Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
1979. március 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Maxim Gorkij: A hamis pénz Magyarországi bemutató a Szigligeti Színházban A hamis pénz című Gor- kij-dráma magyarországi útja sok más műénél simábbnak ígérkezett, s mégis, a Szigligeti Színház ötvenhárom évvel a végleges megírása után magyarországi bemutatóként hirdeti a darabot. Gorkij az első változattal 1913-ban készült el, a valóságos megírás azonban tizenhárom évet váratott magára. Igaz, hogy ezután egy év sem telt el, s már megismerhették a Nyugat olvasói, s magyar- országi bemutatását is tervezték a következő hónapokban. Azután több évtizedes csend, majd teljes csend volt nálunk- A hamis pénz körül, akkor is amikor Gorkij többi műve már programszerűen, objektív és jórészt szubjektív kötöttségektől is mentesen utat talált a magyar olvasókban. Ha e csönd okait próbáljuk feltárni, elsősorban a darabot kell szemügyre vennünk. Kétségtelen, hogy A hamis pénz nem tartozik a gorkiji életmű legnagyobb csúcsai közé. Ez az életmű azonban — a csúcs hasonlatnál maradva — olyan hatalmas hegység, amelynek még az alacsonyabb csúcsokat jelképező egyes darabjait is méltán világirodalmi remekként tarthatjuk számon. A hamis pénz körüli csendet tehát önmagában mindez nem magyarázza kielégítően. Legalább ilyen súllyal esik latba az a tény, hogy ez a darab kevésbé markánsan gorkiji. Gorkij műveinek értői, tisztelői talán nem érezték eléggé jellemzőnek, nehezen tudták beilleszteni saját Gorkij- képükbe, illetve az életmű egészébe. Kétségtelen, hogy érezhető benne a csehovi örökség, a csehovi hangulat, jellemek, világlátás hatása, bár alapvetően nem ezek határozzák meg. Gorkij „jelenetek”-ként határozza meg a műfajt, s ez valójában kifejezi a darab lényegét. A cselekmény voltaképpen alig mozdul előre a három felvonásban. A szegénységben élő, önmagával és a világgal meghasonlott Jakovlev órásmestert megkörnyékezi egy titokzatos idegen, az órásmester feleségének, Polinának régi szeretője, hogy segítse hamis pénz készítésében. A terv azonban nem ölt komolyabb formát, valójában azt sem tudjuk, hogy Sztrogov majd a hamis pénz iránt ugyancsak érdeklődő, váratlanul felbukkanó Lugzin tényleg pénzhamisító-e vagy rendőrügynök, esetleg egyszerre mind a kettő. Inkább egy sivár nyomasztó lélekölő állapot rajzát kapjuk, ennek a rajznak a finom kidolgozottsága azonban bőven kárpótol mindenért. Horváth Jenő rendezése kitűnően érzékelteti a mosolyok, udvarias semmitmon- dások leplezte közömbösséget, érzelmi sivárságot, durvaságot és a mozdulatlan felszín alatt növekvő, feszülő tragédiával terhes indulatokat, amelyek Polinát az ön- gyilkosságba kergetik. Gondosan értelmezett, szépen kidolgozott előadás született Horváth Jenő rendezői munkája nyomán. S hogy ez így történt abban a Jakovlev órásmestert játszó Iványi Józsefnek, a Polinát alakító Koszta Gabriellának és a Jakovlev lánya, Natasa szerepében színpadra lépő Jutkoj- vies Krisztinának van oroszlánrésze. Az emberségét a létért vívott harcban fokozatosan elveszítő, felőrlődő Jakovlev, a szeretetre vágyó, szeretni vágyó, de a szeretetért mindig csak durvaságot, megcsalást, gúnyt kapó Polina, az ő sorsában osztozni nem akaró, s ezért érzelmeit cinizmusba rejtő Natasa mind emlékezetes szép alakítás. Mellettük az embergyűlölő és az embereket megvető ószeres asz- szony Bobova kisebb szerepében Szabó Ildikó érdemel elsősorban elismerést, továbbá Juhász Jácint, akit Szto- gov eleve kevésbé karakteres alakjában láthatott a szolnoki közönség, s aki sima modorú világfit, a dolgokat már csak hűvös tárgyilagossággal szemlélő, kívülállót formált' ebből az alakból. A darabot a Szigligeti