Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-29 / 99. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 29. LIG MÚLT HAJNAA U NÉGY. A FALUBAN CSÖND, SEMMI MOZGÁS, LEGFELJEBB NÉHÁNY TÚLBUZGÓ KAKAS, ÁLMATLANSÁGBAN SZENVEDŐ HÁZŐRZŐ EB HIRDETI AZ ÚJ NAP JÖTTÉT. MERT ITT VAN MÁR: AZ ELSŐ FINOM SZÁLÚ NAPSUGARAK ÜNNEPI DÍSZBE ÖLTÖZTETIK A TEMPLOMTORNYOT, A MAGASABB GYÜMÖLCSFÁK VIRÁGZÓ KORONÁIT. MOST LÁTNI CSAK: FÜST KÍGYÓZIK, TEKEREG ITT IS, OTT IS. FAGY VOLT, TISZAGYENDÁN ÉJSZAKA IS TALPON VOLTAK NÉHÁNYAN, FÜSTÖLÉSSEL ÓVTÁK A GYÜMÖLCSFÁK VIRÁGAIT. ŐK MOST TÉRHETNEK RÖVID NYUGOVÓRA, A NAP FELVÁLTJA ŐKET A MUNKÁBAN. Az első vödörcsörömpölésre felrí a malacok vékonyhangú koca. Kocsizörgés, moegy-két élemedett reszelés hangú koca. Kocsizörgés, motorberregés. A buszmegállóban emberek gyülekeznek, indulnak az autóbuszok Kunhegyesre és Tiszaroffra. A legnagyobb tiszagyendai munkaadó, a Lenin Termelőszövetkezet központi irodája ajtajában álmos „bodri” kászálódik jöttükre, s kötelességtudóan vakkant: „egy lépést se tovább, odabenn már dolgoznak I”. Háromnegyed öt, Kacziba Imre, a szövetkezet termelési elnökhelyettese jön ki az irodájából a zajra. Az elnökhelyettes február 1-én jött Tiszagyendára, megszokott tempójához tartozik a. hajnali kezdés. Mostanában bőven van tennivalója. — S alighanem lesz is még néhány évig — mondja. — Nemcsak nekem, hanem minden vezetőnek, tsz-tagnak is. A tavalyi évet mérleghiánynyal zárta a szövetkezet, a főmezőgazdász, a növénytermesztési és az állattenyésztéti ágazatvezető elment, csak az elnök maradt a régi vezetőségből. Az új szakembergárdából én jöttem elsőként, azóta van már növénytermesztőnk és üzemmérnök gépészünk is, a főállattenyésztő állása nincs még betöltve. Hazafelé ban árultam könyvet, amelyekben nincs megszervezve a könyvterjesztés. S noha kereskedői hajlam nem igen szorult belém, sok könyvet eladtam, a riport végkövetkeztetése az lett, hogy kell a könyv, ha jó, ha friss kiadású, ha annak azt ajánljuk, ami érdekli. Rádió és televízió úgyszólván minden házban van Tiszagyertdán. A Népszabadság- és Néplap-előfizetők száma elég magas. Néhány, a postáról kapott adat azonban elgondolkodtató : a népszerű, szépirodalom-terjesztésre hivatott, érdekes „Rakéta öt, „Fdkn-Színház-Muzsika” 1, Magyar Ifjúság 6. Magyar Mezőgazdaság 4, Üj Tükör 2 jár a faluba ... * * * Delet harangoznak. A tszirodában reggel nyolc óta tart a vezetőségi ülés. Most hagyják jóvá az idei tervet. A Kacziba Imre által elmondott okok miatt került erre az ülésre ilyen későn sor. A darálónál asszonyok állnak sort — most lehet sertéstápot venni. Az óvodában a gyerekek befejezik a rajzolást, az építőjátékból összerakott kisház, garázs, autó a polcra kerül, ebédidő van. Egy kislány az ebédnél is őrzi rajzát: királylányt ..alkotott”, színeset, gyönyörűt. A tsz segédüzemében dolgozó asszonyok arcára a fáradtság rajzol vonalakat, gyűrődéseket. Harminchármán dolgoznak itt: a segédüzem nemrég létesült a budapesti VILLTESZ ipari szövetkezet segítségével. Hetven-nyolcvan-kilencven forintot tudnak megkeresni naponta, műanyag kapcsológombokat kell összeszerelniük, perspektívákat ígérő állásba hívták, de nem ment, visszatartotta az emberek őszinte ragaszkodása. Hozzáteszi: — Azóta azt is megtanultam, nem jelent az szakmailag hátrányt, hogy itt dolgozom. A legfrissebb szakirodalom eljut hozzám, a tapasztalatcserére is nyílik alkalom. Orvosi szempontból: kifejezetten jő nép lakja Gyendát, törődnek az egészségükkel, a megelőzést és a gondozást is igénybe veszik. Talán ennek is köszönhető, hogy infarktus, agyvérzés nagyon ritka a faluban. Nyugodt, jó körülmények között dolgozom, van idő beszélgetni a betegekkel — ez is rengeteget jelent. Rendszeresen meghívnak a nyugdíjasok klubjába — ezek remek alkalmak az egészségügyi felvilágosításra. * * * Délután, kora alkonyaikor jönnek az autóbuszok — haza. Most látni csak: mennyi fiatal él a faluban. Az iskola mögötti park a szerelmesek sétáinak színhelye. Most is — mert az volt régen is. Tanúsíthatja ezt az az öreg. bütykös platánfa, amelynek kérgén tíz-tizenkét méteres magasságba „nőttek” a hajdani szerelmesek bevésett monogramjai. A földekről hazafelé mennek a traktorok. Ma Tiszagyendán befejezték a napraforgó-vetést. a kukoricából sincs már sok hátra, és tói haladt a búza-vegyszerezés. Az út menti cseresznyéskert öreg fái — hála a hajnali füstölésnek — messzi ragyogtalak fehér virágaikat az alkonyati derengésben. Szabó János Fotó: Nagy Zsolt Három asszony nehéz munkát végez egy külön műhelyben. Présgépeken dolgoznak, műanyagot préselnek. Panaszkodnak az asszonyok. A ventillátorra (amely valóban nem sok szelet kavar), a gépek elektromos szigetelésére (amelyről a laikus is megállapíthatja, hogy nem szabályos). Egy darab sült oldalas, megkezdett karéj kenyérrel a poros széken; a műhelyben esznek munka közben... Az ebédlő üres helyiségében zsákokban tárolják a műanyaggomgok sütéséhez való alapanyagokat. A zuhanyozó elfogadható. Tulajdonképpen nem sok kellene ahhoz, hogy az egész munkahely elfogadható rendezettséget mutasson. De ez nemcsak a vezetőkön múlik... * * * A tiszaroff—tiszagyendai közös tanács elnöke. Szász György így szól a gyendaiakról: — Segítőkész, közösségi munkára jól mozgósítható szorgalmas emberek ők. Lakóhelyükhöz ragaszkodnak, ezt jelzik a népmozgalmi adatok is. Nagyon csekély az elvándorlás, annak ellenére, hogy helyi munkalehetőség nagyon kevés van. Budapestre és Százhalombattára jár „három autóbusznyi” ember, néhányan pesti tsz-ekben is dolgoznak, de a legtöbben a környéken, Kunhegyesen és Tiszaroffon helyezkedtek el. Dr. Szabó Ottó, a község orvosa csöndes szavú, nagy tudású, munkabírású ember — így emlegetik a faluban. A fiatal orvos egy esetet mesél, amelynek lényege, hogy egy alkalommal nagyobb Balogh József: cselédek faluja volt ez Szép, öreg ház a Petőfi utcában hézség forrása ez a „változatosság”. „Szegény tsz — gazdag háztáji” — szokták mondogatni, s ez ugyan nem általánosítható, de nincs híján az igazságnak sem. Tiszagyendán elsősorban a sertéstenyésztés jövedelmez jól a háztáji gazdaságokban. Az alig több mint 1400 lelkes faluból több sertést adtak le tavaly, mint a vele közös tanácsú Tiszaroffról. Reggel fél hét tájban ezt a „sertéstenyésztő kedvét” tükrözi a falu. Az egyik utcában termetes asszonyság egy disznót vezetget, a hátsó lábára kötött zsineg segítségévei, kint a faluszélen pedig az „állatforgalmisok” mázsálják a leadásra hozott, szépen kigömbölyödött jószágokat. Az összeverődött, várakozó emberek taksálgatják, a portékákat. — „ennek hosszú a lába, annak az orra rövid” — s közben persze megy a tréfa. A legnagyobb sikere annak az anekdotának van, amelynek a tartalma röviden enynyi: Amikor eljött az ideje, kocsin, fűzkosárban szállították az ifjú kocát a nászra. Rendben ment minden, olyannyira, hogy másnap a koca, amikor kiengedték az udvarra, azonnal a füzkosárhoz kocogott, belemászott és várakozóan körülnézett... Balogh József, a tanács alkalmazottja — útkaparó, parkőr, egyszóval: mindenes —• komoly dolgokról beszél. — Tavaly öt anyadisznóm 46 malacából 36 pusztult ej. Éppen csak, hogy rá nem fizettem; persze a rengeteg munka így is kárba veszett. — El is ment a kedve a sertéstartástól. — Dehogyis. Lecseréltem az anyaállatokat, az idén megint ötöt fiaztatok. Kell a pénz, kicsi a fizetésem a tanácsnál, két gyerekem van. sajnálja, hogy idő előtt abba kellett hagynia a focit. Jókora markát nézegetem: nem lehetett a játékvezető sem irigylésre méltó helyzetben. Vendég jön, egy asszony, kávét kér, meg valamit súgva, de azt nem kap, mert nincs még kilenc óra. — Fázok — azért kéne — mondja. — Megyek szőlőt kapálni napszámba a fuvarosékhoz. — Mennyi a napszám? — Százötven forint, de kell dolgozni érte. * * * Nagy a jövés-menés a tanács kirendeltséggel átellenben levő épület udvarán. Középkorú férfit szólítok meg. — Milyen ház ez, tessék mondani ? Kilenc óra ide vagy oda, akad úgy látszik „hazai” is. a megszólítottból törkölyszag árad. — Ez a ház... ez izé.. . — Klubkönyvtár? — Az ... az, de most „röggöny” Van benne. Fúrj Jánosné, a klubkönyvtár vezetője nem dicsekedhet nagy eredményekkel, de nem is panaszkodik. A könyvtárban több mint hétezer kötet könyv közül lehet válogatni, a beiratkozott 214 olvasó mintegy 80 támogatást, az anyagiakon túl. Mozi is van a faluban, egy rossz állapotban levő épületben. Az idén az első negyedévben megtartott 43 mozielőadáson ötszázhetvenketten voltak. Egy előadásra átlag 13 néző jutott. Az első évnegyedben vetített magyar filmeknek összesen 35 nézője volt. Mindössze — tegyük hozzá —. mert ezek az adatok nem éppen a tiseagyendai mozi népszerűségét bizonyítják. * * * És a könyv, a folyóirat, az újság? Az ABC-áruház könyvespolcán kutatok: tucatnyi érdektelen, légypiszkos könyv között. Állítólag havonta 30 —40 könyvet adnak el az áruházban. Gaál Csaba pedagógus — az áruházon kívül ő foglalkozik még könyvterjesetéssel a faluban — kétli ennek az adatnak a valódiságát. ö — mint mondja — a gyerekeken keresztül próbálja elérni, hogy . jussoft könyvre is. Egy átlagos hónapban húszat ha elad. — Nem nagyon kell itt a könyv — ez a végső következtetés. Majdnem kicsúszik a számon: nem hiszem! Tavaly egy riporthoz úgy gyűjtöttem anyagot, hogy alkalmi könyvbizományosként, jó készlettel „fölszerelve” olyan falvak-Adatokat sorol, amelyek némiképp utalnak arra, hogyan alakult ki a mérleghiányos helyzet, de főképp a következő, sürgető tennivalókat jelzik. Nem gyenge adottságú a tsz, de az; 1600 hektár szántóból hatszázat fenyeget rendszeresen belvíz. A korábbi években tizennégy-féle kultúrát termeltek — némelyiket szinte parcellákon. Az idén a tizennégyet a felére csökkentik — alapos gazdaságossági számítások alapján. A szarvasmarha-tenyésztés mindenestől veszteséges volt — a százharminc darabos állományt eladják, az istállókba juhok kerülnek. A dohánytermesztés megszüntetésével a dohánypajtákból is hodályok lesznek. Néhány belvizes területen — például a hajdani rizsföldek helyén — legelő lesz. Növelni lehet a sertéstenyésztést is, ennek egyébként nagy hagyományai vannak a faluban. A gépesítésben sem akármilyen feladatok várnak megoldásra. Érzékeltetésül két adatot mond Kacziba Imre: — Jelenleg 141 darab erő- és munkagépe van a szövetkezetnek, kilencvennégy-fé- Je (!) típusból. Rengeteg neHáz, garázs, autó... Aztán a múltra terelődik a szó. A cselédvilágra. — Cseléd volt ebben a faluban egy-kettő kivételével mindenki. Azért igyekszik a nép, ki így, ki úgy. Cselédek vdltunk, érti, nincstelenek. Most meg annak, aki dolgozik, jut is. Kinek mennyi, mire, hova? Szerte a faluban'épül néhány új ház, de szembeszökően sok az igénytelen, külszínre nem sokat mutató porta, régi ház. Akad a régi épületek között szép, gondozott is, mint például Péntek Ferencné 110 éve épült háza a Petőfi Sándor utcában. Péntek néni „szembeszomszédja” Bálint István is idős ember. Beszélgetünk az ő házáról, amelyik nem régi, de... — Mit ér vele az ember, ha megvénül, magára marad? Százhalombattán dolgoztam, kétezer forint nyugdíjat kapok, jószágot is tartok, nem szenvedek szükséget semmiben. Mégis: nem jó ez a nyugdíjas állapot. Héder Mihály, a bisztró fiatal csaposa — egyéb dolga nem lévén, merthogy egy vendég sincs — az ajtót támasztja a délelőtti napsütésben. Azért panaszra nincs oka. Öreg platán — — Tudja, én is fociztam, de nagyon heves vérű voltam, aztán öt évre eltiltottak. _ ??? — Nem adta meg a bíró egy tiszta, szabályos gólunkat. — És? — Hát megfogtam a játékvezető nyakát. De aztán bocsánatot kértem tőle. Ezé-' nem lett bírósági ügy belőle. Látszik rajta, borzasztóan életfa-szimbólum százaléka gyerek. A költségvetés kicsi, nagyobb rendezvényekre nem futja. Ehelyett — nagyon helyesen — a közösségek szervezésére fordítanak gondot: gyermek-, ifjúsági, nő- és nyugdíjasklub működik az intézményben. Elég gyakran rendeznek bált, „diszkót”. A faluban élő értelmiségiek — pedagógusok és az orvos — segítik a klubkönyvtárvezető munkáját, a tanácstól és a tsz-től is kap — Most húsvét után a környékbeli faluk kocsmái, presszói közül a mienknek volt a legnagyobb forgalma: 81 ezer forint bevételünk volt a kétnapos ünnep alatt. Amúgy nem nagyon isznak a gyendaiak, inkább csak a hétvégeken. A bisztró tőszomszédságában zöldellő futballpályára mutatok. — Meccs után biztosan ... — Hát persze. Most jó csapatunk van, 150—200-an is kijönnek egy-egy meccsre. Sóhajt, s hamarosan kiböki, rrű nyomja a szívét. HÓNAP KISKÖZSÉG CSERESZNYEVIRÁGZÁSHOR TISZAGYENDÁN
