Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-21 / 92. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. április 21. |tudomány A Motorolajokról irta doktori értekezését Bemutatjuk Vajta László akadémikust A „Magyar tudomány arcképcsarnokából” című sorozatunkban immár a sokadik akadémikust keressük fel kérdéseinkkel — és egy meglepő szabályszerűség kezd kibontakozni, amelyet a ritka kivétel csak erősít: akadémikusaink túlnyomó többsége nem budapesti születésű. És ez nemcsak az agrártudományok művelőire, de orvosi, vagy műszaki tudományokra is áll. Vajta László akadémikus, az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt műszaki vezérigazgató-helyettese a kivétel: ő a fővárosban született, 1920-ban. Pályáján egyenesen, kitérők nélkül haladt: a József Nádor Műegyetemen 1942- ben szerzett vegyészmérnöki diplomát. Rövid ideig egyetemi tanársegédként működött, majd belépett a Shell finomítóhoz (később ez lett a Csepeli Kőolajipari Vállalat.) Az államosítás, mint a Shell üzemvezetőjét érte. Hamarosan a vállalat főmérnöke lett. 1951-ben „emelték ki”, és lett az, olajiéldolgozóipar központi irányításának műszaki vezetője. A központ neve sokszor változott (egy időben hívták MASZOLAJ- nak is, a magyar—szovjet közös olajipari vállalat neve volt ez) — Vajta László, beosztása viszont változatlan maradt 1957-ig. Akkor szervezték meg a mai tröszt jogelődjét, a Kőolajipari Trösztöt, amelynek, megalakítása ó’ta vezérigazgató-helyettese. Sokáig csak a feldolgozási területek tartoztak hozzá, a négy évvel ezelőtt végrehajtott átszervezés során azonban bővült feladatköre: minden műszaki problémakör „az ő asztala” végsősoron. Tudományos pályafutását tekintve: 1955-ben szerzett kandidátusi címet (egyúttal egyetemi doktori fokozatot is), értekezésében a kőolajfeldolgozó művek energiafelhasználásával kapcsolatos, manapság nagyon is aktuális problémákat taglalta. 1961- ben védte meg a tudományok doktora címet, disszertációjának címe „A kétütemű benzinmotorok motorolajai” volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1973-ban választotta levelező tagjai sorába. Székfoglaló értekezésében a petrolkémiai aromás szénhidrogének gyártásának technológiai kutatásaival foglalkozott. A termelőmunka és a tudományos kutatások mellett az ifiúsági szakmai nevelésből is tevékenyen kiveszi részét : részt vett annak idején a Veszprémi Vegyipari Egyetem alapításéban, docensként az olajfeldolgozás mikéntjére tanította a hallgatókat. Később a Budapesti Műszaki Egyetemre került, tanszékvezető egyetemi tanárként. Államunk egy sor kitüntetéssel ismerte el sokirányú tevékenységét: kétszer kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1957-ben pedig a Kossuth-díj III. fokozatát, a hazai bitumenkutatásban és gyártásfejlesztésben elért eredményeiért. Egy sor fontos közéleti tisztséget is betölt: az MTA kémiai osztályának elnökhelyettese, a Magyar Kémikusok Egyesülete petrolkémiai szakosztályának elnöke, az Energia Tudományos Egyesület olajtüzelési szakosztályának elnöke, és így tovább Alapítási óta tagja az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak. A Nemzetközi Kőolaj Világkongresszus állandó bizottságának tagjai közé választotta. A tudományos kutatómunkában mostanában „kettős minőségben” vesz részt: részben a tröszthöz tartozó kutatásokat irányítja, részben saját személyes kutatásaival teszi ezt még eredményesebbé. Több témakörrel is foglalkozik, így a szénhidrogének szerkezeti átalakításának technológiai és katalízis-vizsgálataival, a