Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-04 / 79. szám

1979. április 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Legfőbb partner: a Szovjetunió 1 háború nyomait még nem törölték el a béke első hónapjai. A gé­pektől megfosztott, lebombá­zott tetejű műhelyek, üzemek sebzetten várták az újjáépí­­tőket — ám az elszántság, az akarat kevés volt. Az ember­nek, ahhoz hogy újrakezdhes­se életét, szerszámokra, anya­gokra, élelemre volt szüksé­ge 1945-ben ... Több vagy kevesebb pátosszal így kez­dődik a valamennyiünknek szóló történet az akkori idők­ből. És így folytatódik: 1945 augusztusában Magyarország és a Szovjetunió árucserefor­galmi megállapodást köt, s ennek alapján megérkeznek a nélkülözhetetlen anyagok, szerszámok, élelmiszerek. Az első szerződést újabb követi 1947-ben: az általános keres­kedelmi és hajózási egyez­mény, amely nagy lendülettel viszi előre a megkezdett fo­lyamatot. 1948. február 18., Moszkvában aláírják a 20 év­re szóló magyar—szovjet ba­rátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt. (Ezt Budapesten 1967. szeptember 7-én újítják meg.) Az idők folyamán Magyar­­ország és a Szovjetunió ba­ráti, az élet minden terüle­tét felölelő szövetségre lépett. S nem csupán az állami, po­litikai," gazdasági, kulturális területeken, hanem a tudo­mány, az egészségügy, a tu­rizmus, a sport — s a ma­gánemberek személyes kap­csolataiban. E kapcsolatrend­szer korunkban szerteágazó, társadalmunkat szinte min­den részében átszövő, min­den területen fontos kötelék lett. A világpiaci hullámve­rés éveiben kiváltképpen ki­tűnik: a baráti együttműkö­dés egyik meghatározó terü­lete a gazdaságé. Ma csak­úgy mint a történelmi emlé­kű első szerződéskötés ide­jén. Érthető éppen ezért, hogy a magyar—szovjet gaz­dasági kapcsolatok témája köteteket tölthetne meg. Most csupán néhány jellemző vonását kívánjuk megvilágí­tani e sokoldalú kapcsolat­­rendszernek — talán azokat, amelyek jelenünk és köze­lebbi jövőnk szempontjából kiemelkedőek. Ma a Szovjetunió 41 mi­nisztériuma és országos ha­táskörű szerve tart fenn szo­ros kapcsolatot 13 magyar minisztériummal, és országos hatáskörű szervvel; ebben gyakorlatilag a népgazdaság minden ágazata érdekelt és érintett. Az együttműködést az 1964-ben létrehozott mű­szaki-tudományos és együtt­működési kormánybizottság irányítja. E bizottságnak van dolga bőven, hiszen a két or­szág közötti termelési, szako­sítási, kereskedelmi munka évről évre dinamikusan bő­vül. Erre utal, hogy jelenlegi rubel elszámolású exportunk jóval több mint 50 százaléka a Szovjetunióba irányul, s Magyarország gazdasági part­nerei között legelső a Szov­jetunió. Érdemes alaposabban is megvizsgálni e helyzet kiala­kulását, hiszen a tények pusz­ta felsorolása is eligazító ere­jű. 1947-ben, a magyar—szov­jet árucsereforgalom értéke 25 millió rubel volt — ez 1950-ig tízszeresére emelke­dett. (1950-re behozatalunk 24,5 százalékát szovjet áruk képviselték, kivitelünknek 28,9 százaléka irányult a Szovjetunióba.) Erre az idő­szakra a magyar ipar meg­teremtése, az új gazdasági szerkezet kialakítása a jel­lemző — a Szovjetunióból szállított berendezések, gé­pek, nyersanyagok e nagyon nehéz feladat megoldását se­gítették — könnyítették szá­munkra. Kialakultak azok a termékcsoportok mindkét ol­dalon, amelyeknek szállítása mind a Szovjetuniónak, mind hazánknak előnyös volt, s ma is előnyö$. Mindez hozzájá­rult az új' utat nyitó magyar gazdaság szerkezetének átfor­­málásáhoA az erősáramú ipar, a híradástechnika, a műszeripar megalapozásához és gyorsított fejlesztéséhez. A korszerűsítés lendítőerejének bizonyult például a Szovjet­unióból származó mind több szénhidrogén — elsősorban kőolaj. De ugyanígy az, hogy a könnyű- és vegyipari fej­lesztésünk, gépiparunk, mű­szeriparunk termékei azon­nal nagy felvevő piacot ta­láltak a Szovjetunióban: 1960 után a Szovjetunió részesedé­se Magyarország külkereske­delmi forgalmában megha­ladta a 34 százalékot. Ilyen arányok már nem „fértek el” a hagyományos munkamegosztás keretei kö­zött. Aligha lehetett az együttműködés e szélesen terjedő folyamát a külkeres­kedelmi, árucsere-egyezmé­nyek körébe foglalni — a két gazdaság mindinkább a magasabbrendű integráció fe­lé törekedett. Ebben a KGST gyakorlatának is megfelelő megoldásban —, külön súlyt kapott a hosszú távra szóló tervek egyeztetése, a tudatos előre meghatározott gyártás- és gyártmányszakosítás, a kooperáció. Mindezeket két­oldalú, hosszúlejáratú kor­mányközi egyezményekbe foglaltuk. Rendszeressé vál­tak a magasszintű találkozá­sok, eszmecserék a jobb össz­hang érdekében; a megálla­podások sora született meg a magyar—szovjet integráció elmélyítése ügyében. Történelmi sorrendben: 1957. évi megállapodás a Szovjet­unió műszaki segítséget és hi­telt nyújtott 1958—1963 kö­zött új üzemek építéséhez, műszaki rekonstrukcióhoz. Egyebek mellett így kerülhe­tett sor a Dunai Vasmű prés-és hengermű fejlesztésére, a Székesfehérvári Könnyűfém­mű műszaki rekonstrukciójá­ra, a műszer és erősáramú alágazat korszerűsítésére. 1962: timföld-alumínium egyezmény, amely az első igazán integrációs megállapo­dás. Segítségével egy teljes iparágat tudtunk — hosszabb távra — a mai kor igényei szerint kiépíteni. 1964: zöld­­ség-gyümölcsszállítási egyez­mény, amely megújítva 1990- ig érvényes! Ez a megállapo­dás példája lehet a mindkét partner számára hasznos nemzetközi munkamegosztás­nak. Arra, hogy adottságai­kat a szocialista gazdálkodás szabályai szerint nemcsak sa­ját maguk számára, hanem partnereiknek is legteljeseb­ben érvényesítik: a magyar zöldség-gyümölcs fejében „kemény” cikkeket szállít a Szovjetunió. Ugyanebben az esztendőben indul útjára — hasonló célokkal és előnyök­kel — a Zsiguli kooperáció, az olefin-program, az egysé­ges számítástechnikai rend­szer kiépítésének programja stb. képvisel a a nyers­anyag ki­termelésre irányuló többolda­lú egyezmény, ezekről ma­gyar—szovjet megállapodások is intézkednek. Jellemzőjük a hosszú távra való gondos­kodás: a villamosenergia-, a szénhidrogén-, a nyersanyag­importot /szinte kivétel nél­kül 1985—1990-ig szabályoz­zák. A példák közismertek, rangjukhoz illően: a Barát­ság, a Testvériség, a Szövet­ség vezetékek működnek, s nagy jelentőségű a tavaly át­adott 750 kV-os villamos táv­vezeték-rendszer üzembehe­lyezése, amely a KGST-or­­szágok villamosenergiaellátá­sának színvonalát, biztonsá­gát növeli. Felsorolhatatlan, mivel ol­dalakat tenne ki, az ágazatok és vállalatok kereteiben mű­ködő valamennyi együttmű­ködési megállapodás. De né­hányra érdemes e helyütt is utalni. Nehézipar: az olefin­kémiai egyezmény alapián Leninvárosban felépült ole­fin-üzemben a magyar ter­mékekért (etilén, propilén) polisztirollal, akrilnitrillel, eti­­lénglikollal „fizet” a szovjet partner. A magyar üzem technológiai — „köldökzsi­nórral” kapcsolódik kallusi testvérüzeméhez — eleve egymásra utaltak, s csak együtt létezhetnek. De a gyártásszakosítás alapján csu­pán a nehézipar területén a Szovjetunió 73, Magyarország 23 vegyitermék készítésére szakosodott. Olyan fontos ter­mékekre, amelyeket egyálta­lán nem, illetve nehezen és jóval drágábban lehetne csak beszerezni a világpiacon, ösz­­szes kőolajszükségletünknek 75 százalékát a Szovjetunió Külön súlyt FŐBB TERMÉKEK BEHOZATALA A SZOVJETUNIÓBÓL Kőolaj (ezer t) Földgáz (millió m3) 1975 1978 1977 Vasérc (ezer t) Alumínium (ezer t) Gyapot (ezer t) Traktor (db) Tehergépkocsi (db) Személygépkocsi (db) 1975 1971 1977 1975 117« 1977 1975 197» 1977 A FŐBB TERMÉKEK KIVITELE A SZOVJETUNIÓBA 35315 iuin7 39344 1975 1978 1977 Timföld (ezer t) 1975 1976 1977 Gyógyszer (millió Ft) Portáldaru (db) A‘ 1975 1976 1977 Női cipó (ezer pár) Autóbusz idbi •Pl 6055__JJj VP [80 6789 1975 1976 1977 Bor (ezer hl) Gépjármű res/termek i db i 1975 1976 1977 Vágómarha (ezer t| elégíti ki 1980-ig. A 750 kV- os összeköttetést biztosító távvezetékről már szóltunk, e témakörben kell említeni, hogy Magyarország jelentős mennyiségű elektromos ener­giát importál a Szovjetunió­ból. Sőt: a villamosenergeti­kai bázisunk kiépítésében je­lentős a szovjet részvétel. A Dunántúli Hőerőmű 1500 MW-os teljesítményű II. üte­méhez a Szovjetunió szállítja a fő berendezéseket, csakúgy mint az 1760 MW teljesít­ményre készülő Paksi Atom­erőműhöz is. Ez utóbbi a VI. ötéves tervben kezd villamos energiát szolgáltatni. gépipar: Ma­gyarország Szovjetunió­ba irányuló exportjából 50 százalékkal részesedik ez az ágazat; a magyar szállítá­sok 65, a szovjet szállítások 45. százaléka szakosítás ered­ménye. A tárca területén több mint 45 kormány —il­letve tárca szintű egyezmény van érvényben, öt gépipari nagyvállalat, a Magyar Ha­jó- és Darugyár, a Hajtómű- és Festőberendezések Gyára, a Csepel Autógyár, a GANZ MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár, illetve a Buda­pesti Híradástechnikai Vál­lalat, a BHG termékszerke­zetének hosszútávú korsze­rűsítése a szovjet igények ismeretében, szovjet közre­működéssel megy végbe. To­vábbra is meghatározó az Ikarus életében a szovjet kapcsolat, hiszen termékei­nek többségét exportálja a Szovjetunióba, az V. ötéves tervben 32—34 ezer autó­buszt. Mezőgazdaság és élelmi­szeripar: 1976. március 26-án fontos egyezmény született. Magyarország 1980-ig gabona, vágómarha és marhahús el­lenében különféle nyersanya­gokat kap kontingensen felül a Szovjetunióból. A tárca széleskörűen együttműködik partnereivel az agrokémiai szolgálat, a növényegészség­ügy. a vetőmagtermeltetés, a szarvasmarha- és juhtenyész­tés területén. A már említett zöldség-gyümölcs szállítási egyezmény keretében 1990-ig friss és tartósított .zöldség­gyümölcsféléket, bort szállí­tunk a Szovjetuniónak, lét­­fontosságú termékekért cse­rében. Az egyik legújabb je­lentős egyezmény a baromfi­­tenyésztést érinti: a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát több mint 500 komplett ba­romfi-üzemet szállít és he­lyez üzembe a Szovjetunió­ban. Könnyűipar: 1960 óta két­oldalú, részletes egyezmények rögzítik az ágazat kapcsola­tait szovjet partnereivel. A magyar kivitel tekintélyes ré­sze — 13—14 százaléka köny­­nyűipari eredetű, ezért az együttműködésnek és tervko­ordinációinak nagy a szerepe: szovjet szállítások fedezik cellulóz igényünk