Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-29 / 99. szám
A megyei pártbizottság közleménye az építő- és épitőanyagipar helyzetéről, a lakásépítés 1990-ig szélé irányelveiről A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottsága 1979. április 27-én kibővített ülésen tárgyalt a megye építő- és építőanyag-iparának helyzetéről, fejlesztésének feladatairól, és jóváhagyta a lakásépítés és gazdálkodás 1990-ig szóló irányelveit. Az építő- és építőanyagipar fejlődése, helyzete A gazdasági és társadalompolitikai célok végrehajtása során Szolnok megyében a szocialista szektorban 1964-től több mint 50 milliárd forintot fordítottunk beruházásra, amelynek nagyobb része építési feladat volt. Az építőipar teljesítménye ez idő alatt közel két és félszeresére, a munka termelékenysége kétszeresére nőtt. A főként mélyépítési és szerelőipari tevékenységet végző más megyei székhelyű vállalatok az építőipari feladatoknak közel a felét látták el. A termelésnövekedés mintegy hetven százalékát az állami építőipari szervezetek érték el. Mennyiségileg növekvő, arányát tekintve jelentős a házilagos építés. A mezőgazdasági nagyüzemek építési munkáiknak túlnyomó részét saját szervezeteikkel valósítják meg. A fenntartási munkák aránya az országos átlagnál alacsonyabb. Ezen belül a kisiparnak elsősorban a lakáskarbantartás területén jelentős a részesedése. Az építő- és építőanyagiparban dolgozók élet- és munkakörülményei a más anyagi ágazatokban foglalkoztatottakéhoz hasonlóan, fokozatosan javultak, a bér és jövedelem 1964 óta megkétszereződött. A bérek alakulása azonban még nincs összehangolva a teljesítmény és a minőség követelményeivel. Az építőipari munkásak szakmai összetétele javult, jelenleg a szakmunkások aránya 59 százalék, a betanított munkásoké 26 százalék, a segédmunkásoké 15 százalék. Az építőipar munkáskollektíváinak tevékenységét, helytállását a másfél évtized alatt megvalósult új létesítmények dicsérik. A kivitelező építőipari tevékenység szervezetileg koncentrálódott. A kapacitás bővülése az építési szervezetek számának fokozatos csökkenésével párhuzamosan ment végbe. Jelenleg is gond, hogy a kapacitásfejlesztés területileg és szakmailag nem volt kellően összehangolva. Az építőipar eszközellátottsága, gépesítettsége javult, de még elmarad a követelményektől. Az egy építőipari munkásra jutó állóeszközérték 15 százalékkal alacsonyabb az országos átlagnál. A korszerűbb építési módok a 60-as évek végétől terjedtek el. A befejező szak- és szerelőipari munkák gépesítése azonban nem tartott lépést a technológiai változásokkal. Az építőipari tevékenység szervezettségében, ezen belül az üzem- és munkaszervezésben is fejlődés következett be, bár a követelményekhez és a lehetőségekhez képest nem sikerült megfelelően előrelépni. Az 1960-as évek végéig a kivitelező építőipart a létszámbővítésre alapozott mennyiségi fejlődés jellemezte. Az 1970-es évektől a minőségi tényezők előtérbe kerülése a meghatározó. A tervezők eredményesen működtek közre a termelő és a kommunális beruházások megvalósításában, erőteljesebbé vált a szakosodás. Fejlődött a beruházó .tervező és kivitelező szervezetek együttműködése, az építőipari szervek közötti kooperáció. Az építőanyagipari vállalatok a termelés korszerűsítésvei, a hatékonyság növelésével, javuló színvonalon elégítették ki az építők igényeit. A tégla-cserépipar termelése 2,5-szeresére nőtt. A korszerűsítések következtében az áUóeszközállomány négyszeresére emelkedett. A termelés és termékszerkezet a szükségletekhez igazodva változott, korszerűsödött. A műszaki és technológiai fejlesztések következtében emelkedett a termelékenység, csökkent a nehéz fizikai munka, a fluktuáció, javult a szakmai felkészültség. Fejlődött és eredményeket ért el a szocialista münkaverseny-mozgalom, mely célkitűzéseiben mind jobban a konkrét termelési