Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-10 / 83. szám

1979. április 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megemlékezések a náci koncentrációs táborok felszabadulásáról Megkezdődött az úttörövezetök tanácskozása A náci koncentrációs tábo­rok felszabadulásának 34. évfordulója alkalmából a Magyar Partizán Szövetség nácizmus üldözöttéinek bi­zottsága vasárnap délután emléküimepséget rendezett a budapesti Radnóti Miklós Irodalmi Színpadon. Megnyitójában November László, a NÜB alelnöke em­lékeztetett a 34 évvel ezelőtt történtekre, amikor 1945. — A megye vendéglátását, s ezen belül a Jász-Nagy­kun Vállalat 1978. évi mun­káját eredményesnek tart­juk. Külön szeretném alá­húzni, hogy a forgalomnöve­kedés az országos átlagot is meghaladta, s teljesítették a kereskedelempolitikai célo­kat is. Elsősorban az étel­­forgalom növekedésében mutatkozott ez meg, másod­szor a hálózatfejlesztésben. Qlyan korszerű, nagy át-; eresztő képességű üzletek nyíltak az ötödik ötéves terv eddig eltelt éveiben, ame­lyek a főétkezések idején gyorsan és kulturáltan lát­ják el választékos ételekkel a vendégeket. Ilyen a Cent­rum önkiszolgáló, amelynek Több mint egymilliárd fo­rint értékű alapanyagot, gé­pet, és alkatrészt kínál part­nereinek 105 vállalat és szö­vetkezet a tegnap nyílt In­­terker-börzén Az április 13-ig nyitva tar­tó börzén egyebek között április 11-én a buchenwaldi koncentrációs tábor foglyai felkeltek, lefegyverezték az SS hóhérokat és felszabadí­tották a tábort. A megnyitó után Csendes Károly nyugalmazott leg­főbb ügyészhelyettes, a NÜB alelnöke mondott beszédet. Ugyancsak vasárnap koszo­­rúzták meg a Gyorskocsi ut­cai egykori Gestapo-fogház emléktábláját. az országban sokfelé híre van. — Melyek a legfontosabb feladatok az idén a vendég­látásban? — Változatlanul az étel­forgalom növelését, választé­kának javítását, a korszerű táplálkozás terjesztését tar­tam a legelső feladatnak. Ugyanakkor nagy súlyt kell helyezni a gasztronómiai ha­gyományok ápolására is. Vé­gül egyetlen üzletben se fe­lejtsék el, hogy a vendéglá­tóiparnak egyúttal a szóra­koztatás is feladata. Az ét­termek, presszók, mulatók a napilapoktól kezdve a ze­néig igyekeznek felüdülést, kellemes időtöltést biztosí­tani a betérő vendégeknek. vaskohászati, — építési és szerelési anyagok, gépek és műszerek, gép- és járműal­katrészek, szerszámok és kö­tőelemek közül választhat­ják ki az üzemüknek leg­szükségesebb cikkeket a vál­lalati anyagbeszerzők. (Folytatás az 1. oldalról.) Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára is. Elöljáróban a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának üdvözle­tét tolmácsolta a konferen­cia résztvevőinek, majd tár­sadalmunk helyzetéről, bel­politikai életünk, gazdasági építőmunikánk időszerű kér­désiéiről, arról a környezet­ről szólt, amelyben az úttö­rőmozgalom működik és fej­lődik. Pártunk és népünk követ­kezetesen halad a XI. kong­resszuson kijelölt úton, ered­ményesen munkálkodik nem­zeti programunk valóra vál­tásán, a fejlett szocialista társadalom építésén. Az or­szágépítésben, biztos távla­tot látva maga előtt, szo­cialista céljainkkal mindin­kább azonosulva részt vesz ifjúságunk is. Ezért pártunk Központi Bizottsága legutób­bi ülésén ,— a fiatalok nem­zedékéről szólva — joggal fogalmazhatott úgy, hogy a magyar ifjúság széles töme­gei egyetértenek a párt és; a kormány politikájával, an­nak valóra váltását támo­gatják. Helytállnak a ter­melőmunkában, a tanulás­ban, tevékenyek a közélet­ben, becsülettel teljesítik honvédelmi kötelezettségei­ket, felelősségteljes hazafi­as, internacionalista maga­tartást tanúsítanak. Mindeb­ben nagy része van az út­törőszövetségnek is, annak, hogy milyen felelősségtuda­tot, közösségi érzést, tettre­­készséget oltott a fiatalokba. Az úttörőmozgalomnak ez­után is abban kell segítsé­get