felét, fafor­gács-, fenyő-fűrészáru, papír szükségletünk kielégítését; a magyar textilipar szövő- és más gépek ezreit vásárolja leefőbb partnerétől a Szov­jetuniótól. Exportja évente átlagosan viszont 40 millió négyzetméter szövet, 80 mil­lió rubel értékű konfekció­ruha, 50 millió rubel értékű kötöttáru, 12 millió pár cipő, 7 millió rubel értékű bútor. Milyen következtetéseket vonhatunk le mindebből? Nos legelőször a legfontosabbat: a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok uralkodó eleme a kölcsönösen előnyös integrá­ció lett. Az olyan integráció, amely mindkét félnek a biz­tonságot nyújtja a tervezés a termelés és a fejlesztés-beru­házás folyamataiban. Másod­szor: mivel a kapcsolatok időhorizontja kitágult és hosszútávú egyeztetések rend­szeresen garantálják a rugal­mas igazítás lehetőségét — mind hazánknak, mind a Szovjetuniónak módja van a munkamegosztást a lehető legkedvezőbb tartalommal megtölteni. Magyarország esetében ez döntő fontosságú, hiszen a termékszerkezet-átalakítás, a hatékonyságjavítás — felada­tait biztos támponthoz köt­heti. Gondoljunk csak azokra a hosszútávú egyezményekre, amelyek a magyar gépipar súlypontjait jelentő vállala­tok konkrét lehetőségeit meg­határozták, vagy az energeti­kai együttműködésre. Érde­mes leszögezni: ma is nagy­részt az határozza meg ter­melési — tehát külkereske­delmi — lehetőségeinket, cél­jainkat, hogy a Szovjetunió­nak mikor, milyen igénye van különféle feldolgozóipari és élelmiszeripari termékek­re, illetve hogy fejlesztési elképzeléseinkhez milyen mennyiségű és jellegű anya­gokra — energiahordozókra illetve berendezésre van szükségünk. Azaz: a ma­gyar—szovjet gazdasági kap­csolatoknak 1945 óta mindig alapvető hatása volt a ma­gyar gazdaságra, annak fejlő­désére — s ez a tendencia a jövőben sem változik. Elég összehasonlítani a kezdő so­rokban említett évi 25 millió rubeles magyar—szovjet for­galmat, valamint azt, hogy ennek értéke 1978-ban 4,3 milliárd rubelt tett ki, az 1978. december 21-én aláírt árucsereforgalmi jegyzőkönyv 4,8 milliárdos értéket rögzít — tehát a fejlődés dinamiz­musa hűséges kísérő marad. (Exportunk 60 százaléka gép és berendezés, a fentmara­­dó 40 százalékon a könnyű­ipar, az élelmiszeripar, a ne­hézipar —, gyógyszeripar —, osztozik. Importunk 75 száza­léka energia, energia-hordo­zó, a fennmaradó részt a gé­pek, berendezések és a nyers­anyagok képviselik.) évekre megalapo­zott áru­­szerkezet azonban nem je­lenthet megmerevedést. A vi­lágpiaci árrobbanás a hetve­nes évek második felében a főbb áruszerkezeten belül változásokat hozott az ará­nyokban — nőtt az energia­­import és az anyagjellegű termékek aránya szovjet szál­lításokban, míg a magyar ex­portban az agrártermékeké, fogyasztási cikkeké. Bár ezek a módosulások nem változ­tatták meg gazdasági kapcso­latrendszerünket, munka­­megosztásunk alapvonásait — de felszínre hozták azokat a feladatokat, új jelenségeket is, amelyeket az elkövetkező években meg kell oldani, vá­laszolni, hogy még teljeseb­ben kiaknázhassuk a ma­gyar—szovjet gazdasági mun­kamegosztás előnyeit. Törté­nelmünk már bizonyította: gazdasági kapcsolataink, mé­lyen gyökerező barátságunk —. a világpiaci változások közepette is — nem csupán állták a próbát, hanem ma­gukban hordozták a szaka­datlan fejlődés, megújulás lendítőerőit. Matkó István Kohó- és

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom