítá­sában. Edward Gderék. a LEMP KB első titkára a piénumon tartott zárszavában méltatta ennek az ágazatnak és el­fogadott fejlesztési program­jának a jelentőségét. majd számos, az ország életében kulcsfontosságú szerepet ját­szó kérdéssel foglalkozott. Manley befejezte megbeszéléseit Moszkvai tárgyalásai be­fejeztével csütörtökön rövid látogatásra Leningrádba uta­zott Michael Manley, jamai­cai miniszterelnök. Ünnepélyesen fogadták a jamaicai kormányfőt a Szov­jetunió második legnagyobb városában is. A nap folya­mán Michael Manley a pisz­­karjevói hősi temetőben megkoszorúzta a Leningrád ostroma során hősi halált halt katonáik és a sokszázezer pol­gári áldozat emlékművét. Koszorút helyezett el a vá­ros védőinek a Győzelem te­rén felállított emlékművén is. Moszkvában csütörtökön megállapodást írtak alá ar­ról, hogy a Szovjetunió na­gyobb mennyiségű bauxitot vásárol Jamaicától s ennek fejében az ország számára szükséges árukat ad el a ja­maicai partnereknek. A meg­állapodást szovjet részről Pa­­toücsev külkereskedelmi mi­niszter, Jamaica részéről Horace Clark, a bányaügy és a természeti kincsek minisz­tere írta alá. (Folytatás az 1. oldalról.) úgy döntöttek, hogy az ösz­­szekapcsolást nem hajtják végre és az űrhajót vissza­hozzák a földre. A szovjet űrhajózás történetében már volt példa arra, hogy hason­ló helyzetben mindenekelőtt a biztonsági szempontok fi­gyelembe vételével döntöt­tek a kísérlet folytatása el­len. Ilyen jellegű hiba egyéb­ként első ízben fordult elő s már csak ezért is az volt a döntés, hogy Rukavisnyi­­kov és Ivanov térjen vissza a földre. A nemzetközi expedíció két tagja a nem könnyű helyzetben is pontosan a meghatározott előírásoknak ■megfelelően járt el. A földi lirányító központtal tanács­­kazta meg teendőit és részt vett a döntés meghozatalá­nak előkészítésében is. A megadott időpontban a visszatérő fülke levált az űr­hajó többi részéről és beju­tott a légkörbe. A sűrűbb légrétegekben működésbe lé­pett az ejtőernyő-rendszer, Tanácskozás a SILT-ról Néhány órával azután, hogy az amerikai külügyi szóvivő szerdán közölte: nem tűztek ki újabb találkozót Vance amerikai külügymi­niszter és Dobrinyin wa­shingtoni nagykövet ismét tanácskozott. A szerdán, ma­gyar idő szerint éjfél utáni megbeszélést több mint más­fél óráig tartott, közölte az MTI érdeklődésére Kenneth Brown külügyi szóvivő. A váratlanul gyorsan meg­tartott újabb találkozó fi­gyelemreméltó. Mértékadó washingtoni forrásók szerint azonban, amelyeket sajtó­­jelentések is alátámasztanak, az amerikai törvényhozás nö­vekvő ellenállást tanúsít a SALT-megállapodással szem­ben — s ez befolyásolja a kormány politikáját is. A Fehér Ház még a közel­múltban is azt sugallta: ezek­re a napokra, a húsvét előtti — A kínai tárgyaló-kül­döttség holnap, várhatóan a déli órákban érkezik Hanoi­ba Han Nien-lung külügymi­niszterhelyettes vezetésével, és ha rajtunk múlik, akár közvetlenül a . megérkezés után is megkezdődhetnek a tárgyalások — jelentette ki Phan Hien vietnami külügy­miniszter-helyettes csütörtö­kön Hanoiban. — Vietnam jóakarata nyil­vánvaló. Bár kínai csapatok változatlanul 15 körzetet tar-Csütörtökön a 201. plenáris üléssel befejeződött Bécs­­ben a közép-európai fegyveres erők és fegyver­zett kölcsönös csökkenté­séről folyó tárgyalássoro­zat 17. ülésszaka, a belga küldöttség vezetője, Luc Smolderen nagykövet el­nökletével tartott tanács­kozáson előbb Nyikolaj Taraszov nagykövet — a szovjet, majd pedig Jo­nathan Dean nagykövet - az amerikai küldöttség ve­zetője szólalt fel. Taraszov nagykövet a most lezárult ülésszakot az „elmulasztott lehetőségek fordulójának” nevezte. Több mint tíz hónap telt el azóta — mondotta —, hogy 1978. június 8-án négy szocialista ország átfogó, fontos komp­romisszumokat tartalmazó javaslatot terjesztett elő, amelyre a nyugati országok mindezidáig sem hivatalos választ nem adtak, sem pe­majd a föld felszíne fölött közvetlenül bekapcsolódtak a kis fékező rakéták, hogy biz­tosítsák a lágy földetérést. Az űrhajó visszatérését pontosan követni tudták, s ennek alapján a fogadócso­port igen rövid időn belül elérte az űrhajósokat. A fül­ke jelzőlámpái jelezték a pontos földetérés helyét s helikopterekkel már a foga­­dócsoport tagjai tíz percen belül az űrhajó mellett vol­tak. A két űrhajóst azonnal rövid orvosi vizsgálatnak ve­tették alá. Az eredmény: egészségesek, jól vannak. A két űrhajós maga szállt ki a kabinból, s a helikop­terrel érkező mentőcsoportot már a földön várta. A visz­­szatérés során a terhelés va­lamivel nagyobb volt, mint az irányított leszállás során, de ez nem jelentett számuk­ra nehézséget. A leszállás so­rán végig rádiókapcsolatot tartottak a földdel, ez csak akkor szünetelt, amikor a kabin a sűrűbb légrétegeken haladt át. hétre várja a végleges meg­állapodást a szerződésről. Ezért időzítették a múlt hét­re Zbighiew Brzezinski nem­zetbiztonsági főtanácsadó és Harold Brown hadügyminisz­ter beszédét a SALT mellett. Jólértesült körök szerint azonban végül is Washing­ton halogatja a tárgyalások lezárását. E taktika hátterét csak sej­teni lehet — de ebbe bepil­lantást enged az amerikai sajtó. James Reston. a The New York Times elsőrangú kapcsolatairól ismert publi­cistája szerdán közölt cikké­ben úgy vélte: még ha alá is írják a SALT—szerződést a következő hetekben, a tör­vényhozás és a Fehér Ház komolyan mérlegeli a lehe­tőséget: ne halássza-e az egyezmény törvénybe ikta­tására vonatkozó végső sza­vazást — 1980-ra. tanak megszállva, folytatják fegyveres provokációikat, kémeket dobnak át, erődít­ményeket és utakat építenek a határ közvetlen közelében, mi készek vagyunk tárgyal­ni. Célunk az, hogy a hely­zet lehetőleg stabilizálódjék és helyreállítsuk normális kapcsolatainkat. Most nem teszünk mást, mint várunk, 5 meghallgatjuk a kínai ma­gyarázatot — mondotta a vietnami külügyminiszter­helyettes. dig ellenjavaslatot nem nyúj­tottak be. A nyugati fél ez­zel fékezte a tárgyalások me­netét és továbbra is hátrál­tatja a megállapodás kidol­­gözását. Ezen túlmenően a NATO- országok a tárgyalások té­makörét igyekeznek leszűkí­teni a „kollektivitásról” és a létszámadatokban feltétele­zett eltérésekről folyó viták­ra. Taraszov nagykövet a kö­vetkezőkben aláhúzta, hogy a Szovjetunió és a szocialis­ta országok készek még konkrétabb kötelezettségeket is magukra vállalni — ab­ban az esetben — ha a kö­tendő megállapodásban köl­csönösségi alapon rögzítőd­nek a nyugati résztvevők csapatcsökkentési kötelezett­ségei is. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások következő for­dulója május közepén kez­dődik meg. Vance és Dobrinyin újabb találkozója Holnap kezdődnek a vietnami—kínai tárgyalások Haderöcsökkentés Plenáris ülés Bécsben

Next

/
Oldalképek
Tartalom