Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
1979. április 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kézimunkatárlat a kórházban A szolnoki MÁV-kórház nőgyógyászati osztály dolgozói hazánk felszabadulásának 34. évfordulója alkalmából kézimunka-kiállitást rendeztek saját munkájukkal az intézetben. Dr. Rábik Jenő főorvos, szakszervezeti titkár pénteki megnyitójában hangsúlyozta, hogy ez a kiállítás egy sorozat első rendezvénye. A következőkben hobbi-, barkács-, numizmatikai és bélyegkiállítást rendeznek. Az érdeklődők hétköznapokon 12-14-ig tekinthetik meg Szakmunkásak lesznek Hétköznap az iskolában FéJ hat, csöng a vekker. Ki az ágyból! Mosdás, öltözködés — katonás gyorsasággal — „kaja” — az utolsó falatokat már az utcán, a buszhoz! sietés közben nyeli le. Háromnegyed hat után két perccel indul a „járgány” Kisújszállásról Mezőtúrra. A srácokkal a buszon megállapítja, nelm lesznek ma nehéz órák, úgy hogy más, fontosabb témák kerülnek terítékre, például az esti foci meccs vagy a lányok. Persze van, aki az érdekfeszítő beszélgetés ellenére is el-elbóbiskol. Háromnegyed hétre ér a busz Mezőtúrra. A megálló közvetlenül a 626-os számú szakmunkásképző intézet mellett van, Borhi Imre har- Imadéves kisújszállási autószerelő tanuló kényelmesen ballaghat a 3. b osztályterméig, és még beszélgetni is van idő a hétórai becsöngetésig. Kis városban Becsöngetés után minden elcsendesedik, csak a virágba borult aranyeső bokrokkal szegélyezett sportpályáról hallatszik be egy-egy hangosabb szó, a súlygolyó puffanása, a futók lábdobogása. Ez is csak azért, mert nyitva van az ablak az igazgatói irodában, ahol Busi Mihály igazgatóval és Szűcs Sándor gyakorlatioktatás-vezetővel beszélgetünk. Busi Mihály az intézet történetének fordulópontjait dátumszerűen tudja: Tulajdonképpen könnyű dolga van, mert — éppen húsz éve — ő volt a szakmunkásképző intézet első főhivatású alkalmazottja. 1965-ben már ketten voltak, majd 1968-ban megkezdődött a tantestület létszámának bővítése. 1973- ban épült fel az az épület, amelyben ma is működik az intézet. Szűcs Sándor az iskolában folyó képzés jellemző adatait sorolja: — Kis városban kis iskola a miénk. Jelenleg 272 tanulónk van — összesen tíz szakmában képezzük őket. A legtöbben géplakatosnak, esztergályosnak, szerszámkészítőnek és autószerelőnek készülnek. De tanulnak nálunk keramikusok, kőművesek, ácsok, bútorasztalosok, cipőfelsőrész-készítők is. Az oktatás-képzés-nevelés sokrétű, szerteágazó feladataival 17 fős tantestület igyekszik megbirkózni — természetesen a munkahelyekkel együtt. Hogyan tudnak egy hét tantermes — már tervezéskor szűkös — iskolában megfelelni a követelményeknek? Választ kaphatunk, ha figyelve körülnézünk az intézetben. „Jó kis iskola ez” A faburkolaté előcsarnokban vitrinekben vizsgamunkák díszelegnek. A sarokban ping-pongasztal. (Minden délután középre kerül.) A tantermek ízlésesen berendezettek, technikai eszközökkel alaposan fölszereltek. Diákok, tanárok egyaránt az udvarra a legbüszkébbek. A tanári szobában fényképeket mutatnak: vízállásos, mocsaras mélyedést ábrázoló fotografikákat. Ez volt az udvar néhány éve. Most: nagyszerű sportpálya, inkább: miniatűr sportkombiriát. Vörös salakos kézi- és kosárlabdapálya, ugrógödör, nekifutókkal, beton súlylökőkör, futópálya, ötletes mászóállvány. Körös-körül virágzó bokrok, fák. A pályát — a tervezéstől a csatornázásig, a szintezéstől a salakszitálásig — teljes egészében a tanárok és a diákok építették társadalmi munkában. Tornaterem nincs — de épül egy 72 négyzetméteres kondicionáló terem. Szintén társadalmi munkában, néhány üzem hathatós segítségével. A pályán harmadévesek. Pár hét, és elbúcsúznak az iskolától. „Kár, hogy lassan vége” — mondják. — „Olyan jó kis iskola ez.” A „miért jó”-ra némiképp választ adhat a tavaly ősszel rendezett ifjúsági parlament