Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-10 / 83. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 10. fl munka és művelődés hetei Martfűn Hetedik alkalommal ren­dezik meg az idén Mart­fűn „a munka és művelő­dés heteit”. A kulturális rendezvénysorozat megnyi­tójára csütörtökön kerül sor, s ugyancsak aznap tartják meg az üzemi KISZ küldöttgyűlést. A több mint kéthetes programban számos kiállítás, író-olvasó találkozó, tanács­kozás, zenés est szerepel. A művelődési központban ápri­lis 13-án nyílik meg az NDK kézműiparáról átfogó képet nyújtó tárlat, majd többek között a népi díszítőművésze­ti szakkör, s az általános is­kolások rajzaiból összeállított kiállítás várja a látogatókat. A kulturális hetek keretében' kerül sor április 19-én a me­gye szakszervezeti művelődé­si intézményeiben dolgozó szakemberek, a vállalatok függetlenített közművelői, s a KISZ megyei, járási, váro­si bizottságai munkatársai részvételével „a művelt ifjú­ságért” című tanácskozásra. A rendezvénysorozat össze­állítói elsősorban a fiatalokat várják a „népzene-néptánc­­népdal” estre, amelyen Bige József, Pribojszky Mátyás, Somorjai Paula és Szalai Jó­zsef lép pódiumra, s az ápri­lis 24-én sorra kerülő iró-ol­­vasó találkozóra, amelyen Rónaszegi Miklóssal beszél­gethetnek ifjú olvasói. A „munkásakadémia” vendége pedig Fuchs Antal író lesz, aki afrikai vadasparkokról tart élménybeszámolót. A művelődési központ ha­gyományos színházi járata ezúttal a Thália Színházba viszi el az érdeklődőket, majd április 23-án Balázsovits La-' jós önálló estjét nézhetik meg Martfűn. Ugyancsak kiemelkedő rendezvénye lesz a kulturális heteknek dr.Ranschburg Jenő pszichológus előadása a gyer­meknevelésről. A beat-együttesek rajongói a Nevada együttest láthatják vendégül, s számos disco-est között is válogathatnak. A hagyományoknak megfe­lelően idén május 1-én, a munka ünnepén érnek véget a martfűi kulturális hetek. Vasas dalosok találkozója Vasárnap véget ért Mis­kolcon a negyedik Országos Vasas-dalostalálkozó, ame­lyen az ország minden ré­széből 29 kórus mintegy 1800 dalosa vett részt. A nagy­múltú munkáskórusok mel­lett az idén első alkalommal vettek részt a háromnapos seregszemlén az ipari szak­munkásképző intézetek fia­taljaiból alakult énekkarok. A vasárnapi záróhangver­senyeket a diósgyőri Vasas Művelődési Központban, a Rónai Sándor megyei Műve­lődési Központban és a 2. számú általános iskolában rendezték meg. Klasszikus és modern alkotások sorozatban „Művésxfi/mnapok" Szolnokon L A „szolnoki kulturális hetek” rendezvénysorozat keretében a megyei Mo­ziüzemi Vállalat „mű­­vészfilm napok” elneve­zéssel rendez vetítésso­rozatot a megyeszkéhe­­lyen. A „művészfilmna­­pok” megnyitóját tegnap tartották a. Tallinn Film­színházban: közművelő­dési és filmművészeti is­meretterjesztéssel foglal­kozó szakemberek rész­vételével rendeztek ta­nácskozást „A filmízlés­­nevelés és a művészfilm” címmel. A tanácskozás bevezető előadását Cso­rna Béla, a MOKÉP fő­osztályvezető-helyettese tartotta. A tanácskozás után levetítették az olasz Taviani fivérek Cannes­­ban 1977-ben nagy díjjal jutalmazott „Apámuram” című filmjét. Mától április 23-ig a Tisza Filmszínházban ve­títik a sorozat további filmjeit, amelyek között kiemelkedő művészi ér­téket képviselő klasszi­kus és modern alkotások is vannak. Láthatjuk — többek között