Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
10 SZOLNOK MEGYEJ NÉPLAP 1979. április 1. Levél Karcsi bá’-nak Igen, Karcsi bá’, még ma is a számban van az . olaj, a víz és a mészpor keverékének — amit egyébként hűtőfolyadéknak használtunk fúrásnál, — szóval ennek a löttynek az íze. Hogyan került a tejesüvegembe? Ügy, hogy maga csempészte oda, kiöntve a reggeli tejet, amíg én kezet mostam. Jó vicc volt. Jó morbid. Először nevettek rajta, a többiek is a műhelyben, azután amikor az ötödik sorstársammal is megcsinálta, látták. nem tud újítani — így aztán inkább elfordultak. Maga, Karcsi bá’, azt mondogatta \ az „esemény” után: ilyen a kezdők élete. Azon gondolkodom, vajon tényleg ilyen-e? Vagyis törvényszerű-e az, hogy kipróbálják minden „zöldfülűn”, meddig terjed a türelme. Ügy gondolom, a maga alaptétele — amely tapasztalati módon alakult ki, nem eléggé állja meg ma már a helyét. Igaz, még mindig „bedobják” néhány helyen a „keresd elő a ködvágót”, vagy a „vidd fel az emeletre a kanyarfúrót ..., a reszelőzsírt.'.. és így tovább” ötletet. _ A viccek, az élcek finomabbak mostanában — ez is empirikus megállapítás, bár nem Karcsi bá’-féle alaptételnek szántam. Durvák vagy finomak — annyi bizonyos, ma már mind ritkábban bizonygatják úgy az idősebbek tekintélyük nagyságát, hogy a kezdővel kitolnak. Nem ez a módja, mondják sokan. Inkább tanácsokkal, ötletekkel látják el a nyomdaszagú, friss bizonyítványost — azután döntse el maga az ifjú: ki a jó fej. Milyenek ezek az „én mondom, komám” javaslatok? Jók is, rosszak is. Például: „minek hajtani, rögtön itt a normás, ha tepersz, s lecsapja a százalékodat, azután dolgozhatsz ...” Szóval nincs kiszúrás, de csiszolnak, alakítanak az ifjú titánon — így éppenséggel az simulékonnyá, dörzsölné is válhat. S ha már a titánokról esett szó: egy szakközépiskolát végzett „kezdő” meséli: — azzal fogadta a gyár személyzetise: ne gondolja azt, íróasztalt, s fehér köpenyt kap egyből. Majd gépre kerül! Mindezt gyorsan elmondta — hősünknek, noha szándékában állt. nem volt _ ideje gépre kérni magát — fenyegetve a masinával, mintha ezt, a világot megváltani akaró, poros hasú, nagyképű, zöldfülű kezdők móresre tanítására találták volna ki. Pedig dehogy. Könnyebb, jobb, ha a gép mellől vezet az út a rajzasztalhoz. Ezt, előfordulhat, hogy egy kezdő is tudja — belátja. Szakközépiskolát végzett alanyunk csak annyit mond: „fafej”, vágy „könyökvédős primitív ipse”, s lezárja ezzel az ügyet. De nem hiszem, hogy évek múltán ne jutna eszébe a fogadtatás. Karcsi bá’ is tudja, sokat számítanak az első benyomások. Hiszen nem véletlenül ötlötte ki azt a viccet a tejjel. Maradandó emlék a friss üzemi élmény, s tapasztalat. De •nem mindegy, milyen. H. J. pstn 11 írírírír FIATAIO ttCrtrtririrírtrírin KNAK 'HrirtrtrtrtrCrtr A PÁLYA KEZDETÉN Aki előbbre akar jutni, nyitva áll az út előtte — Hogyan segítik a pályakezdőket a BVM kunszentmártoni gyárában? — ezzel a kérdéssel kopogtattam be Petróczfei Károlyhoz, a gyár igazgatójához. Hogy éppen hozzá, az korántsem véletlen, hiszen az ifjúsági parlamentek ülésein nagy visszhangja volt az egyik küldött felszólalásának. Azt mondta ugyanis, hogy Kunszentmártoniján a gyár vezetősége mindent megtesz a fiatalokért, ott a kezdőknek nincsenek gondjaik. — Azért nem ennyire szélp a menyasszony — mondta Petróczki Károly. — De kétségtelenül igyekszünk segímd tanműhelyünkben töltik. Az utolsó évben pedig már, amikor a termelésben dolgoznak, brigádokhoz osztjuk be őket. így hozzuk közelebb a tanultakat a gyakorlathoz, az iskolát a gyárhoz. Az idősebb, jó szakemberek között „beleszagolnak” az igazi életbe. Ez eddig eredményesnek bizonyult, mert nálunk kevés a mozgás. A mai derékhadunk a gyáralapításkor több mint tíz évvel ezelőtt, volt szakmunkástanulónk, és azóta is itt dolgozik. Nyugodt szívvel mondhatom tehát, itt jó a munkahelyi légkör, és ezt a frissen idekerülök is megérzik. Ez nem « teni a beilleszkedésben, az első önálló lépéseknél. Nagyon jól emlékszem azokra az időkre, amikor még én voltam kezdő. Velünk bizony keveset törődtek, nehéz is volt állva maradnunk. Emberségesebb, ha a bizonytalanság, a rutintalanság idejét lerövidítjük, de gazdasági szempontból sem mindegy, hogy a fiatal hány hónap alatt válik teljesen önállóvá. A gyárnak hatszázötven dolgozója van, körülbelül a negyven százalékuk harminc év alatti. Évente harmincharmincöt szakmunkástanulót küldünk iskolába, akik a szakmai gyakorlat idejét a jelenti azt, hogy soha nincs vita, veszekedés, de hát hol nincs? Az egykori gépállomásból nőtt ki ez a gyár, a derékhad kezemunkája mindenütt látszik, csoda-e, ha magukénak érzik? — Az idősebbek tehát istápolják a kezdőket. És a fiatalok? — A KISZ-szervezet példásan dolgozik, mi vezetők kiemelkedőnek tartjuk mind mozgalmi, mind társadalmi munkájukat. Eddig háromszor nyerte el KlSZ-bizottságunk a KISZ KB Vörös V ándorZtszla j)át. ez önmagáért beszél. Ifjúsági szocialista brigádjaink, fiataljaink a tapasztaltabbakkal karöltve vezetik be a termelésbe a kezdőket. Megismertetik velük a gyárat, figyelemmel kísérik beilleszkedésüket, segítik munkájukat és a lehetőségeinken belül problémáikat is megoldjuk. — Lakások? — Tavaly és az idén huszonegy lakás építéséhez járultunk és járulunk hozzá. Ezek javarészét, hogy segítsük a családalapítást, fiatalok kapják. A munkáslakások építéséhez egymillió-háromszázezer forintot biztosítottunk. — Tavaly önálló szakközépiskolai osztályuk végzett, többségük harminc év alatti. —• Szervesen illeszkedik a továbhképzési, továbbtanulási koncepciónkhoz. Magasabb szakmai képzettség, eredményesebb termelés, ezen az igazságon — gondolom — nem szükséges vitatkozni. Minden támogatást megadunk azoknak, akik előbbre akarnak lépni, több tudást kívánnak megszerezni. — A gyár fejlődik, ebben részük van a fiataloknak. — Nagyon nagy részük. Számíthatunk rájuk, kölcsönösségi alapon támogatjuk egymást: a gyár idősebbeké, fiatalabbaké egyaránt. Igaz, akadnak még a vezetők között olyanok, akik nem törődnek kellőképpen a kevesebb tapasztalattal rendelkezőkkel, de amint tudomást szerzünk rossz módszereikről, azonnal intézkedünk. Beszélhetnénk még hosszasan a jól működő ifjúsági klubunkról*, a nagyközségben és a gyárban végzett társadalmi munkáról, arról is. menynyire megbecsüljük a tisztességes munkát végzőket, és még sok mindenről. Ezek azonban nekünk természetesek. Visszakanyarodom ahhoz, amit beszélgetésünk elején mondtam. Azért van nálunk viszonylag kevés gondjuk a fiataloknak, mert érdekeink közösek és ezzel mindenki tisztában is van. Együtt dolgozunk, hogy boldogulhassunk. Elkelne egy kis kamaramuzsikálás A furulya is szépen szól Pezseg az élet a karcagi zeneiskolában. Egyik