Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-04 / 79. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 4. A bizonyítás hónapjai Begyújtották a szárítólán­gokat az első elkészült ke­mencében, a Berekfürdői Üveggyár új üveggyártó csarnokában. Közben - képünk előterében - már a következő üvegolvasztá kemencét is alapozzák a gyár munkásai - akik ez­úttal beruházókká alakul­tak át Ez a játszma pénzre megy És mégis kevés az energetikus a termelőszövetkezetekben — Hogy mondta? Kit ke­res? — Az energetikust! — És az mit csinál? — Kiszámítja, hogy meny­nyi üzemanyagot fogyaszta­nak a gépek, megmondja, mennyi olajat szabad eltüzel­ni a kályhában, eldönti, hogy mikor mennyi áramra van szükség ... Egyszóval: gaz­dálkodik az energiával! — Ja, ilyen nálunk nincs. Gondolhattam volna. Oda­kinn hétágra süt a nap, ide­bent rendületlenül égnek a neonok. Büntetés és prémium — No, az ilyesmi nem min­dig rajtunk múlik — derül a történeten Oltyán Gábor — ám az is biztos, hogy ha kel­lő eréllyel intézkedünk, ak­kor az ehhez hasonló aprósá­gokon is szép summát meg­takaríthatunk. Eszembe jut egy másik tör­ténet. Tsz-elnök ismerősöm­nél üldögéltem, amikor be­kopogtatott hozzá a villany­­fogyasztás rejtelmeinek is­merője. — Egész éjjel égetik a lámpákat — panaszolta egyik bérlőjükre. — intézkedjen! — adta ki az utasítást az elnök, majd felém fordult. — Én azt se bánom, ha nappal is díszkivi­lágítást rendeznek, de a saját zsebükre. Nem az elv a követendő, mert a pazarlás attól még pazarlás marad, hogy a vét­kes pénztárcája érzi meg, ha­nem a módszer. Tudniillik azt feltehetően nem kell bi­zonyítgatni, hogy a saját ja­vaink megőrzésére mennyire kényesek vagyunk. Ezt az emberi tulajdonsá­got akarja meglovagolni Ol­tyán Gábor, a mezőhéki Tán­csics Tsz energetikusa is, aki beavat az üzem terveibe. — Két éve nyűglődünk azon, hogy a gépek túlfo­gyasztását kövesse büntetés, a megtakarításért pedig ad­junk, az el nem költött ösz­­szeg legalább tíz százaléká­nak megfelelő prémiumot. Azt hiszem, nem várhatunk tovább: írásba foglaljuk a határozatot. A mezőtúri Dózsa Termelő­­szövetkezetben ezen már túl vannak, s a normák szigorú betartása azt eredményezte, hogy míg 1975-ben az egyik jogelőd gazdaságban, a Bé­kében csaknem 12,5 liter üzemanyagot fogyasztott el egy-egy erőgép normálhek­táronként, addig a tavalyi átlag csak 10,6 liter volt. Mi haszna volt ebből az embe­reknek? Az összgazdasági megtakarításon túl az, hogy a legjobbak évi 3—3.5 ezer forint prémiumot is hazavi­hettek. Néha valóban apróságokon múlik. A mezőtúri termelő­­szövetkezetben például arra jöttek rá a szakemberek, hogy az erőgépvezetők egy része áz adagolók megbüty­­kölésével serkenti gyorsabb mozgásra a traktorát. Arra természetesen nem figyeltek az amatőr konstruktőrök, hogy így rengeteg energia megy füstbe. Az intézkedés nem késett sokáig: most már központilag állítják be a szabályzóberendezést, és olyan plombával látják el az adagolókat, amelyeket nem tud leutánozni senki. Az észnek egyébként is sok szerep jut a fogyasztás min­den frontján. — A gépészek olyan szige­telési újítást dolgoztak ki — hozza a bizonyítékot Lász­ló Lajos, a Dózsa Tsz energe­tikusa, amely lehetővé teszi, hogy a szárítóknál az eddig felhasznált tüzelőanyagnak legalább a harminc százalé­kát a jövőben ne égessük el. Nálunk évi ezer tonna olaj fogy, úgyhogy az új módszer bevezetésére nem kell rábe­szélni senkit. Annál inkább szükség van az okos szóra ott, ahol a vil­lany vagy az olajfűtésről kell visszaállni a szénre. Oltyán Gábor jó ismerője az érvek­nek és az ellenérveknek. — Nagyon jól tudom, hogy a szén fekete és a hamu por­ral jár, ám az olaj kétszer annyiba kerül, a villamosfű­tés pedig az olaj költségeinek is három-négyszerese. Sakkozás a wattokkal — Az 1970-es évék elején — néz utána az adatoknak Oltyán Gábor — amikor még csak az általános díjszabás volt érvényben, a mezőhéki Táncsics Tsz 1,40—1,50 fo­rintot fizetett egy kilowatt­óráért. Tavaly sikerült leszo­rítani az árat 1,30-ra, s eb­ben nem kis része volt an­nak is, hogy a három legna­gyobb fogyasztónál felszerel­tük a fázisjavító berendezést. Igen, a meddő áram súlyos pénzekkel terheli a gazdál-I magyarázkodásról Iz ügyeskedésről R fizetésről I maszekolásról R féldecikről Tiszapüspöki arról híres, hogy a helyi uradalom alig talált magának a faluból cselédet. Nem men­tek cselédnek, hanem elmen­tek munkásnak. Számtalan „püspöki” ember munkáját dicsérik épületek, gyárak a megyében, az országban. Jó kőműveseket, ácsokat adott ez a falu — mondják a hely­béliek. Péter Imre a kis köz­ség munkásainak napjait él­te, s éli. Ahogy mondja, az inotai erőműnél tudta meg mi az, hogy építkezés, az­után amikor a Szolnok me­gyei ÁÉV-hez került — mint „felszabadult” ács — több mint két évtizede, akkor meg­fordult „meghívott szereplő­ként” a bélapátfalvi cement­mű munkálatainál!. Épített gyárat Szolnokon és most Martfűn, a növényolaj gyárat építi. Már mindenki láthatja, milyen nagy beruházás ez. Mutatja magát: mennyi épü­let emelkedett ki már a föld gyomrából. Szóval büszke le­het rá a megye. Én mondom, nem kisebb, mint amiken dolgoztam, s ugyanúgy nem kisebb a munkatempó sem. Szorít bennünket a határidő, 1980-ban a silókban ott kell lennie a magnak. Szóval itt nincs magyarázkodás, hogy kodást. Így vélekedik a me­zőtúri energetikus is, aki fö­löttébb elégedetlen azzal, hogy náluk még mindig több mint 1,50-be kerül egy kilowatt­óra. „Faragják” a költségeket — Amióta áttértünk a tel­jesítménydíjas elszámolásra, azóta kilowattóránként 20— 30 fillért lefaragtunk, ám igazán jók csak akkor len­nénk, ha nem lépnénk túl az 1,20-at. Ehhez viszont már a fázisjavító kondenzátorokra is szükség van, fel is szerel­jük őket. A Dózsa Termelőszövetke­zet évente csaknem 2 millió kilowattóra áramot fogyaszt, úgyhogy a megtakarítás száz­ezrekben mérhető. Így gyűlnek össze a mil­liók: innen is csöppen né­hány ezer, onnan is lefarag­nak valamit, és máris ott tartunk, hogy olcsóbban si­került megtermelni a búzát, kevesebb költség terheli a húst. — Az áramot nem számít­va — összegzi eddigi munká­ja eredményét László Lajos — 1976-ban 12 millió 600 ezer, tavaly pedig 10 millió 500 ezer forintot költöttünk ener­giára, pedig közben minden­nek csak fölfelé ment az ára. Szolnok megye 58 termelő­­szövetkezetének a felében van főállású energetikus. A többiben nem hiányzik? Braun Ágoston nem haladtunk ezért vagy azért. Ennek készen kell len­nie. (Mi a legfontosabb ehhez? Elég csupán az aka­rat?) Az akarat az a leg­fontosabb. Az én brigádom a Petőfi Szocialista Brigád minden tagja tudja, mit csi­nálunk, mennyire fontos ez. De szerintem tudják má-. sok is. — Az ács munkához sok dolog kell: anyag meg al­katrész — szög, ácskapocs, kisegítő gépek. A vállalat be­szerzi, nincs híján ezeknek a csoport. Most például van 150 köbméter zsaludeszkánk, 1000 köbméter gömbrúd. faragott fa — ezzel kell gazdálkod­nunk, mert többet nem ka­punk, egyelőre. Igen, ezzel gazdálkodunk. A brigád be­tervezte, megtakarít 200 ezer forint értékű anyagot. Ügy csináljuk, hogy többször fel­használjuk, mint amit a nor­matíva előír. Nem kétszer, vagy háromszor, hanem négy­szer vagy ötször. Persze a ta­karékosság nem mehet a mi­nőség vagy a biztonság ro­vására. Az anyag elfárad. Kü­lönös gonddal kell szétszedni és „ügyeskedéssel”, morfon­­dírozással, egy csomó mun­kával, megerősítésekkel kell összerakni. (Takarékosság? Ügyeskedés? Mindez csak egy része a dolgoknak.) — Egymás sarkában va­gyunk. .. Előttünk járnak a vasbetonszerelők, azután jö­vünk mi ácsok, készítjük a zsaluzatot, bennünket követ­nek a betonozok. Ha ez a lánc megszakad, akkor van zökkenő. Én nem restellem Azt mondják, nehéz idők járnak a baromfiiparra. Tíz esztendő óta ez az első év, amikor nem fizettek nyere­ségrészesedést. Nem azért, mintha munkásai rosszul dolgoztak volna. Az okok sokfélék és elsősorban külke­reskedelmi tényezőkkel függ­nek össze. Csupán a dollár leértékelése 93 millió forint veszteséget okozott és ez csak egy ok a sok közül. És ahogy hírlik: az idén eddig sem a külgazdasági piac, ahol túl­kínálat mutatkozik, sem a belső közgazdasági környezet lényegesen nem javul. Most azért kell mindent elkövetni, hogy a helyzet ne rosszab­bodjon. A magyar baromfi­iparnak versenyképes termé­ket kell kínálnia igényes ve­vőinek. Ehhez viszont javíta­ni kell a feldolgozás feltéte­lein. Újabb pártfeladatokkal — Ezek után érthető, hogy a beszámoló taggyűléseken párttagjaink elsősorban gaz­dasági kérdésekről beszéltek, — mondja Mészáros László, a törökszentmiklósi Baromfi­­feldolgozó Vállalat üzemi pártvezetőségének titkára. Reggel 8 óra múlt néhány perccel, amikor találkoztunk, de ő akkorra már bejárta az üzemet. „Megszokott dolog ez nálunk. Mint üzemszerve­zőnek, tudnom kell, minden rendben van-e az üzem indu­lásához. Irodájában előveszi a párt­vezetőség intézkedési tervét. Érdemes abból egy részletet felidézni. „Fel kell mérni azokat a gazdasági területe­ket, ahol a felelősségérzet növelésével, lelkiismerete­sebb munkával, személyes ráhatással — tehát anyagi befektetés nélkül — lehet to­vábbi eredményt elérni. Az itt dolgozó kommunistáknak ilyen irányú állandó vagy időszakos pártmegbízatást kell adni, s annak végrehaj­tását folyamatosan ellenőriz­ni.” — Ez azt jelenti, hogy ed­dig nem volt a párttagoknak ilyen jellegű megbízatása? — Erről nincs szó. Üze­münkben kilencvenkét kom­munista dolgozik. Nyolcvan­megkérdezni a többi brigád­vezetőt hogyan haladnak, mi az igényük .. . Azután fon­tos, hogy megbecsüljük egy­más munkáját. Elég ha rááll valaki az összeszerelt beton­acélra, elhajlik, szidhatják a szerelők. Vagy: kirúg egy merevítőt a betonozó — már galibát csinál a munkánkban. — Most újra két műszak­ban dolgozunk. Tizenkét órát egyfolytában. Kell ez, én mondom, a gépkihasználás­hoz. Így kellene az előbb fel­sorolt szakmákon kívül más­hol is. De csak azért, hogy elmondhassuk: két műszak is van, annak nincs semmi ér­telme. A munkát, ezt a lán­cot meg kell szervezni. A vállalaton belül is, meg kí­vül is. Mert ezen az épít­kezésen mellettünk dolgoz­nak mások. így a DÉLÉP, a KÉV-Metró. (Tudjuk-e meny­nyit keresnek az ottaniak ...) Az ottaniak más felszerelt­séggel többet vagy keveseb­bet kereshetnek. A metrónál többet, mint mi. Az is igaz, az emberek kérdezgetik: ak­kor hogyan is van ez? Én megfordulok sok fórumon, tudom, tavaly 95 milliós nye­reséget terveztünk, s elértük a százhetet. Mondtam az em­bereknek mire megy el ez — állami kötelezettségekre, ebből kerül pénz a vállalati lakásokra,- sportra, kultúrá­ra. Ami marad, abból gaz­dálkodhatunk. Így elmondva az emberek megértik miért csak 2 százalékos béremelés volt az idén. El kell monda­ni miért — őszintén. három százalékának van ál­landó pártmegbízatása. Mun­kásőr, alapszervezeti tiszt­ségviselő és így tovább. Hu­­szonöten-huszonnyolcan a ta­gok közül most is gazdaság­­politikai pártfeladatuknak igyekeznek eleget tenni. De ennél többre van szükség, — így Mészáros László. Saját helyzetük miatt is. Ez az üzem a baromfiipar korban legfiatalabb, de leg­inkább tönkrement gyára. — Kit terhel a felelősség azért, hogy 30 évvel ezelőtt ingoványos talajra épült az üzem? Ki tudja! De tény, hogy nincs olyan nap, ami­kor valamilyen probléma ne adódna. Most a hűtőkamra fala süllyedt meg, két centis repedés van az egyik részen. Míg tíz évvel ezelőtt üzem­­fenntartásra elég volt évente 10 millió forint, ma már 20 millió is kevés lenne. De csak 17—18 milliónk van rá. Az üzem rekonstrukcióját a hu­szonnegyedik óra utolsó per­cében kezdtük meg, — ma­gyarázza Hajós Ferenc, az üzem igazgatója, aki bekap­csolódik a beszélgetésbe. Önköltség és beruházás Két nagy feladat áll most a törökszentmiklósi üzem előtt. Az első: kiváló minő­ségben 1750 vagon baromfit feldolgozni (ebből 741 vagon­nal tőkés, 60 vagonnal szo­cialista országba exportál­nak), vagyis teljesíteni a 663,3 milliós éves tervet. Ta­valyi tervük ennél több volt és bíznak abban, hogy ké­sőbb ismét tágabb lehetősé­ge nyílik a baromfiipar­nak az exportálásra. Csök­kenteni akarják az önköltsé­get — takarékoskodni a víz­zel, energiával, csomagoló anyaggal, — javítani a mun­kaszervezésen. Hárommillió forintot szeretnének így az idén megtakarítani. A máso­dik: a körülbelül 500 millió forintba kerülő új üzem épí­tését minél előbb szeretnék befejezni. Az eredeti beru­házási alapokmány szerint a befejezési -határidő 1980. de­cember 30 volt, de ez irre­ális, mert közben újabb dön­tés született arról, hogy olt milyen baromfit dolgozzanak — (Sok a tizenkét óra? Igen sok.) Elfárad az ember úgy, mint az anyag. Persze bizonyos munkákra, főleg társadalmi munkákra ettől függetlenül kell, hogy jus­son az időből. A brigád tag­jai nem martfűiek, nem szol­nokiak. de kell, hogy jusson az óvodák, az iskolák patro­­nálására. Jó magam tavaly vagy negyven hétvégét töl­töttem az építkezésen. Ügy pluszban. Mert jönni kellett. Ezek mellett maszekolásra nincs energia. Az ember tud­ja, hova teszi az energiáját. Tudja, hova akarja tenni. Nemrégen a vállalat szo­cialista brigádjainak vezetői tanácskozásra gyűltek össze. Felállt egy köpcös ember. Péter Imre — mondta, S azután kikelt a negyven bri­gádvezető ellen, akik nem voltak képesek eljönni sza­bad szombaton, hogy meg­hallgassák hogyan értékelik a tavalyi mnkájukat. Mond­ta: ő éjszaka még dolgozott... Tiszapüspökiben úgy tart­ják — ez a falu sok jó ácsot adott az országnak. Hajnal József fel. Ezért a teljes kiviteli terv is csak az idén, szeptember 30-ra lesz kész. De az újabb, az 1982 első félévi befeje­zési határidőt mindenképpen be akarják tartani. Hogyan segíthetik mind­ezek valóra váltását az üze­mi pártszervezet kommunis­tái? Erdődi Imre, a számviteli osztály vezetője, az egyik pártalapszervezet vezetőségi tagja. Ö mondja: — Mi, az osztályon dolgo­zó kommunisták vállaltuk, hogy az önköltség alakulását figyelemmel kísérjük, elem­zéseket készítünk és eljutat­juk azokat minden osztály­­vezetőnek. Lássák, hová kell jobban odafigyelniük, milyen intézkedések szükségesek ah­hoz, hogy a költségek csök­kenjenek. Ugyanígy rendsze­resen vizsgáljuk a készlet­­gazdálkodást. — Az a célunk, hogy min­denről időben értesüljön minden vezető, hogy gyorsan tudjon, intézkedni, ne az ese­mények után kullogjunk — szól közbe Mészáros László. Visnyei Kálmán kőműves, az üzemfenntartó brigádban dolgozik. Pártmegbízatása: munkásőr, immár tizenöt éve. — Most a beszámoló tag­gyűlésen arról is szó volt, hogy egyéb feladatra is vál­lalkozhatnánk. Az az igaz­ság, nálunk nem számíthat az, szombat van vagy vasár­nap, éjszaka vagy nappal. Ha valahol valami törik, tönkre­megy, nekünk dolgozni kell, hogy minél rövidebb ideig álljon az az üzemrész. Elő­fordul, hogy reggel elkez­dünk egy munkát, elkészít­jük hozzá az anyagot, de két óra múlva már mást, sürgő­sebb munkát kell csinálni. Látja, már az is fontos, hogy ezt megértessük az emberek­kel. Többletvállalás A beruházási osztály veze­tője Röszler János. Most, amikor ilyen nagy építkezés kezdődött a baromfifeldolgo­zóban — lényegében egy új üzemet építenek a város más pontján, — különösen nagy az ő felelőssége. — Vigyázni kell arra, hogy a tervek megfeleljenek a technológiai felkészültségnek, lehetőleg inkább megtakarí­tást érjünk el, semmint túl­lépjük a pénzügyi kereteket. — Mondana erre példát? — Az üzemvitelhez napon­ta háromezer köbméter víz kell majd. Ezt a tervező há­rom kútcsoportban, összesen kilenc kútból akarta kiter­meltetni. Átvizsgáltuk a ter­vet és rájöttünk, ha nagy át­mérőjű kutakat létesítünk, akkor két kútcsoportban négy kút is elegendő. Igaz, ennek a négy kútnak az épí­tése 1,5 millió forinttal töb­be kerül, mint a terv arányos költsége, viszont az egész be­ruházás szempontjából nyolc millió forintot megtakarítot­tunk azzal, hogy öt kutat nem kell megcsinálni. Már az előkészítési munkába be­vonjuk a kivitelezőket. Azt szeretnénk, hogy menet köz­ben ne legyen sok tervmó­dosítás, ami egyébként a be­ruházásokra elég jellemző. Mészáros László azt mond­ta: — A taggyűléseken szó volt arról is, hogy a gazdaságpo­litikai jellegű feladatokról nehéz eldönteni, mi munka­köri kötelesség és mi a több­letfeladat. Igyekeztünk meg­magyarázni elvtársainknak: minden területen lehet olyan feladatot találni, ami már túlnő a munkaköri kötelessé­gen. Mindezt annak tudatában teszik, hogy a baromfiipar­ban a gondok átmenetiek, és sikerül a törökszentmiklósi üzemnek is hozzájárulni a hazai baromfiexport gazda­ságosságának és versenyké­pességének javításához. Varga Viktória Péter Imre véleménye és kérdései önmagához is

Next

/
Oldalképek
Tartalom