a „francia új hullám” egyik kor­szakos jelentőségű film­jét, a „Négyszáz csa­­pás”-t, Francois Truffaut rendezését, a „Biciklitol­vajok” című Vitoria de Sica alkotását, az Oni­­baba című japán filmet, az újabb alkotások közül pedig „A tűzön nincs át­kelés” című szovjet tár­sadalmi drámát (ma este vetítik), a „Parázsló évek krónikája” című al­gériai és a „Nézd a bo­hócot” című olasz film­alkotást. Elmélyült munkával, az örömért Képzőművészeti szakkör gyerekeknek- Az általános iskolás korú gyerekek képzelete szárnyal­ni kezd, ha — bármilyen — alkotó tevékenységet végez­hetnek. Mindez fokozódik s még élvezetesebb számukra, ha azonos érdeklődésű közös­ség tagjaként, jó képességű, pedagógiailag felkészült veze­tő irányításával, segítségével, „művészkedhetnek”. Értékes munkát végeznek tehát azok a művelődési otthonok, ame­lyekben szervezetten, jó kö­rülmények között gyermek művészeti csoportok működ­nek. A jászalsószentgyörgyi mű­velődési házban 1973 óta he­tente találkoznak a gyermek képzőművészeti szakkör tag­jai, hogy Marton László ta­nár vezetésével nekivágjanak valami izgalmas kalandnak. Ezeknek a „kalandozások­nak” rendszerint tucatnyi rajz, metszet a végeredmé­nye. Különösen a linóleum­metszést szeretik a gyerekek, Farsang főképp azért, mert erre sem az iskolai órákon, sem otthon nincs lehetőségük, s talán azért, mert a metszés — vi­szonylagos bonyolultsága és a sokszorosíthatóság miatt — újabb és újabb örömök for­rása. 1973 óta a szakkör tagjai több pályázaton szerepeltek sikeresen műveikkel — mese­illusztrációkkal, makettekkel, alkalmi grafikákkal. A hat év alatt száznál több gyerek próbálhatta meg az alkotás­sal kifejezni önmagát, vált a vizuális hatásokra érzékeny­­nyé, s eképp a képzőművé­szeti alkotások iránt is fogé­konnyá. A szakkörben — bi­zonyos kötöttségek mellett — mindenki szabadon, saját el­képzelése szerint dolgozhat. A szakkörvezető egyetlen lényeges szempont szerint irányítja a foglalkozásokat: elmélyült munkával jussanak sikerélményhez a gyerekek. Az egyhangúság elkerülése végett igyekszik minden fog­lalkozásra „belopni” valami érdekességet: egy grafikai öt­leteket adó karcolt díszítésű népművészeti tárgy vagy egy jól illusztrálható mese felol­vasása vagy pedig néhány mondat a farsangi népszoká­sokról mindig leköti a gyere­kek figyelmét, s ezek fogal­mazódnak majd meg rajzban, monotípiában, metszetben. Marton László megyei rajz­szakfelügyelőként is jól hasz­nosítja a szakkörben szerzett tapasztalatait. Hogyan? Marton László: „A lényeg - a sikerélmény" — Ahol lehet, igyekszem rábeszélni — néhol sikerrel — rajzszakos kollégáimat—szer­vezzenek, vezessenek szak­kört, mert nem ördöngösség, és a hatása az iskolai rajzta­nításra igen jelentős, a siker­élményekkel pedig kamatos­tul megtérül a befektetett munka. A mi példánk alap­ján mondhatom, hogy érde­mes a művelődési házakkal szövetkezni, mert — noha nem nagy dolgokról van szó — a feltételeket jobban meg tudják teremteni, mint az is­kolák. Érdeklődő, tehetséges gyerekek pedig minden osz­tályban vannak. Sz. J. Az utca, ahol élek Habfürdő Rajzfilm—musical Habfürdő címmel rajz­film-musical készül a Pannó­nia animációs és rajzfilm stúdióban. Hazánkban ez lesz az első, ilyen jellegű al­kotás, s sokat ebből a mű­fajból a világon sem forgal­maztak. Kovásznai György rende­ző és társai olyan filmet szándékoznak forgatni, amely nemcsak elszórakoztatja, ha­nem utólagos gondolkodásra is készteti a felnőtteket. A cél eléréséhez egy ma játszó­dó történet biztosítja a kere­tet; az 50 percesre tervezett rajzfilm egy kirakatrendező és menyasszonya — Klári és Zsolt — házasságkötése előtti óráinak bonyodalmait kíséri nyomon. A forgató­­könyv tanúsága szerint még az utolsó pillanatban is köz­bejöhet valami vagy valaki. A film végül klasszikus meg­oldással szolgál — a jegyes­pár ugyanis annak rendje, s módja szerint egybekel. A 15 tagú stáb előrelátha­tólag mintegy 35 ezer rajzot készít a filmhez, amelyben a figurák egyhelyben álló csúsztatva járó . mozgással, húzott háttér segítségével elevenednek meg. Érdekes­ségszámba megy, hogy a ze­nei anyagot képező 15 dalbe­tét készült el először. Másik János zeneszerző munkája ismeretében kezdődött csak el a rajzolás. A „Habfürdő” forgatását előreláthatólag júniusban fe­jezik be, a premierre egy év múlva kerül sor. Tanácskozás Tatabányán Amatőr csillagászok A csillagászati szakkörve­zetők IV. országos tanácsko­zása vasárnap zárult Tatabá­nyán. A háromnapos rendez­vény a hazai amatőr csilla­gászmozgalom nagy fejlődé­sét tükrözte. Mint a tanácsko­záson is elmondták, az űrre­pülés nemcsak a csillagászati tudományokban hozott nagy fejlődést, de egyidejűleg nőtt a csillagászati ismeretek iránt érdeklődés is, növekedett az ilyen irányú ismeretterjesz­tés fontossága. A többi között bejelentették, hogy még az idén csillagvizsgálót adnak át Tatabányán és rövidesen alá­írják a magyar és szlovák amatőr csillagászok együtt­működési szerződését. Záróeseményként kiosztot­ták az első ízben meghirde­tett országos pályázat díjait. Az elméleti munkákra kiírt pályázat . győztese Laczó Magdolna pedagógus, a Ko­márom megyei Tarjánhéreg község úttörő csillagász szak­körének vezetője lett. A fo­tópályázaton Iskum József, a budapesti Astro fotó-klub tagja nyerte el az első helyet, összesen kilenc díjat és sok tárgyjutalmat osztottak ki. Marafkó László: Följelentem magam Alulírott azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a hatóságokhoz, hogy többrend­beli megvesztegetés miatt szigorú bünte­tésben részesítsenek. Atkozom a pillanatot is, amikor arra a könnyelmű elhatározásra jutottam, hogy dióbarna színű Brünhilda heverőt veszek. Mert a bűnök sorozata ezzel kezdődött. Az áruház bútorosztályán, mint hatal­mas alligátorok hevertek a Béla bútorcsa­lád darabjai, mellettük a Lajos fotelágyak, és szétszórtan a Neuraszténia garzongar­nitúra részei. De Brünhilda egy fia sem. Odamentem a fiatal elárusítólányhoz, aki olyan pillantást vetett rám, mint egy se­bészprofesszor az eltávolítandó üszkös vég­tagra. Elrebegtem merész kívánságomat, mire ő a kolleganőjéhez fordult: „Hallod, Brünhildát keres? Egy látszatra komoly felnőtt, hogy lehet ilyen naiv?” Eloldalogtdm. Természetemnél fogva optimista vagyok, s ezért az iroda felé somfordáltam, ahol a következő feliratok voltak az ajtón: „Idegeneknek belépni tilos! Dohányozni tilos!” Egy kék köpenyes, idősebb férfit talál­tam a szobában, aki úgy tekintett a mesz­­szeségbe, mint Napóleon Woterloo előtt. Elismételtem óhajomat. Hosszan, mélyről jövően felkacagott, egészségesen, ahogy egy magyar emberhez illik. Majd belém­­karolt (nemhiába a régi kereskedők még tudnak hatni a vevők érzelmeire), s egy­­szuszra hadarta: „Drága uram, tudja ön, hányán jönnek ide naponta ezzel a jelle­gekben lebegő kéréssel, s mi kénytelenek vagyunk letörni illúzióikat, elviselni a szo­morú arcokat. Hát azt hiszi, nekünk ez öröm? Nekünk is az lenne a boldogság, ha percenként vihetnék innen a Brünhil­­dákat, vagy az ugyancsak kurrens cikk­nek számító Herbert faliórákat.” Búcsúzáshoz készülődtek, de rámcsapott. Brünhildát mondott, nemdebár? Mert dél­előtt még volt itt egy, igaz, már két nap­ja el kellett volna szállítani. Az árufor­galmi előadó kartárs unokahúga ugyanis férjhez ment, neki tettük félre. No, meg­nézem, mi is a helyzet.” Elviharzott. A remény szikrája éledezni kezdett ben­sőmben. Egy perc múlva visszaérkezett. Titokza­tosan körülnézett, szorosan mellém lépett, s arcomba súgta: „Majdnem nyert ügyünk van...” Tudtam, ez az a pillanat, amikor az eseményeknek egy icipici lökést kell adni, s azok a végzet lavinájaként indulnak útjukra. Zsebembe nyúltam, egy ötvenest vettem elő. Rápillantott, majd keményen elkapta karomat, s arcán arisztokratikus vonás jelent meg. „Hova gondol, hova gon­dol? Fifti, fifti az áruforgalmi előadó kar­társsal!” Megszégyenülten nyúltam vissza, s bol­dog megkönnyebbüléssel nyomtam a ke­zébe háromszáz forintot. Ismét elviharzott, majd felszabadult mosollyal tért vissza. „A hátsó lépcsőn kell levinni a heverőt, mert ha meglátják a vevők, engem meg­lincselnek. Remélem, uraságod gondosko­dott géperejű szállítóeszközről? Hogy nem? Egek ura! Hát csak nem képzelte, hogy az áruház előtt sorbanállnak a teher­­taxik?!” Némi apátiával álltam egyik lábamról a másikra. „No, nem tesz semmit — folytatta. — Az ön arcáról annyi tiszta ártatlanságot és őszinteséget olvasok le, hogy nem tu­dok nem segíteni. Van egy jó emberem, de ígérje meg, hogy nem alkudozik vele. Szabott árakkal dolgozik a kolléga. A telefonhoz lépett, tárcsázott: „Józsi­kám? Itt Belbudai. Egy rokonomról volna szó .. . egy heverő ... hogy mennyire?” Hozzám fordult: ..Hol is lakik urasá­god?” Bediktálta a címet, majd pillantását az enyémbe mélyesztve tagoltan, ahogy én gyermekemnek szoktam a házi feladatot elmondani, közölte: „Három kiló lesz, itt lent az utcán várja a tehertaxi, de semmi alku, a végén csak tegye a kezébe a pénzt.” A tehertaxiban, miközben Józsikám fér­fias vonásait szemléltem, azon meditál­tam, mi lenne, ha az ártatlant adva a végén kérném, mutassa meg, mennyit mu­tat az óra (bár az órát le sem csapta, tehát az semmit sem mutathatott). Aztán elhessentettem a pajzán gondo­latot, mert előre megsajnáltam drága Brünhildámat. amelynek fizikai és eszté­tikai állapotában a várható vita nyomán, lerakodás közben, előre szinte felmérhe­tetlen változások állottak vglna be. Néztem Józsikám markáns vonásait, a karján játszó izmokon a finom tetoválá­sokat, s megsajnáltam őt, kit az élet far­kastörvényei rontottak meg. S e farkastör­vények öntudatlan végrehajtói közé tar­tozom én is, aki csak úgy csúsztatom ezeknek az ártatlan embereknek a pénzt. Mert ha én nem dugnék, akkor ők sem követelnének legközelebb, és mindig töb­bet, többet. Miközben lepakoltunk, már szerettem volna megölelni, olyan bűntudatom volt. Azóta sem tudok nyugodtan aludni (még Brünhildán sem). Ha nem adok Belbudainak, ma nincs Brünhildám, de nyugodt lenne az álmom. Hja kérem, vagy lelkiismeret, vagy heverő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom