Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-14 / 87. szám
1979. április 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A bevétel is a gyerekeké Milyen legyen a következő jelenet? Iványi József, a rendező beszélget a szereplőkkel (Sebestyén Évával és Marcisovszki Lászlóval) F1LN3EGYZET _ Kinek a törvénye? Ne vegyék ünneprontásnak! öntént húsvét hétfőjén. 1974: Lapunkban a közúti eseményekről szóló tudósítás így kezdődött: „kisodródott, felborult ...” A folytatása sem volt szívderítőbb: „jogosítvány nélkül, ittasan vezetett, az enyhe kanyarban az úttest bal oldalára került, árokba borult.” 1975: „Délelőtt locaodkodott, délután már bevonták a jogosítványát.” 1976: „A lopott motort gyufaszállal indította be. A Szászberek felé vezető úton az egyik enyhe kanyarban kisodródott, a Zagyvába zuhant és meghalt. Húszéves volt... „Zöld ejdőben jáltam”, selypítette délelőtt a hároméves kisgyerek a keresztmama előtt, délután az apja maga mögé ültette a fejomban. Felborultak. 'AZ édesapa részeg volt.” 1977: „A négyéves S. László bátyjával indult el locsolkodni. A kisgyerek egy óvatlan pillanatban faképnél hagyta imbolygó fivérét. Féktávolságon belül egy személygépkocsi elé rohant... Sérülése súlyos.” 1978: „Az úttest szélén kora délután biciklijét magára borítva szundikált ... A megyei mentőállomásra tizenkét segélykérő telefonhívás futott be, tíz eszméletlenséget okozó részegség miatt.” 1979: ? Ki tudja mivel jár, a jelképes megtermékenyítést és a rituális megtisztítást célzó ősrégi, kedves népszokásunk: a locsolkodás? A férfinépség hajdanában a szagos vizek cseppjeiért csak hímes tojást kapott cserébe. Legfeljebb a szép lányok, asszonyok mosolyától részegedhettek meg. Manapság ez;t leginkább az alkoholra bízzák. Kinek népes rokonsága és sok ismerőse van, egy üveg kölni fejében kisebbfajta hordónyi szeszt is megihat, ha jó huzatos gégéje van. Na és? Ez vele jár. Mire jó hát a prédikólás? — morognak talán e sorokat olvasván a teremtés koronái. „Legfeljebb minden kétséget kizárva, ismételten bebizonyosodik, hogy igaza volt Galilleinek: tényleg mozog a föld. De nem kell minket félteni.” Nem az alkoholmámort követő égi pokoltól, az éjszakai hidegvizes borogatástól sem enyhülő görcsös fejfájástól féltem az erősebb nemet. Biztos kibírják. A föld is csak hadd mozogjon velük. Ám ha lehet, akkor nyíló nárcisszal a gomblyukukban és ne volánnal a kezükben. Gondolom; hogy most, a meglocsolandó hölgyek listáját készítve, még egyetértünk abban, hogy biztonságosabb, ha a lábukban bíznak és nem a gépkocsijukban, motorkerékpárjukban (még akkor is, ha az húsvét hétfőjén is jobban kedveli a benzint, mint a szürkebarátot), mert kevésbé kockázatos, ha csak a lábuk alól és nem a sebesen forgó kerekek alól csúszik ki a talaj. em is ünneprontásnak, ijesztgetésnek szántam az elmúlt öt év húsvét hétfői tudósításaink felelevenítését. Az aggodalom (bár csak kiderülne, hogy felesleges aggodalom) irattattá le velem. Hiszen eddig még minden esztendőben újra és újra megismétlődtek a közúti tragédiák. Áldozatainak és hozzátartozóinak is a vidámság és nem a szomorúság, a mentőszirénázás, a tragédia ígéretével kezdődött az a nap. Ök is épp olyan jókedvűen ébredtek, a télt búcsúztató és tavaszt köszöntő ünnep napsütéses reggelén, mint bárki más. Ök sem gondolták, hogy az alkoholmámor gátlástalanságában lesz majd egy végzetesen könnyelmű pillanat, amikor... És 1979 húsvét hétfőjén? K. K. Hamupipőke a Szigligeti Színházban A Szigligeti Színházban hétfőn két előadáson — délután fél kettőkor és fél ötkor — a szolnoki gyerekeknek játsszák el a Hamupipőke történetét. A mesejátékot a megye több településén bemutatták már, sőt Szentesen, Hódmezővásárhelyen és Salgótarjánban is vendégszerepelt vele a társulat. A szolnoki előadások teljes bevételét a nemzetközi gyermekév alapjának ajánlotta fel a színház. A mesejátékot Iványi József érdemes művész rendezte; vele beszélgettünk a szolnoki bemutató előtt. — Gyerekeknek írni nehezebb, mint a felnőtteknek — vallják az írók. Igaz ez a rendezésre is? — Ha a rendezőnek van mércéje, akkor mindegy, hogy kiknek rendez. Az azonban nyilvánvaló, hogy egy Miller- vagy Comeilledráma rendezéséhez nagyobb előtanulmányokra van szükség, mint például egy gyerekdarabéhoz. Főleg úgy, hogy a rendező művész egykor maga is játszott gyermekdarabokban, a Szigligeti Színházban évekkel ezelőtt ő volt az egyik sürgetője annak, hogy gyerekeknek szóló előadásokat is tűzzenek műsorra, s most meg ázt tervezi, hogy ezután minden évben színpadra állít egy-egy mesejátékot. — Miért -éppen a Hamupipőkére esett ezúttal a választás? — A Hamupipőke örök mese. Nem hiszem, hogy valaki anélkül nőne fel, hogy ne ismerné a mostoha kislány szomorú, de végül „minden jóra forduló” történetét. Alig félév alatt ötvenszer adtuk elő, azt hiszem az egész országot bejárhatnánk vele. S ezt most Tömött szatyorral siet a tiszavárkonyi utcán Berkó Béláné. Látszik a csomagokon,, ünnepre vásárolt. — Olyan a húsvét most is. mint régen? — Bizony az, jönnek a gyerekek, az unokák! Hétfőn meg egész népvándorlás van, a locsolkodás se ment ki a divatból... Persze a vendégvárásra készülni kell, hát ennek a körülményei változtak. Nekem is szinte percre be kell osztanom a munkát, hiszen műszakba járok, az ünnep mindkét napján is dolgozni fogok. A szivattyú nem maradhat kezelő nélkül a Vegyiműveknél ! * * * Míg hazafelé ballagunk, megtudom, hogy a nagytakarításon, a mosáson már túl van (jó ez a műszakbeosztás a TVM-ben, egy hónapban kétszer is van egymást követő három szabadnapja, mint a múlt héten, amikor „letudta” a házimunka ‘nehezét). Most a dél előtt jei szabadok, bevásárol, olykor többször is fordul napjában. Tegnap megvette a kötözött sonkát, majdnem két és fél kilós, most egy kis pálinkát, bort, meg cólát visz haza, és a sütéshez ezt, azt. — Otthagytam a boltban megint egy „Adyt”, dé apu, a férjem azt mondja rá: örülj, hogy van miből! Szépen alakult a nyugdíja, ő is ’’ráfejelt,, öt évet a Vegyiben ... Pénteken megint szabad nap, akkor főzöm meg a kocsonyát vagy húszhuszonkét tányérral, mert sokan leszünk. Szombat dénem dicséretként mondom; hanem, mert sajnos hiánycikk a jó gyermekdarab. Vagy tizenöt előadást én is végignéztem, s mondhatom együtt drukkoltam a gyerekekkel a „jó” győzelméért. Csodálatos volt a gyerekek őszintesége, igazságérzete, tudtak választani a jó és a rossz között, szinte együtt játszottak a színészekkel. Kár, hogy felnőtt előadásokon nem érezhet ilyesmit az ember a színpadon. lután, ahogy megjövök a műszakból, főzöm a tyúklevest. Két tortát sütök, lesz diós kifli, meg zserbó, aztán — talán ismeri is —, mi ’’kedvencnek,, nevezzük: két mézeslap, közepén piskóta és az egészet csokoládéval töltöm meg. A gyerekek nagyon szeretik... A gyerekek. Meghatottan emlékszik vissza: szegény édesanyja milyen boldog volt amikor a négy gyerek családostól összejött az ünnepekben a szülői házban! Azt már nem láthatta meg, hogy épp olyan családszerető, kedves, rendes emberekké nevelték unokáikat is. Margit lánya — Berkóné — három gyerekét párostól, és öt unokáját várja haza. Az egyik fiáéké csak a szomszédból, hiszen ők itthon maradtak, a szülői portán építettek. A másik fiú Szolnokra, lánya Debrecenbe került. — Nem fárasztó ennyi vendégre készülni? — Olyan öröm a találkozás, hogy megéri a fáradozást ! És segítségem is van, a tojásokat Lajoska festi, az egyik unokám. Tegnap már mutatta milyen csinos papucsot készített, abba rakja a hímes tojásokat és tapsifüleseket is rajzolt ’hozzá, pedig még csak ötéves. * * * A ’’nagyi,, meg ötvenkilenc, és husvét hajnalán is négykor kel, miután gondoskodott háza népéről, autóbuszra ül és műszakba indul. Ám délután már együtt lesz a család — rónai — — A gyerekek érdeklődését is csak a jó darab kelti jel. — A jó mesejáték cselekménye nem lehet bonyolult történet. Az egyszerű, világos, érthető cselekményre odafigyelnek az ifjú nézők. A Hamupipőke Romhányi József nagyszerű verseivel, Fényes Szabolcs zenéjével nem csoda, hogy nagyon népszerű a gyerekek körében. Miskolci irodalmi antológia „És mégsem elégia” címmel antológia jeleni meg Miskolcon, a Borsod megyei Tanács művelődési osztálya és a diósgyőri Vasas Művelődési Központ gondozásában. Az antológia a „Kelet” irodalmi alkotócsoporthoz tartozó tizenöt fiatal író és költő műveit tartalmazza. Ajándékszobrok Kapuvárnak Üjabb alkotásokkal gyarapodott a kapuvári állandó Pátzay-’kiállítás. A Kossuthdíjas szobrászművész az utóbbi években készült szobrainak gipsz eredetijét ajándékozta szülővárosának, köztük Munkácsy Mihály egészalákos ülő szobrát, továbbá Illyés Gyula, Allende és Kopernikusz portréját. A kiállítás három éve nyílt meg Kapuváron, s mintegy 70 alkotásból áll. HA SZŐNYI G. SÁNDOR nevét olvassuk, halljuk, a Mocorgó, a Kék tiszta szerelem, a Jó estét nyár, jó estét szerelem és az írott malaszt jut eszünkbe, ahogyan — úgy hisszük — a tévénézők millióinak. Szőnyi a legnagyobb szakmai és közönségsikert aratott tévérendezők közül is kiemelkedő tehetségű, elkötelezett művész, erőteljes társadalomrajzaiban újra és újra hitet tesz a közélet tisztasága, a szocialista demokrácia maradéktalan érvényesülése mellett. Amikor híre járt. hogy megfilmesíti Gaígóczy Erzsébet Kinek a törvénye? című írását, már hittünk a „párválasztás” tökéletességében. Gaígóczy ugyanis — nem is kell talán hangsúlyoznunk — legalább annyira erős szavú, napjaink közéleti viszszásságaira érzékenyen reagáló író, publicista, amenynyire Szőnyi a maga művészetében. Nem csalódtunk, az alapművet Szőnyi értő változtatásokkal remek’ alkotó kollektívával komponálta filmmé, s nem „parasztfilmmé” — voltak, akik így mondták: Szőnyi parasztfilmet forgat —, hanem egész társadalmunknak szóló, intő tanulságokat hordozó, általános érvényű alkotássá. A kinek a törvénye? ugyanis az érdemek olykor hamis érvényesülésének gondolatát elemzi. Kétségkívül paraszti környezetben. de a vidéki élet keresztmetszetét adva. A film főhőse Böröoki András rendőrtizedes, aki első szolgálati helyén — falu valahol Magyarországon — leleplezi a ravasz hústolvajokat. (Napi nyolcvan kiló húst vittek ki ingyen a" tsz vágóhídjáról, s eladták a gebines kocsmárosoknak. de jutott belőle „jobb helyekre” is.) Ez még nem nagy ügy — mondhatnánk — ám a szálak messzire vezetnek. A fiatal rendőr szembe kerül a falu „erős emberével”, Máté Ferenc Kossuth-díjas elnökkel, sőt annak elvtelen, a megyei vezetésben léboló „szocialista dzsentri” életet élő kapcsolataival. Taktikai hibát követ el, átmenetileg