Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-26 / 96. szám
Dolgozzunk jobban, tervszerűbben, szervezettebben! Levetik téli bundájukat a juhok. A szajoli Tárkony Pál jószágai 6-7 kilogramm gyapjút eresztettek egy év alatt Nem elég csak termelni Kevés a közgazdász a mezőgazdaságban Fórumon a gazdasági élet Kedden este — ]0 előre meghirdetve és előkészítve — ismét fórumot láthattunk a tévé egyes műsorán. Méghozzá gazdaságpolitikait, amely legutóbb két évvel ezelőtt hívta közös, nagy tanácskozóasztalhóz az ország népét a vezetőkkel. Micsoda érdeklődés, ki meri ezek után azt mondani, hogy olykor fásultak vagyunk a gazdasági élet mindennapos gondjai, bajai, a jövő tervei iránt? Mint Megyeri Károly, a fórum műsorvezetője elmondta, az adás megkezdéséig pontosan 568 levél és 1230 telefonhívás érkezett a három miniszter és egy államtitkár, valamint Huszár István, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese részére. És láthattuk közben is: az öt, egyenként nyolc állomásos telefon kezelői az adás alatt is megdolgozták a magukét. Mindvégig — pedig az eredetileg kitűzött másfél órás adásidőt bőven túllépték az érdeklődés láttán a szerkesztők — pergő, izgalmas fórum volt a keddi. Külön érdeme, hogy mindenkihez szólt — fiatalhoz, öreghez, ipari munkáshoz és szövetkezeti paraszthoz, vevőhöz és eladóhoz, szolgáltatóhoz és építőhöz — vezetőhöz, beosztotthoz. A kezdő kérdések rögtön felrázták a várakozók érdeklődését. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter megnyugtatta azt, aki telefonált, s vele a negyvenöt-hatvan közötti százezreket: — Nem emelik a nyugdíjkorhatárt! Gondolom, e mondatnak rég örültek ilyen sokan azon az estén. Huszár István pedig mindenkihez szólt az első válaszában: azért vagyunk nehezebb gazdasági helyzetben, mert a külgazdasági hatások mellett mi magunk se voltunk elég körültekintők korábban. Még 1978- ban is a termelést meghaladó mértékben nőtt a ráfordítás, s a termelés növekedésénél is nagyob volt a készletező és beruházó „kedv”. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter mi mást is kaphatott volna első kérdésként, mint a hiánycikkeket. így válaszolt: kétszázezer árucikket kínál a hazai kereskedelem. Átmeneti hiány lehet, de az már nehezen érthető, hogy a harmincféle hazai szappan mellett egyre külföldi, import „habzókat” keres sok vásárló. Szalai Béla államtitkár elismerte: igen, van árvita a szocialista országok kereskedelmében, mint ahogy másokkal is. Ez, a szocialista árucsere vitája azonban általában egyszerűbben és mindig feloldható. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter az év első négy hónapjának számaival bizonyította: az idén máris többen utaztak külföldre, mint tavaly ilyenkor. Az érdeklődés az új szabályzók ellenére is növekvő, aggodalomra nincs ok. Egy kezdőkört vázoltam csak a kétórás fórumból — s már „tele” a témára kapott■ hely. Így hát összegzés maradt, rövid summázás: Tartalmas találkozás volt a kedd esti. A gazdasági élet fontos kérdéseit vitatta meg az ország népe a vezetőkkel. Őszintén, kertelés nélkül. Az eszmecsere remélhetőleg értőbb, gondosabb munkát eredményez. Ezért is hasznos volt a kedd esti fórum. Május elseje, a munka ünnepe következik. A munkában is értsünk így szót, napjában, mint kedd este a tévé képernyője előtt. — sj — MŰSZAKI HETEK Ankét családi házak építéséről Szöllősi János, a Szolnoki Állami Gazdaság igazgatója: — Mit, mennyiért? Ez a lényeg, nem szabad a nagy számok bűvöletébe esni. A ráfordításoknak a hozamokkal arányban kell lenniük. Balogh Pál, a törökszentmiklósi Béke Tsz termelési elnökhelyettese: — A termelőnek nincs ideje elemzésekre. Ezétt szükséges a két tevékenység szétválasztása. De sajnos, még nem tökéletesek az elemzési formák. Nagy Zoltán, a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz elnöke: — A gazdaságok nagyobbodása minőségileg új vezetéstechnikát kíván. A szántás-vetés ideje rég elmúlt. Több billentyű van, amin játszani lehet, de ez lényegesen nagyobb körültekintést igényel. Szegő László, a túrkevei Vörös Csillag Tsz elnöke: — Termelni, betakarítani tudunk, de a terméket el kell adni, és kevés a ke.res-. kedelemhez is értő agrárszakember. A TÚRKEVEI PÉLDA Ha egy üzem 4000 hektár, akkor a vezetők a gazdasági eseményekről, jelenségekről azonnal tudojnást szereznek, személyes élmények alapján. A termőterület növekedésével a közvetlen információt pótolni kell. Ezzel a feladattal alakultak meg a mezőgazdasági üzemek közgazdasági és üzemgazdasági csoportjai, amelyek a vezetők számára a legfontosabb, és legfrissebb termelési mutatókat szolgálják. Ezek birtokában hozhatnak a termelés irányítói helyes gazdasági döntést. A túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezetben három éve működik egy közgazdasági csoport. — Minél frissebb és pontosabb az információ, annál nagyobb a segítség — állapítja meg Szegő László elnök. — De nem adathalmazra van szükség, hanem csak néhány, az ágazatra jellemző számra. Természietlesen előzetes véleményt is kérünk a csoporttól, amikor valami újba kezdünk. A termelőszövetkezetben befejezéséhez közeledik az 1040 férőhelyes tehenészeti telep építése. Az állatállo1 mány növelésével arányosan emelkedik a takarmányszükséglet is. A többlettakarmány megtermelése 400 hektár szántóföldet kötne le. A gazdaságban egy hektárról 5000 forint tiszta hasznot „takarítanak be”, ha árunövényt termelnek. így 400 hektár kiesésével 2 millió forint árbevételtől fosztanák meg a növénytermesztést, ami ugyan megtérülhe a tehenészeti telepen, de akkor fölösleges a fejlesztés: nem lesz nagyobb a jövedelem és a termelési érték sem. A téesz vezetői azzal a feladattal bízták meg a közgazdasági csoportot, hogy vizsgálja meg. milyen tartalékok vannak a gazdaságban, amelyek kiaknázása fölöslegessé teszi a 400 hektár áru-növény felváltását silókukoricával. A számítási és gazdasági elemzések végül is azt mutatták, hogy érdemesebb a gyepterületeket felújítani, s ott megtermelni a tömegtakarmány jelentős részét —■ még többletköltségek árán is. Ugyanebben az üzemben a csoport javaslatára változtatják meg a húsfeldolgozó termékszerkezetét. A tavaly veszteséggel záró üzem új termékei gazdaságossá tehetik ezt az ágazatot is. Az üzemgazdászok munkájának szükségessége vitathatatlan — mondja Balogh Pál, a törökszentmiklósi Béke Tsz elnökhelyettese. — Minél több tényező határozza meg a termelést, annál fontosabb lesz tevékenységük. A termeléstől elszakadva dolgoznak, éppen ezért olyan emberekre lenne szükség, akik a mezőgazdaságban és a számvitelben egyaránt jártasak. Ilyen szakember azonban kevés van. Olyanokra lenne szükség, akik megfelelően elemeznek, és a számok mögé is látnak. FELADATUK LENNE A gazdaságosabb termelés eléréséhez keresni kell azokat a lehetőségeket, amelyekkel a költségek csökkenthetők, illetve szinten tarthatók, a terméseredmények növelése mellett. Ez ellentmondásosnak tűnik, de megvalósítható. Példa rá a Szolnoki Állami Gazdaság. — Talajvizsgálatokon alapuló számítógépes műtrágyázása tervekkel dolgozunk 1974 óta — tájékoztat Szöllősi János igazgató. — Ezek alapján a búza és kukorica alá 16 illetve 23 százalékkal kevesebb műtrágyát adtunk. a hozamok viszont’ emelkedtek 12 és 11 százalékkal. — A közgazdasági munka keretbe foglalja a termelést — veszi át a szót Hackler Imre közgazdasági igazgatóhelyettes. —* Havonta készítünk jelentést az értékesítésről, az átlagárról és — ágazatokra lebontva — a költségek alakulásáról valamint a takarmány felhasználásáról ... AMI fl VALÓSÁG A mezőgazdasági üzem vezetői egyetértenek abban, hogy a területi koncentráció és a termelés állandó növekedése miatt egyre jelentősebb a közgazdászok és az üzemgazdászok munkája. Figyelembe véve a Szolnok megyei viszonyokat, azt hihetnénk, hogy az ilyen szakemberekből nincs hiány. Ezzel szemben a felsőfokú agrárgazdaságtani és számviteli végzettséget igénylő munkakörökben dolgozóknak csak 30 százaléka rendelkezik a szükséges képesítéssel. Például a főkönyvelők és közgazdasági elnökhelyettesek 66 százalékának nincs megfelelő szakképzettsége. A számviteli és pénzügyi csoportok vezetői 94 illetve 89 százalékának nincs diplomája. Igaz, hogy ez az arány nem rosszabb, mint máshol, de megyénkben jobban „szorít a cipő”. Ugyanis a termelőszövetkezetek nagysága 7400 hektár, ami több mint duplája az országos átlagnak. A termelési érték is lényegesen nagyobb. Ezzel összhangban a gazdálkodás bonyolultabb, több a „billentyű”. Ezeken jól „játszani” pedig csak úgy lehetséges, ha megfelelő előkészítő és kalkulációs munka előzi meg a gazdasági döntéseket. Az előbbiek elvégzéséhez pedig nélkülözhetetlenek a szakemberek. A vezetők gondolnak is a „jövőre”. Képzési tervet készítettek 1980^ig. Jelenleg is tizenkét agrárszakember tanul valamelyik egyetem vagy főiskola levelező tagozatán, gazdaságtan szakon. Majdnem húszán pedig az idén kezdik el tanulmányaikat. Csakhogy még ígv is vajmi keveset változik a helyzet. Ugyanis a tsz-ek ilyen végzettségű szakemberek iránti igénye háromszázra tehető. (Ennek van meg jelenleg a 30 százaléka.) De várhatóan néhány év múlva, üzemenként 10 olyan munkakört kell létesíteni, amelyek megkövetelik a felsőfokon képzett, szakembereket, mert nélkülük a számvitel, kereskedelem és a gazdálkodás akadozni fog. Hcsz Viktor fl jobb áruellátásén A magyar—csehszlovák választékcsere fejlesztésének kérdéseiről tárgyalt kedden ,és,tegnap Szombathelyen dr. ' Juhár Zoltán belkereskedelmi államtitkár és Ladislav Somogyi, szlovák kereskedelmi miniszterhelyettes, valamint munkatársaik. A tárgyalópartnerek áttekintették a két ország közötti 1979. évi választékcsere-megállapodás teljesítésének helyzetét, s megállapították, hogy a fogyasztási cikkek áruforgalma ezévben mintegy 20 százalékkal nő. A kölcsönös szállítások mindkét országban javítják az áruellátást, és színesítik' a kínálatot. A csere keretében egyebek között sört, sajtot, tartósított süteményt, különféle ruházati cikkeket, háztartási gépeket, tapétákat, bútorokat, kozmetikai készítményeket vásárolunk Csehszlovákiából. Cserébe almát, szeszesitalokat, PVC háztartási cikkeket, világító testeket, bőrdíszműárukat, játékokat és egyéb termékeket szállítunk. Mintegy 600 ezer pár csehszlovák cipőt importálunk magyar lábbelik ellenében. Konyhakész pecsenyekacsák Megkezdődött a hét hónapig tartó pecsenyekacsa-idény a kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál, ahol ez idő alatt 2,7 millió víziszárnyas kerül le konyhakészen a feldolgozó vonalakról. Az idei első pecsenyekacsa-rakomány a Kiskunsági Állami Gazdaságból érkezett, de a hét végére szállítást jelzett a tatai Állami Gazdaság is. Nagyüzem a kukoricaföldeken Ezen a héten, a gyakori esőzések ellenére, szerte az országban megkezdődött az igazi nagyüzem a kukoricaföldeken. Az egyéb tennivalók, többek között a cukorrépvetés, a burgonyaültetés és az időszerű kertészeti munkák előrehaladtával, befejeztével, mezőgazdasági üzemeink most már mindenütt a legfontosabb takarmánynövény — a kukorica — vetésére öszpontosítják az emberi és a gépi erők zömét. Az ország legnagyobb kukoricatermelőjének számító bábolnai iparszerű kukoricatermelő közös vállalat — az IKR — taggazdaságai közül tegnapra több mint 10 végzett is ezzel a munkával. A közös vállalathoz tartozó, együttesen több mint 200 000 hektár kukoricafödnek ugyanekkora több mint a 60 százalékán került földbe a mag. A legjobban a déli megyékben haladnak a vetéssel. A családi házak építésének eredményeiről, gondjairól esett szó az Építőipari Tudományos Egyesület szolnoki csoportjának tegnapi, a megyeszékhelyen megrendezett ankétjén. Ugyancsak tegnap került sor a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület szolnoki területi szervezetének rendezvényére, amelynek résztvevői arról hallhattak előadást, hogyan alakul a nyersanyag, a liszt és a késztermékek minősége a Szolnok megyei Sütőipari Vállalatnál. A másik itt elhangzott előadásból a vállalat hosszútávú fejlesztési elképzeléseit ismerhették meg a résztvevők. A Szolnok megyei ÁÉV 5. számú főépítésvezetőség asztalos üzemében különleges méretű, egyedi ajtókat, ablakokat, beépített szekrényeket készítenek. Negyedévenként 160-180 m3 fenyöárut használnak fel. Képünkön egy adagolóablak összeállításán dolgoznak
