Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-30 / 100. szám
1979. április 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Siker tanulságokkal Díjnyertes mezőtúri főiskolások Az áprilisban megtartott országos tudományos diákköri konferencián az előző évekhez hasonlóan idén is szép sikereket • érteik el a DATE mezőtúri mezőgazdasági gépészeti főiskolai karának hallgatói. A társadalomtudományok szekciójában Lőrincz Károly és Pintér László „A szocialista humanizmus néhány kérdése és az általános emberi antimarxista elmélet kritikája’’ című dolgozatával első helyezést ért el, a Baráth István vezette csoport — amelynek tagjai Busi Antal, Mihalik Ferenc, Ország László — pedig a második helyet hódította el a „Válaszutak- a két sorsfordulón. Mezőtúr.’ 1919, 1944—46.” című munkájával. Az agrártudományok szekcióban Csintó Sándor és Bíró Ilona a harmadik helyen végzett a sárgarépagyökér' vizsgálatáról szóló dolgozatával. Ugyancsak a harmadik helyet szerezte meg a műszaki tudományok szekcióban Venyige László a rugalmas karbantartási rendszer kialakításáról szóló értekezésével. A résztvevő felsőoktatási intézmények között nem állapítottak meg sorrendet, a mezőtúri főiskola azonban alighanem előkelő helyet foglalna el a versenyben. A házi konferencián tíz társadalomtudományi és tíz szakmai témájú dolgozattal rukkoltak ki a tudományos diákkörök hallgatói. A legsikeresebb négy-négy pályamunkát továbbították az országos konferenciára, ahol égy kivételével valamennyit felolvasásra érdemesnek értékelte a zsűri, s valamennyi hz első öt között végzett. Külön elismeréssel illették a főiskolát a hallgatók kollektív munkájáért, a dolgozatokat többségében csoportok készítették, s úgy, hogy az egyes fejezetek között nincs színvonalbeli különbség, egységes szemlélettel íródtak az értekezések. A hallgatók idei sikere újabb bizonyítéka a főiskola magas színvonalú tudományos munkájának. A diákkörökben folyó kutatótevékenység az intézmény tudományos életének szerves része. A tanszékeken lelkes pedagógusok avatják be a fiatalokat a kutatásaikba, irányítják a hallgatók munkáját. Az idei díjnyertes dolgozatokat készítő diákokat dr. Pusztai Ede főiskolai docens, dr. Batta Attila főiskolai adjunktus és Krizsán József főiskolai tanár irányította, segítette. A hallgatók körében — miként az országos konferencián elért eredmények is tükrözik — a társadalomtudományi diákkörök a legnépszerűbbek. Ez azonban nem azt jelzi, hogy a fiatalokból hiányzik a szakma tudománya iránti érdeklődés. Sokkal inkább abból adódik, hogy a társadalomtudományok tantárgyainak oktatása az első félévben kezdődik, a szakmai tárgyaknál pedig ebben az időszakban az alapozás történik ’meg. Így a szaktudományokban való elmélyülésre, kutatásra csupán egy-két félév áll a hallgatók rendelkezésére. Az idén először szerepeltek mezőtúri diákok az országos konferencián a műszaki tudományok szekciójában. A „premier” sikeres volt, hiszen a harmadik díjat nyerte el dolgozatával a szerző. Ez az eredmény már jelzi, hogy a főiskola tudományos tevékenységének irányítói —■ nemi a társadalomtudományok iránti érdeklő-, dés rovására ;— azt szeretnék, ha a szakmai témájú dolgozatok száma növekednék, s ugyancsak elismerést hoznának az intézménynek. Ennél is fontosabbnak tekintik azonban, hogy a diákkörökből kikerülő értekezések a mindennapi életet szolgálják, a mezőgazdasági termelés hatékonyságát segítsék. Az idei országos diákköri konferencia tanulságos is volt a főiskola számára. Pontozási rendszerrel történt a minősítés, s a meghatározó a beküldött írásbeli dolgozat volt. A hallgatók felkészültsége viszont az előadásban tükröződött jobban. E tapasztalatok alapján a diákköröket irányító tanárok célul tűzték ki, hogy a jövőben nagyobb súlyt kell fektetni a dolgozatok pontos összeállítására, a stilárisan választékos, egyértelmű megfogalmazásra.' A díjnyertes fiatalok többsége rövidesen államvizsgázik, diplomával a kézben munkába áll. Ígérik; a tudományos kutatást akkor sem hagyják abba. S milyen az utánpótlás a főiskolán? A tanárok úgy vélik, hogy á most még elsősökre számíthatnak a legjobban. Nemcsak azért, mert ők még két évig lesznek Mezőtúron hallgatók, hanem mert lelkesek, aktívak, s már a második félévtől bekapcsolódtak a diákkörök munkájába. Az elsődíjas dolgozat egyik alkotója Lőrincz Károly első éves hallgató, de helytálltak a csoportok munkájában évfolyamtársai is. A főiskolán joggal reménykedhetnek abban. hogy tanítványaik tudományos munkáikkal a jövőben tovább öregbítik a mezőtúri kar jó hírnevét. T. G. A hónap fotója című pályázatunkra érkezett: Barna Sándor, Abony „Anyagszerűség" A szolnoki MÁV Járműjavító férfikara A munkás énekkari mozgalom kérdései Sorvad, fejlődik? Megkopott volna a dal? Elfakult volna a gondolat? Vagy csak egyszerűen valami belső tétovaság bénítja énekünket? Nem tudunk mit kezdeni forradalmi munkásdal-hagyományainkkal. ez tény. Május 1-én kifogástalan, ám mégis lelketlen gépzenére vonulunk, s ideges feszengés támadna, ha valaki az első sorokban rázendítene mondjuk a Warszawiankára... Elfelejtettünk dalolni. Elfelejtettük a dalokat. Nem a szöveget —a lényegüket. Azt hiszem, egészen idáig kell visszamennünk, ha a magyar munkásdalról, a munfcásdalos-mozgalomról, múltjáról, jelenéről ejtünk szót. Más volt, persze, hogy más volt akkor... —, de ezzel a sommás félmondattal nem lehet elintézni a felszabadulás előtti időket. Más volt akkor. igen. Akik akkor munkáskórusokban énekeltek, a haladás ügye mellett tettek hitvallást. A dalárda szervezettsége sokszor másikat takart: baloldali mozgalmakat, kommunista pártsejteket. (Az élelmiszeripari dolgozóknak előbb volt kórusuk, minit érdekvédelmi szervezetük, s dalosaikból alakult meg a szakszervezet!) Aki eljárt a próbákra, a vasárnapi matinékra, az énekléssel egybekötött kirándulásokra, az meghallgatta a fiatal marxisták előadásait és József Attila verseit egyaránt. S aki vállalta, hogy műsorára „vörös nótákat” és ingére vörös hangjegyet tűz. mint Szalmás Piroska és énekkara tette, várhatta, hogy a próbahelyiségben gyakori hívatlan vendég a rendőrség... A munkásmozgalom számos jeles személyisége kezdte tevékenységét különféle munkásénekkarokban. Sokan közülük nem érhették meg a felszabadulást, megölték őket, merít minden puskánál veszélyesebb fegyverük volt: a forradalmi dal. Közéjük tartozott Vándor Sándor karnagy és komponista, a Vándor kórus megalapítója, akinek nevét ma kórusfesztivál őrzi... Sorvad, stagnál, fejlődik — melyik fázisban van most a munkásénekkari mozgalom? Ha számban a felszabadulást közvetlenül követő időt nézzük: sorvad. Hiszen akkor minden valamirevaló gyár és üzem kiállította a maga énekkarát. A fényes szellők pedig sokszor kapták szárnyukra a vérpezsdítő, friss indulókat. Talán túlságosan is sokszor. Tény, hogy a munkásénekkarok száma az ötvenes évek közepére hihetetlen mértékben lecsökkent — rosszul értelme-Vass Lajos a Vasas együttessel próbál zett rendeletek miatt patinás férfikarok sora oszlott föl. pótolhatatlan veszteséget okozva ezzel a munkásművelődés ügyének, egész zenekultúránknak. A hatvanas évekre megint emelkedett kissé a gyári és üzemi kórusok száma —. de munkakörülményeik javulása, a szép egyenruhák és egyéb kedvezmények ellenére igen kevés fiatal arcot lehetett látni az üzemi kórusokban... A munkáskórus-mozgalom stagnált. Az elszenvedett érzékeny vérveszteség hatására egyelőre csak óvatosan kereste helyét a megváltozat: viszonyok között. Ezt á tétovaságot gyakran úgy értelmezték, hogy a munkásdal és a munkásénekkarok fölött eljárt az idő — korszerűtlenek, puszta kövületek csupán. Nos, a cáfolatra 1973-ig kellett várni. A Vándor Sándor Munkás- és Ifjúmunkás Énekkari Fesztivált meglepően nagy érdeklődés kísérte. A Kórusok Országos Tanácsa kezdeményezéséhez lelkesen csatlakoztak az állami és tömegszervezetek, a gyárak és üzemek. Ifjúmunkás kórusok alakultak szakmunkásképző intézetekben és szakközépiskolákban — olyan helyeken, ahol a jövő munkásai nevelődnek, és ahol más zenei művelődési forma nincs is..! Százával születtek az új együttesek, régi énekkarok támadtak új életre. Győzelem? — még nem, de fejlődés! Megemlítendő, hogy kevés olyan szép hagyományokra visszatekintő kórus működik hazánkban, mint a szolnoki MÁV Járműjavító munkásénekkar. Az együttes több mint száz év mozgalmas múltjára emlékezhet. Megalakulásától — 1875-től — napjainkig olyan dalosok alkották a kórust, akik politikai meggyőződésből, a munkásmozgalomba vetett hittel énekeltek. 1919-ben lobogó vörös zászlók alatt énekelték a Marseillest, 1941. március 15-én műsorra tűzték Kodály,—Ady Felszállott a páva kórusművét. A felszabadulás után az elsők között léptek mikrofon elé a Magyar Rádióban. Nagy sikerrel szerepeltek az országos dalostalálkozók különböző rendezvényein. Az együttes hívta életre a munkásmozgalmi dalfesztivált, melyet kétévenként Szolnokon rendeznek meg. S a MÁV Járműjavító férfikara elsők között kapcsolódott be a Vándor Sándor munkás- és ifiúmunkás énekkari szemlébe is. 1975-ben a Vándor Szemlén többszáz munkáskórus, éneklő csoport állt dobogóra, hogy közülük zsűri válassza ki a legjobbakat, azokat, akik a százezres munkásdalos tábort képviselik a következő évben esedékes Vándor Sándor FesrMválon. Az előkészítés. a szervezés s ígv az érdeklődés, a siker jóval felülmúlta a hárpm évvel korábbi vállalkozásét. A fesztivál országos, sőt nemzetközi ügy lett. A munkáskórusok életével, problémáival széles körben foglalkoztak. Társadalmi munkásdalgyűjtő akciók sora indult. Soha nem látott méretekben támogatták az üzemi és szakszervezeti énekkarokat. Az április 4-i ünnepségek szolid „hátteréből” az érdeklődés reflektorfényébe kerültek..". Ismét eltelt három év. A közművelődési párthatározat és törvény már érlelgeti gyümölcsét — bizonyítja ezt a nem lankadó figyelem és érdeklődés, amely a munkásénekkarok idei nagyszabású seregszemléjét is kísérte. Több mint 130 együttes, mintegy 6500 dalosa vett részt az elmúlt négy nap eseménysorozatán. S a május 1-i felvonulásra Budapesten, Győrben és Szolnokon gyülekező dolgozóknak az V. Országos Vándor Sándor Munkás- és Ifjúmunkás Énekkari Fesztivál résztvevői adnak műsort, s vezetik a felvonulók énekét. Magyarország három nagyvárosában tehát ismét ..élő d,al” ütemére mozdulhatnak a lábak. S talán lesznek. akik átveszik nemcsak az ütemet, de a dallamot, a szöveget, a dalok lelkét is. Először szemérmesen dúdolgatva —. de kezdetnek elég ennyi is. Hiszen a fergetegként zúgó dal is csendesen indult. C. Szalai Ágnes Életmód és munka----------1 a pontosan akarjuk H megközelíteni azt, hogy milyen életet élünk, mennyire tel_______ jes az életünk, a munkából kell kiindulni. Szinte már frázisnak hangzik, hogy az alkotó munkából. A fokozódó munkamegosztásban az ember elveszti a teljesség érzetét, részfolyamatokban dolgozik és gondolkodik. „Minden egész eltörött” — írja Ady a század elején, s ennek hatásait a jelen, a századvég embere szenvedi meg igazán. Mert a munka folyamatában nemcsak az anyagi javak újratermeléséről van szó, hanem az ember állandó megújulásáról is. A munkamegosztásban, amikor előfordul, hogy a munkás azt sem tudja pontosan, mit gyárt, nem érezheti át az alkotás örömeit. Van-e megoldás? Hiszen ha valakinek a munkája monoton és egyhangú, sematikus mozdulatok ismétlődésével júr együtt, akkor a szabad ideje sem lehet teljes. Életmódja töredezett, kapkodó lesz. Nem a munka értéke, hanem a munkáért megszerezhető javak értéke lesz a fontos. Ebben a besaorítottságban is csak az alkotás segíthet, ha másképp nem, hát a részletek teljességének megteremtésével. Persze be kell látnunk, hogy ez a sokféle munka közül nem mindegyikben sikerülhet. A pótcselekvés is ennek a századnak a terméke. De ez nem vezet megoldáshoz, csak a teljesség illúzióját adhatja. Ilyen körülmények között kell megtalálni a helyes életmódot, amely elsősorban a munkához való viszony változásaiban fomálódhat. A munkából indul ki az elosztás is. Az erkölcsi és anyagi megbecsülés azonban nem mindig tükrözi a végzett tevékenységet. Ez kedvezőtlenül befolyásolhatja a szemléletet, ezért szembe kell szállni az eltérő bérezési gyakorlattal. De azzal a kijelentéssel is, hogy „csak a pénzért dolgozunk”. Életmódunkban ez a szemlélet visszaüthet, hiszen így juthatunk el a csak a szerzésért való életig. Amely kiszolgáltatott, és amit megvásárolható és beszerezhető javak befolyásolnak. S ha körülnézünk, többféle, helytelen fogyasztási szokást láthatunk. Szembe kell szállni az anyagi értékeket lebecsülő nézetekkel, de el kell ítélni a pazarlást, a felesleges értékhalmozást is. Az ember nem a státuszszimbólumoktól lesz ember. A közhangulatnak úgy kellene változni, hogy ettől ne tekintélye legyen, hanem váljék nevetségessé. Az ember a munkavégzés során lett emberré. Vigyázni kell, hogy a mai, megváltozott munka ne forduljon az ember ellen. Ne a beszűküléshez, az elidegenedéshez vezessen, hanem a kiteljesedéshez. Ne az emberi kapcsolatok megszakadása, a javakért való rohangászás, a bizalmatlanság, az áruk miszticizálása határozza meg egyéni létünket. A kultúrának és értékeknek ne csak fogyasztói, hanem újratermelői, megújítói legyünk. z életmód végső soron tevékenységrendszer. Sokoldalú, bonyolult folyamat, amellyel az ember a természetet, környezetét és önmagát alakítja. Kibontakozik és átalakul. De valédi teljességet csak akkor ér el, ha újra és újra eljut az önmegvalósításig. V. J.