nyújtania, hogy olyanná Megkezdődött a szezon az autópiacokon: vasárnapon­ként már sok százan kínál­ják eladásra használt sze­mélygépkocsijaikat. Mi a helyziet e téren a kormány januári intézkedése nyomán? — Csaknem teljesen eltűn­tek a szabad piacokról az új és három évesnél fiatalabb kocsik — tájékoztatott a Merkur kereskedelmi igazga­tója. — Ezek, mint ismere­tes, csak a Merkúr és a ki­jelölt szövetkezetek közvetí­tésével értékesíthetők. A spekuláció most — abban bízva, hogy a hivatalos au­tóárusító helyeken kevés „fiatal” gépkocsit értékesíte­nek — felemelte a három­évesnél régebben futó autók árát. neveljük gyermekeinket, akik eligazodnak a világ dolgai­ban, hűek társadalmi ren­dünkhöz, ismerik kötelessé­geiket és jogaikat, helytáll­nak a munkában, személyes boldogulásukat a közösséggel együtt akarják elérni. A Központi Bizottság tit­kára ezután elismeréssel szólt arról, hogy a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség a párttól kapott megbízásának megfelelően végzi az úttö­rőszövetség politikai irányí­tását. Többet kell tennünk azért, hogy az úttörőmozgalomból kiváló ifjú nemzedék minél zökkenőmentesebben találja _ meg helyét életének új sza­kaszában. Szükségesnek tar­tom — mondotta Németh Károly —, hogy a KISZ és az útitörőszövetség vezető testületéi, támaszkodva az úttörővezetőkre, dolgozzák ki azokat a tartalmi teendőket, esetleg szervezeti formákat, amelyek megkönnyíthetik ezt az átmenetet. — Pártunk teljes bizalom­mal van az úttörőmozgalom iránt — folytatta. — Tevé­kenysége jó irányban halad. Munkájában jó társadalmi feltételekre számíthat. Végül arról szólt, hogy rendkívül fontos, nemes kö­telesség mind jobban elmé­lyíteni a gyermekeikben a hazafiság és az internacio­nalizmus érzését. — A haza­­szeretet a szülői ház, a szü­lőföld szeretetével kezdő­dik — mondotta — az is­kola formája, s az első ki­­sébb közösségben ver gyö­kereket, bontakozik, érlelő­dik. Az úttörőmozgalom nagy erénye, hogy ehhez többle­tet nyújt. Az eddigi úton ha­ladva a jövőben is erősítsék — Mi a helyzet az új ko­csira várakozókkal? — Január elején félmil­liót tartottunk nyilván. Azt követően, hogy az addigi húsz százalékról ötvenre nö­vekedett az előleg összege, sokan visszaléptek. A legfri­­sebb adatok szerint eddig huszonhétezren mondtak le az előjegyzett kocsikról. Becslés szerint november­re várható a befizetési haj­rá. A gépkocsivásárlásról valószínűleg mintegy 100— 150 ezren mondanak majd le. A tervek szerint decem­ber közepén értékelik a ki­alakult ' új helyzetet, s ja­nuártól kezdve új sorszámo­kat adnak ki az igénylők­nek. (t. p.) a gyermekben a nemzeti ér­zést és vele együtt, harmo­nikus összhangban a más nemzetek, népek iránti tisz­teletet, megbecsülést, a sza­badságért, a haladásért küz­dő népekkel való szolidari­tást — hangsúlyozta befe­jezésül Németh Károly. A felnövekvő korosztályok neveléséért közvetlenül is felelős állami és társadalmi szervek képviselői közül Deák Gábor, a KISZ KB titkára a többi között hang­súlyozta: „Ma már a KlSZ-alapszer­­vezetek nem kaphatnak fel­mentést az úttörőmunka se­gítése alól. De ezzel nem elégedhetünk meg. Arra akarjuk mozgósítani a KISZ- tagokat, hogy még nagyobb felelősségérzettel, több kez­deményezőkészséggel, önál­lóbban, s a közös progra­mok jobb előkészítésével se­gítsék az úttörőcsapatokat feladataik megoldásában”. Gosztonyi János oktatási államtitikár rámutatott: az iskolák új, egységes neve­lési-oktatási tervének beve­zetésében, valóra váltásá­ban nélkülözhetetlen az út­törőmozgalom aktív, közre­működő segítsége. Pozsgay Imre kulturális miniszter nyomatékosan alá­húzta: „Az iskolát tartjuk a legfontosabb közművelő­dési intézménynek, ugyanis az iskolának és az úttörő­­szövetségmék óriási felelőssé­ge, hogy miár a kezdet kez­detén sikerüljön felébresz­teni a kisdiákokban a. kul­turális