Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-22 / 93. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 22. TANULMÁNYÚTON TOGLIATTIBAN 0 titokzatos 2109-es és társai Élménydús napokat töltöt­tünk márciusban Togliatti­ban, a Ladák szülővárosá­ban. Az AFIT szervezésében egy csoporttal tanulmányúton voltam ott én is. A közismert és nagyon kedvelt autótípus gyárának méretei lenyűgöztek bennün­ket. Sokan és sokat írtak már Togliattiról. Így meglehetősen széles körben ismertek a gyárépítés tényei, hogy kom­puterrel határozták meg a gyáróriás telepítési helyét. A volgai olcsó víziót, a kuj­­bisevi vízi erőmű és a kohá­szat szomszédsága Togliatti­nak, a régi nevén Zsigulinak kedvezett. Ismert az is, hogy nyolcvankét ország közremű­ködésével épült az autógyár. A városról én is olvastam, mégis a felfedezés erejével töltött el kétszáznegyveríöt­­ezer embernek otthont nyúj­tó új lakótelep, a hatsávos műút, melyen tizenöt perc alatt a város bármely pont­járól elérhető a gyár. A monumentális csarnoko­kat járva eszembe jutcftt, hogy hol van már az az idő (1971. július tizenhetedike), amikor az első, saját termé­kekből gyártott gépkocsi le­került a szalagról. Eddig már több mint 4,2 millió au­tót gyártottak az 514 hektá­ron elterülő üzemben. Nem akarom számtengerrel untatni az olvasót, ezért csu­pán néhány adat: az 1,8 mil­liárd rubel költséggel épült gyárban 23 ezer gép és 296 automatasor van. A szalag hossza 170 kilométer. Száztíz­ezer dolgozót foglalkoztatnak, akik közül kilencezer felsőfo­kú képesítéssel rendelkezik. A végszerelő szalagokról húsz másodpercenként kerül le egy-egy új kocsi. Azt hi­szem, nem érdektelen meg­jegyezni, hogy jelenleg 21 tí­pusú Ladát gyártanak. Külön típusként könyvelik el az an­golok részére készülő jobb­­kormányos kocsikat. Spk megrendelő az 1500-as vagy 1600-as karosszériát 1300-as motorral kéri. Megismerkedhettünk a gyáróriás újdonságaival is. Már sorozatban gyártják pél­dául a NIVA—2121 4x4 típu­sú terepjáró személygépko­csit. Valószínűleg hazai útja­inkon is hamarosan találko­zunk majd ezzel a fürge, te­repakadályokat legyőző, tet­szetős kivitelű kocsival. Az említett 21 típusból ná­lunk mindössze öt—hat van forgalomban. Ezért is tanul­mányoztuk fokozott érdeklő­déssel a még csak nullszériá­ban gyártott 2105-ös és a 2107-es típust Ezek fő jel­lemzője a néhány új műsza­ki megoldáson kívül a luxus­­kivitel. Ennél a két típusnál a vég­telenített műanyagvezérlő­­lánc zajtalan járást biztosít. Az alumínium öntött szelep­fedél szintén zajcsökkentő hatású. A gázosítónál a má­sodik (szekunder) torok nyi­tása automatikus. Gyújtás­elosztó vákuumos fékszervó­­juk van. A luxus és a kényel­mi szempontokat szolgálják a fejpárnák, a fűthető hátsó szélvédőüveg, az energiael­nyelő lökhárító. Külön ren­delésre műbőr helyett bőrrel húzzák be az üléseket. A 2109-es típusról a Lada gyár szakemberei csak any­nyit mondtak, hogy rajz­asztalon van és két-három éven belül „életre kel”. E típusnál már karosszéria és egyéb vonatkozásban is szá­mottevő változások lesznek, melyek érintik a gyári koope­rációban részt vevő országo­kat, így hazánkat is. Az autógyári tapasztalatai­mat, jó negyven oldalnyi szakmai-műszaki jegyzet tartalmazza. Nem volt tehát hiábavaló a tanulmányút. Hasznos volt azért is, mert öt napot az autógyár mellet­ti szervizben töltöttünk, amely nagyságra a szolnoki­nak felel meg, de a miénk­nél másfélszer több kocsit bocsájt ki. A jó felszerszá­­mozás, a kifogástalan alkat­részellátás mellett betudható ez a mienkénél sokkal példá­­sabb munkafegyelemnek is. A szervizállomáson a sérült ka­rosszériák javításához mi is tudtunk tanácsokat, módsze­reket átadni. A szakmai isméretszerzés mellett igen jó hatással volt ránk vendéglátóink irántunk tanúsított figyelme. Messze­menően gondoskodtak szóra­kozásunkról, kikapcsolódá­sunkról. Emlékezetes marad szá­munkra a gyári művelődési ház ötezer személyes nagy­terme, melynek ezerötszáz széke az emelkedő széksorok alá betolható, s az így felsza­badult helyen 24 óra alatt jéghoki pálya alakítható ki. A művelődési ház kisebb ter­meiről csak annyit, hogy az egyikben egyszerre három­száz kisgyermek tanulhat ba­­lettozni. Olyan épületkolosz­­szus ez, hogy alapos szemre­­vétele egy napot vesz igény­be. A gyáriak jóvoltából megtekintettük a kujbisevi vízi erőművet is. Hazaindulásunk előtt meg­ható gesztus volt vendéglá­tóink részéről, hogy ünnepsé­get rendeztek a Magyar Ta­nácsköztársaság 60. jubileu­ma tiszteletére. Ilyen tények alapján vallotta a tanul­mányút részvevőinek mind­egyike, hogy nemcsak szak­mailag, hanem emberi kap­csolatokban is gyarapodva tért vissza. Jackanin József Otra készen a Ladák Koreai helyzet Tárgyalások kezdetén A VÁLTOZÁS SZELEI FÚJDOGÁLNAK A KO­REAI-FÉLSZIGET HEGY­VIDÉKEKKEL BORÍTOTT GERINCÉN. ÚGY TŰNIK, HOGY PHENJAN ÉS SZÖUL ÚJRAKEZDI A TÁRGYALÁSOKAT ÉSZAK­­ÉS DÉL-KOREA KAP­CSOLATAINAK RENDE­ZÉSÉRŐL. Persze a nehézségek hal­latlanul nagyok, s ezek már az első panmindzsoni előké­szítő megbeszélésen is meg­mutatkoztak. A dél-koreaiak egyelőre az 1972-ben létreho­zott ún. koordinációs bizott­ság tárgyalásaira kívánnak szorítkozni míg az észak-ko­reai fél láthatólag sokkal szé­lesebb alapon kívánja a meg­beszélések folytatását. Javas­latukban mindenekelőtt a kölcsönös vádaskodáson azonnali megszüntetését, a katonai akcióktól való tartóz­kodást javasolják, továbbá azt, hogy ez év szeptemberé­ben Phenjanban vagy Szöul­ban hívjanak össze össznem­­zeti kongresszust az Észa­kon, Délen és külföldön élő koreaiak valamennyi rétege képviseletének részvételével. A demokratikus Korea te­hát az ország három és fél évtizedes megosztottságának megszüntetésére törekszik,' a dél-koreai rezsim azonban egyelőre csak korlátozott egyezményeket javasol a pos­tai forgalom újraindításáról, a családegyesítésről és a ke­reskedelmi kapcsolatokról. Pák Csong-Hi dél-koreai el­nököt az össznemzeti kong­resszusra vonatkozó északi javaslat nyilvánvalóan azért is aggasztja, mert Phenjan véleménye szerint a tanács­kozáson részt kellene venni­ük a diktátor közelmúltban szabadon engedett politikai ellenfeleinek, köztük Kim De Dzsung egykori elnökjelölt­nek is. Mi bírhatta rá mégis a dél­­koreai diktátort, hogy bele­egyezzen a tárgyalások újra­­felvételébe? Belpolitikai és gazdasági nehézségein túlme­nően kétségkívül külpolitikai okok szerepelnek az elhatá­rozás hátterében. Pák Csong- Hinek az utóbbi időben több megrázkódtatást kellett átél­nie. A sort az Egyesült Álla­mok indokínai veresége és a saigoni rezsim bukása nyitot­ta meg. A múlt évben a ja­pán—kínai szerződés aláírása, majd a Peking és Washing­ton közötti kapcsolatok nor­malizálásának következmé­nyeként az Egyesült Álla­moknak az a döntése okozott valóságos sokkot a szöuli rendszernek, hogy megszakít­ja kapcsolatait Tajvan kor­mányával. Mindezeket baljós előjeleknek tekinthette a dél­koreai elnök saját sorsát il­letően. Elhatározásának hát­terében nyilvánvalóan ezek a gondok húzódtak meg. Persze, korai lenne még ar­ra gondolni, hogy a párbeszéd megindulása hamarosan ered­ményre vezethet. A megegye­zés fő akadálya mindenek­előtt az amerikai katonai je­lenlét Dél-Koreában. Carter elnök hivatalba lépésekor ugyan bejelentette, hogy fo­kozatosan kivonják az ame­rikai csapatokat Dél-Koreá­­ból, ebből az ígéretből azon­ban eddig semmi sem való­sult meg, sőt: amerikai—dél­­koreai egyesített katonai pa­rancsnokságot hoztak létre. S az sem véletlen, hogy a dél-koreai elnök tárgyalási felhívása után alig két hó­nappal közös nagyszabású amerikai dél-koreai hadgya­korlatokat tartottak Dél-Ko­reában. Márpedig nyilvánva­ló, hogy a fegyvercsörgetés nem kedvez a békés tárgya­lásoknak. A tárgyalások, ha vontatot­tan is, sok nehézségek árán ugyan, de mégis megindul­tak. A hidegháború jege, ha nagyon lassan, de olvadás­nak indulhat Koreában fs. Gyors eredményre ugyan nem lehet számítani, de az enyhülés fuvallata elől itt sem térhetnek ki. — Gáti — 0 Harz peremén Nem messze a Harz legmaga­sabb csúcsától, az !l42 méteres Brockentől a Ger­mán-Alföldbe ol­vadnak a hegység legészakibb vonu­latai. Magyar tu­rista ritkán vető­dik ide% pedig a Harz vadregényes patakvölgyei, cseppkőbarlangjai, duzzasztógátjai már önmagukban is bőven kárpótol­ják a fáradságért. Képeink egy ta­vaszi kirándulás emlékeit idézik. Ahonnan indulunk: a Hexentanzplatz ahol egykoron bo­szorkányok táncol­tak. Ahol vagyunk: a néhol 200 méteres magasságban haladó kötélpálya kabinja. Alattunk a Bode pa­tak és az ezer év­nél idősebb Thale városának kohómű­vei. A városháza későgót épülete 1277-ből va­ló: itt tartották a menyegzőket, bíró­sági porokét, de a nagyobb vigasságo­kat is. Talán a Harz leg­szebb városkája Wernigerode, a számtalan tűzvész után 1751-ben telje­sen újjáépült har­mincezres város. *, Fachwerk” geren­davázas házai fölött 1100 óta rablólova­gok vára magasodik. A vár ma a hűbéri kor múzeuma: az idő itt nem pusztított, hanem egymásra rakta évszá­zadok kézművességének remekműveit. A ké­pünkön látható 14 személyes ón étkészlet há­romszáz éves, és mindeddig elkerülte az ón­tárgyak réme, az ónpestis — világritkaság. Az olvasó hölgyet erezetében csipkeként meg­őrző platánlevél maga is több száz éves. Sejt­jeit — az átlátszó helyeken — vegyszerrel ron­csolta el az ismeretlen kézműves, a pókháló finomságú műremek ma üveglapok közé szo­rítva gyönyörködtet. A város a várból. Az itt lakók ma is méltóvá akarnak válni aranykezű őseikhez: német és len­gyel restaurátorok tizenöt éve dolgoznak együtt azon, hogy az eredetinek megőrzött házfalak mögé a XX. század komfortját varázsolják. Munkájukat az UNESCO is támogatja — az NDK turis­taparadicsomát tteremtve meg itt. Kőhidi Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom