Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
1979. április 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 CSfllÁPDIIHB jSZRBflD IDŐ Csúfolják a gyereket Szinte minden osztályomban akadt egy-egy olyan gyermek, akit a társai csúfoltak. Egyike-másika egészen lelki betege lett annak, hogy a szüntelen csipkelődések keserítették meg kisiskolás életét. Hogy miért csúfolták a kiszemelt kis „áldozatot”? Hát bizony annak igen különféle okai voltak. Legtöbbször azok közül kerül ki a szerencsétlen gyermek, aki nem járt bölcsődébe, óvodába, teljesen új volt a közösségben, a többiek természetes, megszokott cselekvéseitől elütő módon viselkedett, különcködött, szinte túlzottan kényeztették, különlegesen öltöztették, de a csúfolódók hordára került az is, aki elhúzódott a többiektől, nem volt benne a közös mókákban. Az árulkodó társnak szintén nem irgalmaztak. A közösség erejével vágott vissza tízpercekben, utcán, játszótéren, ott és akkor, ahol és amikor a pedagógus nem látta, nem hallotta. Azt az osztálytársai is hamar kiközösítették, — sajnos —, akit a tanítónő túl sokat dicsért, akinek minden dolgozata és felelete kitűnően sikerült. És éppen a legroszszabb magatartásé és leggyengébben tanuló gyermekek vettek elégtételt, hol azzal, hogy bezárták a WC-be, hol azzal, hogy okkal, ok nélkül csúfolták. A kórosan elhízott gyermekeken is észreveszik a többiek, hogy más, mint ők és a szerencsétlent, aki úgyis gátlásos elalaktalanodása miatt, daginak, pufinak, legjobb esetben ducinak csúfolják. Kiközösítik a tanulók azt az osztálytársat is. aki iskolás létére bepisil, vagy akinek észreveszik gusztustalan szokásait: piszkálja az orrát, esetleg gyakran éreznek körülötte büdösséget. Ez utóbbi könnyen megkapja a „görény” becenevet, amit aztán Úton-últfélenl kiáltanak is utána. A gyermek otthon elsírja bánatát, hogy csúfolják az osztálytársai s a legtöbb szülő úgy reagál, hogy ki akarjá venni az iskolából és másikba íratni. Ez nem helyes! Mi hát akkor a teendő? Mindenekelőtt meg kell kísérelnünk megszüntetni azt az okot, amiért a gyermeket csúfolják. Ha még idejében érkezik a tanácsom, akkor azt ajánlhatom, hogy minél kisebb korban közösségbe kell vinni, szorgalmazni, hogy legyenek pajtásai, hogy mire iskolás lesz, ne legyen félrehúzódó, különc. Nem szabad az átlagtól elütő módon öltöztetni és kényeztetni! Ildikómnak például — aki az egyik szenvedő alany volt — valami szaténszerű, fényes ^anyagból készült az egyenköpenye, és nemcsak az iskola kapujáig, hanem a tanterem ajtajáig kísérte a nagymamája, ahol segített neki a vetkőzésnél, ami bizony a sok önállósághoz szokott, volt óvodásnak szemet szúrt. Mondták is karban, hogy: „Megjött a királykisasszony !” Akikhez későn ér el a tanácsom, azoknak azt ajánlom: mondják el őszintén a tanítónőnek az észlelésüket, keressék meg a kapcsolatokat a csúfolódó „vezérek” szüleivel, nekik is mondják el bánatukat és kérjék a segítségüket. Alakítsanak baráti kört kiközösített gyermeküknek. Hívjanak meg néhányat az osztálytársak közül: közös játékdélutánra, kirándulásra. Csak azt ne tegyék, hogy megszidják azt a gyermeket, aki csúfolta a sajátjukat! Hatalmi szóval nem lehet ezt elintézni! Másnap még kegyetlenebből bántaná a védelmünkbe vett gyermekei! — Szidás helyett kíséreljék meg szeretettel közeledni hozzájuk és gyermekeik számára „megnyerni” őket. Nekem, mint tanítónőnek, sokszor sikerült megoldani a csúfolkodás problémáját, de nem mindig. A rendszeresen bepisilő Ibolykámat orvosi kezelésre küldtem s távollétében megbeszéltem a tanulókkal, hogy ő beteg. Többet nem bántották. Az árulkodókat leszoktattam csúnya szokásukról, a különcködők, elhúzódok szüleivel beszéltem és tanácsokat adtam nekik. Szülői értekezleten is foglalkoztam a témával, s amelyik osztályban nagyon elharapódzott a csúfolkodás. ott a szülőkkel közösen sikerült csak megfékezni csírájában ezt a nagyon is csúnya tulajdonságát a gyermekeknek. G. K. Barkácsoljunk fregolit! Kistermelők - kiskertek A fáknak is kell tápanyag A gyümölcsfák gyökerei nagy területet hálóznak be, és ennek megfelelően széles kiterjedésű talajból veszik fel a tápanyagokat. Minthogy azonban a fáknak sok tápanyagra van szükségük, ezért csak rendszeres táplálás mellett teremnek bőven és kiváló minőségű gyümölcsöt. A hajtás megindulásakor a fáknak és bokroknak elsősorban nitrogéntartalmú tápanyagra van szükségük, mert a lombozat kifejlesztésihez, a virágok képzéséhez és a gyümölcs felneveléséhez sok nitrogént használnak fel. Ezt a tápanyagot a pétisó, a mészammonsalétrom és a mésznitrogén tartalmazza. Használhatunk természetesen vegyes műtrágyákat is, ezek közül azonban azokat részesítjük előnyben, amelyek több nitrogént és kevesebb kálit, illetve foszfátot tartalmaznak. Egy kifejlett gyümölcsfa alá, a lombkoronával megegyező területre 1,5—2,0 kg műtrágyát szórjunk ki és azonnal munkáljuk be a talajba. A ribiszke, köszméte bokrok adagja 0,2—0,3 kg. Sok nitrogént kedvel a szamóca; a sorok közé négyzetméterenként 0,3—0,4 kg műtrágyát adagoljunk. Segít az irodalom A gyümölcsöskertek művelőinek ajánljuk az Idejé,, ben szólunk című könyvet (szerkesztette: Gévay János), amely az év 52 hetére bontja a kerti munkákat. Az idei mezőgazdasági könyvhónapra jelent meg a Kertészek köny, ve (szerkesztői: Katona József és Oláh László). A növényvédelem bonyolult kérdéseiben nyújt eligazodást a Balázs—Bodor—Lelkes: Kiskertek és házikertek növényvédelmi naptára című kézikönyv. B. Gy. Aki ügyes, és szeret barkácsolni, sajátkezűleg is elkészítheti a fregolit. Legalkalmasabb hozzá az 1x2 hüvelyes fenyőléc. Méreteit természetesen a helyiség (fürdőszoba, konyha) nagyságához alkalmazva kell leszabni. A gerinclécet általában 200 cm hosszúra vehetjük, s ennek végeire, becsapolva és merevítő kötésekkel rögzítve kerülnek a 80—100 cm hosszú huzaltartó lécek, amelyek között 8—10 szál 2 mm-es alumínium vagy horganyzott huzalt — még jobb, ha műanyagbevonatú huzalt — feszítünk ki. (A. ábra). A huzaltartó lécekre a gerinctől . egyenlő távolságban rögzíthetjük a kantár két végét egyszerűen (B. ábra), vagy fémből készített kengyelekre (C. ábra). A kantár közepére — egyensúlyra vigyázva — készített hurokba kötjük a húzókötél végét, amihez legcélszerűbb a vastagabb ruhaszárító nylonkötél. A kötelet ne csomózzuk, hanem vékony zsineggel szorosan összekötve készítsük a rögzítéseket, s a kampóra akasztó rögzítésül bőr- vagy rongydarabkát is csavarjunk a kötélre, hogy a vas ne koptassa el. (D. ábra>.) A szerkezet felhúzásához egy egyes és egy kettes „fregoli csigakerék” szükséges. Ennek tüskés beütő szárát kell a mennyezet falába, vagy ha a körülmények lehetővé teszik, az oldalfalba beverni (előfúrással, ékeléssel, hogy tartson. (E. ábra). A farészeket okkerfestékkel színezett lenolaj kencével aiánlatos beereszteni, így kevésbé van kitéve a víz, a gőz ártalmainak. Nadrágkosztüm Szepesi Attila Kankalin Aranyszínű kankalin, fény a liget árnyain. Zirr-zurr darazsak látogatják szirmodat. Bodnár István: Dominó d 0 m i n ó d d d 0 0 0 m m m i i i n n n 6 ó ó asztalon épül a tornyozott házikó odalép szájtátva mezítláb Ildikó tüsszent és borul a d d d d o o o o m m m m i i i i n n n n ó ó ó ó Indiai tojás 20 PERC ALATT KÉSZÜL Hozzávalók 4 személy részére: 1 evőkanál húsleves, 20 dkg rizs. 1 babérlevél. 1 fej vöröshagyma, kevés vaj, 4—6 tojás, petrezselyem, snidling. Szószhoz: 1 evőkanál vaj vagy margarin, 1 db közepes nagyságú vöröshagyma, 1 evőkanál liszt, V2 kávéskanál curry, V2 kávéskanál só, 1/4 kávéskanál mustár, 2,5—3 dl ,tej, 25 dkg krémtúró (40% zsírtartalmú). Kb. 6 dl vízben a babérlevelet és a hagymát felteszszük, forraljuk, és hozzáöntjük a húslét. Majd belefőzzük a rizst, kb. 5 percig főzzük. Ezután kivesszük a babérlevelet és a hagymát, s a rizshez kevés vajat adunk. Közben a tojásokat keményre főzzük és elkészítjük a szószt a következőképpen : a zsiradékot megolvasztjuk, s a finomra vágott hagymát ebben megpároljuk, hozzáadjuk a curryt és a lisztet és kissé megpirítjuk. Ezután sózzuk, belekeverjük a mustárt és felöntjük tejjel. Felforraljuk. Ezután a lábast levesszük a tűzről és a szószhoz óvatosan hozzákeverjük a krémtúrót, összekeverjük a rizst, a petrezselymet és snidlinget ,is keverünk hozzá. Tálra tesszük, szélére díszítésképpen a feldarabolt tojásszeleteket tesszük. A szószt a rizsre öntjük, petrezselyemmel díszítve tálaljuk. A bemutatott modell kb. 60—65 dkg fehér műszálas fonalból 2l/2-es és 3-as tűvel készül. A felsőrészt derékban fekete bársonyszalaggal húzzuk össze. Alapmintája: színén sima, baloldalán fordított, kötéspróba: 24 szem és 33 sor 10x10 cm. A gallérnál 30 szem. Bordás minta: 1. sor: 2 fordított, 1 sima, 2 fordított, a következő sima szembe egyszer elölről és egyszer hátulról 2 szemet kötünk fordítottan és ismételjük a soron. 2. sor: simára simát, fordítottra fordítottat kötünk, és az egyszembe öltött 2 szemet fordítottan összekötjük. E két sor ismétlésével dolgozunk. A kabát hátát a szabásmintának megfelelő bőséggel kb. 141 szemmel kezdjük. 4 sort kötünk 2V-2-es tűvel patentkötéssel, tovább a bordás mintával dolgozunk a derékig. Innen 3-as tűvel az alapmintával és az első sorban beszaporítjuk arányos elosztással a szükséges szemmenynyiséget. A karöltő felső harmadától a bordás mintával haladunk tovább és a szabásmintának megfelelően fogyasztjuk a karöltőt, vállakat és a nyakkerekítést. A modell elejét 81 szemmel ' kezdjük. A hátával azonos módon kötjük, de mindkét elejének középfelé eső részén 5—5 szemet 1 sima, 1 fordítottan kötünk. A gomblyukak bekötését a bordásmintánál kezdjük, majd arányos beosztással 5 gomblyukat kötünk. A körülbelül könyékig bő ujjakat (47 szem) 2V2-es tűvel, patentkötéssel kötjük és 4 cm után beszaporítjuk a kívánt szemmennyiséget. 3-as tűvel az alapmintával kötjük tovább a szabásmintának megfelelően. A gallért (147 szem) a szabásmintának megfelelően patentkötéssel kötjük és mindkét szélen 4x6 soronként szaporítunk. Összeállítás: az egyes részeket összevarrjuk, az öszszevarrt ujjakat beállítjuk és a gallért is felvarrjuk. A gomblyukakat körülhurkoljuk, a gombokat felvarrjuk és a bársony szalag befűzéséhez belül bélésanyagból ágyat készítünk. Nadrág: A képen levő szabásminta a bal szárat mutatja, az alsó szélen kezdjük el a munkát (190) a megfelelő szemszámmal, 3-as tűvel. Oldalán szaporítunk és fogyasztunk a minta szerint, de mindig egybekötjük. Befejezésül összevarrjuk a két lábszárat, elől szoros szemmel behorgoljuk, majd a cippzárat bevarrjuk. Derekát bélés anyaggal szegjük, esetleg gumipántra varrjuk. eggel, a nap alig sü-Rtött ki. a hangyák kitódultak a hangyabolyból. és egy erős, fürge hangya vezetésével elindultak élelmet keresni. A vezetőjüket Miklós hangyának hívták, és nagyon büszke volt rá, hogy ma ő vezetheti a társait. Ezért nagyon igyekezett. Talán egy kicsit túl gyorsan is szaladt ott elől. mert a sor vége. ahol a gyengébb hangyák meneteltek, leghátul a csenevész Miska hangyával, álig ért el az elől csörtetők nyomába. A hosszú libasor több méternyire is elnyúlt. Miklós hangya nem is gondolt arra, hogy bajt okozhat a sietsége, egyre csak azt hajtogatta magában, amúgy félhangosan, gyerünk, gyerünk, gyorsabban. gyorsabban, és még jobban megszaporázta a lépteit. Annyira elhagyta a sor végét, hogy amikor egy útkanyarban meg kellett kerülnie egy fatörzset, utolérte a sor végét. —- Hát ez meg hogy kerül elém — mormogta magába bosszúsan, amikor észrevette az előtte vánszorgó Miska hangyát. Mérges és csalódott volt, hogy most már nem ö vezeti a csapatot, de nem zúgolódott, beállt a sorba, ahogy az egy jó hangyához illik, és követte a nehezen vánszorgó kis Miska han-Az eltévedt hangyák gyát. Az összes többi hangya mit sem tudott erről a változásról, meneteltek szorgalmasan, és várták, hogy valami jó zsákmányra bukkanjanak. — De éhes vagyok — mondta az egyik hangya a másiknak. — Én is — felelte az. — De jó volna valami levéltetű-tanyára akadnunk! — mondta az egyik. — Az bizony jó volna — dörzsölte össze a csápjait a másik. Akármilyen szomjasak, akármilyen fáradtak voltak is, azért nem tágítottak a körbe-körbe forgó sorból; és nem gyanakodtak, akármilyen későre járt az idő. A hangyák között ilyesmi nincs szokásban. Ki tudja, talán a hideg éjszakában meg is fagytak volna, ha Kopasz Pistát meg nem csípik a múlt nyáron. De megcsípték, és ezért Kopasz Pista még most is haragudott rájuk. Fogott hát egy követ, amikor meglátta őket, és közéjük hajította. A hangya, amelyik elé a kő leesett, nagyon megijedt, annyira, hogy nem is mert egy darabig tovább menni. Amikor mégis rászánta magát az indulásra, és megkerülte a követ, már elveszítette az előtte haladó nyomát, és az éhségére, szomjúságára. a fáradtságára hallgatva elindult hazafelé, a többi pedig utána. így odavezette a hangyabolyhoz a társait is. Miklós hangya és Miska hangya is ott baktatott a többiek között, valahol a sor vége felé, most már egyforma fáradt volt mind a kettő. Alig várták, hogy a pihenőhelyükre jussanak, úgy elaludtak, hogy talán még most is alszanak, ha föl nem ébredtek azóta. (Oláh János) B. K.