Színház Gellért Hugó korábbi fordításának felhasználásával Gellért György fordításában játszotta. A díszleteket Székely László, a jelmezeket Huros Annamária tervezte. Bistey András MEGYEI DIÁKNAPOK A megyei diáknapok művészeti bemutatói tegnap Szolnokon folytatódtak. A Bartók Béla Zeneiskolában a szólóénekesek, duettek, tercettek, kisebb énekegyüttesek léptek a pódiumra. A Ságvári Endre Szak- szervezeti Művelődési Központban ugyancsak tegnap este rendezték meg a középiskolai diákszínpadok bemutatóját. A közönség és a zsűri hét együttes produkcióját láthatta. A diákszínpadok bemutatója ma délelőtt 9 órától — szintén hét együttes fellépésével — folytatódik. Törökszentmik- lóson pedig ugyancsak ma délelőtt a hangszeres szólisták és kamarazenekarok bemutatójára kerül sor. Felvételünkön a szolnoki Varga Katalin Gimnázium kvartettje. Európa számos országában, sőt a tengeren túl is' keresettek az Állami Pénzverde ötvösműhelyében készült különféle dísztárgyak. A rendkívül munkaigényes zenélő órák, sakkkészletek, kelyhek, hajók valóságos ötvösműremekek. A képen: Sakk-készletet drágakövekkel diszit Szepinszky Katalin ötvös 1,1 milliárd Beruházás, felújítás oktatási intézményekben A látás tanítása Jegyzetek a karcagi Galéria szerepéről Az idén 1,1 milliárd forintot költ az Oktatási Minisztérium a felsőoktatási, a gyermekvédő1 és gyógypedagógiai intézmények beruházásaira és a meglévők felújítására. A közelmúltban miniszteri értekezleten tekintették át a tárcaszintű fejlesztések V. ötéves tervének végrehajtását. Megállapították, hogy a tudományegyetemek és a pedagógiai főiskolák beruházásai és felújításai a tervnek megfelelően haladnak. A műszaki felsőoktatás beruházásainál a tavalyi terv nem teljesült és hasonló a helyzet a gyermekvédelmi és a gyógypedagógiai intézményeknél is. Megfelelő ütemben épül a szolnoki nevelőotthon, a 320 személyes kollégium és gyermekvédő intézet. Az idén folyamatosan tovább építik az Eötvös Loránd Tudományegyetem budaörsi úti kollégiumát, amelyet már részben birtokukba vettek a hallgatók. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola új oktatási épületén már a magasépítés folyik. Ugyancsak dolgoznak az építők a Budapesti Műszaki Egyetem több mint ezer személyes, Irinyi utcai kollégiumának, a 3000 adagos menzának és a Járműgépészeti Intézetnek az építésén. Tovább épül a Pécsi Tanárképző Főiskola 600 személyes kollégiuma, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem sportcsarnoka, a Mozgássérültek nevelőképző és Nevelőintézete, valamint a Kaposvári és a Sárospataki Tanítóképző Gyakorló Iskolája. Megkezdődött Budapesten a Gyengén Látók Intézetének építése, Megfelelő ütemben készítik elő a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rekonstrukcióját és még az év első felében — a Ráday utcaj kollégium felújításával — a munkálatok is elkezdődnek. Megszépül a Savaria Múzeum Újjászületik a szombathelyi Savaria Múzeum, az ország egyik legjelentősebb vidéki múzeuma. A már megkezdett felújítás során teljes gépészeti, közmű- és födémcserét hajtanak végre, központi fűtést szerelnek be, modern biztonsági rendszert hoznak létre. Korszerű kiállítási, közművelődési, közönségszolgálati, kutató, feldolgozó és laboratóriumi egységeket, raktárakat alakítanak ki. Nagytermét, a város egyetlen reprezentatív kiállítási helyiségét eredeti szépségében állítják helyre. Megújul a múzeum híres római kori és jáki kőtára, valamint 30 ezer kötetes könyvtára. A karcagi Déryné Művelődési Központ hivatalosan megyei képzőművészeti bázishely. Szerencsére ezt nem csupán a Galéria ajánló röplapjáról tudjuk meg, hanem az intézmény élénk képző- művészeti tevékenysége fémjelzi. Most már kár lenne azon fanyalogni, hogy miért a szerény képzőművészeti múlttal rendelkező kunváros jelöltetett ki az említett funkció betöltésére, hiszen a művelődési központ szakelőadói jól éltek soványka lehetőségeikkel. De különben is: az elnevezés nem fejezi ki a funkciót — egyáltalán mit értenek az illetékesek képzőművészeti bázishely fogalmán, lehetséges-e ilyen? Inkább úgy mondhatnánk, hogy a vizuális nevelés kísérleti műhelye alakult ki a város művelődési házában. Kepes György, a téma jeles hazai kutatója szerint a külső látásunkkal a környezetünket érzékeljük, míg belső látásunkkal önmagunkat, a dolgok igazi értelmét és eredeti jelentését kutatjuk. A „vizuális kép” köti össze a külvilágot felderítő külső látást a tapasztalatainkat jelképpé formáló belső látással. De mi köze mindehhez a karcagi Galériának? Ügy hisszük a kérdésfeltevés jogos, de — mintegy válaszként — tudnunk kell, hogy látáskultúránk szintje mennyire meghatározó a valósággal való kapcsolat létrehozásakor egyes vélemények szerint információink 83 százalékát ma már képi (vizuális) úton nyerjük. E néhány, talán elvontnak tűnő, s terjedelmi okokból is egyszerűsített megállapítás is indokolja a látáskultúra fejlesztésének szükségességét. Most már talán érthető és kellően értékelhető azok hasznos munkája, akik a „vizuális ABC”-re tanítanak. Mégpedig — elsősorban — láttatással. A karcagi Galériában mindezek érdekében megteremtették a tudatos kiállítási rendszert. Négy éve már, hogy minden hónapban bemutatnak egy-egy kiállítást. A rendezők szerint ezek a tárlatok feltételezik és kiegészítik egymást. (Ezért nevezik tudatos kiállítási módszernek). Az alkalmanként visszatérő ezer-ezerkétszáz látogató megnyerése igen szép eredmény. Ehhez számítjuk még a Galéria két „leányvállalatát”: a berekfürdői üveggyárban kétha- vonként rendeznek kiállítást, s hasonlóan a karcagi mező- gazdasági szakközépiskolában a „minitárlatot”. Sokat ígérő kísérlet: a gyermeket már óvodás korában elhozzák a kiállításokra. — majd mindvégig, amíg általános — illetve középiskolások. A Galériához kötődő képzőművészeti csoportok munkájában a vizuális nevelés kérdései állnak előtérben. A felnőttek szakkörét évek óta Buna Konstantin festőművész vezeti. Az eredményesség nemcsak a jó kollektívában mérhető, de a művekben is, amelyeknek sikerültebb darabjait a szakzsürik folyamatosan kiállításra érettnek találják. Az általános iskolásoknak két csoportja működik — külön alsó- és felsőtagozatosaknak — számukra a legfontosabb célnak a vizuális nyelv elsajátítását tartják. A középiskolások csoportja — amelyet Tilles Béla vezet — már önálló munkák elkészítésére is vállalkozik, de mindenképpen pótolni igyekszik az iskolákban oly szerényre méretezett képzőművészeti nevelés hiányosságait. A rendszeresen megrendezett nyári képzőművészeti táborok igen népszerűek a karcagi Galéria köré csoportosuló tagok között is. Legújabban főleg a környezetkultúra kérdéseivel foglalkoznak. Külön szót érdemel a GaT Tóth Endre: Gyertyatartó léria új kezdeményezése: tematikus kiállítások vándoroltatása. A művelődési központ összesen hét anyagot ajánl fel — igen csekély térítés ellenében — a megye közművelődési intézményeinek kiállításra. Az angol plakátművészet, a lengyel plakátművészet, Kassák Lajos munkássága, A Nagy Október plakátjai című gyűjtemények — azonkívül, hogy igen látványosak — számottevő história, kultúrtörténeti értékekkel is bírnak. Művészeti „csemegének” számíthat Lantos Ferenc, Tilles Béla a Vázlattól a műig elnevezésű önálló kiállításának anyaga, valamint Bak Imre huszonnégy grafikája. T. L. Natasa és Sztogov (Jutkovics Krisztina és Juhász Jácint) L _______■__________________J J el. Szele Anikó (13 éves) munkája