teremből a zongoraszót hallani, másikból egy kórus énekét, a harmadikból bátortalan furulyaszó szűrődik ki. Megvárjuk, amíg elhal a furulyaszó, és nyílik az ajtó. Egy legényke, vállán nagy tarisznyával, elköszön tanárnőjétől. Oros Rózától. Most már bemehetünk a tanteterembe. — Tavaly júniusban kaptam meg a diplomám a debreceni Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola oboa szakán. — mondja a fiatal pedagógusnő. — Kinevezéssel kerültem a karcagi zeneiskolába, de fél állásban Törökszentmiklóson is tanítok. és a két város között lakom Kisújszálláson a szüleimmel. — Oboista, de furulyát is tanít. — A szükség úgv hozta, hogv olyan hangszert is oktatok. amelyhez nem nagyon értek. A furulyán kívül van klarinétos és fagottos növendékem. tanítok a zeneóvodában. vezetek szolfézs előkészítőt és kamarazenekart. Mindezt magas óraszámban. Szerencse, hogy mindkét zeneiskolában segítőkész kollégákra találtam. Szakmai féltékenységnek, irigységnek nyoma sincs. Ügy érzem, a tantestületek is befogadtak. — Naponta utazik, sok az elfoglaltsága. Jut-e elég ideje mindemellett a kikapcsolódásra. pihenésre? — A hét hat napján a busz vagy a vonat rabolja el az időmet, csupán a vasárnap az, amikor pihenhetek. Hétköznap este 8-kor fáradtan már nem sok kedvem van bárhová elmenni. A legrosszabb az, hogy nincs alkalom társaságot. baráti kört kialakítani. Beülni egy presszóba, eleve holt dolog. Több kell ennél. Karcagon is sok a diplomás pályakezdő. össze kellene őket fogni. lehetőséget teremteni számukra, hogy kicserélhessék ötleteiket, taoasztalataikat. megbeszéljék gondiaikat. Sokat tudnánk lendíteni a város kulturális életén is. Ezt egyelőre még a munkatársaimmal sem tudom megvalósítani, mivel egy részük szintén bejáró. Alig találkozunk. pedig jó lenne néha összeülni egy kis kamarazenélésre is, — Elismerik munkáját? — Erkölcsi elismerésnek elég, ha a kollégák vagy az igazgató észreveszi az ember igyekvését, és ezt jelzi. Másrészt a növendékek mérhető fejlődése, érdeklődése ösztönzi a pedagógust a munkára. Anyagi gondjaim eddig sem voltak, ráadásul most fizetésemelést kaptam. — Milyen tervei vannak? — JÓI érzem magam a pályán, megszerettem a tanítást. Kicsit sokat .vállaltam az első évben, és ezt csökkenitenem kell. hogy inkább eredményesebben, jobban dolgozhassam. Karcagon akarok letelepedni, tanítani, és sok gyerekkel szeretném a zenét, a muzsikát megértetni, megszerettetni. — vfs — Nem „felesleges” emberek Hárman egy téoazbői Az első hetek hangulata, benyomásai sokáig kísérik az embert, ha új munkahelyre kerül. Főleg így van ez azoknál, akik pályájuk kezdetén először léptek be a szerelőcsarnokba, gépműhelybe vagy az irodába. Ezeknek a heteknek a tapasztalata okozhat keserűséget, de adhat lendületet is a további munkához. Nem mindegy a munkahelynek sem, hogy a pályakezdő fiatal kedvvel végzi-e feladatát, mert látja, hogy szükség van a munkájára, és főleg megbecsülik tevékenységét, vagy pedig csak úgy tessék-lássék elkeseredetten „bütykölget” valamit, hogy meg ne szólják. Az első hónapok tapasztalatairól, nehézségeiről kérdeztünk meg három pályakezdő fiatalembert. Beszélgető partnereink Koós László, 1978-ban végzett a keszthelyi Agrártudományi Egyetemen. Nagy János, aki 1977 nyarán kezdett el dolgozni és mezőgazdasági gépszerelő szakmunkás. Tavaly kezdte el a munkát Szelei László, zsebében a közgazdasági diplomával. Mindhárman a jászjákóhalmi Béke Termelőszövetkezetben dolgoznak. Kellemesen csalódtak — Nem jöttem idegen helyre. — kezdte a beszélgetést Nagy János. — Itt lakom Jászjákóhalmán, és ezért már több embert ismertem a téeszből. így aztán tudtam, mi várható. — Én azt hiszem, a másik véglethez tartozom. Az állandó lakásom még most is Budapesten van, — vette át a szót Koós László. — A szövetkezetét az előzetes beszélgetésekből többé kevésbé ismertem, de az embereket nem. Ide jöttémkor kellemesen csalódtam. Meglepően sok a fiatal. — A vezetőség tagjai sem tartoznak az idősebb korosztályhoz. Van megfelelő társaság is — mondja Szelei László, ö nem messziről, Jászágóról került a Béke Tsz-hez. Falun is akart elhelyezkedni. — Annak ellenére, hogy a beilleszkedés nem volt nehéz, eleinte valahogy nem találtam a helyem, — így Nagy János. — Bár idevalósi vagyok, néha úgy éreztem, nem ismernek eléggé. — Te is kollégiumban laktál? — Igen, Jászapátiban. — Itt hol laktok? — Én otthon. — A téesz segítségével kaptunk egy tanácsi lakást, ugyanis már nős vagyok. Szoba, konyha, de egyelőre elég. habár most van kilátásban egy másik — mesélte Szelei László. — Albérlet! Szerencsére az üzem fizeti. Űgyhogy ez így nagyon jó. A szoba is és a megoldás is — válaszolt Koós László. Feladatok — Először nem akadt semmi nagyobb munkám. Ez többé kevésbé indokolt is volt. Ma már együtt dolgozunk a főkönyvelővel. Most például a mérleg elemzését végezzük. így hát megbecsülés terén sincs okom panaszra, — tette hozzá Szelei László. — Mi a beosztásod? — Belsőellenőr vagyok. — Fizetéseddel is elégedett vagy? — Igen. Most 4000 forint. — Ez ellen én sem panaszkodom. — vette át a szót Nagy János. — Már 10,50 az órabérem. A többiekéhez viszonyítva jó, jelenleg nincs is többre szükségem. — A munkámba nekem sem szólnak bele. Most ezt ne úgy értsd, hogy magamra hagynak, önállóan dolgozhatom, — szólt közbe Koós László. — Egyébként jó időszakban kerültem ide, már én Koós László: „Kellemesen csalódtam” Nagy János: „Itt valahogy más” Szelei László: „Szükség van erre a munkára is” készíthettem a növényvédelmi tervet, ugyanis növényvédő vagyok. Tudom, ha sikerül végrehajtani, 10 évig „jó vagyok” a téeszben. Ha roszszul, akkor elástam magam. Nehezebb vezetni — Hogy fogadtak benneteket a munkatársak? — Sosem éreztem, hogy fölösleges lennék. Segítettek is. Sokat dolgoztam együtt Háló Mihály szerelővel, ő vezetett be a szakma titkaiba. — A „hang” megtalálása volt a nehéz, — vágott Nagy János szavába Koós László. — Azt hittem, könnyebb irányítani, mint csinálni. Kiderült. hogy nem. A szakmai kérdések eldöntésénél, a viták során vigyázni kell a hangsúlyra is. — Te közgazdasági munkát végzel. Irodában ülsz. Nem ér ezért szemrehányás? Hiszen a mezőgazdaságban nem ez a jellemző. — Arra gondolsz. hogy könnyű bentről „dumálni”? — Igen. — Nem. Érzik a vezetők és a termelésben dolgozó kollégák is. hogy szükség van erre a munkára. Azt hiszem a munkások sem tartják már ezt üres „irkafirkának”. — Gondotok? Problémátok? Meghúzzák a vállukat. Nekik sikerült a gyors beilleszkedés. Nem tartják magukat feleslegesnek és tudják, a fizetésüket sem ingyen kapják. Azt hiszem, ennek az utóbbinak örülnek a legjobban. H, V, Korszerű, világos fanműhelyben gyakorolják a szakmai fogásokat a BVM kunszentmártoni gyárában