feladatok megvalósítását, a minőségi követelmények teljesítését szolgálja. A továbbfejlesztés feladatai Az építő- és építőanyagipamak az adottságait jobban kihasználva, színvonalasabban, hatékonyabban kell a gazdasági fejlesztést és az életkörülmények javítását szolgáló építési feladatokat teljesíteni. Alkalmasabbá kell válnia az építkezések gyorsabb kivitelezésére, a korábbinál nagyobb felújítási és karbantartási feladatok ellátására. € A beruházások tervszerű megvalósí“ fásához az építőipari kapacitások öszszehangoltabb fejlesztése, a műszaki, technikai ellátottság javítása szükséges. Az építőipar fejlesztési eszközeit, mindenekelőtt a termelési szerkezet korszerűsítését, az export árualapokat bővítő beruházások kivitelezésének meggyorsítását biztosító feltételek megteremtésére kell összpontosítani. Az infrastrukturális beruházások, az épületfelújítások szervezettebb és hatékonyabb megvalósítása érdekében gondoskodni kell az építőipari szervezetek — a minisztériumi vállalatok, a tanácsi, a szövetkezeti építőipar — fejlesztéséről, és helyi jelentőségének megfelelően a magánkisipar támogatásáról. Folytatni kell az ipari háttér összehangolt kialakítását, a korszerű építési módok és technológiák alkalmazását. Szükséges, hogy a közmű- és mélyépítésre szakosodott vállalatok komplex gépláncaikat széles körűen alkalmazzák. Emellett indokolt mértékben kell fejleszteni a házilagos építő szervezetek közmű- és mélyépítési kapacitását. A szak- és szerelőipar elmaradását fokozottabb gépesítéssel kell pótolni. Az épületfenntartás növekvő feladatai megkövetelik a szükséges technológiák fejlesztését, a korszerűbb szervezetek és módszerek kialakítását, a gyorsabb ütemű gépesítést. Az építési szervezetek összehangoltabb, egymást kiegészítő módon folytassák a gépek beszerzését és karbantartását. A nagy értékű és nagy teljesítményű berendezések folyamatosain, több műszakban üzemeljenek. Javuljon az együttműködés a gépkölcsönzésben. O Javítani kell az építő- és építőanyagiparban a munkaerő-gazdálkodást, biztosítani kell a szakmunkások képzését és szervezett továbbképzését. Nagyobb figyelmet kell fordítani a munkafegyelem erősítésére, valamint a műszaki normákon, teljesítményeken és minőségi követelményeken alapuló bérezésre. A dolgozók élet- és munkakörülményeit életszínvonal-politikai célkitűzéseinknek megfelelően tovább kell javítani. A szállító vállalatok az építőipari szervezetekkel közösen oldják meg a kulturált munkásszállítást. 3 Az építési tevékenység szervezettsé■ ge, az üzem- és munkaszervezés színvonalának növelése érdekében az építő szervezetek alkalmazzák a korszerű munkarendeket, használják ki a korszerű építési módok szervezési lehetőségeit. 4 A termelésbővülést a termelékeny■ ség növelése útján, a munkaerő, az eszközök racionálisabb és koncentráltabb felhasználásával, az egyidejűleg folyamatban levő építkezések számának a szükségletekhez is igazodó ésszerű csökkentésével kell biztosítani. 5 Az építőanyagipari ágazat az építés ■ iparosítását energiatakarékos, méretpontos, növekvő arányú típusszerkezetek gyártásával segítse elő. Az építőipar és a lakosság építőanyag igényeinek mennyiségben, minőségben és választékban tegyen eleget. 6 Az építési igények jobb kielégítését ■ a tervezési kapacitás bővítésével is elő kell segíteni. A tervező szervezetek közötti ésszerű munkamegosztást, szakmai specializációt tovább kell javítani. Fontos feladat, hogy az építmények műszaki színvonalának emelése, az új technológiai eljárások, gazdaságos építészeti megoldások, tipizált és szabványosított elemek az anyagi lehetőségek figyelembevételével fokozottabban kerüljenek alkalmazásra. Az építkezések gazdaságosabb megvalósítása érdekében a kivitelezésben kapjon nagyobb szerepet a tervezői művezetés. 7 A beruházási folyamat szervezettsé■ gének, hatékonyságának javítása érdekében a beruházók, tervezők és kivitelezők alakítsák ki a létesítmény megvalósítási munkaprogramját. Ennek készítésében és megvalósításában erősíteni kell a beruházó irányító és koordináló szerepét. Bővíteni kell a kivitelező vállalatok részvételét a tervek kidolgozásában, a profiljuknak megfelelő tervezési feladatok ellátásában. 8 Az ipar, a kereskedelem, a kozle■ kedés és az építőipar kapcsolatait úgy kell erősíteni, hogy javuló színvonalon elégítse ki az igényeket. Az építőanyagipari termékeket, a beruházási javakat gyártó, forgalmazó, szállító vállalatok tegyék szervezettebbé munkájukat. Elsőrendű fontosságú a lakásépítés, fenntartás építőanyagainak és szerelvényeinek folyamatos biztosítása. 9 A minisztériumi és tanácsi vállala■ tok munkájával össze kell hangolni az építőipari szövetkezetek és a házilagos építőszervezetek tevékenységét. A mezőgazdasági szövetkezetek építőipari kapacitásának jobb kihasználását társulások létrehozásával is elő kell segíteni. Állami eszközökkel is támogatni kell a lakossági építőipari szolgáltatások növelését. Ifi A vállalatok, szövetkezetek költséggazdálkodását a fajlagos anyag- és energiafelhasználás csökkentésével, a gépek jobb kihasználásával, a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatásával kell javítani. , , n A tanácsok az ágazatirányitas fej■ lesztésével segítsék elő az építési igények és az építőipari kapacitások területi és tevékenységenként! összhangjának megteremtését. A tervezés és kivitelezés hatósági szabályozásának egyszerűsítésében működjenek közre. Ösztönözzék és szervezzék az építőipari szervezetek együttműködési formáinak továbbfejlesztését, az egymást kiegészítő fejlesztések összehangolását, az építőipari társulások létrehozását. IQ A párt, a társadalmi szervek és tömegszervezetek feladataikat a gazdaságpolitikai követelményeknek megfelelően lássák el. a) A pártszervek, -szervezetek legyenek segítői a munka hatékonyságát növelő eljárások, módszerek bevezetésének. Támasszanak követelményeket a vezetőkkel szemben. Követeljék meg a határidőt, a költségeket és a dekoncentrációt csökkentő, a kooperációt és a szerződéses fegyel- 1 met javító munkát. b) A KISZ-szervek és -szervezetek tagjaik példamutatásával, egyéni és csoportos vállalásaikkal a továbbiakban is járuljanak hozzá a helyi teendők sikeres megoldásához. Az országos védnökségek mellett vállaljanak szerepet a jelentősebb megyei termelő beruházások, közoktatási, gyermekintézmények és sportlétesítmények megvalósításában. Vállalásaik teljesítését folyamatosan értékeljék. C) A szakszervezetben dolgozó kommunisták támogassák az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésével összefüggő kezdeményezéseket. Érdekvédelmi tevékenységükben fordítsanak fokozott figyelmet a munkavédelmi előírások betartására. Szervezzék, irányítsák a termelést segítő mozgalmakat. A brigádvállalások a minőség, a hatékonyság, a munkafegyelem javítását szolgálják. d) A tudományos szervezetek építő- és építőanyagipari egyesületei, szakosztályai segítsék elő, hogy az élenjáró — viszo-' nyaink között bevezethető — építőanyagok és szerkezetek, technológiák, szervezési-gazdálkodási módszerek alkalmazása mielőbb megtörténjen. 8) A megyei sajtó és rádió gondoskodjon folyamatosan az eredmények és gondok reális ismertetéséről. Biztosítsanak nyilvánosságot a kiváló eredményeket elért dolgozók, brigádok, szövetkezetek és vállalatok munkasikereinek. Népszerűsítsék a gyakorlatban bevált korszerű munkamódszereket, tapasztalatokat. ftz első 15 éves lakásfejlesztési terv teljesítése Az első 15 éves lakásépítési terv fő célkitűzése a lakásviszonyok javítása, az önálló lakással nem rendelkező családok mielőbbi lakáshoz juttatása volt. A lakásépítés és -gazdálkodás hosszú távra szóló programja hozzájárult a városok és a községek fejlődéséhez, elősegítette a szocialista életkörülmények