Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-08 / 82. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 8. Választás előtt Ausztriában külpolítIkaí * KÖRKÉP SZOVJET VÉLEMÉNY A SOLT 2 előnyei közeledik a stratégiai támadófegyverek korlátozásáról szóló új szovjetamerikai egyezmény kidolgozása. Mindkét fél a közeljövőben lehetségesnek tartja legfelső szinten történő aláírását. Szovjet részről erre utalt Leonyid Brezsnyev március elején elhangzott beszédében. Persze, nemcsak a szerződő felek várják érthető türelmetlenséggel az eseményt. A hat éve folyó párbeszédet kitartó figyelem kíséri a világ minden országában. hiszen a SALT—2 nemzetközi jelentősége is nyilvánvaló. A szerződést még nem hozták nyilvánosságra. Azt azonban látni lehet, hogy kifejezi a legfontosabb célt: a szerződő felek szilárd akaratát, hogy határt szabjanak a legveszélyesebb és legköltségesebb fegyverfajták felhalmozásának, hogy megteremtsék a feltételeket a fegyverkezési hajsza további csökkentéséhez a fegyverfajták korlátozásához. A SALT—2 megállapodás jól szolgálja a béke megszilárdítását Földünkön, a szerződés híveinek a száma már most több száz millióra rúg. Az Egyesült Államokban például az egyezmény aláírása mellett szavazott a megkérdezett állampolgárok 81 százaléka. A Szovjetunióban ilyen jellegű közvéleménykutatást ugyan nem végeztek, de köztudott, hogy a szovjet nép egy emberként támogatja a kormány békeszerető politikáját, így a SALT—2 ügyében képviselt következetes és világos álláspontját is. Ugyanakkor a SALT-megállapodásnak vannak ellenzői is — éppen az Egyesült Államokban. Igaz, csak kevesen, de annál befolyásosabbak. Ök képviselik azoknak a csoportoknak a véleményét, amelyeknek érdekeit veszélyezteti a leszerelés. Köztük vannak azok is, akiket anynyira elvakított a szovjetellenesség, hogy elveszítették minden érzéküket a realitások iránt és teljességgel elutasítanak minden lépést a kétoldalú kapcsolatok építésére. Vannak olyan ameri• kai vezető személyiségek, akik nem is annyira a szer-A hetvenhét esztendős kínai miniszterelnök-helyettes, Teng Hsziao-ping neve jószerivel mindennap meglelhető legalább egyszer minden olyan nagy lap hasábjain, amely helyet ad a nemzetközi politika eseményeinek. Ha kinyitjuk a rádiót és híreket hallgatunk a budapesti vagy a párizsi, a kabuli vagy a mexikói adón, bizonyos, hogy egyszer az adásban elhangzik a neve. Apró termete karikatúra-rajzolók kedvenc modelljévé lett világszerte. De nem mindig volt így. Akadnak, akik fellapozzák a régi-régi sajtójelentéseket meg a Kína-szakértőknek a hatvanas évek derekáról származó érdekes elemzéseit. Akkoriban, amikor először tűnt el a vezetésből a negyvenkilenc éves korára (1951- ben) a kínai párt főtitkáraként a Mao Ce-tungéhoz és Csou En-lajéhoz hasonló pályát befutó Teng, egy angol „pekingológus” egyenesen Maót idézte. A „nagy kormányos” állítólag idegesen, nyugtalanul reagált Teng nevének említésére. „Ö úgy kezel engem, mint egy halott ződés ellen lépnek fel, hanem azért, hogy a szerződést a szenátusban a Szovjetunióra gyakorlandó nyomás eszközeként használják fel. Ez az álláspont arra a téves feltevésre épül, hogy a Szovjetuniónak nagyobb szüksége van az egyezmény megkötésére, mint az USA-nak. Valójában azonban a szerződés egyaránt fontíos és előnyös mindkét fél számára. És ha ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor a Szovjetunió is felléphetne partnerével szemben hasonló követelésekkel. végül léteznek olyan szkeptikusok is, akik azért hajlandók elvetni a SALT—2 egyezményt, mert úgy vélekednek, hogy nem vezet el a reális leszerelésig. A szerződés valóban nem követ ilyen meszszemenő célokat, de ellentmondásokkal és feszültségforrásokkal terhes világunkban már az is igen lényeges, hogy életbelépésével határt szab a legveszélyesebb fegyverfajták fejlesztésének, így fékezi a fegyverkezési hajszát is. S ami még fontosabb: elősegíti a leszereléshez vezető úton teendő következő lépések feltételeinek létrejöttét. A SALT—2 egyezmény valószínűleg ösztönzőleg hat majd más, olyan jelenleg is folyó tárgyalásokra, amelyek a nukleáris kísérletek teljes betiltásáról, a hagyományos fegyverekkel történő kereskedelem korlátozásáról, valamint a közép-európai haderők csökkentéséről folynak. Az utolsó helyen megemlítjük — noha jelentősége jóval nagyobb —. hogy a SALT—2 egyezmény megkötése ' kétségtelenül jótékony hatást gyakorol majd a nemzetközi légkör egészére is. Elgondolni ha rosszakarat vagy emberi meggondolatlanság következtében nem kerülne sor a SALT—2 megkötésére. Az alternatíva a hidegháború kiújulása, bonyolítva a fegyverkezési hajsza előre nem látható következményeivel, így egy mindent megsemmisítő nukleáris háború veszélyével. Elkerüléséhez a SALT—2 megállapodáson keresztül vezet mindenki által járható út. Szvjatoszlav Kozlov (APN—KS) őst...” — mondta volna akkor a pártelnök. Magyarázatként azt mondták: Teng nem értett egyet a Mao-féle „nagy ugrással” és kezdettől fogva másfajta mezőgazdasági politikát ajánlott, mint az elnök. Ebből az időből, tehát a hatvanas évek elejéről származik egy olyan Teng-megállapítás, amellyel a „nagy ugrást” kívánta megfelelő helyre állítani a különböző kampányok, kezdeményezések között. „A mi kínai szamaraink közismerten lassúak; ennek azonban nem kell hátránnyá válnia — mert az autó gyors ugyan, de egy perc alatt meg lehet halni benne, szamárháton viszont mindig célhoz érünk ...” — mondta volna akkoriban az a Teng, aki a hetvenes évek végén éppen ellenkezőleg, mint a „négy modernizálás” egyik meghirdetőjét ismer a világ ... A mai Teng megismeréséhez hasznos egy nem túlságosan régi, 1978-as Teng-bészélgetésből idézni néhány részletet. A miniszterelnökhelyettes egy régóta külfölNöl egyenjogúság Egy kicsit megtépázza a brit hagyományőrzés gondosan őrzött legendáját a hadügyminisztérium március végi döntése: a hadseregben szolgáló nők ezentúl — persze kizárólag csak önvédelem céljából — mégiscsak viselhetnek jegy. vert. Még a második világháború idején is fennállt a viktoriánus korból származó tilalom: nő nem nyúlhat a hadsereg fegyvereihez. (A hivatásos katonákból álló brit hadseregben 5700 nő szolgál a szárazföldi erőknél, 5400 a légierő, 3900 a haditengerészet egységeinél.) "Ez az a fajta egyenjogúság, amelyért valószínűleg nem különösebb hévvel küzdöttek az angol lányok. Először a történelemben Az amerikai történelemben a pénznek mindig is jelentős szerepe volt, az első dollár óta jónéhányszor megírták már az amerikai pénz történetét. Most egy vadonatúj fejezetet kell írni a históriához: először fordul elő, hogy amerikai pénzen — amelyen már George Washingtontól J. F. Kennedyig szinte megszámlálhatatlan férfi arcmása volt látható — egy asszony arcmása van. Az új tizenegy szögletű ezüstdollár egyik oldalán Susan B. Anthony profilja látható. A hölgy a múlt század amerikai női egyenjogúsági harcaiban játszott vezetőszerepet. dön élő kínai írónővel beszélgetett, s azt mondta: „ötven év lemaradást kellene behozni Kínának az évezred végéig.” Amikor „a négy modernizálás” első meghirdetése után — annakidején Hua Kuo-feng jelentette be a lényegében még Csou Enlaj által vázlatosan kidolgozott és az eredetileg az 1976— 1985-re szóló tízéves tervre épülő nagy programot — a kínai vezetés azt hirdette, hogy az évezred végéig, azaz alig több mint két évtized alatt behozzák a félszázadnyi lemaradást. Teng a program gyorsítása mellett emelt szót. Az 1977 februári Hua-beszédben még az ipar évi tíz, a mezőgazdaság évi 4—5 százalékos emelkedéséről volt sió. Az 1978-as év elején egy ideig „túl lassúnak” mondták az ezen az alapon készülő tervek által elérhető ütemet. Amikor Teng előbb Japánban. majd az Egyesült Államokban járt, már újra más elsőbbségről beszélt: a négy modernizálásból feltűnően a negyediket, a hadsereg felszerelésének modernizálását emlegette mint legfontosabbat. S az amerikai úton már nem kertelt: megmondta azt is, hogy miért helyezi ezt az ipar, a mezőgazdaság meg a tudomány-technika megújítása elé. S most, 1979 tavaszán a miniszterelnök-helyettes árnyéka vetül minden KínáBruno Kreisky - személye plussz 5-6 százalékot érő páitjának Mintha a „régi szép” császári időkre emlékeztetne, legalábbis így messzebbről tekintve, az osztrák belpolitikai élet. Nemcsak azért tűnik ez így, mert a kancellár, a külügyminiszter. az elnök Mária Terézia korabeli falak, képek, bútorok között ül dolgozószobájában. Magát a kormányfőt is valamilyen atyai légkör veszi körül. Ö áll a politika központjában, következésképpen a választási kampányéban is. Tréfás-komolyán némely lap már „I. Brúnó császárnak” nevezte dr. Kreiskyt, ami ellen ő természetesen (és joggal) tiltakozik. Tény azonban. hogy nincs olyan e témával kapcsolatos tudósítás a lapokban, amelynek már a címében ne szerepelne a neve. Három változat Május 6-án lesznek az őszről előrehozott általános választások Ausztriában. A pártok közzétették programjukat, de érdekes módon nem e fölött folynak elsősorban a viták. Mindenekelőtt az érdekli a lapokat és a közvéleményt, hogy ha a jelenleg kormányzó szocialisták nem nyernék el újra az abszolút többséget, ki kivel szeretne kormányalakító szövetségre, koalícióra lépni. Három parlamenti párt lévén, elméletileg hat változat képzelhető el, valójában csak három van a fenti „ha” után a valószínűség határain belül: a szocialisták társulhatnak a nagypolgári Néppárttal, vagy az ettől is jobbra álló kis Szabadságpárttal, esetleg a a Néppárt szövetkezik az utóbbival és Kreisky csapata ellenzékbe szorul. S e találgatások során ismét csak a kancellár áll a központban. Szemére is vetik ellenfelei, val kapcsolatos hírre, jelentésre, elemzésre. A kínai csapatok zöme visszavonult ugyan a határ mögé, de több ponton még vietnami földön állnak „Teng emberei”. Az idézőjelbe tett két szó, a miniszterelnök-helyettes nevének és a Vietnam elleni agressziónak összekapcsolása, a katonai kaland felelősségének ilyen személyre való megállapítása mindennapos a nyugati kommentárokban. Valószínűleg a New York Times egy éles cikke Ki kivel társul? hogy a „mindent vagy semmit” jelszóval igyekszik utat törni a győzelemhez. Kijelentette: ha pártja nem kap ismét abszolút többséget, nem vállalja többé a kancellárságot. Senkivel nem hajlandó társulni. A vitában érdemes megfigyelni a hetven felé járó, igen népszerű és évtizedek tapasztalataival rendelkező kancellár politikai-lélektani mestermunkáját. Mindenekelőtt a fenti kikötéssel közvetlenül beveti a küzdelembe személyes vonzerejét, mozgósítja azt az öt-hat százaléknyi szavazót, aki csak őmiatta teszi a keresztet a szocialisták kockájába. Gondol azonban azon híveire is, akik már nem bíznak az abszolút szocialista győzelemben. Nos. hogy ezek se tántorodjanak el és ne ijedjenek meg egy Kreisky nélküli szocialista párt lehetőségétől, megcsillantotta előttük a reményt, hogy „megfelelő parlamenti támogatás esetén” nem vonul vissza. Kreisky őszi kudarca Tavaly ősszel az „építsünk vagy ne építsünk atomerőművet” népszavazásnál a kancellár személyes vereséget szenvedett: előzőleg azt érzékeltette, hogy ha az „igen” nem kap többséget, lemond. Nem kapott. Nos. nem mondott le, sőt most a maga javára tudja fordítani az őszi kudarcot. Részben az a vélemény terjedt el, hogy lám Kreisky az emberekre bízza a döntést és hajlandó meghajolni a többség akarata előtt, másrészt a tavalyi népszavazással elintézte ezt a kellemetlen ügyet, az idén senki nem zavarja már köreit e témával. Tovább építi „az őszinte és szókimondó, az alaptalan választási ígéretekkel nem operáló” vezető és párt képét is. Helyettese például kijelentette, hogy ez év második felében és jövőre „minden bizonnyal nem várnak ránk könnyű idők”. Ez egyébként igaz, de bevilágít a választások előrehozásának kulisszái mögé. A még mindig jó körülmények között kijelenteni, hogy nehéz esztendők elé nézünk, — ez a politikai őszinteség hangulatát kelti — de a nehéz időkben tartani választásokat, az már a bajokért felelős kormányzat vereségévolt eddig — a szocialista világ természetes, világos és lényegretapintó állásfoglalásaitól eltekintve — a legszókimondóbb. Az amerikai lap végkövetkeztetése ez: Teng elvesztette a világ megbecsülését. A New York-i lap márciusi cikkében ez azért minősíthető különösen erőteljes fogalmazásnak, hiszen még nem kerültek makulatúrába ugyanennek a lapnak azok a számai, amelyek az amerikai látogatáson levő kínai miniszterelnök-helyettesJosef Taus Néppártvezér, aki szívesen társulna a szocialistákkal nek kockázatát rejti magában. Ha már a régi szép időket emlegettük, mondjuk meg azt is, hogy az osztrákok tekintélyes hányada a politikai békesség felé hajlik. Friss fölmérések szerint arra a kérdésre, hogy ha a szocialisták nem nyernék el az abszolút többséget, milyen változatot tartana jónak — a legtöbben a két nagy párt társulása mellett foglaltak állást. Maga Josef Taus, a Néppárt elnöke is erre a hangulatra játszik, és szemben a kancellár „ellentéteket szító” magatartásával, együttműködési készségét hangoztatja. Nem ügyetlen politika ez, hiszen a közvélemény-kutatásokból kiderült, a megkérdezettek fele a két vagy három párt parlamenti szövetségét látná szívesen. Költségvetési gondok A viták peremén azért megjelennek a nehéz problémák is. Amikor Hannes Androsch pénzügyminiszter teljesíthetetlennek tartja a Néppárt választási ígéretét a családi segély fölemelésére, mondván ez tovább növelné az államháztartás amúgy is hatalmas hiányát — már a tényleges gondok területére lép. S hogy ugyanez a szocialista vezető a választások utánra népszerűtlen intézkedéseket jósol, egyebek között az energiatakarékosságot illetően, ez az elkerülhetetlen rossz beharangozását jelenti. Ha a március 25-én lezajlott tartományi választások eredményeit tekintjük, az Osztrák Szocialista Párt bizakodva nézhet a jövőbe. Mindhárom helyen megerősödött. De a helyi körülmények soha nem azonosak az országossal. Tatár Imre ről csak felsőfokú dicsérő jelzőkkel szóltak. Pedig Teng már akkor, ott Amerikában bejelentette az agressziót. A New York Times idézi is most: „Nem tűrhetjük, hogy a kubaiak gátlástalanul hetvenkedjenek Afrikában, a Közel-Keleten és más térségekben, s azt sem tűrhetjük, hogy kelet Kubája, Vietnam gátlástalanul hetvenkedjen Laoszban, Kambodzsában, sőt Kína határtérségeiben.” A New York Times a maga modorában így foglalja össze a kínai miniszterelnök-helyettes szavait: „Valakinek mégis csak rendet kell tartani ezen a bolygón, harsogják a kínaiak, ha Uncle Sam túlságosan puhány.” Ennek a Teng-harsogásnak a hátterében persze ott van egy olyan tény is, amit az amerikai lap itt nem említ meg. Az elsőbbségi sorrend megváltoztatása miatt halasztották el a mezőgazdaság tervezett gépesítését. Akinek nőnek a harckocsi-igényei. be kell érnie kevesebb traktorral. Márpedig a nagyon becsvágyó mezőgazdasági tervekből — kínai adatok szerint is — csak annyi valósult meg, hogy a gabonatermelés (1978-ban 295 millió tonna) az elmúlt években az elképzelt évi 4—5 százalék helyett csak évi egy százalékkal nőtt. Gárdos Miklós összeállította: Hájos László Befejezéséhez TANK VAGY TRAKTOR Teng árnyéka Teng a pszichiáternél. „Nem tudom mi történt velem. Elmentem Amerikába ... Hamburgert ettem, Coca-colát ittam, felvettem egy cowboy-kalapot és aztán megtámadtam Vietnamot. .