veszít a „vörös gróffal” — így titulálják a tsz-tagok Mátét — szemben, de bukása után visszatér a faluba — a harc nem ért véget. Az izgalmas cselekményszövést olykor lassítja, de nem bonyolítja az ifjú rendőr és a nagyhatalmú tsz-elnök lánya közötti szerelem, amelyet jószerivel erőltetettnek is érzünk. Persze a végiggondolás útján dramaturgiai kérdés ez a szerelem: Böröcki András marad-e ifjúkori tiszta önmaga, ha „benősül” a „vörös gróf” családjába — hiszen a filmben többször megígérték neki: rendőrtiszt lesz, ha „ügyesen” viselkedik. A kinek a törvénye? szembeállással zárul Máté Ferenc kapujában. A „vörös gróf” ugyan már érzi, nincs régi hatalma teljében, fogynak már fent a „megyénél” is az elvtelen iszom-eszem cimborák, ám abból is érzékelhetjük, milyen messzire nyúlnak a korrupció szálai: a karambol után a nagyhatalmú — egyébként reggel, délben, este szalonképesen részeg — tsz-elnök vérében nem találnak alkoholt — egész este vedelte az italt, mielőtt kocsiba ült volna — míg a „kisrendőr” néhánv pohárért többszörösen bűnhődött. A kérdés óhatatlanul is odatolakszik a film utolsó kockáira: a rendőrtizedes — vörös csillagos egyenruhájában — miért-afféle magányos hősként kénytelen védelmezni törvényeinket? Érdekes módon kísért az Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek és a Fayard bíró. akit seriffnek hívtak című filmek analógiája, még akkor is, ha a főtéma annak művészi feszegetése, hogy kaphat-e bárki is felmentést a napjainkban elkövetett libáiért múltbéli érdemei alapján. Izgalmas, megválaszolásra váró kérdések, s éppen az a nagyszerű Szőnyi filmjében, hogy nem vádaskodik, hanem továbbgondolkodásra késztet. Sokan szemére Vetik Galgóczy Erzsébetnek, hogy regényeiben riportázs elemeket alkalmaz. Én inkább úgy gondolom, a lemeztelenített valóság puritán ábrázolása előnyére válik műveinek, s a film erős ütközésű dialógusaiban, Ráday Mihály tiszta képsoraival ez a „művészietlennek” kikiáltott írói módszer mély izzású. tökéletesen kifejező. Különösen annak érezzük Máté — Sinkovits Imre — és a felesége — Törőcsik Mari — jeleneteiben. A két nagy színész bizonyítja: az írói szó színpadon és filmen annyival több. amennyi a színész tehetsége. Balkay Géza esetében — ő az ifjú rendőrtizedes — színészi tökélyről még nem beszélhetünk — tehetségét nem vitatjuk —, de a megszemélyesített figura még járatlan út. Először jelenik meg mai fiatal mozivásznon rendőrként. A kérdés tehát nem kevesebb: milyen a mai fiatal, ha rendőr? A „szakállas” rendőrvicoek figuráinál sokkal műveltebbnek, őszintébbnek, szimpatikusabbnak lápjuk. Neki drukkolunk — s ez úgy hisszük, már sokatmondó. MÁS KÉRDÉS, hogy Sinkovits Imre színészi partnereként csak nehezen, nagy jószándékkal tudjuk elfogadni. S ez újabb dramaturgiai megfontolást vet fel: a Mátéfélékkel szemben Böröcki András tisztaságú, de még nála is műveltebb, ha úgy tetszik, „dörzsöltebb”, még keményebb, szilárd erkölcsű rendőrökre van szükség. Különben alulmaradnak, ahogy a film is példázza. Legfeljebb csak hihetünk abban — s így szeretnénk —, hogy az ifjú Böröcki Andrások a kellő hivatásbeli érettségük megszerzése után — önerejükből rendőrtisztekké válva — hatásos ellenpontjai lesznek a Máté Péter-féle elvtelen kapcsolatoknak. Amíg azok léteznek ... Tiszai Lajos Walt gőzgépe Fekete Tamás szobrászművész az idei pécsi kisplasztikái biennáléra elkészítette Watt gőzgépének modelljét (MTI fotó - KS) t. SA tojásokat Lajoska festi „Nagyi” süt-főz Hűsvétkor együtt lesz a család
