Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
1979. április 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 10 Minden ötödik állampolgár A statisztika szerint Magyarországon ma minden ötödik állampolgár - a lakosság 20 százaléka - nyugdíjas korú. Ennek az Európában egyedülálló aránynak két oka van: az egyik az alacsony nyugdíjkorhatár, a másik a lakosság demográfiai helyzete. 1978-ban a nyugdíjasok létszáma - a 100 ezer (MÁV) nyugdíjast is számítva - meghaladta a két milliót: az egész évre kifizetett nyugdíjösszeg pedig a 39 milliárd forintot! Ez a kétmillió nyugdíjas olyan társadalmi réteget alkot, amelynek életmódjával, egészségi állapotával, szellemi és fizikai energiájának hasznosításával, anyagi vagy más természetű gondjaival foglalkozni - mindannyiunk erkölcsi kötelessége. Nyugdíjban a „vezer ur Emeleti szomszédom, a Keleti pályaudvar Fűtőházának nyugdíjas főmozdonyvezetője 26 évet töltött tengelyen. Huszonhat évig élte a masiniszták végtelen munkaidejű, kiszámíthatatlan szolgálati beosztású, nehéz életét. A gőzmozdpnyon — amivel az országot járta Záhonytól Szegedig — a vezető egyik oldala megsül, a másik pedig megfagy. Nyáron a tűzszekrény közelében megromlik a magával hozott élelem, télen októbertől márciusig nem lábal ki a. náthából. A vasútnál nincs karácsony se szilveszter, még a saját születésnapját is többnyire a mozdonyon ünnepli a dolgozó. A családdal közös programot csinálni — reménytelen. Nos, ilyen nehéz évek után kapta meg az „obsitot” a szomszédom. Az ember azt hinné, hogy tájékára sem vágyik többé a fűtőháznak; hogyha teheti, végigjárja a gyógyfürdőket, megáztatni reumás csontjait; egyszóval, .hogy élvezi a megérdemelt pihenést. Élvezte is — vagy három hónapig. Aztán előbb az álmatlanság kezdte kínozni, ezt követte később az étvágytalanság. Mint a megváltás. úgy jött neki nyugdíjas társa ajánlata: menjen el kazánfűtőnek az egyik fővárosi tsz üvegházi kertészetébe. A munka nem nehéz, csak a szolgálati beosztás olyan, amire fiatal nem vállalkozik: hetente háromszor 12 óra, s mindannyiszor éjszaka! A „vezér úr” — ahogy a mozdonyvezetőket régen szólították — boldogan vállalta. Elsősorban nem is a pénzért, hanem mert újra hasznos embernek érzi magát... Eltartási szerződés Államunk évről-évre tetemes összeget fordít az idős korúak szociális gondozására. Hiszen nem minden idős ember él családi környezetben, sokan vannak közöttük, akik így vagy úgy rászorulnak a társadalom segítségére. Ez a segítség sok féle lehet, a jó szótól a házi szociális gondozásig, a nyugdíjas tüzelő-utalvány biztosításától a gyógyfürdői beutalásig, az öregek napközi otthonában kapott melegételtől a születésnapi csokor virágig. Egyik nagyközségünk tanácsának szakigazgatási vezetője szerint a legtöbb gondot nem azok az idős emberek okozzák, akik szerény nyugdíjuk — vagy termelőszövetkezeti járadékuk — mellett az állam anyagi támogatására is rászorulnak. hanem azok akik gyenge fizikai erejük -vagy megromlott egészségi állapotuk miatt nehezen vagy egyáltalán nem bírnak önmagukról gondoskodni. Az ilyen embereknek volna a legnagyobb szükségük a szociális otthonbeli elhelyezésre, ám azok befogadó képessége távolról sem elégíti ki az igényeket. Az igények és lehetőségek közötti ellentmondás — vagyis a szükség — szülte az eltartási szerződések társadalmi gyakorlatát. Nos, miután ez rengeteg visszaélésre adott alkalmat, a Minisztertanács rendeletben kötelezte a helyi tanácsokat a tartási az életjáradéki és az öröklési szerződések