teljesebbé tételét. Az 1961-től 1975-ig tartó időszakban Szolnok megyében teljesült a lakásépítési terv: az előirányzott 37 ezerrel szemben 44 ezer lakás épült. A lakásállomány 24 ezer lakással bővült. A túlteljesítés a magánlakás-építés magasabb számából adódott. A 15 év alatt az összes lakások mintegy 24 százaléka épült állami erőből, s több mint fele családiház-építés. A lakások 53 százaléka a megye városaiban épültr. A tömeges lakásépítésben jelentős eredményt értünk el. A lakásállomány összetételében 30 százalékról 56 százalékra növekedett a többszobás lakások aránya, mérséklődött a lakások zsúfoltsága. Javult a lakások felszereltsége, fokozatosan növekedett alapterülete is. Az MSZMP Szolnok megyei Bizottságé- • nak cselekvési programja szerint az ötödik ötéves tervben összesen 15—18 ezer — ezen belül 2500—2800 állami célcsoportos — lakást kell felépíteni. A tervidőszak első három évében a lakásépítés megfelelő ütemű, eddig összesen 11 ezer lakás épült. Várható, hogy 5 év alatt az előirányzott program egészében véve teljesül. Megyénkben sikeres a munkáslakásépítési akció, az elmúlt három évben 10 településen összesen 1106 lakás épült ilyen kedvezménnyel. A lakásépítésben elért eredmények ellenére az ellátottság színvonala még nem kielégítő és javítása csak fokozatosan lehetséges. A megye lakásállománya 1975 végén 156 ezer, fele erősen elavult. A lakásalap állagának megóvásában a lemaradás jelentős. ’ Különösen nagy feladatot jelent a többszintes lakóépületek felújítása, mert az állami lakások tervezett felújítását szervezetlenség, kapacitáshiány miatt nem végezték el; a többszintes társaslakások lakói pedig nem mindenhol képeztek felújítási alapot, így az egyszeri nagy kiadás miatt nem végeztetik el az állagmegóvási munkákat. A fenntartással foglalkozó szervezetek tevékenységének színvonala nem kielégítő. Párt- és kormányintézkedések útmutatásai alapján a tervidőszakban kialakult a megyében is a lakások elosztásának rendszere, a lakásigénylők nyilvántartásba vételének rendje. A társadalmilag igazságos lakáselosztást nagy mértékben elősegítették a városokban létrejött lakásügyi társadalmi bizottságok. A névjegyzék alapján elosztható lakások juttatásánál a tanácsok a rendeletükben meghatározott arányokat igyekeztek betartani. A fizikai dolgozók, a fiatal házasok részesedési aránya a tanácsi értékesítésű lakásokból magasabjD az előírt aránynál, de a tanácsi bérlakások esetében ezek az arányok az előírt mértéket több évben nerri érték el. A lakáshasználatbavételi díj fizetésének rendszere, ha nem is a kívánt mértékben, de elérte célját, kiegyenlítettebbé vált a dolgozók teherviselése. A lépcsőzetés lakáscserék nem váltak intézményessé. II lakásépítés és -gazdálkodás feladatai Az 1990-ig szóló lakásépítés és -gazdálkodási terv fő társadalompolitikai célja továbbra is az, hogy a családok önálló lakás iránti igénye fokozatosan kielégíthető legyen. A lehetőségekhez mérten növekedjék a többszobás lakások aránya, javuljon a minőség. A lakásellátás javításával tovább kell csökkenteni a városok és községek közötti ellátottsági és minőségi különbségeket. A célok eléréséhez további feladataink: Az 1976—1990 közötti időszakban *■ összesen 40—46 ezer új lakást kell felépíteni. A megye településeinek nagyfokú ellátottsági különbsége miatt szükséges, hogy az új lakások egyharmada Szolnokon, további egyharmada a középfokú központokban tömeges lakásépítésként, főként többszintes épületekben létesüljön. Az alsófokú központokban és egyéb településeken továbbra is családi házak épülnek. A feltételek megteremtésével törekedni kell a korszerű csoportos családiház-építés elterjesztésére. A lakásépítés felső- és középfokú központokba való koncentrálásával elérhető, hogy a tervidőszak végére biztosítsuk a jogos lakásigények döntő többségének kielégítését. A városi lakások