értékeink, művészeti kincseink, a művelődés irán­ti igényt”. A konferencia résztvevői ma öt csoportban folytatják a beszámoló feletti vitát. Sikeres negyedszázad n szövterv kiállítása Csaknem 100 fotó és ma­kett szemlélteti a szövetke­zeti tervező, kivitelező és üzemszervező vállalat — a SZÖVTERV — sokrétű tevé­kenységét azon a kiállításon, amelyet tegnap nyitottak meg az Építőművészek Szö­vetségének székházában. A makettek között látha­tó a rövidesen megnyíló há­romszintes szekszárdi ipar­cikk áruház, a fővárosba ter­vezett Rege Hotel, s több más, részben már épülő, részben tervezés alatt álló új létesítmény kicsinyített mása. Szövetkezeti lakóhá­zak, ABC-áruházak, kenyér­gyárak, zöldség-gyümölcs tá­rolók és hűtőházak fotói tá­jékoztatják a . látogatót a SZÖVTERV működésének sikeres negyedszázadáról. Etelforgalom, választék, korszerűség Gellal Imre minisztériumi főosztályvezető nyilatkozata A Vendin­­form-tanáosko­­záselső napján Gellai Imrét, á Belkereske­delmi Minisz­térium. vendég­látó főosztá­lyának veze­tőjét kérdez­tük: — Hogyan értékeli a mi­nisztérium a Szolnok me­gyei vendéglátók munkáját? — sj — Intorker börze Kínálat egymilliárdért Merkur-tájékoztatás az autófrontról Új sorszámok januártól A keménykezű kovács — Mások is kérdezték, mi hajt, hogy 73 évesen sem bí­rok nyugton maradni. El­mondtam sokszor, elmondom most is, nem hajt, inkább fog... a munka. Tanítómes­terem bölcs mondása volt, hogy akkor munka a munka, ha tudja valaki, mit kezdjen a megmarkolt szerszám­mal ... A könyvekben ez szebben van megírva, mert a könyveket tanult emberek írják, mesterembernek pedig csak elemije volt. Mosolyog ugye, hogy iskolázott embe­rekkel hasonlítom össze az egyszerű kovácsmestert, hát csak tegye. Öreg fejjel sem szégyellem, hogy nekem — az akkor 12 esztendős kis­­inasnak — ő volt a legoko­sabb ember, mert ő tanított meg a mesterségre, arra, ho­gyan leszek parancsolója a kemény vasnak. Látja ott azon a végen azt a hosszú házat, az volt Gyön­gyösi Andor kovácsmester birodalma, a falu egyik ko­vácsműhelye, mert akkoriban 14 mester verte a patkót Jászárokszálláson. Én hozzá­szegődtem, mert neki inas, nekem meg megélhetés kel­lett. Otthon tizenhármán vol­tunk testvérek, édesanyánk már nem élt, apám kubikus­­kodott, sosem volt otthon. Jó mester keze alá kerültem, bánni tudott a vassal, meg az emberrel is. Emlékszem; a hangja olyan volt, mint az izzó vas és az üllő gyönyörű csengése, szigorú, ha kellett és atyai, amikor megérde­meltem. Lassan 60 esztendeje, hogy a Szabó Ernő névre kiállított tintaszagú segédlevelemet felmutattam első munkahe­lyemen, a mátyásföldi repü­lőtéren. Voltam kovács és gépkezelő, kitanultam a la­katos szakmát — ezt is segéd­levél tanúsítja — dolgoztam mint gépkarbantartó a bá­nyában, patkoltam, és kocsit vasaltam, tubarózsát kalapál­tam vasból, akkoriban az volt a divatos kerítésdísz. Sok masinát „beleztem ki” életemnek és annak is meg­volt a haszna, megtanultam a motorszerelést. A gép cso­dálata bírt rá arra is, hogy levizsgázzak, és elvállaljam a mozigépészi teendőket. Ve­títettem 16 évig úgy ám, hogy nappal dolgoztam a munka­helyemen, este vagy vasárnap délután a mozigépet kezel­tem. Ügy van, ahogy gondolja, sok mindent megpróbáltam, 1952-től a helyi vasipari szö­vetkezetben dolgoztam, 1968- ban mentem nyugdíjba. Az­óta itthon teszek-veszek, for­rasztópákákat és csatorna­pántokat gyártok a bádogos­nak, ácskapcsokat az ácsok­nak, és ha megbíznak vele, vaskaput csinálok az új há­zakhoz. Látja ez az, ami nem hagy nyugton, a vágy; hogy kitapasztaljam miből, mit le­het kihozni. Tavaly egy par­kettacsiszoló gépet fabrikál­tam, nem tudom, hogy formá­ra sikeredett,* de olyan simá­ra csiszolja a padlót, hogy hogy ember legyen a talpán, aki nem csúszik el rajta. Most meg az egyik folyóirat­ban bukkantam rá valamire, egy vikendház