Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-22 / 93. szám
Előre a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásáért! A propagandista magatartásával is nevel Kitüntetéseket adtak át Szolnokon Bensőséges hangulatú ünnepségre került sor tegnap délelőtt Szolnokon, Lenin születésének 109. évfordulója alkalmából a megyei pártbizottság székházában. Az ünnepségen kitüntetéseket adtak át a marxizmus-leninizmus eszméjének terjesztésében kimagasló tevékenységet kifejtő pártpropagandistáknak. A megjelenteket Boros Ottóné, a megyei pártbizottság osztályvezetője üdvözölte. Ünnepi megemlékezést Majoros Károly, az MSZMP megyei bizottságának titkára tartott. — Az építők, a vasutasok, a pedagógusok napja mellé végérvényesen besorolt a propagandisták napja — mondta beszéde bevezetőjében a megyei pártbizottság titkára, majd így folytatta: — Lassan egy évtizede ezen a napon köszöntjük a propagandistákat. Ez azt jelenti, hogy a propagandistáknak irányt mutató, meggyőződést formáló példaképe Lenin. Majoros Károly hangsúlyozta: a propaganda és a propagandista ügyet szolgál, napjainkban a fejlett szocialista társadalom építésének ügyét. Így, természetes, hogy a propagandában is nap mint nap hatékonyságról, termelékenységről, minőségről beszélünk. Természetes, hogy saját társadalmunkat fejlődésében, változásában nézzük, és természetes, hogy ezt a változást magunknak is elő kell segítenünk. Ezért van az, hogy a pártosság nagyon szigorú elv a propagandában, hozzátéve, hogy a marxista—leninista pártosság a legszigorúbb objektivitás. A marxizmus nem dogma, hanem a cselekvés vezérfonala. Lenin azt mondta: minden korpák új kérdést ad fel a történelem és ezt az új kérdést kell megválaszolni. Azt is ő mondta, hogy ne csak a könyvekkel, hanem személyes példával is neveljünk. Ezért nagy a propagandistá felelőssége, mert nemcsak a tananyaggal, hanem személyes példájával, magatartásával is nevel. A megyei pártbizottság titkárának ünnepi megemlékezése után* Boros Ottóné bejelentette, hogy pénteken Budapesten, a párt Központi Bizottsága által rendezett ünnepségen a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesült Czakó Ferenc, a törökszentmiklósi Béke Tsz főkönyvelője. Lenin emlékplakettet vehetett át Balogh Mihály, a BVM kunszentmártoni gyárának főmérnöke, Baráth Mihályné, a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanára, Borsós Lajos, a kunmadarasi Kossuth Tsz közgazdasági elnökhelyettese, Csákvári Sándor, a szolnoki Vegyipari Szakközépiskola kollégiumának igazgatóhelyettese és Molnár Béla, a pórtelki általános iskola igazgatója. Ezután Majoros Károly nyújtott át elismeréseket a jelenlevő . propagandistáknak: Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésben részesült Pethes Katalin, a jászágói általános iskola tanára. Szocialista Kultúráért Érdemérmet kapott dr. Mucsi Imre, a szolnoki Tüdőkórház orvosa. Tizenhatan hoszszú évek óta végzett propagandista tevékenységükért emléklapot vettek át. D kalauz nem vész el... ... csak Átalakul ellenőrző kalauzzá, legalábbis A VOLÁN 7-ESS SZÁMÚ VÁLLALATÁNAK SZOLNOKI AUTÓBUSZJÁRATAIN SZOLGALATOT TELJESÍTŐ KALAUZOK NAGY RÉSZÉVEL EZ TÖRTÉNT. Amikor a megyeszékhelyen közlekedő buszokat jegykiadó automatákkal látták el, a kalauzok addigi munkája feleslegessé vált. De továbbra is számított rájuk a vállalat. Tavaly szeptember 11-én már valamennyi szolnoki járaton automaták adták ki a jegyeket. A kalauzok közül néhányan — ahogy Makács Pál helyi forgalomvezető fogalmazta — már a „hír szelétől” megriadtak és továbbálltak. Akik viszont a vállalatnál maradtak, nem bánták meg. A Volán harminckilenc kalauznak kínált fel egyéb munkát. Tizennégyen ellenőrző kalauzok lettek, a többiek távolsági járatokra .kerültek, illetve rendész, portás, vagy takarítói állást kaptak. A felkínált munkakört csupán két egykori kalauz nem fogadta el. Egyikük, aki csökkent látóképességű, — saját kérésére — rokkantsági nyugdíjat kap. A pár napig beállt takarítani, de később olyan igényekkel jelentkezett a főnökeinél, amelyeket nem lehetett teljesíteni. Ezért elment egy másik vállalathoz — takarítónak. — Nem jártak rosszul, akik elfogadták a felajánlott munkakört — mondja Makács Pál. — Az ellenőrző kalauzok munkaideje például tíz-tizenkét óra, ha szolgálatban vannak. Egyébként kötetlenül dolgoznak, a lényeg, hogy havonta 190—192 órát munkával töltsenek. A beosztást a vezénylő dönti el. Fizetésüket a kalauzi átlagfizetés alapján határoztuk meg. Kalauzonként teljesítménybént kaptak, tavaly október elseje óta fix fizetésesek. Ez 2500-tól 2800-ig terjed, erre jön a műszakpótlék, havi jövedelmük tehát háromezer forint körül mozog. A fizetés megállapításakor természetesen figyelembe vettük a vállalatnál eltöltött időt és á gyakorlatot. Az ellenőrt is ellenőrzik Sárik Pál a tizennégyes számú ellenőrző kalauz. Azelőtt gépkocsivezető volt, de az orvosi ellenőrzés során kiderült róla, hogy színtévesztő. Kalauz lett belőle. Elborul a tekintete, amikor erről beszél. — Tizenhat évig buszvezető voltam a Volánnál, a jogosítványom huszonöt éves. — Gondolhatja, nem örültem, amikor lekerültem a kocsiról. Tudom, a vállalat mindent megtesz, hogy az új munkakörben is jól érezzem magam, de a sofőr ülésen mégis csak más. Ezért is fogadtam el a több felajánlott munka közül az ellenőrző kalauzit, mert így legalább gyakran találkozhatom az egykori kollégákkal. Sajnos, a zsebem is megérzi, hogy nem vezetek. Most csaknem kétezer forinttal alacsonyabb a jövedelmem, mint gépkocsivezetőként volt. — Miért számozták meg az ellenőrző kalauzokat? -— Mert minket is ellenőriznek. Van egy számjegygyei ellátott bélyegzőnk, amit ha felszállunk valamelyik kocsira, a vezető menetlevelére nyomunk. így az ellenőrzési osztály könnyen megállapíthatja, hol és menynyit dolgozunk. — ön az ellenőrző kalauzok vezénylője. Milyen szempontok alapján osztja be a munkát? — Mindenki kap szabadnapot, amikorra kér. Egy a fontos, hogy minimum három ember dolgozzon. Minden ajtóhoz nem jut — A tavaly kiadott „Forgalmi igazgatóhelyettesi utasítás” szerint az utasellenőrzést három-négy tagú csoportban kell végezni. Személyes tapasztalatom, hogy kettőnél többen nem szoktak lenni. — Az ideális az volna, ha a kocsi minden ajtajához jutna egy ellenőr. Ehhez azonban szerintem kevesen vagyunk. — Sok a bliccelő Szolnokon? — Eleinte sok volt, mostanában egyre kevesebben vannak. Azt hiszem, rájöttek a lógosok, hogy szigorúbb lett az ellenőrzés. Kovács Jánosné tíz évig BKV-ellenőr volt, tavaly került a Volánhoz, kalauznak, örült a jegyautomatáknak, mert október elsején újra ellenőr lehetett. — Humánusak vagyunk, főleg a nyugdíjasokkal és a diákokkal. Szomorú, hogy ezzel sokan visszaélnek. Nem ritka például a „családi bérlet”. így nevezzük azokat a bérletjegyeket, amelyekre nem írják fel az igazolvány számát, és ugyanazt a szelvényt két-három családtag, — főleg diákok — felváltva használja. A férj bliccel, a feleség fizet Megkérem a két ellenőrző kalauzt, hadd kísérjem el őket egy körútra. A vasútállomásnál szállunk fel a 4-es jelzésű járatra, Sárik Pál az első, Kovács Jánosné a hátsó ajtón. A második megállóban előveszik az ellenőri karszalagot. Nincs szükség büntetésre, mindenki szabályos jeggyel vagy bérlettel utazik. Az autóbusz-pályaudvaron egy 24-esre széliünk át. Sárik Pál szerint ez a legkritikusabb járat, mindig akad rajta bliccelő. Igaza lehet, mert egy fiatale/nber se jegyet, se bérletet, de még személyi igazolványt se mutat. A jól ültözött férfi füle tövéig pirul, elfúló hangon magyarázkodik. — Nincs kettesem... A büntetést sem tudom kifizetni, nincs pénzem ... De jöjjön be a vasútállomásra, ott dolgozom az Utasellátónál. A feleségem is. Majd ő igazol... Sárik Pál felmegy vele az Utasellátóhoz, ahol valóban igazolja a feleség. Az ötvenkét forintos büntetést is szó nélkül kifizeti. A sorszámozott pótdíj-jegyre azonban nem tart igényt. Sárik Pál ránt egyet a vállán, és a pótdíj-jegy hátára ráírja: az utas nem fogadta el. — Még ő van megsértődve — mondja mosolyogva. Kovácsné is „elkapott” egy bérlet és jegy nélkül utazót a 24-esen. Az ő „delikvensének” sincs szüksége a pótdíjjegy re. — Mintha az ellenőr lenne a hibás, amiért az utasok egy része nem vesz jegyet. Mi csak a kötelességünket teljesítjük, éppen úgy, mint amikor kalauzok voltunk. — bendó — LENIN TUDOMÁNYA a kivételeket, ha szellem ismerte mélyekről volt szó, kivált, ha önnön ügyeiről, s mindig elismerte a kivételek jogát, ha a társadalmi fejlődés objektív törvényei és a gyakorlat között vett észre eltérést. Szilárdsága és hajlékonysága, következetessége és az okos kompromiszszumokra való készsége — ugyanabból a forrásból táplálkozott. Életművének talán ez a legaktuálisabb tanulsága: a dogmák elutasítása — az elvek nevében, a gyakorlat igenlése — az élet szolgálatáért. Mindennek ellenére nem volt pragmatikus politikus. Kevés olyan nagy embert ismer a történelem, aki olyan alapos elméleti felkészülés után jutott el — elveinek gyakorlati megvalósításához, mint éppen Lenin, ötvenhárom esztendős korában ragadta el a halál, s ebből mindössze nem teljes hét esztendőt munkálkodhatott a hatalom birtokosaként. S ha ehhez még hozzászámítjuk azt, s bizony nem feledkezhetünk el erről sem, hogy ez a hét év is betegségekkel súlyosbítódotit, valamint azt a körülményt, hogy a világtörténelemben kevésszer próbáltak kedvezőtlenebb körülmények között új világot, új rendet teremteni — nos, ekkor értékelhetjük igazán, a személyes teljesítményt. Hajlamosak lehetnénk arra, hogy kettéválasszuk az életpályát: a forradalom előtti szakaszra, illetve az 1917-et követő évekre. Logikusnak látszik az ilyen korszakhatár. A múlt század utolsó éveiben, illetve század,unk első másfél évtizedében Lenin a világ szemében egy kicsiny és illegális párt vezetője volt, jogok és hatalom nélküli politikai emigráns, amolyan szobatudós, a különböző nagy könyvtárak szorgalmas látogatója és egy levert, elnyomott forradalom eszmei ihletője. 1917 november hetedike után olyan rendkívüli hatalom birtokosa, amely ritkán adatik meg politikusnak, még forradalmi vezérnek sem. S az a tény, hogy e rendkívüli hatalom egy olyan politikai párt. s olyan forradalmár kezébe került, akiknél a cél éppen az önkényuralom, az autarkia. az egyszemélyi diktatúra megszüntetése volt, és uralmuk alapjául egy újtípusú demokráciát, a széles néptömegeknek a kormányzás dolgaiba bevonását hirdették meg — különleges helyzetet teremtett. Látszatra az elmélet és a gyakorlat ellentmondását Az ígért elvek és a megvalósítható hatalom közötti feszültséget. Mégis: egységben kell látnunk Lenin életművét. Nem pusztán abban az értelemben, hogy a forradalom előtt felkészült elméletileg a forradalom utáni szituációra, s még kevésbé leegyszerűsíthető ez az életmű akként, hogy a forradalom után a forradalom előtt kidolgozott elméletet ültette át a valóságba. Hiszen a szocializmus .— kiváltképpen Marx és Lenin értelmezése szerint, de még a Lenin által okkal és oly szigorúan bírált szociáldemokrácia szerint sem — nem üdvtan; életreceptek, társadalmi ajánlások összessége. Ha ez lett volna-, ugyan miben különbözött volna ,— mondjuk — a katolicizmustól, amely a mennyek országának ígéretével példálózott, egyéni megoldásokat ajánlott az aszkézistől a szellemi átlényegülésig. nehogy szembe kelljen néznie az evilági nyomorúsággal... Lenint a legkönyörtelenebb realizmus jellemezte az emigrációban éppúgy, minta forradalom irányítójaként. Nemcsak hirdette, hanem gyakorlatában alkalmazta azt az elvet, hogy ítéletet alkotni, dönteni kizárólag a tények alapján lehet, tehát össze kell gyűjteni az adott kérdésre vonatkozó minden tényt, függetlenül attól, hogy az kedvező-e mireánk nézve, avagy kedvezőtlen. És — véleményem szerint — az életmű egységének a kulcsa itt található meg. Mert természetesen megállapítható — s a polgári történetírás sokszor megtette már ezt —, hogy az elmélet és a megvalósulás között miféle eltérések találhatók. Milyen be nem váltott ígéretek jellemzik a szocializmus építését.. Louis Fischer, aki Lenin legtekintélyesebb nyugati életrajzírója volt, egészen odáig megy, hogy megállapítja: ,,a történelem — a szó és tett közötti különbözőségek krónikája”. Lenin munkásságának első pillanatától tudatában volt annak, hogy a cári Oroszország elmaradottsága milyen mértékű. Arról sem feledkezett meg, hogy a marxi —engelsi elmélet mindenekelőtt Európa legfejlettebb munkásmozgalmának, a németnek és az angolnak az eredményeire épült. Az sem volt kétséges számára, hogy a marxizmus értelmezésében mekkora eltérések voltak tapasztalhatók, korántsem csupán az oroszországi mozgalomban, de világszerte általában. Annál kevésbé lehetett számára ez titok, mivel maga rendkívül aktív résztvevője volt e nemzetközi polémiáknak. Azzal ugyancsak számolt, hogy Oroszországban nem építhet egyedül a tudatos szocialisták meglehetősen vékony rétegére, hanem számításba kell vennie a cárizmus ellen küzdő minden haladó erőt. Forradalom előtti polémiáinak élességét, nem egyszer könyörtelenségét döntően ezek a körülmények befolyásolták. Hiszen a viták — akár az orosz közegben, akár nemzetközi síkon — nem arról zajlottak, hogy milyen lesz majd a kommunizmus. Az ilyesfajta elmélkedéseket, Lenin üres szócséplésnek tartotta és megvetéssel távoltartotta magát ezektől. Lenin és a véle egyetértők elméleti munkássága elsőrendűen a helyzet pontos meghatározására irányult, valamint — egy mai divatos szóval élvén — egyfajta futurológia megalapozására. Ez a futurológia, p>ersze. nem jóslás volt. hanem a cselekvés lehetőségeit igyekezett kimérni. Lenin azt hirdette .— és így is cselekedett —, hogy a szocializmus — tudomány. Nem volt ez a felismerés hagyományok nélküli. A német munkásmozgalomban széles körben terjedt az a jelmondat, hogy a tudás — hatalom, a hatalom tudás. Ennek azonban inkább serkentő hatása volt, amely a munkásságot a szükséges ismeretek elsajátítására biztatta, illetve elutasította a korábbi társadalmi formációk örökletes jogon alapuló hatalombirtoklását. Lenin értelmezése minőségi változást jelentett. A tudományosan értelmezett szocializmus államelmélete feltételezte (és feltételezi) a helyzetmegállapítás, a tervkészítés és az irányítás tudományos megalapozottságát. A tudomány — nem prakticizmus, noha a valóság teljes ismerete nélkül el sem képzelhető. Ugyanakkor a tudomány kizárja a dogmát, hiszen ez ultóbbi a hit világába tartózó fogalom, és sokkalta inkább a vak engedelmességet tételezi fel. azt igényli. Persze a tudomány fegyelmét követel művelőitől és megvalósítóitól, de — talán fö. lösleges itt ezt részletezni — a fegyelem és az engedelmesség között óriási az eltérés. . egysége ennek a tudo-EletmilVének mányos szemléletnek a következetes megvalósulásában lelhető fel. így látták ezt már a kortársak is. így tanultak tőle Oroszországban éppenúgy, mint világszerte. Majakovszkijra emlékeztessünk? Ö, az aforisztikus megfogalmazások híve és mestere, tömören összegezett: „tanuljatok Lenintől, de ne kánonizáljátók őt”. A megvalósuló szocializmus fejlődési folyamata igazolja e tétel helyességét, E. F, P. t i f n A Szolnok megyei AGROKER Vállalat központjában már a nyárra készülnek. Jelenleg az arató-cséplőgépek összeszerelése folyik. Megyénk mezőgazdasági üzemei részére az idén összesen 83 darab különböző típusú új kombájn áll majd rendelkezésre