kőolaj és a petrolkémiai termékek alkalmazásával. Fontos kutatási terület az aromás szénhidrogének, a benzol, a toluol (mindezek gyógyszer és vegyipari alapanyagként, oldószerként egyaránt létfontosságúak) kutatása. A cél: a hazai olajfeldolgozás fejlesztése során ezekből az eddig nagyrészt import anyagokból hogyan lehetne minél többet itthon előállítani? Ennek technológiai lehetőségeit vizsgálják. E kutatásban személyesen is részt vesz. A szénhidrogének nagy molekuláinak kémiája sem kevésbé fontos és érdekes téma: ennek a kenőanyagok előállításában van komoly szerepe. A gyakorlatban ennek eredményét a sikeres MSE-motorolajcsalád bizonyítja (a szuper és'multiszuper-olajök), amelyeknek kidolgozásában Vajta László is részt vett. A már említett aromás szénhidrogének előállításánál fontos a katalizátor, a folyamatot elősegítő szerepe. Ezeknek az elektronoptikai (elektronmikroszkópos) vizsgálata is elősegíti a célt: minél több hasznos anyag keletkezzen a kőolaj feldolgozásakor, és mind kevesebb elégetendő pakura. Részben e kutatások révén sikerült elérni, hogy ma már az említett aromás vegyületeket exportáljuk is. (Például a malein-sayanhidridet, amelynek a gyógyszer, műanyag és növényvédőszer-gyártásban van nagy szerepe.) Vajta László magánéletében sem tudja teljesen kikapcsolni szakmáját, ami nem is csoda: felesége szintén tudományos fokozatot szerzett, kandidátus, hasonló területen dolgozik. Ráadásul nagylánya is vegyészmérnök. Mikor arról kérdezem, hogy eszerint a családban „tudományos egyenjogúság” van-e, elneveti magát: annyiban igen, hogy a férj mosogat többet... Másik két gyermeke pályafutására is büszke: kisebbik lánya orvos, fia számítógépes mérnök lett. Mánkét unokája is van, kislányok, még a két éven innen. Vasárnapi programként gyakran foglalkozik velük, érdeklődve figyeli fejlődésüket, emberré növésüket... Ha marad szabad ideje, Fonyódon, nyaralójában pihen. Olvas, zenét hallgat, módjával a kertben is dolgozgat. Kedvelt sportját, a vitorlázást szívinfarktusa után hagyta abba. De — mert munkatársai szerint munkatempója nem csökkent —talán úgy is fogalmazhatjuk: a kedvtelésről mondott le a hivatás kedvéért, az utóbbira tartalékolva energiáit.:. Mint a tudományok művelői oly sokszor. Szatmári Jenő István Újabban egyre több esetben veszik igénybe a víz erejét bányászati célokra. Az új fejtési eljárás tulajdonképpen eredeti módon utánozza a víz sziklarepesztő hatását. A természetben ha a csapadékvíz megfagy, a térfogata növekszik, s ez adja az erőt a repesztéshez. Az új eljárás viszont a sűrített nitrogéngáz energiáját hasznosítja. Az újszerű fejtőszerkezet, amelyet joggal nevezhetünk vízágyúnak, vizet lő ki. Az ágyút egy olajhidraulikus rendszer működteti, amelynek energiaforrása nagy nyomású nitrogéngáz. Elsüléskor a gáz 30 cm-es úton 225 km/óra sebességre gyorsít fel egy 18 cm átmérőjű titánötvözetből készült 65 kg-os dugattyút. A dugattyú által kilőtt vízsugár sebessége elérheti a másodpercenkénti 3200 métert (ilyen gyorsan az igazi ágyúgolyó sem halad!). Innen—onnan Transzkontinentális vízvezeték Nyugat-Európát vízhiány fenyegeti. Ezért a vízgazdászok már régen foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy vizet szállítsanak az Alpesekből Nyugat- Európába, elsősorban Hamburgba és Belgiumba. Műszaki szempontból igen érdekes tervet javasolt egy svájci mérnök.A terv szerint nyolcszáz kilométer hosszú csővezeték — 2,5 milliárd köbméter évi kapacitással — a természetes esés kihasználásával szállítaná a vizet a Svájcban és Nyugat-Tirolban ’ létesített duzzasztott tavakból, továbbá a Felső-Rajnából Stuttgarton, Mannheimen, Frankfurton és a Ruhr-vidéken át Hamburgba. Számos elosztóvonal ágazna le róla a nagy központokban. Egyúttal egy Dél-Svédországból kiinduló csővezeték is táplálná ezt a transzkontinentális, csővezetéket. Az észak-déli csővezeték meghosszabítása a tervek szerint Dél-Svédország a dán szigeteken át Lübeckbe és Hamburgba vezetne. Ezek a' vezetékek a bekapcsolt terület számára minden évszakban biztosítanák a vízellátást. Közvetlenül ható D-vitamin A D-vitamin teszi lehetővé, hogy a táplálékkal felvett kalcium a vérpályába jusson. Gyógyításra. többnyire a D3-vitamint alkalmazzák. A kalciumfelvétel növekedése csak 24 órával a vitamin bevétele után következik be, ezért a D3-at csupán a tulajdonképpeni hatóanyagok előfokozatának tartották. A Kaliforniai Egyetem egyik munkatársa — e hatóanyag utáni kutatásai során— nemrégiben különböző állatok bélnyálkahártyájában a D3-vitaminhoz hasonló anyagot talált. Ez az anyag, amelynek kémiai szervezete még nem ismeretes, radioaktív D3- vitamin etetése után 24 órával bőségesen található például a csibék vérében és bélnyálkahártyájában. Ez azt bizonyítja, hoj<y a D3-vitamin átalakulási termékéről van szó. Ha ezzel az — állatokból k - vont — anyaggal csibéket etetnek, a maximális kalciumfelvétel négyszer akkora, és már 9 óra múlva bekövetkezik. A legnagyobb valószínűség szerint a D-vitamin régóta keresett közvetlenül ható formájáról van szó. A közönséges, kizárólag D- vitaminhiány okozta angolkór kezeléséhez és megelőzéséhez felesleges a gyorsan és erősen ható készítmény, sőt nem is kívánatos. Van azonban az angolkórnak egy formája, amely D- vitaminra nem reagál. Ebben az esetben minden bizonnyal segíteni lehetne a betegen, ha a végterméket juttatnák a szervezetébe — állapította meg az amerikai kutató. Fejedelmi sír a Maya-birodalomban A mexikói dzsungelben a közelmúltban több évszázada betemetett, hatalmas méretű templompiramis sírkamráját tárták fel. A sírkamrára úgy találták rá, hogy a templompiramis felkutatásakor titkos bejáratot fedeztek fel, amely lépcsőzetesen haladt a piramis alapja felé. A sírkamra azért maradt épségben, mert a lépcsőbejáratot még a régmúlt időkben betöltötték homokkal meg kővel, és így elkerülhette a sírrablók figyelmét. A sírkamrában hatalmas kőkoporsóban 40—50 év körüli férfi maradványait találták. A férfi halotti ruháját gyönyörű, értékes ékszerek borították, arcát zöldes színű, kiss£ áttetsző jade kőből készített halotti maszk fedte. A' kőkoporsó oldalán dombormű látszik, amely a mennyből a földre szálló emberi alakot ábrázol. A mexikói archeológusok szerint a jade-köves maszkkal eltemetett férfi a mayák papi fejedelme volt hajdanában. A mayák birodalma a Yukatán-félszigeten 700—1200 között virágzott. A spanyol hódítók elégették a mayák írástekercseit és tábláit, úgyhogy a fennmaradt csekély számú töredék alapján mind a. mai napig sem sikerült a mayák hieroglif írásait tökéletesen megfejteni. és nyomása a négyzetcentiméterenkénti 2500 atmoszférát. A lövés olyan krátert mar a sziklában, mint a csákány a jégben. Az egy lövés hatására kitermelt szikla mennyisége néhányszor több a kilőtt víz mennyiségénél. A vízágyú a kísérletek szerint a gránitot is jól bontja. Kitűnően alkalmazható a vízágyú a nem mélyen fekvő vasércréteg feletti meddő eltávolítására. Ilyen munkát mutat be képünk; a kurszki vasbányánál a vízágyú óránként 500 köbméter földet mozgat meg. Az NDK-ban is „bevetették” már a vízágyút a lübbenaui barnaszén-kombinátban. Segítségével a külfejtések után maradó, vízzel feltöltődő gödröknek az oldalfalait gygrsan és könnyen egyengetik. A készülék feleslegessé teszi az egyengető kotrógépeket. Meddig érdemes növelni a teljesítményt? Az energetikai szakemberek tisztában vannak vele, hogy a turbogenerátorok üzeme annál gazdaságosabb, minél nagyobb egységeket sikerül bevonni az áramtermelésbe. Mindamellett az egyre fokozódó nehézségeket is ismerik, tudják, hogy a turbinaméretek növelésének, a generátorok nagyobbodásának már igen jól megközelített határai vannak. Bebizonyosodott, hogy a turbinaméretek növelése nemcsak a lapátméretek megváltoztatásából áll, hanem számolni kell az áramlástani viszonyok megváltozásával is. A turbina teljesítménynövelésekor rendszerint nagyobb névleges gőznyomást választanak. Kevésbé törekszenek az üzemi hőmérséklet növelésére. A korszerű 1000 megawatt-os turbinákat 250 atmoszféra 'frissgőzTnyomásra, 535 Celsius-fok hőmérsékletre, s ugyanakkora közbenső túlhevítési hőmérsékletre tervezik. A tápvizet nyolc fokozatban 275 C-fokra melegítik elő. A három hengeres kivitelű — nagynyomású, közepes nyomású és kisnyomású részből álló — turbinákat megfelelő gyors zárószelepekkel látják el, amelyek a turbina teljes terhelésen való lekapcsolását is lehetővé teszik. A teljesítmények növekedtével a hagyományosan használt szerkezeti anyagok megengedhetetlenül nagy méreteket igényelnek. Ezért részben újabb gyártástechnológiai eljárásokat vezetnek be, részben korszerűbb — főleg a gázturbinagyártás céljaira kifejlesztett — szerkezeti anyagokat választanak. A szakemberek úgy vélik, hogy a mai szerkezeti anyagokkal és gyártási módokkal még megbízható 1000—1200 megawattos egytengelyű turbinák gyárthatók. Fenti képünkön szovjet gyártmányú 1200 MW-os turbogenerátor-forgórész látható megmunkálás közben. Előállítása, pontos megmunkálása semmivel sem könnyebb feladat, mint a megfelelő turbina elkészítése, ezért csak igen jó felkészültségű üzem vállalkozhat a gyártására. Olcsó gázdetektor Svédországban a Chalmers Egyetem kutatói olcsón előállítható, kis térfogatú, tranzisztoros hidrogén gázdetektort fejlesztettek ki, amely adott esetben életet is menthet. A készülék jelzi a hidrogéngáz jelenlétét. Működése azon alapszik, hogy a hidrogén, amely például vízben alig oldódik, egyes fémekben jól oldható. Ilyen fém például a palládium és a platina. A „Mosfet” típusú berendezés tranzisztorát vékony palládiumréteggel vonták be. Ez a palládium-bevonat oldja a hidrogéngázt, amely a legtöbb izzó anyag égéstermékében jelen van. A tranzisztor 150 C-fokos működési hőfoka hatására á hidrogén gyorsan áthalad a palládium-bevonaton és megváltoztatja a tranzisztor áramkörét. A készülék segítségével az eddigieknél olcsóbban kimutatható a gázvezetékek ßzivárgása. hiszen a földgáz és a városi gáz is jelentős menynyiségű hidrogént tartalmaz. Ha a tranzisztort ébresztőórával szerelik össze, meg-Az alig néhány alkatrészből álló hidrogén gázdetektor, amelynek méreteit jól érzékelteti a mellette levő gyufásdoboz mentheti az égő cigarettával elalvó személyek életét. Riasztóberendezéssel összekötve azonnal és automatikusan jelzi a raktárakban, múzeumokban, üzemekben keletkező tüzet, hiszen égéskor ugyancsak hidrogén szabadul fel. A speciális tranzisztor — különböző fémek kombinációjának felhasználásával — alkalmazható a veszélyes gázok jelenlétére figyelmeztető riasztóberendezésekhez.