földszinti szo­bájából az emeletre vezető vaslépcsőre. Érdekes megol­dás, a vasoszlopra vésett vas­fogak és a rájuk passzintott lépcsőfokok. Ha időmből fut ja — és miért ne futná — szeretnék egy ilyen szobából­­szobába vaslépcsőt csinálni. Sokat itiég, sokfélét! Illés Antal A kislakásépítőket .segítik aiok a körüreges födémpanel-ele­mek, amelyeket a Beton és Vasbetonipari Müvek budapesti gyárában készítenek. Ezeknek, illetve a E gerendáknak a sablon­jait gyártja most a BVM kunszentmártoni gyára válogatja 9 Írd már alá komám! — dugta futtában a papírlapot a bizal­mi orra alá a művezető. „Mi ez?” — kiabálta túl a gép za­katolását, minden figyelmét továbbra is a forgótárcsára összpontosítva. „Bérfejlesztési javaslat” — válaszolt a mű­vezető. „Rendben.” És aláfir­­kantotta a nevét. Ennyi erő­vel lehettek volna rágalma­zó sorok vagy totótippek is, a beleegyezést jelentő aláírás­sal ellátott papírlapon. A közelmúltban egy szak­­szervezeti vezető mesélte dü­hösen kifakadva az esetet. Demokratikus véleménynyil­vánítás, megnövekedett bizal­mi jogkör .. . Elméletileg ga­ranciái hogy a döntést hozó testülethez eljussanak az „alulról” jövő hangok is. S olykor éppen azok degradál­ják formálissá, akik a han­gok közvetítésére hivatottak. A kulcsemberek, az összekötő kapcsok az érdekképviselet­ben. Különösen most, amikor terítékre kerülnek a munka­helyi kollektívák — munkál­tatókra és munkavállalókra egyaránt érvényes — alap­szabályai: a kollektív szerző­dések. Milyen részletkérdé­sekben vált szükségessé a korrigálásuk? Miben egészül­jenek ki, mi maradjon el be­lőlük? Mi változzon a tör­vényszabta kereteken belül? Ezekről döntenek a munka­helyi vezetők. S ahol az üze­mi demokrácia „játékszabá­lyait” betartják nemcsak a munkaügyi apparátusok hi­vatalos útjain jutnak el a reá­lis vagy éppen irreális javas­latok, ötletek, vélemények a döntést hozókig, ott nem ér­heti meglepetés az embere­ket, mert az információ oda­­vissza akadálytalanul áram­lik. Nem maradnak kérdő­jelek. Választ kapnak, miért módosul a munkarend, mi­ért változik a túlmunka sza­bályozása, miért jó az min­denkinek, ha ésszerű szerve­zéssel csökkentik a túlórá­kat és így tovább. 1968 óta a jelenlegi — 1980-ig szóló — a harmadik kollektív szerződés. A több mint egy évtized alatt ki­alakultak megalkotásának és módosításának bevált, sok­helyütt egyre tökéletesebb módszerei. A több száz. vagy több ezer dolgozót foglalkoz­tató munkahelyeken például már hónapokkal ezelőtt kér­dőíveket juttatnak el min­denkihez, a kérdésekre név nélkül is válaszolhatnak. Az üzemi étkezdében vagy a portásfülkénél sokhelyütt ott van ilyentájt a lelakatolt láda, amely a papírra ve­tett javaslatokat várja. S ez még nem minden. Nem „csak” a kérdőívekre adott vá­laszokat és a ládák tartalmát figyelembe véve születik a döntés. A szakszervezet ál­lásfoglalása, és kiegészítő in­dítványainak ismerete is kell hozzá. S, hogy ezek való­ban érdemi észrevételek le­gyenek, az a kulcsembere­ken, a megyében 6500 szak­­szervezeti bizalmán is múlik. Azon, hogy megvitatják-e csoportjukkal az igazgató ja­vaslatait, továbbítják-e akár a nemtetszést, akár az egyet­értés kifejező véleményeket vagy csak olvasatlanul alá­írnak valamit. az elmúlt évek tapasz­talatai azt bizonyítják, hogy nem ez az utóbbi az általános, bár nem is rit­ka kivétel. Az iparági szak­­szervezetek megyei bizottsá­gai évről évre rendszeresen figyelemmel kísérik a kol­lektív szerződések alkotásá­nak és módosításának folya­matát. A végső, formába ön­tött szabályozással általában elégedettek, egy „apróságot” kivéve, s ez a terjedelem, amelyben olykor majdhogy­nem a Munka Törvényköny­ve is szószerint belekerül. Pedig volt olyan idő, ami­kor a keményfedelű, kis méretű kollektív szerződés a művezető köpenyzsebében is elfért. K. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom