Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-07 / 55. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 7. A szerkesztőség postájából APÁK NAPJA? Kellemes meglepetés nőnapra ... — olvastam a Néplapban a minap. Március 8- ra ismét kifizetik a nyereség- részesedést az egyik vállalatnál. Milyen jól megy a nőknek! Rövidesen itt az anyák napja, a gyermeknap. Ráadásul a nemzetközi gyermekév. Bűnbánó képpel vártam hitestársamra, kitűnő minőségű 3 gyermekem „alkotójára”. Ó, te szegény pára, neked sose volt még apák napja! Hát ezért mostad heteken át a pelenkát, és főzted a sok húslevest, amely erősített engem a szüléseket követően. Igaz, a húsleves ritkán sikerült valódira, de én sose kifogásoltam. Még akkor sem, amikor egyszer só nélkül készült... Mondtad is: nem tudom miért, nem jó, pedig mindenfajta zöldség vari benőné, (Nagyon finom — szóltam közbe —, tegyél bele apukám egy kis sót. Tényleg jobb ízű lett, válaszoltad, s nyújtottad felém a sótartót. Á, köszönöm, nekem nagyon jó — és megettem só nélkül. Azóta se „találkoztam” olyan rossz levessel. S az esetet titkolom mindmáig .. . Több mint 20 éve tettem szóvá levélben — s más fórumon is — először, hogy miért nincs apák napja? Az anyák napját például el lehetne „keresztelni” szülők napjának. Ekkor meg lehetne ünnepelni a szülőket, a nagyszülőket, a kereszt-, illetve névadó szülőket. Mindenkit, aki megérdemli. Üjabb levelem célja tulajdonképpen, hogy emlékezzünk már meg az apákról is. Vagy ők csak adják le a fizetésüket az asszonyoknak és egyébként... semmi? V. I.-né Mezőtúr SZEMÜVEG • Amikor kiderült, hogy új kell, méghozzá nem is egy, megijedtem. Olyannyira, hogy külön szakrendelésen vizsgálták meg a látásom, s írták ki — jaj, mibe kerül ez nekem — a három új okulárét. Mondják, menjek a vénnyel az SZTK-'ba. Bár ez a szak- rendelés a legzsúfoltabb, vényátírást sorállás nélkül, gyorsan elintéznek. Először délidőben mentem. A zsúfolásig megtelt előtérben (folyosón) olyan rosszalló pillantásokkal méregettek, hogy szinte égett az arcom. Aztán kijött az orvosírnok, s eligazított kedvesen. Üjból menjek le a földszintre, kérjek, vagy ha még nincs, írassak kartont, s úgy jöhetek csak a receptért. A földszinten sokan vártak kartonra, s nekem az ebédidőm rövid. Másodszor munka után, 5 óra tájt mentem. Már tudtam, a kartonozónál meg kell állni. Mint a gép, mond-1 tam a nevem, az anyám nevét, hogy születtem ekkor meg ekkor —, de Tég. sajnos ... Az adminisztrátor kedvesen rám mosolygott, és megkérdezte: milyen szak- rendelésre megyek? A szemészetre — válaszoltam, s lelki szemeim előtt megint megjelentek a várakozók. Az adminisztrátor sajnálkozva tárta szét a karját. Sajnos, a szemészeten csak délután 4- ig rendelnek. Harmadszor szombaton délben futottam. Ismét karto- nozó, ismét sajnálkozás, szombaton fél 12-ig lehet. Negyedszerre nagynehezen sikerült! Ötödször, hatodszor, tizedszer újból meg újból azóta is kérdezem: hogy lehet a megyeszékhely legzsúfoltabb szakrendelésén ilyen korlátolt idejű betegfogadás? Mindezt nem azért írtam meg az újságnak, mert választ várok rá. A válasszal ugyanis aligha lesz hosszabb a rendelési idő, s jobb a szemgyenge emberek látása. Az én szemem ugyanis be- ködösödött ennyi bosszúság miatt. M. S.-né Szolnok GYEREKEK ÉS NYUGDÍJASOK Nemrégiben a városi Vöröskereszt szervezésében nyugdíjas találkozón vettem részt. Nagy érdeklődéssel hallgatták a résztvevők az előadást arról: hogyan éljen az idős ember. Szó esett a helyes táplálkozásról, a közlekedésről, a szórakozásról, az emberi kapcsolatokról. Az idős emberekben — szerencsére — van tettvágy. Az egyik nyugdíjas varrónő elmondta: ő szívesen vállalkozna arra, hogy megtanítsa a gyermekeket varrni, s közben mesélne nekik a múltról. Egy leszakadt gomb is lehet családi háborúság okozója, tehát jó, ha ezt is megtanulja a gyerek; fiú, lány egyaránt. Voltak, akik a gyermekek magatartását kifogásolták. Segítsenek hát a szülőknek a nevelésben, ha módjuk van rá, oktassák jó szóval az ifjú generációt. Ahol mindkét szülő dolgozik — márpedig ez a leggyakoribb —, kevés idő jut a nevelésre. Elképzelhetőnek tartanám, ha az úttörőházban vagy egy-egy iskolában találkoznának vállalkozó szellemű, idősebb emberek a gyerekkel. A kapcsolat kétoldalú lehetne. Az idősek segítenének valamiben a gyerekeknek, ők pedig viszonzásul például egy utcát tartanának rendben. Nyugdíjas rendőrtiszt a helyes közlekedésről beszélhetne a gyerekekkel. Fantázia kérdése csupán, mert még sok-sok módon lehetne kapcsolatot teremteni és tartani fiatalok és idős emberek között. M. F.-né Szolnok ILYEN MŰSOR NEM KELL! Jó tort és jó bort, műsoros estet hirdetett a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat tiszafüredi Vadász étterme február 22-én estére. A rendezvények általában jól sikerülnek, a vadászvacsora is vonzott, tehát elmentem. Nem volt valami nagy az érdeklődés, este nyolckor, műsorkezdéskor „félház” volt. Először Magay Klementina lépett fel; táncdalokat énekelt, néhány külföldi slágert és az „Ákom-bákom” című régi számát. A hallgatóság tetszéssel fogadta a produkciót. Azt hittük, láthatjuk őt a műsor második részében is, mint a többi énekest. Hát ebből nem lett semmi. Azt beszélték, „lejárt a munkáidé-: je”, és angolosan távozott. Állítólag arra számított, hogy a kollégái majd „leéneklik” az ő műsoridejét is ... * * * Ogy hallottam, gond volt a plakátok körül is, nem volt mindegy, kinek mekkora betűkkel (?) nyomták a nevét ... A 20 perces szünet jócskán elhúzódott, 50 percesre sikerült, s a kulisszák mögött civódással telt el az idő. Ez egyáltalán nem fokozta a vendégek hangulatát. Sőt... ízlett a malacsült, de úgy gondolom, máskor nem megyek el műsoros estre. Elhatározásomnak a művészek az okozói, akik — mondjuk már ki nyíltan — jó pénz- szerzési lehetőségnek tartják a vidéki szerepléseket, a hatás már nem érdekli őket. (Természetesen: tisztelet a kivételnek .. .) Amikor a műsor véget ért, a zenészek megteremtették a remélt jó hangulatot. Alig lehetett zárórát csinálni. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem az a véleményem: az ilyen műsor inkább nem is kell! P. Nagy András Tiszafüred Válasz cikkünkre A BETEGEK FEGYELMÉN MÚLIK Február 24-én jelent meg lapunkban egy írás „Füstölgő SZTK” címmel. Szerzője azt tette szóvá; a legilletékesebbek, az egészség „őrei” füstölgés nélkül eltűrik, hogy a szolnoki, úgynevezett „nagy” rendelőintézetben a dohányzó (várakozó) betegek jócskán megszegik a tilalmat, maholnap már sehová nem lehet elmenekülni cigarettájuk bűze elől... Dr. Osgyán István, a Megyei Tanács Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet főigazgató főorvoshelyettesétől érkezett az írásra válasz. „ ... A cikkel egyetértünk és köszönjük, hogy e problémára ráirányította a közvélemény figyelmét. A cikkben foglaltak megfelelnek a valóságnak, azzal a kivétellel, hogy a lépcsőfordulóknál hivatalosan kijelölt dohányzóhelyek nincsenek. (Erre a célra a földszinti előcsarnok szolgál, ahol nincsenek betegvárók. Külön dohányzóhelyiségeket a közismert helyszűke miatt jelenleg nem tudtunk biztosítani.) A cikkben is említett sok-sok felirat erre vonatkozólag mindenkit pontosan eligazít. A lépcsőfordulóknál külön tiltó táblákat helyeztünk el kb. egy évvel ezelőtt. A váróhelyiségekben (folyosókon) minden szinten tilos volt eddig is a dohányzás. A folyosók rendszeres szellőztetéséről az ügyeletes takarítónők gondoskodnak. — Előfordul azonban, hogy a betegek becsukják, az ügyben vitatkoznak egymással, mint ahogyan a vonaton szokás ... Dolgozóink eddig is szólítgatták a tilalmat megszegőket, váltakozó sikerrel, mivel szankciókat nem alkalmazhatunk betegeinkkel szemben. A figyelmeztetést egyesek megfogadják, mások nem. Akadnak, akik gorombán visszaszólnak ... Kötelességünknek tartjuk a dohányzás elfeni küzdelmet a rendelkezésünkre álló eszközökkel tovább folytatni. Az eredmény azonban nemcsak a rendelőintézet kétszáz dolgozóján, hanem a naponta itt megforduló két-háromezer betegen is múlik.” Szerkesztői üzenetek Gaál János, Tiszafüred: Máskor is szívesen vesszük az életben tapasztalt jelenségek leírását. Teljesen mindegy! „aláírással” Karcagról kaptunk a minap levelezőlapot. Mindaz, amit olvasónk leírt, nekünk is teljesen mindegy... Ha netán nevét, címét is megírja — oktalanság volt nem megtenni —, érdemben választ is küldhetnénk ... Már hagyományossá vált a Skála Áruház tavaszi .mezőgazdasági kiállítása. Az itt bemutatott mezőgazdasági kisgépek, permetezőgépek, szivattyúk, öntözőberendezések, állattartási gépek, kerti szerszántok, vetőmagvak és rózsatövek között válogathatnak a nézők és a vásárlók Döntött a Legfelsőbb Bíróság Ha az étteremben elvész egy bunda Egy asszony étteremben elfogyasztott ebédje után a távozáskor rémülten vette észre, hogy eltűnt a fogasra akasztott, értékes pézsmabundája. Ezért a vendéglátóipari vállalat ellen 13 ezer forint megfizetéséért pert indított. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a vállalatot az összeg megfizetésére kötelezte. A határozat indoklása szerint az éttermet üzemben tartók felelősségére — bizonyos eltérésekkel — a szállodákra vonatkozó felelősségi szabályokat kell alkalmazni. Ilyen értelemben felelősek azért a kárért, ami a vendéget valamely holmijának elvesztése folytán érte. A felelősség azonban csak olyasmire terjed ki, amit a látogatók rendszerint magukkal szoktak vinni. Amennyiben a megőrzésre megfelelő helyiség áll rendelkezésre, úgy csak az ott elhelyezett holmikban esett kárért áll fenn a felelősség. A szálloda kártérítési felelősségének mértékét a jogszabály korlátozhatja. Kivételt képeznek bizonyos kategóriába tartozó szállodák, amelyeknél a kártérítés legfelső határát a belkereskedelmi miniszter ötezer forint- \ nál magasabb összegben állapíthatja meg. — A szállodákban ugyanis a vendégnek rendszerint nagyobb lehetősége van arra, hogy dolgaira ügyeljen, vagy azokat, a szálloda alkalmazottainak adja át, ami megfelelő biztonságot nyújt. Ilyen körülmények között indokolt a szálloda felelősségének korlátozása. Az étterem látogatója azonban rendszerint sokkal kevésbé tud dolgaira vigyázni. Különösen, ha nincs ruhatár. Ilyen esetben indokolatlan volna az étterem kártésítési felelősségének olyan összegre korlátozni, ami a vendégek által rendszerint magukkal vitt érték alatt marad. Ezúttal a bunda megőrzésére megfelelő helyiség nem volt. Az étteremben naponta másfélezer ember étkezik, s már korábban is történtek hasonló esetek. Tehát az üzemben tartó köteles lett volna a megőrzésre megfelelő helyiséget biztosítani. Felelősségét nem menti, hogy tábla hívja fel a vendégek figyelmét: .ruháikat csak saját felelősségükre helyezhetik el a fogasokon. A vállalat ugyanis a jogszabályon alapuló felelősségét egyoldalúan nem zárhatja ki. A kór összegének megállapításánál a Legfelsőbb Bíróság figyelembe vette, hogy a bunda teljesen új volt, és vételárát az eladó vállalat igazolta. Ha a lezuhant cserép összezúz egy autót Az ingatlankezelő vállalatnál történt megállapodás alapján egy tisztviselő autóját annak a háznak az udvarán tartotta, amelyben lakik. Egy napon nagy mennyiségű hó csúszott le a háztetőről és az udvaron álló kocsit megrongálta. Az Állami Biztosító a kárt négyezer forintban állapította meg. Ennek megfizetéséért a tisztviselő az IKV ellen pert indított. A vállalat a kereset elutasítását kérte, mert az autó tárolására vonatkozó szerződést a baleset előtt fél évvel felmondta, s amikor az illető azt nem fogadta el, a felmondás érvényességének megállapításáért pert indított. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az IKV-t a peresített összeg megfizetésére kötelezte. Az indoklás szerint valamely ház hiányosságaiból vagy egyes részeinek lehullásából származó kárért az épület tulajdonosa felelős, kivéve, ha bizonyítja, hogy az építkezésre és a karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértette meg, s a károk megelőzése érdekében úgy járt el, ahogy az elvárható. A tisztviselő autójának tárolására létrejött szerződés nem szűnt meg, mert a felmondás visszautasítása miatt megindult per, egy évi szünetelés folytán, megszűnt. A károsult viszont bizonyította, hogy az IKV a havi bérleti díjat tovább is felvette. Ilyen körülmények között a ház kezelője nem hivatkozhat arra, hogy karbantartással a károk megelőzése ér-' dekében megfelelően járt el — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. — A bérleti szerződés alapján és a korábbi hasonló káresetek ismeretében, az IKV az udvarra lejtő tetőrészt köteles lett volna hófogó ráccsal ellátni, illetve a rossz rácsot kijavítani. Hajdú Endre Késdobálók Válasz egy apa levelére Felháborodott hangú levelet kaptunk a minap. Szülő írta, a gyereke érdekében. — A fiam ipari tanuló Szolnokon, már harmadik éve. Semmi probléma nem volt vele éveken keresztül, most derült égből villámcsapásként ért a hír — írja. A hír pedig nem más, mint az, hogy a fiút az ipari szakmunkásképző intézet igazgatói megrovásban részesítette, kötelezte az okozott kár megtérítésére. A rendtartás értelmében a megrovásban részesített harmadéves szakmunkás- tanuló hat hónapig nem foglalkoztatható szakmunkásbérben. A harmadévesek ugyanis az őket foglalkoztató vállalatnál — a panaszos fia a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat ; tanulója —• már „komoly” fizetést kapnak, hiszen dolgoznak. Mit csinált az ipari tanuló, amiért ilyen súlyos fegyelmi büntetés jár? Kést dobált. Négy társával együtt „kipróbált” egy jó éles tőrt a diákotthonban, a hálószoba szekrényein. Mint az igazgató elmondta, az intézet saját munkával ja- ! vította meg a nyolc elcsúfított szekrényt. A furnérlemezborítású ajtókat azonban felületi cserével lehetett újra rendbe hozni. így az intézetnek mintegy 1900 forintjába került a négy fiatalember „szórakozása”. Mivel a szekrények újak voltak, s a vandalizmustól nem árt mások kedvét is elvenni, a fiúkat arra is kötelezték, hogy az okozott kár jelentős részét térítsék meg. A tanuló 150—200 forint körüli összeget fizet rövidesen. A levélíró apa' azt kérdezi :--ha nem dolgozhat hat hónapig pénzért a gyerek, miből teljesíti a kártérítési kötelezettséget? Megkérdeztük mi is, valóban a szülőket sújtja-e a gyerek vétke? Nos, nem egészen. A 2,8 tanulmányi átlagú fiú ugyanis a' vállalattól kereken havi 330 forint ösztöndíjat kap. Kis lemondással, a megtörténtek zsebbe vágó tanulságával kifizetheti az okozott kárt maga is. Az apa levele azonban | mást is tartalmaz. Sze- | mére veti az intézetnek | az eljárást, s azt. hogy munkájában becsülettel helytálló, rendszerhű N szülő gyerekével bántak így. Arról nem ír. hogy a fegyelmi tárgyalásra meghívta az intézet. Az igazgató megírta neki: „Mindezekről tudomást szerezhetett volna a Kedves Szülő, ha az írásban kiküldött értesítésünkre személyesen megjelent volna a fegyelmi tárgyaláson.” — Mert meghívták, csakúgy, mint a többi késdobáló szülőjét. Bár olvasónk levélben kért választ szerkesztőségünktől, úgy véltük, nem árt a közvélemény elé tárni az esetet. A társadalom tulajdona védelmében. S talán a szülői háj: felelőssége miatt is. Késdobálókra nincs szükség, — de a szakmát becsülettel tanuló, munkás tisztességgel dolgozó fiatalemberekre mindennél nagyobb a társadalom igénye! — sóskúti —