hatósági ellenőrzésére. Szükség is van rá, tette hozzá a tanács szakigazgatási vezetője, hiszen az egyik fél mindig kiszolgáltatott helyzetben van. akinek érdekeire nekünk kell vigyáznunk. Nem mind öreg, aki nyugdíjas A közvélemény gyakran sommásan ítél: úgy tartja, hogy aki nyugdíjas, az feltétlenül öreg. Pedig a gerontológusok másfél évtizede hivatalosan is különbséget tesznek a nyugdíjas között: felosztják őket középkorúakra. öregedőkre és — 75-ön felül — öregekre. Okkaljoggal, hiszen az öregedés hosszantartó, s bonyolult folyamat, amelynek elején még a legtöbb embernél számottevő aktivitással találkozunk, s csak a végefelé jár együtt az életműködés fokozatos romlásával, a környezethez való alkalmazkodási készség rohamos csökkenésével. Már mosj.: a nyugdíjkorhatárt elérők legtöbbjének még 10—15 évré futja szellemi-fizikai energiájából, amit a közösség érdekében hasznosan kamatoztathat. Ha igénylik. Ha módot ad,nak neki rá. . . „A nyugdíjasok búcsúztatóján — meséli egyik üzemünk rendész-portása — az igazgató arra biztatott, ne feledjem, merre van a gyár kapuja. Tmk-lakatos voltam, komolyan vettem a biztatást. Egy hónappal a nyugdíjazásom után bekopogtam a titkárságra: itt vagyok, mit csináljak? Menjen haza papa, és váltsa ki a horgászengedélyt — ezt a választ kaptam. Érti ezt? Egy hónapja még Kozma szaki voltam, az iparág kiváló dolgozója; négy héttel később vén ember, aki már csak pecázgatni jó”. 1977-ben az — akkori — 1,8 millió nyugdíjas közül 340 ezren álltak hivatalos munkaviszonyban; további 90 ezren voltak, akik az új rendeletnek megfelelően — bár elérték a korhatárt, mégsem kérték a nyugdíjazásukat. Ez a 430 ezer dolgozó felbecsülhetetlen értékű szakmai ismeret, tapasztalat birtokosa. Olyan termelő erő, amelytől — miközben új értéket állít elő — „mellesleg” sokat tanulhatunk. Éljünk a lehetőséggel. Ny. É. Hétköznapi „ütközetek ff jJászárokszállásért Nagybetűvel írják: Együttműködés Mi kell ahhoz, hogy egy település lakóinak közérzete kiegyensúlyozott legyen és széles körű érdeklődést tanúsítva cselekvőén vegyenek részt a közéletben? Erre a kérdésre keresve a választ ültem le beszélgetni Jászárokszálláson Tősér Gyulával, a nagyközségi pártbizottság titkárával, Bódis Zoltán tanácselnökkel és Győző Tiborral, a népfrontbizottság titkárával. — Kiemelt feladatunk a gazdasági célkitűzések valóraváltásának segítése, hiszen ez valamilyen módon érinti a község egész lakosságát — kezdi Tősér Gyula. — Színvonalas gazdaságpolitikai agitációra van szükség s hiszem, a lakosság egyetértése, segítsége nélkül nem boldogulhat a nagyközség. Ezért közérthetően ki kell fejtenünk, hogy mit, miért csinálunk. Itt van például a legújabb intézkedés: április 1-től a Hűtőgépgyár helybeli, klímatechnikai üzeméhez került a volt vas- és faipari szövetkezet. Kétszázötven embert érint ez a községben, plusz azok családi, rokoni és baráti körét. Valamennyi vezető szerv összehangolt munkája szükséges ahhoz, hogy a volt szövetkezeti tagok minél kevesebb zökkenővel alkalmazkodjanak az új követelményekhez. MIT, MIÉRT? KÖZÉRTHETŐ A VÁLASZ Így igaz ez, hiszen a titkos szavazással nem befejezett tény a munkaerő-átcsoportosítás. Az egyéni sorsok alakulásának figyelemmel kísérése, a további szemléletformálás nagyon fontos, még akkor is, ha igazat adunk Győző Tibornak, aki vallja: — Megnyugodtak a kedélyek, hiszen a korábbihoz képest összehasonlíthatatlanul biztatóbb jövő várja az embereket a Hűtőgépgyárban. — Tisztában kell lennünk azzal is, — fűzi hozzá a tanácselnök, — hogy a gyárba újonnan kerültek mérlegelik, valóra válnak-e az előkészítés időszakában elhangzott ígéretek, hasznosak-e azok az egyén számára is. Helybenmaradásuknak ez a kulcskérdése. A klímatechnikai üzem törzsgárdájának erősítése a nagyközségnek is érdeke. Kitűnik ez Tősér Gyula szavaiból is: — Nemcsak a munkaerő foglalkoztatása miatt fontos számunkra az üzem. Olyan munkásgárda alakult ott ki. amely jelentős erőt képvisel a település társadalmi életében. Jászágó társközsége Árokszállásnak. A termelőszövetkezet a két település határát, több mint tízezer hektárt ölel fel. Ez is állandó figyelmet igényel a nagyközség vezetőitől, hogy az ágóiak ugyanolyan elbírálásban részesüljenek, mint a helyiek. Az érdekek összhangját egyébként csak látszólag könnyű megteremteni. A nagyközség és a Jászsági Építőipari Szövetkezet között például sehogy se akar kialakulni kellő egyetértés. A tanácselnök magyarázatul szolgál ehhez: — A szövetkezet helyi telepe hatvan embert foglalkoztat, mégis nagyon nehe-‘ zen tudjuk elérni, hogy helyi feladatokat is elvégezzenek. Ez a téma egyébként a lakosságot is nagyon foglalkoztatja, — annál is inkább mert a huszonnyolc kedvezménnyel épülő munkáslakás mellett ebben a középtávú tervidőszakban ötven OTP-s lakást is akarunk építeni. Az égjük lakóépület földszintjén lenne a szolgáltatóház. Kapacitáshiány miatt veszélyben látjuk célkitűzéseink megvalósítását. Megértjük mi Jászberény gondjait is, — de szeretnénk és elvárnánk, hogy az építőipari szövetkezet besegítsen. KEVÉS PÉNZBŐL SOKRA VINNI Jászárokszálláson a tanácsi feladatokat a nagyközségi pártbizottság cselekvési programjának megfelelően munkálták ki. Az idén a költségvetési terv szerint az intézmények fenntartására 18 milliót "fordítanak. A 3,5 milliós fejlesztési alapot bankhitelek is terhelik. A kevés pénz miatt a lakosság érdekében, annak egyetértésével és anyagi támogatásával egyéb megoldá-Augusztustól Ujszász is a Tisza vizét issza Nem bírja az artézi kút Utoljára félnek a nyártól Szolnokról vezetik Üjszászra a vizet. A község lakói örülnek is, sírnak is emiatt. — Sajnálják, hogy a jó artézi vizet fel kell cserélni a Tisza mesterségesen tisztított vizével, — mondja Nagy József tanácselnök, — de azért m.égis csak az az elsődleges, hogy egyáltalán legyen víz. Az bizony, hiszen az 1969- ben fúrt kút kapacitása már új korában, amikor még 948 köbméter vizet adott naponta, akkor is kevésnek bizonyult. Az utóbbi években szűrője eltömődött, napi hozama alig haladja meg az •ötszáz köbmétert. Ilyen körülmények között nélkülözhetetlen a megyei tanács, illetve a Víz- és Csatornamű Vállalat segítsége, melynek révén a már meglevő. mintegy 28 kilométer hosszú utcai hálózatba jut a Tisza vize. Igaz. a községnek is hozzájárulást kell fizetni ezért, de az is igaz, hogy önerőből semmire se mennének. A Szolnokról induló vezeték egyébként nemcsak Üjszászra, hanem a zagyvarékasi termelőszövetkezet most épülő baromfifeldiolgozójába is eljuttatja a vizet. Átadása augusztus elejére várható. Ezáltal egyébként lehetővé válik az újszászi ivóvízhálózat bővítése. Várják is sokan, hiszen az utcák hossza összesen 50 kilométert tesz ki, ,— tehát 22 kilométer hosszú útszakaszon nincs vezeték. Lehetővé válik a most üzemelő kút tisztítása is, ami három-négy hónapot venne igénybe. Ezt a munkát most lehetetlen elvégezni, mert ivóvíz nélkül maradna a település. A kút tisztítása után Szolnok annyi vízzel segít be, amennyi éppen pillanatnyilag szükséges. Addig azonban Űjszászon eltelik egy „hosszú, forró nyár”. — Félünk is tőle, — vallja be a tanácselnök. — hiszen a télen sem volt elegendő ivóvizünk. Nyáron meg sokan vannak, akik nem akarják megérteni, hogy a hálózati víz nem a félholdas kertek öntözésére, hanem ivásra és tisztálkodásra való. Ráadásul sokan csak átalányt fizetnek. Ezért jó, hogy jövőre már valamennyi portán fel kell szerelni a vízórát. sokat is kell keresnünk, — magyarázza a tanácselnök. — A nagyközség vízellátását és a vízműrekoostrukciót például társulati úton akarjuk megoldani. Több mint 30 kilométer hosszú vezeték kiépítése és a magastározó kicserélése vár rájuk. Családonként 12 ezer forint hozzájárulás szükséges ehhez. Igaza van a tanácselnöknek: — Más lehetőségünk nincs. Ezért fontos a- lakosság megnyerése. A vízműtársulattal az érintettek közel ötven százaléka fejezte már ki egyetértését. A társulatot még az első félévben szeretnék megalakítani. A lakosság áldozatvállalása a település érdekében más téren is megnyilvánulhat, — így például a szilárd burko' latú utak további építésében. Az utóbbi három évben közel hét kilométerrel hoszszabbodott a korszerű úthálózat. Az idén a község szélén össze akarják kötni a már kiépült utakat. Ennek haszna kézenfekvő a tanácselnök szavai szerint: — így körbe lehet majd járni a községet. A mentők, a tűzoltók közlekedése, a tüzelőszállítás megkönnyítése mellett egyéb haszna is lesz ennek. Távlatokban helyi autóbuszjáratokat is tervezünk, mivel a község egyegy része 2,5 kilométerre van a központtól. — Az üzemek egy része a nagyközség szélére települt, — fűzi hozzá Tősér Gyula, — ezért a munkába járást is megkönnyítené a helyi járat. Az útépítéshez hasonlóan az idén a lakosság sokat segíthet a belvízelvezetés javításában, a csatornarendszer felújításában. A tanács az idén és jövőre hárommillió forintot fordít erre a célra. A napközi otthon konyhájának kihasználását már most feszítettnek tartják az egészségügyi szervek: ősztől kezdve a jászágói felső tagozatosok ellátása újabb nehézséget jelent. Ráadásul a helyi tanulók közül is egyre többen kívánják igénybe venni a napközit. Látszólag a konyhát mindenképpen bővíteni kellene, ha. .. — Ha a község konyhai kapacitása nem ilyen alacsony fokon (még ötven százalékban se) volna kihasználva, — meditál Bódis Zoltán. — Szabad-e ilyen körülmények között új konyhát építenünk, vagy a meglevőket kell jobban kihasználnunk? Kézenfekvő, hogy az utóbbi megoldás a kedvező, de tisztában kell lenni azzal is, hogy a diákotthon normái és elszámolási rfendje más, mint az áfészé. FÓRUM A HIVATÁSOS SZERVEZŐKNEK A rajtuk múló gondokat orvosolják az árokszállásiak. Erre vall az is, hogy tavaly kiemelkedő, 22 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. — Ha a saját érdekük érvényesülését és a közösség boldogulását látják az emberek, szívesen vállalják a társadalmi munkát, — vallja Győző Tibor. Jól szolgálja a településpolitika végrehajtását az is, hogy a nagyközségi pártbizottság évente kétszer — gazdasági és tömegszervezeti vezetők részvételével — koordinációs titkári értekezletet tart, melyen értékelik a községfejleszést és kijelölik az időszerű feladatokat. Minden év elején kibővített alapszervezeti titkári értekezleteken — ugyancsak munkahelyi és tömegszervezeti vezetők részvételével — értékelik az előző évi községfejlesztést is. Találóan jegyzi meg Győző Tibor: — Az eredmények forrása abban van, hogy együtt döntünk, együtt cselekszünk. Simon Béla A müút alatt átbújtatták a vezetéket