építésekor a jelen■ légi felszereltségi színvonalat tartani kell. A községekben a minőség javítását a közműhálózat — elsősorban vízvezeték — bővítésével kell elősegíteni. Folytatni kell az egyedülálló, a nyugdíjasok, a gyermektelen házaspárok részére megfelelő lakások építését, ki keli alakítani a nagycsaládosok otthonául szolgáló lakásokat. A lakások átlagos alapterülete — ezen belül az állami lakásoké — a népgazdaság teherbíró képességének figyelembevételével növekedhet. O A többszintes lakóépületek döntő hányada a lakótelepeken épüljön. El kell érni, hogy az új lakótelepek szervesen kapcsolódjanak a település egészéhez. A nagyobb lakótelepeken a lakásokkal egyidőben készüljenek el a tervezett oktatási, egészségügyi, kereskedelmi és más szolgáltató létesítmények. A városiközpontok átépítését csak takarékos módon, a szükséges mértékben szabad tervezni. Településenként ki kell alakítani az ésszerű, legalacsonyabb szanálási arányt. A A lakásépítés magánerős formája a jövőben is az egyedi igények kielégítését szolgálja. Fokozni kell a lakásépítő szövetkezetek szerepét a korszerű csoportos családi házak építésében, a tulajdonosok saját munkájukkal is vegyenek részt az építkezésben. A családiház-építések gazdaságosabbá tétele végett fokozni kell a típustervek propagandáját. Emelni kell a magántervezői tevékenység színvonalát. Javítani kell a telekellátottságot, mindenekelőtt az ipari munkások által lakott területeken. A családiház-építésre alkalmas telkek biztosítása — esetenként más szervek közreműködésével — a tanácsok feladata. Emelni kell az építéseket engedélyező hatóságok munkájának színvonalát és érvényesíteni felelősségét a települések tervszerű fejlesztésében, valamint az építési fegyelem, az építési kultúra növelésében. Az új lakások megvalósításával ■ egyenrangú feladat a már meglevő lakások felújítása, korszerűsítése. Fokozott figyelmet kell fordítani a megye la*kásvagyonának megóvásában a tervszerű, megelőző karbantartásra, bár ismert, hogy a lakbérek ma a minimális fenntartási költségeket sem fedezik. A műszaki-gazdasági lehetőségek alapján mintegy 14 ezer, többszintes épületben levő lakás felújítása esedékes 1990-ig, s ebből 3500 a korábbi évekből húzódott át. Az állami lakóépületek elmaradt felújítási munkáit fokozatosan pótolni kell. Korszerűsítés, felújítás 40—50 ezer, komforttal nem rendelkező családi háznál indokolt. A felújítási munkákat lehetőség szerint kapcsolják össze emeletráépítéssel, tetőtér beépítéssel. A megvalósításba fokozottabban be kell vonni az építőipari szövetkezeteket, a termelőszövetkezeti építőbrigádokat. £5 Az érvényes párthatározatok alapján javítani kell a lakáselosztási gyakorlaton, növelni szükséges a névjegyzék szerint elosztott lakások arányát. A jelenlegi rendszert úgy kell továbbfejleszteni, hogy az egy főre jutó jövedelemhatárok tartalmilag és területileg a jelenleginél jobban szolgálják a szociál- és rétegpolitikai célokat. A tanácsok ellenőrizzék a nyilvántartásukban szereplő lakásigények érvényességét. El kell érni, hogy a növekvő arányú állami lakásokból a fizikai dolgozók legalább 60 százalékban, a fiatal házasok 40 százalékban részesedjenek. A nagycsaládosok lakásigényét lehetőség szerint két éven belül ki kell elégíteni, és ahol nem épül tanácsi bér-, illetve tanácsi értékesítésű lakás, ott családi házakat vásároljanak erre a célra. A gyermeküket egyedül nevelő családfenntartók lakáskérelmét azonos feltételek esetén előnyben kell részesíteni. A bérlő-, illetve vevőkijelölési jog gyakorlása révén is elsősorban a fizikai dolgozókat kell lakáshoz juttatni. Ki kell dolgozni a szervezett lakáscserék rendszerét. Meg kell szigorítani az állami lakások cseréjét, hogy ne legyén lehetőség üzérkedésre, a rendeletek kijátszására. A döntések előkészítésében tovább kell növelni a lakásügyi társadalmi bizottságok szerepét,
