Szolnok Megyei Néplap, 1979. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-14 / 87. szám
1979. április 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Időseket patronáló bizottság alakult Egy évvel ezelőtt a televízióban vetített Naplemente című, idős emberekről szóló dokumentumfilm hatására a szolnoki Mezőgép Vállalat Koleszov Szocialista Brigádja elhatározta, hogy egy kommunista műszak bérét felajánlja a Szolnok megyében élő idős emberek segítésére, egyben csatlakozásra hívta a szocialista brigádokat. A megyei tanács vb pénzügyi osztálya csekkszámlát nyitott a felajánlott összegek befizetésére. Ennek folytatásaként a megyeszékhely tanácsának oktatási-, sport-, ifjúsági, egészségügyi és szociálpolitikai bizottsága kezdeményezésére társadalmi bizottság alakult, amelynek a tagjai akcióprogramot állítottak össze az idős emberek segítésére. A tegnap tartott alakuló ülésen öt pontban fogalmazták meg a bizottság teendőit. Elsősorban fel kell kutatni, meg kell ismerni az idős embereket, velük egyetértésben ki kell alakítani a gondoskodás formáit. Következetesen kell alkalmazni az idősek érdekeit védő jogszabályokat, ellenőrizni kell azok végrehajtását. Fokozott figyelmet fordítanak a tartási, öröklési, életjáradéki szerződések jóváhagyásánál az öregek érdekeire, bátrabban fogják kezdeményezni — ahol ez indokolt — a szülőtartási pereket. Továbbra is szükség van anyagi forrásokra, a lakosság, a szövetkezetek, az üzemek, az intézmények által felajánlott összegekre, a természetbeni támogatásra, a társadalmi munkára. A bizotság két elnöke Oláh János, a Hazafias Népfront megyei titkára és Magyar Gyula, a Vöröskereszt megyei titkára, tagjai a bíróság, az ügyészség, a TESZÖV, a MÉSZÖV, a KISZÖV, a KIOSZ, a Hazafias Népfront a Vöröskereszt, a kereskedelmi osztály, az egészségügyi és szociális intézmények képviselői, akik a területükön működő tanácsokat, üzemeket, gazdaságokat, KISZ- és úttörőszervezeteket mozgósítják az akció sikeres végrehajtására. — t.sz.e. — A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat házgyárában naponta négy, évente pedig ezer lakást építenek. Az évek óta működő Házgyárat a tél folyamán felújították. A képen: A felújított házgyárban Importklváltó, jövedelmező fl gyepvetőmag termesztése A rendelkezésre álló adatok szerint 1956-bon 26 ezer 810 mázsa volt az ország gyepvetőmag-termelése, s ez a mennyiség az akkori szükségleteket megközelítően fedezte. A későbbiekben azonban visszaesett a termesztés, olyannyira, hogy az itthoni vetőmagvak az igényeknek mindössze 20-30 százalékát elégítették ki. A hiányt: évente 14-18 ezer mázsát, importtal kellett ellensúlyozni. Az Űj-Zélandból, Lengyelországból és az NDK-ból érkező magvak viszont sok pénzbe kerültek — a gyepgazdálkodás állami támogatására az elmúlt 20 év alatt mintegy 1,3 milliárd forintot költött az ország — s ráadásul sokszor még a minőségük is jóval alatta maradt a követelményeknek. A segítség tehát nagyrészt nem érte el a célját, a legtöbb üzemben a gyephasznosítás változatlanul a leggyengébb ágazatok közé tartozik. Ennek az állapotnak a fokozatos megváltoztatására vállalkozott a karcagi székhelyű Alföldi Gyepvetőmag Termelési Rendszer, amely alapvetően a jó vetőmagellátásra, és a megfelelő technológiák bevezetésére helyezi a hangsúlyt. A rendszer már a kezldetkezdetén felvette a kapcsolatot a tudományos' intézetekkel, abból a célból, hogy az elvetett fajták a lehető legjobb minőségek legyenek. A munka természetesen csak akkor lehet igazán eredményes, ha a gazdaságok a gyepet olyan gonddal ápolják, hasznosítják, mintha más, szántóföldi kultúrával foglalkoznának. Manapság ugyanis a legtöbb üzem nagyon elhanyagolja a fűfélék termesztését. Ha nem úgy lenne, akkor a Szolnak megyei szénahozam átlaga nem 20 mázsa körül ingadozna hektáronként, hanem ennek háromszorosát, ötszörösét takarítanák be a gazdaságok. A rendszer azt tervezi, hogy a hazai vetőmagtermesztés javításával 1980 után minimálisra csökkenti a behozatalt, és akkor is csak olyan fajták importjára számít, amelyek elszaporítása addig nem lehetséges. Az igények hazai termelésből történő kielégítése mellett szorgalmazzák a magasabb szaporulati fokú magvak elterjesztését, lévén, hogy ezek elvetése után a hozamok is gyorsabban növekednek. Az említett munkában természetesen ismét jelentős feladat hárul a kutatóintézetekre. hiszen nélkülük nem derülne ki idejében, hogy melyek azok a fajok, fajták, amelyek leginkább meghálálják a szakszerű munkát, öntözött és száraz viszonyok között. Az eddigi telepítéseket, valamint a nagyüzemileg gazdaságosan kezelésbe vehető területeket figyelembe véve mintegy 500 ezer hektár gondját-baját kell vállalnia az együttműködésnek. Ez azt jelenti, hogy évente 100 ezer hektár gyep felújításához, újratelepítéséhez kell biztosítani a vetőmagot, S ez önmagában is igen jelentős feladat. A rendszer ezért 1979-ben is fontos változásokat tervez. El akarja érni, hogy javuljon a telepítések minősége, a gazdaságok mindig a fajoknak, fajtáknak leginkább megfelelő talajokba vessék el a magvakat. A technológiai előírások betartása mellett arra törekednek, hogy a betakarítás és a szárítás során a termés ne veszítsen minőségéből, az előtisztításnál pedig arra kell legjobban ügyelni, hogy a nemes magvak között ne maradjon gyom. (Tavaly például ezzel volt a legtöbb baj, hiszen az átadott szállítmányok több mint felénél a megengedettnél jóval több volt a szennyeződés.) Mindezekhez természetesen az kell, hogy az összes partnergazdaságban legyen olyan szakember, aki felelős a vetőmagtermesztésért, annak teendőit szakszerűen ellátja. S ez minden üzem érdeke, mert a mai árak mellett a gyepvetőmag-termesztés a jól jövedelmező ágazatok közé tartozik. b. á. Az Egyesült Izzó vákumtechnikai gyárának megrendelésére dolgoznak a kunszentmártoni Járási Építő-Vas- és Faipari Szövetkezet öcsödi lakatosműhelyében. A gyárnak gáztöltő állványokat készítenek. NEM FIZET fl VÁLLALAT egységek pénzügyi helyzete nem tekinthető a vállalatok belső ügyének; a vállalati gazdálkodás ezer szállal fűződik a partnerekhez, s a gazdálkodás egészére is befolyást gyakorol. A pénzforgalom alakulása — folyamatossága vagy éppen akadozása — pontosan jelzi a gazdasági folyamatok zavarait. S minthogy a vállalatok — csakúgy, mint a népgazdaság — pénzügyi helyzete visszahat a gazdálkodásra, a fizetési fegyelem alakulása nem egyszerűen jelzés, hanem a termelés és az áruforgalom fejlődésének valós tényezője. A Magyar Nemzeti Bank elnöksége a közelmúltban megvizsgálta a vállalatok fizetési helyzetének alakulását, s megállapította, hogy 1978- ban nem mutatkozott javulás az egy évvel korábbi állapothoz képest, sőt: jelentősen nőtt a fizetések átfutási ideje, s ugyanígy, a fedezet hiányában nem, vagy a csak késve teljesített kötelezettségek aránya. 1978 október hó utolsó napján a fedezet hiányában függőben tartott fizetési megbízások összege országosan mintegy 13 milliárd forintot tett ki — ez. mintegy kétszerese az egy évvel korábbi adatnak. A pénzügyi zavarokat két fő csoportba sorolhatjuk: a vállalatok tartós vagy átmeneti fizetésképtelensége (fedezethiány) és a fizetési kötelezettséget szándékosan nem teljesítő illetve késleltető magatartása. A fizetőképesség hiánya döntően gazdasági okokra vezethető vissza. A második csoportba tartozó vállalatok — mindössze néhány tucat ilyen van. példájuk mégis kirívó — morálisan vétenek a szocialista gazdálkodás követelményei ellen: szándékosan nem, vagy csak késve fizetnek, gyakorlatilag a szállítóval hiteleztetnek maguknak. Ez azután a pénzforgalomban is tovagyűrűző zavarokat okoz. hiszen a szállító vállalatnak is vannak fizetési kötelezettségei, s ezeknek — talán éppen a be nem folyt követelések miatt — nem tudnak eleget tenni. A máig érvényes fizetési előírások 1968, január 1-én léptek életbe. A vállalati önállóság megnövekedésével a vállalatok önállóan dönthetnek fizetési kötelezettségeik rndezésének módja felql is. Két fő módszer vált uralkodóvá: az inkasszó, amikor a szállító kezdeményezi a fizetést, valamint az átutalást, amikor a vevő ad megbízást a banknak, hogy számlájáról egyenlítse ki tartozását. Rövidesen az átutalás vált csaknem kizárólagos fizetési formává, s ez módot adott az adós vállalatoknak arra. hogy különféle kibúvókkal fizetéseiket késleltessék. A szállító igen sok esetben csak bírósági úton jutott a pénzéhez, növekedtek a pénzügyi zavarok, s ezzel párhuzamosan csökkent a gazdálkodó partnerek egymás iránti bizalma. A Nemzeti Bank 1976-ban kiegészítésként új fizetési eljárást vezetett be. Változatlanul az átutalás maradt a fő fizetési forma, de emellett bevezették az „átutalás helyetti beszédesi megbízást”. Ha az adós nem fizet, a szállító kérheti a bankot a fizetés teljesítésére. A cél nyilvánvaló: védi a szállítók érdekeit, mérsékelni az átutalási forgalomban levő bizonytalanságokat, csökkenteni a szükségtelen -peres eljárások számát. 1976 és 1978 októbere között az átutalás helyetti beszédesi megbízások száma közel ötszörösére növekedett, ami azt mutatja, hogy a szállítók az esetek többségében kevéssé bíznak „adósaikban”, igyekeznek mihamarabb pénzükhöz jutni. előírások tehát valamelyest szigorodtak, bár — vállalva az ezzel járó szankciókat — a vállalatok továbbra. is késleltethetik fizetéseiket. Ez egyébként normális és elkerülhetetlen, hiszen a vevőnek is módot kell adni arra, hogy kifogással éljen, ha a szállító nem teljesíti szerződésben vállalt kötelezettségeit: nem a kívánt mennyiségben, minőségben szállított, esetleg nem azt. amit éppen rendeltek. stb. Mindezekből látszik tehát, hogy a bajok nem a fizetési módok előírásaiban rejlenek: a fizetési helyzet romlása a vállalatok munkájában meglevő fogyatékosságoknak tulajdonítható ■ — az érintett gazdálkodó egységek túlnyomó részénél termelési, készletezési gondokat tapasztaltak, növekvő költségek és értékesítési zavarok kísérték tevékenységüket. annál is figyelemre méltóbb, mert a késedelmes fizetéseknek csak mintegy 10—15 százaléka van öszszefüggésben a fizetési fegyelem szándékos megsértésével, a. többi gazdasági okokra vezethető vissza. Sok vállalatnál az indokoltnál nagyobb készletek halmozódtak fel. az ütemtelen termelés, vagy éppen a termékek gyenge minősége értékesítési nehézségeket okozott, nem egy helyen pedig gazdálkodási, munkaszervezési zavarok nehezítették a helyzetet. A fizetési zavarok végül is arra vezethetők vissza, hogy a vállalatok egy részénél nem javult kellőképpen a hatékonyság, az indokoltnál lassúbb a termékszerkezet korszerűsítése, s a vezetés színvonala sem emelkedett még a kívánt mértékben. A bank sajátos eszközeivel mérsékelheti a fizetési gondok tovagyűrűzését, ám e zavarok megszűnése csak a gazdálkodás színvonalának általános javulásától várható. A jelenlegi helyzetben a bank annyit tehet, hogy a sorozatosan rossz fizetési feltételekkel dolgozó vállalatokra felhívja az illetékesek figyelmét. A szállítók érdekeinek védelmében, a pénzügyi fegyelem betartása érdekében pedig a jövőben szélesebb körben él a hitelezési szankciókkal. Ilyen intézkedések a közelmúltban már több területen is történtek. F. S. P. fl gazdálkodó fl fizetési---------------------------------------, Mindez Értelmet az életnek Nemcsak i lépgazdasági érdek • Kevesen dolgoznak • Sok — kevés a munkahely • Évente huszonöt panaszos A karcagi Városi Tanácsnál 1975 óta foglalkoznak a csökkent munkaképességű dolgozók sorsának alakulásával, a leszázalékolás utáni munkaképes korú helybeliek elhelyezési lehetőségeivel. Ezek az emberek éppen csak átlépték a negyedik. ötö'J dik évtized küszöbét, de valamilyen munkahelyi " ártalom, szervi vagy idegrendszeri károsodás, következtében állandó vaagy hosszabbrövidebb ideig tartó részleges pihenésre kényszerülnek. A nagykun városban az április közepi statisztikák szerint 151 munkaképes korú rokkantsági nyugdíjas él. A város üzemeiben, szövetke-zeteiben, intézményeinél 157 — számukra létesített — munkahely várja őket. Mégis, közülük mindössze harminchatan dolgoznak. Fura ellentéte ez az arány a munkaerőhiánnyal küszködő helybeli üzemeknek, amelyekben mintegy félezer dolgozót azonnal tudnának alkalmazni. A válasz bonyolult és öszszetett. Ugyanis mintegy huszonötén, ha szeretnének se tudnának dolgozni. mivel rokkantsági fokuk száz százalék. Rajtuk kívül harminc csak állapota javulása esetén teljesíthetne tartós, folyamatos feladatot. Végül marad hatvan-hatvanöt személy, ötven százalékuk valamilyen oknál fogva nem óhajt tovább dolgozni. viszont ugyanannyi azoknak a száma, akik elhelyezkednének, könnyű, rendszeres tevékenységet szívesen vállalnának. hiszen mindezt egészségi állapotuk megengedi. Munkahely akad ' bőven, legalábbis azt mutatja a 151 megjelölt állás. Ezek döntő többsége portási, éjjeliőri. telefonközpontos vagy segédmunkási státus. Érdekes (?), hogy a rokkantak részére fenntartott többi, könynyebb helyeket (kartonkezelő, vállalati levélkézbesítő, egyszerű raktárosi tevékenység stb.) sokszor életerős, munkabíró emberek töltik be. az „úgy sem volt rá jelentkező” magyarázat alapján. Mindezek megelőzésére létre is hoztak üzemenként csőikként munkaképességűekkel foglalkozó vállalati bizottságokat — amelyek a legtöbb helyen megalakulásukon kívül eddig egyéb említésre méltót alig csináltak. Igaz, a tanács terv- és munkaügyi osztálya évente kétszer továbbképzést tart nekik, ami azonban nem sokat változtat a helyzeten. Jónéhány karcagi munkahely — a Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet, a sütőipari vállalat, az áfész. a cipőipari szövetkezet stb. — felszólítás nélkül, szívesen alkalmazta ezeket az embereket. Legalábbis igyekezett megfelelő munkahelyet biztosítani részükre. (A harminchat rokkant nyugdíjas fele a felsorolt egységeknél dolgozik.) ^Italában évente húsz-huszonöt panaszos keresi fel Karcagon az elsőfokú orvosi bizottságot vizsgálat, leszázalékolás céljából. 1978-ban is huszonöt kérelmet iktattak. Volt közöttük traktoros, orvos, női szabó, mérnök, grafikus, kárpitos, segédmunkás egyaránt, öt esetben a bizottság megalapozatlannak találta a kérést, a többiben viszont jogosnak. Ügy tűnik, szíves-ideges nemzet vagyunk. mivel a kiváltó tényezők között első helyen a szív- és érrendszeri panaszok, majd az idegrendszeri, mozgásszervi, és negediikként a légzőszervi megbetegedések szerepeltek. A karcagi csökkent munkaképességűek foglalkoztatása nem kielégítő. Érdemes lenne újra felülvizsgálni a tanács illetékeseinek a nekik való és javasolt helybeli munkahelyeket. Ez egyébként az üzemek érdeke is, hiszen tapasztalt, harminc-ötvenéves korú. de megrokkant munkásaiknak, amennyiben továbbra is dolgozni szeretnének, kötelességük megfelelő munkahelyet felajánlani. Nemcsak népgazdasági, vállalati érdekből, hanem emberségből is. D, Szabó Miklós
