Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-08 / 82. szám

1979. április 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TOJÁS, SONKA, KÖLN/ „Nyakunkon” a húsvét A húsvét tájegységenként különböző népszokásokkal párosul. Egy valamiben vi­szont valamennyi tájegységen élők megegyeznek: húsvét - kor hagyományosan sokat eszünk-iszunk. Hogy mit, er­re álljon itt néhány előzetes adat. Kezdjük a füstölt árukkal, melyekből tíz vagonnal kí­nálnak az élelmiszerboltok. Ebben benne van a csülök, a tarja, a darabolt füstölt hús. a hálós sonka és természete­sen a húsvétkor legnépsze­rűbb füstölt áru. az úgyne­vezett parasztsonka. A szakemberek szerint már most tojásdömping van, a jövő héten ez még csak fo­kozódik. A minden eddigi­nél nagyobb kínálattal pár­huzamosan csökken a tojás ára, jelenleg 1,10 és 1,70 kö­zött van. de ha az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat és a BOV meg tud egyezni, a húsvét előtti napokban en­nél is olcsóbb lesz. Az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat gondoskodott megfelelő mennyiségű édességről, ösz­­szesen 378 mázsa csokoládé­­figurát küldött szét a megye boltjainak, ez húsz mázsával több a tavalyi mennyiségnél. A legtöbb a nyuszifigurákból van, pontosan 170 mázsa. Az ajándékozásra szánt díszdo­bozokból negyven mázsával többet, 190 mázsát kínálnak. A látszólag nagy mennyi­ség ellenére sem képes édes­ipari termékekből minden igényt kielégíteni a nagyke­reskedelmi vállalat .A jász­berényi főtéri élelmiszeráru­ház megrendelésének például csak a hatvan százalékát tudja teljesíteni, pedig a népszerű 20—30 és 40 dekás csokoládétojás már most fogytán van Berényben. Az édességnél mindenki számára egészségesebb a gyümölcs. Ezekben a tava­szi napokban is kapható al­ma, amely úgynevezett téli tárolású, de semmivel sem kevesebb vitamint tartalmaz, mint az almaidényben. Emel­lett a törökszentmiklósi ér­lelőben három kamion banán várja, hogy holnap „szétte­rítsék” az üzletekben, to­vábbi négy kamionra való mennyiség pedig, hogy a húsvét előtti napokban a pultokra kerüljön. A három vagonnyi narancs elegendő­nek látszik, jóllehet, ebből egy vagon- kubai import, amelyet kevésbé szeretnek a vásárlók. A kubai narancsot Kalocsán és a környező községekben az ügyeskezű népmű­vész asszonyok festik a húsvéti himes tojásokat. A „pingalt" tojásremekek itthon és külföldön egyaránt keresettek ugyanis nem lehet meghá­mozni, hanem préselni kell. Égy „jól fejlett” példányból másfél deci édes lé kisajtol­ható, és szódavízzel hígítva kitűnő csemege. És hogy le­gyen miből meginni, a hús­vét előtti héten huszonnégy féle, az Amfora Kereskedel­mi Vállalat által forgalom­ba hozott olcsó poharat az eredeti árnál is kevesebbért kínálnak a boltok. Bizonyára sokan lesznek, akik a nagy eszem-iszom közben a füstölt sonkánál könnyebb ételt kívánnak. Számukra előhűtött, — fa­gyasztott — és grillcsirkét kínál a kereskedelem: De például könnyű húsvéthétfői vacsora lehet a rántott Haj­dú sajt is. Miután nagy .kenyérevők” vagyunk, a Sütőipari Válla­lat úgy készül fel a kenyér­­ellátással. . hogy inkább meg­maradjon, mint kevés legyen. A gyorsan népszerűvé lett burgonyás kenyérből sajnos húsvétra sem tudnak húsz­huszonöt mázsánál többet ígérni — és ezt is csak a szolnokiaknak — mert a burgonyás kenyeret régen túlhaladott módon, kézi sü­téssel készítik, ha azt akarják, hogy „igazi” legyen. A húsvét persze mitsem ér kölni nélkül. Az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedel­mi Vállalat 39 féle „szagos vizet” szállított, illetve szá­llt a közeli napokban a bol­tokba. Az Iparcikk Kiske­reskedelmi Válalat illatszer­boltjaiban engedményes köl­nivásárt rendeznek. A ha­gyományos „rázogatós techni­kával” működő üvégek mel­lett megjelentek a spray­­féle, szórófejjel ellátott ké­szítmények is. Aki pedig ta­valyi üvegét akarja újratöl­­teni, grammonként három­négy forintért azt is megte­heti. Végül egy követésre méltó szolnoki kezdeményezésről. Valószínűleg akadnak,­akik az élelmiszerek egy ré­szének bevásárlását az utol- ■ só pillanatokra hagyják. — Ezért a Bőség ABC és az Aranykanna élelmiszerbolt a húsvét előtti szombaton a szokásosnál egy ófával to­vább tart nyitva. Kutatók együttműködése i A hazai építőipari géppark egységesítése érdekében az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Fő­iskola kutatási együttműkö­dési megállapodást kötött a Moszkvai Építőmérnöki Egye­temmel, mivel a Magyaror­szágon működő 200 ezer épí­tőipari munkagép hétezer kü­lönböző típusból tevődik ösz­­sze, javításuk és a pótalkat­részeik beszerzése túl bonyo­lult. A két intézmény vezetői közösen dolgoznak ki javas­latot építőiparunk gépparkjá­nak legkedvezőbb összetéte­­telére, mivel a legtöbb gépet a Szovjetunióból hozzuk be. Az öt évre tervezett kutatási együttműködés során meg­vizsgálják annak lehetőségét is, hogy a különböző típusú és teljesítményű gépek mely részeit lehet egységesíteni. Ikarusok Irakba Több mint 1100 Saviem és Scania típusú alvázhoz készít az Ikarus karosszériát, iraki megrendelésre. Az erről szó­ló megállapodást a napokban írta alá a MOGÜR.T és az iraki közlekedési vállalat képviselője. A szerződés sze­rint az alvázakat az iraki partner szállítja a magyar autóbuszgyárba és a második félévtől folyamatosan adják majd át a kész autóbuszokat. Üdülés — Az idei üdülési tervek szerint 1,3 millió ember vehet részt szakszervezeti üdülésben. Amióta egyre melegebben süt a nap, s egyre tavaszigéröbb az időjárás, sűrűbben gondo­lunk arra, hogy hol töltjük a szabadságunkat az idén. Ki mondhatja magát az 1,3 millió ember közé tartozó­nak, kinek sikerül 14 na­pot a Balaton partján, vagy a Duna kanyarban családjával tölteni? A hangsúly az utóbbin van. A családon. Mert akinek gyerekei vannak, érthetően velük szeretné megosztani a szabadság, a pihenés örömét. E jogos kívánságot igyekez­nek teljesíteni a szakszerve­zetek is. A Szakszervezetek Országos' Tanácsa évek óta elsősorban a gyógyüdülés és a családos, a nagycsaládos szervezett dolgozók kedvez­ményes pihenést szorgal­mazza. A 388 ezer SZOT- beutaló mellett a vállalatok csaknem egymillió ember kéthetes üdültetését oldják meg. Az idén talán az átla­gosnál több ötlet, figyelmes­ség övezi a családok nyara­lását. A gyermek világévre tekintettel programok egész sorát rendezik a legifjabbak szórakoztatására. Az üdülés megszervezésé­nek, lebonyolításának bök­kenője változatlanul a be­utalás elosztása. Akkor is, ha a SZOT az idei jegyeket — hála a számítógépes rend­szernek — már tavaly szep­temberben a szakmák ren­delkezésére bocsátotta. Szol­nok megyében az idén több mint 8 000 beutalójegyet oszthattak, illetve osztanak családdal t szét. Ezen kívül csaknem. 500 szakmunkástanuló-jegy és 239 nagycsaládos beutaló­­jegy találhat gazdára. Az alapelv, hogy az üdülés a jó munka elismerése, még mindig nem érvényesül elég következetesen. Mintha nem vált volna még köztudomá­súvá, hogy egy családos be­utaló felér a jó munkát meg­illető legrangosabb anyagi elismeréssel. Különös, hogy néhány száz forintos jutalmak odaítélése felett szinte késhegyig me­nő vitákat folytatnak az üze­mekben, a négy tagú család mintegy 5 ezer forint hozzá­járulással támogatott beuta­lójának sorsa felett pedig viszonylag könnyen napi­rendre térnek. Főleg ott, ahol még nem vált gyakorlattá, hogy az elosztásnál a bizal­mi is érvényesítse javaslat­­tevő, beleszólási jogát. És ahol nem övezi ezt nyilvá­nosság, tehát társadalmi kontroll. Különösen jellemző ez a vállalati beutalók sor­sának eldöntésére. Amiben pedig szintén a jó munkának a szociális szempontoknak kell perdöntőnek lenniük. Nyilvánvaló, hogy ma — 1,3 millió hely birtokában — már nem illuzórikus fel­tételezni az igazságos elosz­tást. A szabályok tisztelet­ben tartása továbbra is kö­telező — előny a bányában, a vegyiparban dolgozóknak, á nagycsaládosoknak. Azok­nak, akik helytállnak a mun­kában. de korántsem törzs­­gárdatagok az üdülésben. ' Olyan szempontok ezek. amelyeket mind a SZOT, mind a vállalati beutalóknál érvényesíteni kell. L. M. Tavaszi ruhát öltött a szol­noki vasútállomás, pompá­zó tulipánok díszítik az épület környékét, iá érzés megérkezni... a vasutasok jóvoltából (Fotó: K. I.) Értelmiségi fiatalok tanácskozása Több mint másfélszáz ifjú szakember részvételével két­napos tanácskozást tartott a KISZ Központi Bizottsága ér­telmiségi fiatalok tanácsa Esztergomban Nagy Sándor­nak, a KISZ KB titkárának vezetésével. A tegnap befejeződött kon­zultáción a tanács és kilenc munkabizottságának tagjai (fiatal agrár, jogász, kutató, műszaki és közgazdász, nép­művelő, művész, orvos, peda­gógus és újságíró szakembe­rek) tájékozódtak az értelmi­ségi területen megoldandó néhány feladatról és megvi­tatták az értelmiségi fiatalok és KISZ-szervezeteik idősze­rű teendőit. Az értelmiségi fiatalok ta­nácskozáson részt vett Ma­­róthy László, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára. Elő­adást tartott az MSZMP KB legutóbbi ülésének határoza­tairól, aktuális bel- és kül­politikai kérdésekről, a KISZ időszerű feladatairól, az if­júsági szövetségnek az értel­miségi fiatalok körében vég­zett tevékenységéről, tapasz­talatairól, eredményeiről, majd kérdésekre válaszolt. A tanácskozáson Grósz Károly, az MSZMP KB agi­­tációs és propaganda osztá­lyának vezetője az agitációs és propaganda munka aktu­ális feladatairól, az értelmi­ségi fiatalok ebből fakadó te­endőiről szólt. Fogadóórán kívül Szomszédom hivatásos patrióta. jTanácstag. Míg elődje valóságos elefánt­csonttoronyban élt, addig tőle alig jutnak lélegzethez vá­lasztói. Fáradtságot nem is­merve szondázza a közvéle­ményt, búvárkodik, kutat, beadványok százait indítja útjukra, három tanácsi bi­zottságban tevékenykedik, a tanácsüléseken meg ő az örö­kös felszólaló. Mesélik, hogy az elnök egy ízben akkor is megadta neki megszokásból a szót, mikor nem is jelent­kezett szólásra... A körzeté­ben valahogy megszokták, ta­lán kendőzetlen, szűnni nem akaró segíteni akarása miatt. Ahogy hallani néha: „az em­berek manapság elfoglaltab­­bak annál, semhogy rendre a más dolga után szaladgálja­nak”. A példa persze csak óvato­san általánosítható, hiszen ahány körzet, annyiféle ta­nácstag, legfeljebb abban ro­konítható legtöbbjük, hogy hűséggel szolgálják azt a tisz­tet, amelyet választóik bizal­mából betöltenek. Vagy kö­zönyéből . . . mert bizony jó­­néhány olyan választókörzet akad az országban, ahol tiszt­újításról tisztújításra a jelö­lőgyűlésén csak úgy kong a terem az ürességtől. A vá­lasztáson a népfront nyilván bölcsen kiszemelt jelöltjére látatlanba adják a voksukat. Ám erről a megválasztott mit sem tehet. Ahogy arról sem. ha szolgálata alatt egyetlen csoda nem fűződik a nevéhez. Dehát nem is csodatevésre való a tanácstag, hanem ar­ra, hogy talpalja ki, ami a körzetét megilleti. Szem előtt tartva természetesen az egész település érdekeit. így van ez akkor is — kivált év elején a költségvetés és a fejlesztési alap felosztásánál —, ha gyakran olyan érzésünk van, hogy kevesebb jut abból a bizonyos nagykanálból a falu végére, mint mondjuk a kor­zó környékére... Tehet róla a tanácstag, meg nem is. Azt persze nem vita­tom, hogy a fellépés, ma is sokat nyom a latba, s bizony akinek több összeköttetése van — s ezt nem kell feltét­lenül elmarasztalóan értel­mezni —, azt a választói job­ban értékelik. Mégha azelőtt nem is tudták róla, hogy ki­fél e-mi féle ember. Csalhatatlan recept persze nincs. Legfeljebb annyi, hogy e megtisztelő hivatal viselő­jének benne kell élnie abban a községben, amelyet képvi­sel. Folyamatosan és inten­zíven. Ezért fura az, hogy jó­­néhány körzetben ingázó a tanácstag... Ott kell laknia, ahol a választók, és ha lehet, nem kell mereven ragaszkod­nia a fogadóórákhoz. A kap­csolat afféle jószomszédi le­gyen, mint ahogy a legtöbb helyen olyan is. Kivált ott, ahol már a sokadik ciklust szolgálják becsülettel a man­dátumukat megtartó tanács­tagok. Tanácstag-betegség persze akad nem is egy. Van akit például beválasztottak egy vagy több bizottságba s az­után már csak azzal törődik, hogy a körzetében megtartsa a beszámolókat s azzal kész. Persze teheti, ha hagyják. Márpedig hagyják, főleg ott, ahol már a választásnál érde­keltség mutatkozott. Másik kóreset a passzivitás: „aki nem kockáztat, az nem hi­báz”. Lényegében az ilyen ta­nácstagok ludasok abban, hogy a testületi ülések sok­helyütt, mint azt nemrég a Minisztertanács is szóvá tet­te, túlságosan csendesek, mentesek az éltető vitától. Vannak, akik akkor sem emelkednek szólásra, ha va­lami nyomja a szívüket, azt gondolván, hogy „akik az anyagot előterjesztették, ná­luk úgyis okosabbak”. Ami persze nem jelentheti azt, hogy akár a legbölcsebb elő­terjesztés is mellőzni tudná a kollektív bölcsesség értő, új­raalkotó visszaigazolását. így aztán — nagy hiba lenne el­hallgatni — még manapság is születnek, főleg kisebb te­lepüléseken, de olykor város­ban is, mérlegelés nélküli, formális döntések. A tanácsi- munkában, csak úgy, mint az élet megannyi területén, jócskán vannak tartalékok. Ézek feltárásából nagyobb részt vállalhatnának magukra a tanácstagok s ugyanakkor fokozottabban lehetne támaszkodni rájuk. Ez markánsabban minősítené munkájukat, s egyszersmind megméretésül is szolgálna. olyat nem hallottam, hogy vala­kit két választás között alkal­matlannak találtak volna e valóban megtisztelő, megle­het nem túlságosan hálás tisztség gyakorlására. Rend­hagyó tisztújításra legfeljebb akkor kerül sor, ha valaki meghal, messzire költözik, vagy uram bocsá' mindenki­nek szemet szúró dolgot kö­vetett el. A jónál is keresni kell a jobb megoldást, hát még a felületes, társadalmi küldetését csak úgy tessék­­lássék elvégző, a választó kö­zösséget ezzel károsító ta­nácstagnál. Jóllehet — kertész — Fotó: T. K. L. Kunsági tanya

Next

/
Oldalképek
Tartalom