jegyzőkönyve. Takács Sándor 2. b osztályos tanuló például elmondta, hogy az általános iskolából a szakmunkásképzőbe kerülve alaposan megváltozott korábbi életformájuk. A tanulás mellett dolgozniuk is kell, s nem mindegy, hogy ki milyen munkás lesz. Az intézetben van egy sereg lehetőség a szabad idő hasznos eltöltésére; sporteszközök, könyvtár, klubszoba, szakkörök, csoportok ... Minden tanár szívesen — Szerencsés összetételű tantestület a mienk — mondja az igazgató. — A tanításon kívül minden tanár szívesen vállal feladatokat, a legtöbben nem is egyet. Az országjáró diákok körét pélJ dául szenvedélyes turista tanár vezeti, minden hónapban nagy országjáró túrákra visz 20—25 gyereket. Sziklát másznak, szánkóznak, síelnek, kerékpároznak, fényképeznek, filmeznek, régi művészeti emlékeket, felejthetetlen tájakat látnak, nyaranta külföldre is eljutnak. Dr. K. Nagy Istvánné maJ gyárt és történelmet tanít az intézetben. Egyúttal ő vezeti a 7 ezer kötetes könyvtárat (órák után. előtt, szünetben, bármikor lehet kölcsönözni), a 25 tagú irodalmi szakkört (színjátszással is próbálkoznak), a citerazenekart (itt végzett ifjúmunkások is visszajárnak az együttesbe), továbbá ő szervezi a gyerekeket színházi és mozielőadásokra, filharmóniai hangversenyekre. — Utóbbiakat milyen sikerrel ? — Az ifjúsági hangversenyeket nagyon szeretik a gyerekek — mindenkinek van bérlete, a „szakmunkástanulók színháza” bérletet százhúszan vásárolták meg a Szigligeti Színház előadásaira, az évi 16 előadásra szóló mozibérletet is sokan megvették. Persze ez nem minden. Évente egyszer-kétszer Pestre és Békéscsabára is elmegyünk színházba, nemrégen a Tháliában a Hiawatát láttuk. A mezőtúri kiállító-1 csarnok tárlatait is rendszeresen látogatjuk. Szükség is van minderre, mert a heti egy-egy magyar- és történelemóra édeskevés a humán műveltség alapjainak lerakásához, az érdeklődés felkeltéséhez. Tegyük mindehhez hozzá, hogy akad az általános iskoJ Iából a szakmunkásképzőbe kerülő gyerekek között olyan, aki ismeretlen szöveget csak nagy nehézségek árán, szótagolva tud hangosan felolvasni. S lehet-e jó, aranykezű szakmunkás olyasvalaki, akiből hiányzik az élet minél teljesebb birtokbavételének vágya? Holnap és holnapután Fél egy után a könyvtár olvasószobájában néhány harmadévessel — köztük a bejáró Borhi Imrével — találkozom. Ketten zongorázJ nak, a többiek kölcsönöznek. Az egyik „zongoristát”, Bíró Sándor harmadéves géplakatos tanulót nemrég a diáknapok gálaműsorán láttam. Örkény István „Nápolyi” című prózáját mondta — megérdemelten kapott aranyérmet, ö mondja: — Én nagyon sokat kaptam ettől az iskolától. Itt szeJ rettem meg a tanulást, az olvasást, rengeteg felejthetetlen élményben volt részem. Mondhatom az országjáró túrákat, a klubdélutánokat, a szerepléseket az irodalmi színpaddal és a citerazenekarral, bármit... Bíró Sándor tizenöt éves korában, a szolnoki gépipari szakközépiskolában sikertelenül végigjárt első év után, jókora kudarcélménnyel a háta mögött kezdte a szakmunkásképzőt. Most tervez: a szakmunkásvizsga után leJ velezőn érettségizni akar. Busi Anikó könyvekkel a hóna alatt robban be az olvasóba. Ö nem tipikus női szakmát választott: a Kontakta Alkatrészgyár esztergályosa lesz, ha végez. — Jaj, de furcsán néztek eleinte az üzemben, amikor a gép mellé álltam. De most már megszoktak, egyenrangú „férfimunkásnak” tartanak. Anikó is — csakúgy Borhi Imre — érettségizni szeretne majd. Borhi Imrének húsz perce van még a kisújszállási busz indulásáig, addig újságolvasásba merül. („Ha van egy kis időm, itt az olvasóteremben töltöm el.”) Fél kettőkor elindul a busz Kisújszállásra. A túrkevei, kisújszállási bejárók beszélJ getésének témája most a holnapi nap — ami nehezebb lesz — és a holnaputáni, amikor az üzembe mennek. Szabó János Nem a mesebeli ember módjára Jegyzetek a szolnoki járás közművelődési lehetőségeiről Aki ismeri a megye legnagyobb járása — hetvenhétezer lakosa van — néhány évtizeddel ezelőtti közművelődési adottságait, tudja, hogy egyetlen, a kor követelményeinek megfelelő művelődési házzal, könyvtárral rendelkezett. A volt iparos- és gazdakörök csak szűkebb embercsoportok szerény igényeit tudták kielégíteni. Ügy. ahogy. Nem túlzást a művelődési objektumok hálózatának megteremtésében a nulláról indultak. Az elmúlt húsz évben tíz közművelődési intézményt építettek a járás területén, az épületfelújítások az előző számot is meghaladják. így érték el, hogy a járás 19 községében — köztük hét nagyközség — funkciójának megfelelő művelődési házak, klubkönyvtárak állnak a kultúra szolgálatában. Más kérdés, hogy az egy, másfél évtizeddel ezelőtti gigantomániás építési gyakorlat — egy nagyterem és más semmi — kárát — hiába az átalakítgatás'— ma is érzik ezek a művelődési otthonok. Minden vonatkozásban célszerűtlenek ezek a házak: nem szolgálhatják megfelelően — építészeti kialakításuk miatt — a népművelés korszerű módszereit, fenntartásuk, állagmegóvásuk jelentékeny összegeket emészt föl évről évre. A korszerűtlen fűtéstechnikai eszközökkel — a pazarlás szintjén mozog a hatásfokuk -— a nagytermek telente felfűthetetlenek. Érthető, ha a szerény költségvetéssel gazdálkodó művelődési ház-igazgatók „fáznak” igénybe venni őket. Az energiafelhasználás duplán veszteségessé teszi a legtöbbet érő rendezvényeket! Sürgető szükségszerűség: megoldást találni a kihasználatlan nagytermek célszerű és olcsó átépítésére, a gazdaságos fűtéstechnika bevezetésére. Kié a-„ház”? A különböző községi, nagyközségi tanácsok költségvetéséből kiderül, hogy milyen tetemes összegeket adnak évente a művelődési házaknak, klubkönyvtáraknak. A „fenntartás” viszi a pénzt, s ezalatt nemcsak a tartalmi munka végzéséhez adott jelentős támogatásra gondolunk, hanem a szinte állandóan vissza-visszatérő felújításokra, tatarozásokra is. kézenfekvő mindez, hiszen a házak az államé, hallottunk egy véleményt. Így igaz. ám a község, nagyközség egésze használja a művelődés objektumait — legalábbis használhatná. S ekkor már ellentét mutatkozik. A járás művelődési intézményei 3 millió forint állami támogatást kannak. A járás termelőszövetkezetei viszont összesen 300 ezer forinttal járulnak hozzá Beethoven halhatatlan remekművei közül a c-moll szonátát és az V. szimfóniát hallhatjuk a Hungaroton Szereti ön? sorozatának legújabb lemezén. A c-moll szonáta Ránki Dezső tolmácsolásában szólal meg. A szokatlan szerkezetű művet a szerző három tételbien komponálta. A súlyos tempójú első tétel megrendülést, ünnepélyességet teremt a zene nyelvén, amelyet lendületes futamokkal hol feszültté, hol feloldóvá varázsolja, de a tétel végül komor -hangulatban zárul. A második éles ellentéte az elsőnek. Líraiság. gyengédség árad belőle. A zárótételben a fő téma hullámzó hangulati visszatérése zárja a szonátát. Ránki Dezső szenvedélyes játéka méltó megformálása a ..Patetikus” szonátának. Az V., a Sors szimfóniában a szenvedő mester felidézi az élet, a sors gyötrelmes, küzdelmes harcait, melyben bátran helyt kell állni. A monumentális alkotást az Állami Hangversenyzenekar kiváló tolmácsolásában rögzítették lemezre. az intézmények működéséhez. Az igazsághoz tartozik még, hogy egy-egy jobb gazdaság kulturális alapja nagyobb összegű, mint a kisebb községek felújítási kerete. A közös fenntartás gondolata érlelődik ugyan, de maradéktalanul még sehol sem valósult meg. Jó példák a művelődési intézmények anyagi segítségére bőviben vannak a tsz-ek és az üzemek részéről — Űjszász, Kenderes, Kengyel, Kuncsorba, Nagykörű. Kunhegyes stb —, úgyhogy az állam 3 milliójához egymillió forintot adnak a mezőgazdasági és kisipari szövetkezetek, üzemek, vállalatok. De a közös fenntartás nem csupán és kizárólag az anyagi támogatást jelenti. A támogató gazdasági -egységek megbízottjainak a művelődési intézmények társadalmi vezetőségében irányító munkát kellene végezniük.