Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-21 / 92. szám
«79. április 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 VÁLLALKOZÓ VÁLLALATOK Képernyő a stadionok felett A tv az utóbbi évtizedben a sportkedvelők százeeneit szoktatta le a pályák látogatásáról. Többek szerint azért, vagy. azért is, mert a képernyőn pontosan és jobban követhetők az izgalmas részletek, minit a lelátókon. Mások viszont azt vallják, hogy egy-egy sportesemény helyszínének varázsát semmi és senki nem képes közvetíteni az otthoni karosszékekhez. Kétségkívül ez utóbbi véleményben is sok az igazság. No. most ezek után kéozeljiik el azt a stadiont (egyébként: Algír, Olimpiai stadion), amelyben a kapuk fölött két hatalmas képernyő is magasodik, s ezeken a lelátókon ülők a pályán zajló mérkőzés legapróbb részletét is azonnal. kinagyítva láthatják, sőt: az érdekesebb pillanatok — akárcsak az otthoni tv-n — viszszajátszhatók és lassítva is közvetíthetők. íme: a tv-közvetítés és a helyszíni élmény varázsa egyesítve, kint a pályán, egy A gyár termékeinek jelenlegi magas műszaki színvonalát az alapozta meg, hogy idejekorán felismerték gyártási profiljukban a termékváltás szükségességét, s azt, hogy ehhez elsősorban fejlesztéshez értő szakemberek kellenek. Kevés olyan hazai gyár van, ahol az utóbbi 10 évben a létszámnövekedés elsősorban nem a fizjkai vagy az adminisztratív állománynál, hanem a műszakiak, s azon belül is a fejlesztőknél történt. A VILLESZ ezelőtt 8—10 évvel mintegy 600 emberrel dolgozott. Ebből kb. hatvanan foglalkoztak közvetlenül fej-Először különféle elektromos-automatikus berendezéseket kezdtek tervezni és gyártani. E köré kialakult a régebbi konstruktőri gárdából egy új mag. Amikor a 70-es évek elején kezdték elektronizálni a berendezéseket, a kereslet rohamos növekedésével együtt a fejlesztő gárda gyors bővülése is elhallaitlanul szellemes technikai megoldás segítségével. E megoldás számos eddig nem létező lehetőséget kínál a nagyszabású rendezvények, népünnepélyek számára. Ráadásul ezt a szellemes technikai eszközt (amely — kissé egyszerűsítve a lényeget — az ipari tv és az elektronikus eredményjelző tábla, vagy a villanyújság „összeházasításával” jött létre) nekünk nem. is kellene külföldről megvenni, hiszen e termék teljes egészében magyar. A VBKM Villamos Előszerelő Gyárában (VILLESZ) tervezték, ott is gyártják, az algériai stadionba is ez a gyár szállította és szerelte fel a világ első ilyen táblái közé tartozó példányokat. A konstrukció nem egye dülálló ugyan a világon, de a legelső, hasonló működésű amerikai és nyugat-európai példányokkal egyidejűleg készült el. Nem „utolérési” szándékkal, hanem az eredményjelzőket gyártó nemzetközi iparral szoros, fei-fej melletti versenyben. lesztéssel. Most 800-an vannak: a fejlesztők létszáma pedig (mérnökök, technikusok együtt) 150 fő. Korábban a teljes létszámnak 10 százaléka foglalkozott a jövő előkészítésével, jelenleg csaknem a 20 százaléka. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azaz a korszerű termékcsalád volt-e előbb, vagy a jelentős kapacitású fejlesztő részleg? A gyár legközelebbi múltját vizsgálva kiderül, hogy bizony előbb a korszerű termékcsalád, illetve ennek előőrsei jelentek meg a gyárban és azután ez vonzotta' oda az alkotó kedvű fiatalokat. kezdődött: jöttek a legújabb technika iránt vonzódó fiatalok, hiszen a gyár megfelelő feladatokat kínálhatott számukra. A fiatalok mellett a törzsgárda is tanulni kezdett: az utóbbi időszakban minden évben 100—150 ember végzi a gyár saját műszaki-elektronikai továbbképző tanfolyamát. Az eredményjelző táblákat, amelyek a gyár egyértelmű nemzetközi sikerét hozták, lényegében a 60-as évek végétől kezdték folyamatosan készíteni. Az ipari berendezések mellett, csak úgy mellékesen kezdtek ezekkel foglalkozni, hiszen ugyanazokból az elemekből és elvek alapján ezek is összerakhatok — s most ez a legjobb üzletük. Különösen 1974-től, amióta ezek elektronizálása is gyors ütemben haladt előre. A gyárnak ma már saját integráltáramkör-tervező és gyártó üzeme is van. Finis az olimpiára Beigazolódtak a 10 évvel ezelőtti számítások: ió üzletnek bizonyult a kevés anyagot, ám sok és nagy értékű munkát magába foglaló, gyorsan növekvő piaci kereslettel rendelkező korszerű eredményjelző táblák gyártása. Nem véletlen, hogy a gyár nyeresége az 1978-as év után a termelési érték 22 százalékát teszi ki. (!) Szerte a világban ma már mintegy 250 magyar eredményjelző működik. (Olyan híres stadionokban, mint a Real Madridé vagy a római San Siro Stadion, a Moszkvai Dinamo stadionja, a francia Red Staré stb.) Az eddig exportált táblákból mintegy 100 a Szovjetunióba került. A fejlesztés kezdetén itt és ezúttal is a szovjet megrendelések adták az anyagi biztonságot. Az eddig szállított táblák jórésze már elektronizált, számítógéppel, mikroprocesszorral vezérelt, s köztük vannak már az első képközvetítő táblák is. A csúcs most a moszkvai olimpia s kiszolgálása: 12 objektumhoz 17 berendezést szállítanak. (Értékben számolva a megrendelések 50 százaléka már elkészült. Most jön a finis.) Ezeket most az egész világ megismeri. Sikerük — ami nem maradhat el — a gyár számára a következő évtized gazdasági biztonságát teremtheti meg. Az olimpiai játékoknál jobb referencia és reklám az eredményjelző tábláknak nem létezik. Lám: egy jó gondolat, az ipari fejlődés fő vonalának idejében történő felismerése évtizedekre biztosíthatja egy gyár jó színvonalú megélhetését, jövőjét. G. F. Főszereplők a fejlesztők Tanulás nélkül nem megy A kukoricát mindenki ismeri. Ha másképp nem, főve vagy pattogtatva a gyerekek is megkóstolták. Természetesen ez nem jelenti azt. hogy Az elnevezés nem túloz, hiszen a növény .sokáig vetekedett hazánk ásványi kincseinek, energiahordozóinak évi értékével, és így akkoriban mezőgazdászaink joggal büszkélkedhettek a kultúra eredményeivel szerte a világon. A takarmánytermesztésben se akadt ellenfele: a hektáronkénti legnagyobb hozama miatt a termelési rendszerek is ráharaptak. Elsőként a kukorica technológiáját alakították át — felhasználva a modern gépek, hatékony vegyszerek, műtrágyák nyújtotta újítási lehetőséget. Csakhogy időközben a növény számára is kedvezőtlenül fordult a helyzet: drágábbak lettek a gépek, többe kerül az energia, a műtrágya és a vegyszer. Az említett változások egykét évre alaposan megingatták a kukorica pozícióját, de Mire nekünk ez a sok kukorica? Ugyanarra, mint bárhol másutt a világon, ahol megterem: elsősorban takarmányozásra. Tudniilik egyetlen állat sem nélkülözheti az abrakból a növény valamilyen termékét. Éppen ezért Szolnok megye még hátrányosabb helyzetben is van az ország többi vidékéhez képest' mert hiába van nálunk is jelentős kukoricaterület, a jószágállomány igényeinek mégse tudunk teljes egészében eleget tenni. Az állattenyésztés viszont a többi megyében is gyorsan fejlődik, a vásárlási lehetőség tehát egyre szűkül. Hogy milyen teendőket, gondokat ró mindez a gazdaságokra, az nyilvánvaló. S hogy még egv adalék bizonyítsa a terület megnövelésének helyességét: a mezőgazdasági üzemeknek a gazdasági jelentőségével is tisztában van az egész ország. Igaz, az is elég. Ha a szakemberek tudják: mire jó a magyar arany. a kisiklás szerencsére nem volt tartós. Sőt, bizonyos mértékig még jól is jött. mert megmozgatta az illetékesek fantáziáját — így kezdődött meg például a fajtaváltás, amelyre már hosszú ideje szükség lett volna. A költségek ettől természetesen nem lettek kisebbek, ám az ellenszer megtalálására is bizonyíték az, hogy a növény termesztése — technogiától függően — 45—53 mázsától gazdaságos, és a Szolnok megyei nagyüzemek átlaga 1978-ban hektáronként 59 mázsa volt. Szőkébb környezetünk „ocsúdását” igazolja az is, hogy az elmúlt évhez képest az idén több mint 8 ezer hektárral nagyobb területen kerül földbe a kultúra magja, s így termés várhatóan csaknem 70 ezer hektárról takarítható majd be. a háztáji állattartókat is el kell látnia kukoricával. Azokat az embereket, akik évente 240 ezer tonna tengerit használnak fel, és csak 10 ezer tonnányit termelnek. (Viszont náluk van a jószágállomány mintegy harmada, s így munkájuk jelentősége aligha kíván több méltatást.) A kukorica azonban nemcsak takarmányozásra, hanem egyéb célokra is alkalmas. Többek között étkezésre. Ám itt meg kellett, küzdeni egy szomorú hagyománnyal, mégpedig azzal, hogy Magyarországon ez a növény mindig a szegény ember tápláléka volt... Le is maradtunk a többiektől 20—25 évvel, ugyanis hazánkban csak 3—4 esztendeje kapott polgárjogot a humán célra hasznosítható kukorica. Az is igaz. hogy most egészen más termékek készülnek a növényből, mint 30—40 évvel ezelőtt... A csírájából olyan olajat — 40— 46 százalékban tartalmazza ezt az alkotót — sajtolnak, amelynek minősége a napraforgóolajéval egyenértékű. A szem lisztes részéből a takarmány premixek adaléka készül, az úgynevezett üveges rész pedig egész sor termék alapanyagául szolgál. Felhasználhatják a cukrászok, gyárthatnak belőle kukoricapelyhet, uzsonnázó csemegét és nem utolsó sorban az úgynevezett grízt, amely a zamatos sörök — a külföldről beszerzett italoknál ízükkel már megismerkedhettünk — elengedhetetlen kelléke. Nem fénylik ám de mégis... Az említett termékek előállításában a megye mezőgazdasága ismét igencsak érdekelt, hiszen Karcag határában 1979 második felében dolgozni kezd a Phylaxia új gyára, amely évente 55—60 ezer tonna kukoricát dolgoz majd fel, egyebek közt emberi étkezésre alkalmas áruvá. A létesítmény alapanyagellátására a szolnoki székhelyű Gabona és Iparinövények Termelési Rendszer vállalkozott, úgyhogy a kötelezettség itt is kettős. A GITR egyébként régen hozzálátott a szervezéshez, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy Szegeden a Gabonakutató Intézetben már megkezdték a nagyobb fehérjetartalmú, humán célokra jobban alkalmas kukoricák nemesítését, elterjesztését. A növény sorsa tehát ismét fölfelé ível, nemsokára talán újra kiérdemelheti a magyar arany elnevezést. Egy apróságban azonban mindig különbözni fog a fémtől, hiszen ez az arany — akár tejjé, hússá nemesülve, akár az élelmiszeripari feldolgozás után — meg is ehető ... Braun Ágoston Ébredés a langyos vízben Ez az íz már ismerős _ Saját fúrókocsijával keres vizet. kertészetének öntözésére a jászfényszarui Béke Termelőszövetkezet fúróbrigádja. A képünkön látható 120 hektár területen paprikát ültetnek; a három kút vize ezt öntözi majd (K..I.) Csupaszív jászfényszarui srácok, az már igaz. Mindenhez értenek és mindenhol segítenek. Ráadásul még a munkahelyükön is becsülik őket. Arra vigyáznak csak: valódi legyen a feladat, tudást igényeljen a szakmunka. Elvégre is ... __Uni verzä/ az „ UniverzáLü__ — Baj van a központi fűtéssel, elromlik a víz-, vagy a villanyvezeték, bádogos vagy más vasipari munkára van szükség? Szólunk az ifjúsági brigádnak, az Univerzálnak. Rájuk mindig lehet s,lámítani,. csupaszív srácok, akik munkaszeretetükkel, segíteni akarásukkal érdemelték ki megbecsülésünket. Az is sokat számít, hogy mindenhol tudnak segíteni, mert mindenhez értenek. Megérdemlik a nevüket, azt is, amit még az emberek hozzátoldottak: „univerzál az Univerzál!” Jászfényszarun mintha összebeszéltek volna, szinte szó szerint ezeket mondják el az ifjúsági brigádról az iskolában és az óvodában, az öregek napközi otthonában, és a művelődési házban. Dicsérik szorgalmukat a közös tanácsnál és munkahelyükön, a költségvetési üzemben is. És mit mond a brigádnaplóba bejegyzett önértékelés? A „csapat”, nyolc fiatal — vízvezeték- és villanyszerelők, központiifűtés- és gázszerelők, egy a vasipari szakmákban jártas bádogos és egy betanított munkás — összefogásával az elmúlt év elején alakult. A brigád legfiatalabb tagja 18. a legidősebb — a brigádvezető — most 26 esztendős. Az év végén újabb bejegyzések igazolták a brigádnaplóban: az Univerzál minőségi munkájával, anyagtakarékossággal. a vállalt határidők pontos betartásával vette ki részét az üzem éves tervének teljesítéséből. A megalakulását követő esztendőben 684 társadalmi munkaórával járult hozzá a település fejlesztéséhez. Tóth Gábor, a brigád vezetője rövid mondatokba sűríti a brigád történetét: — Úgy válogattuk össze csapatunkat, hogy képesek legyünk önállóan elvégezni azt a sokféle munkát, ami egy lakóépület vagy egy üzemcsarnok átadását előzi meg. Arra gondoltunk, hogy a brigádnak ezt az összetételét legjobban az Univerzál név fejezi ki. Tudjuk, hogy a név kötelez és számos előnnyel jár. Az üzem többet vár tőlünk, mondván: különféle szakipari munkára önállóan, külső segítség nélkül is képesek vagyunk. Előnyünk, hogy munkánkat összehangoltan, egymást segítve és nem másokra várva láthatjuk el. — Ami a „maszek” munkákat illeti — az óvodának, az iskolának, az öregek napközi otthonának, a művelődési háznak és a sportkörnek adott segítségre gondolunk — abból is jut a brigádnak. Azért, mert mindazt. a munkát, amire ezeknek az intézményeknek szüksége van, meg tudjuk csinálni, azért is, mert tapasztalják, szívesen segítünk. Vállaljuk, amire megkérnek és magunk is szétnézünk, hol kell segíteni. Kollektívánk egyik tagja fedezte fel. hogy az öregek napközi otthonában baj van az olaj kazánnal — megjavítottuk. Legújabb közös vállalkozásuk: kézilabdapálya építése, most a vörös salak leszórásánál tartanak. Egyre kényesek: csak szakmunkát, tudást és hozzáértést kívánó feladatokat vállalnak, bár univerzális az Univerzál. — illés — A mi aranyunk