-- Erre is van már jó példa — de még ez sem általánosítható. A kié a ház? kérdésre pedig csak egy megnyugtató válasz lehet: a lakóhelyi, üzemi stb. közösségé. Haszna, gondja, baja — együtt. Kulturális központúk A járásnak módszertani intézménye nincs. Természetes volna, hogy a járási székhely művelődési intézménye lássa el ezt a feladatot, de tudott, hogy ezt a funkciót a „társbérletben” Szolnokon működött, ám megyei hatókörű intézmény nem tudta betölteni. Érdemi változást csak az új megyei művelődési központ működésétől várhatunk. örvendetes viszont, hogy a járás területén vonzáskörzettel bíró művelődési központok dolgoznak. Elsősorban a martfűi szakszervezeti művelődési központ bír a bejáró dolgozók révén — vonzáskörzettel, de a kunhegyesi művelődési házba' is bejárnak a környező — már nem is a járáshoz tartozó falvakból. Ez a két „ház” a színházi és zenei élet tájközpontja: filharmóniai hangversenyekkel, a Népszínház, a Szigligeti Színház, a kecskeméti színház rendszeres előadásaival. reprezentatív rendezvényekkel. Hasonló funkciót tölt be — bár szerényebb körülmények között — a már több mint egy évtizede igen kiegyensúlyozottan és nagyon hasznosan dolgozó zagyvarékasi művelődési ház is. de az elmúlt évektől már az újszászi intézmény is a legjobbak közé tartozik. Szakemberek, hol vagytok? A járás művelődési otthonaiban hét felsőfokú és 16 középfokú végzettségű népművelő dolgozik. Jelentős a fluktuáció, sokak — tisztelet a kivételnek — a pályát a könnyű érvényesülés lehetőségének fogják fel — igen komolytalanul. Bizonyítja ezt az is, hogy az elmúlt évben tizenketten jelentkeztek főiskolára, de — elégtelenség miatt — egyet sem vettek fel közülük. S akármilyen nagyok is a szakembergondjaink — a szolnoki járásban és máshol is —, mégis a felvételi 'bizottságok szigorával értünk egyet. Mit mutat a mérleg? A járás egyes községeiben már — de tendencia, hogy általánossá váljék — az arra érdemes, szakképzett népművelőnek szolgálati lakást biztosítanak. Általában ezt tapasztaltuk, hogy a tanácsok olykor a kommunális beruházások elé sorolják a közművelődési intézmények támogatását. Ennek meg is van az eredménye: ahol erre a minimális lehetőség megvolt, a művelődési intézményt tatarozták, bővítették felszereltségét javították. Ä szakemberhiány országos gond, néhány év múlva, amikor már folyamatosan végeznek a főiskolákon a szaktanári diplomával is rendelkező népművelők, ez a probléma fokozatosan megszűnik. Hogyan élnek lehetőségeikkel a járás művelődési intézményei? Általánosítani nem lehet a torzítás veszélye nélkül. hiszen a különböző művelődési házak,' klubkönyvtárak nemcsak eltérő feltételek között dolgoznak. de különböző hatékonysággal is. Az összkép azonban igen jó. Ifjúsági klubjaink. amatőr együtteseink a különböző minősítő bizottságoktól elismerést jelentő besorolást kapnak, a szakkörök — persze nem mindenhol — munkatervi. célkitűzések szerint dolgoznak, tavaly kétszázezernél több szolnoki .járásbeli vett . részt ismeretterjesztő előadásokon, népszerűek az országjáró túrák, megfelelő az olvasottság, más. hasonló adottságú településekkel öszszevetve magasabb a mozilátogatások száma. A járás községeiben tíz forint jut minden lakosra könyvvásárlásra, de ez újabb gondokat vet fel. Nincs a klubkönyvtáraknak megfelelő raktárhelyiségük, nehézkes a kölcsönzés technikai lebonyolítása, otthonosabban berendezett olvasószobák kellenének, ízléses bútorok a most még szegényesebb — néhány közöttük igen iól felszerelt — klubokba is ... De ne essünk végül is a túlságosan mohó ember hibájába, aki egyszerre akart mindent! Szép sorban, gondosan mérlegelve, mikor, mi kell jobban — ez vezethet előre. Tiszai Lajos Szarátf Ön? Beethoven-művek lemezen
