Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-07 / 55. szám
1979. március 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából Jubileumi tudumányos ülésszak az akadémián — A Tanácsköztársaság a magyar nép XX. századi történelmi fejlődésének e fejlődés fő irányát jelző első nagyszerű felvillanása volt. Az akkor felvetődött és részben megfogalmazódott kérdések rövid, átmeneti időre feledésre ítéltettek. Negyedszázaddal később merültek fel újra, jelenünk ad a maga gyakorlatával is választ e kérdésekre. Jelenünk, amelyen szabadon ünnepelhetjük a nagy előfutár emlékét, jelenünk, amely megteremtette e történelmi esemény tudományos vizsgálatának lehetőségét is — mondotta Szentágothai János akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából tegnap az Akadémián kezdődött kétnapos tudományos ülésszak megnyitóján. A nyitó plenáris ülésen megjelent Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője, több minisztérium vezető képviselője. A tanácskozáson ott voltak a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a mongol, az NDK, a román és a szovjet tudományos akadémia képviselői, valamint az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának és a görögországi Marxista Kutatások Központjának küldöttei. A megnyitót követően Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója „A Tanácsköztársaság a magyar történelemben” címmel megtartott előadásában elemezte az 1919-es proletár forradalom hatását a magyar történelemre. A Tanácsköztársaság létrejöttének körülményeivel, szocialista gyakorlatával — mondotta — sikereivel és kudarcaival mindmáig tanulmányozásra és tanulságokra érdemes elméleti és tapasztalati anyagot nyújtott a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomnak. Ilymódon tanulságai nemcsak a honi, hanem a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom politikai és elméleti tárházába is beépültek — mutatott rá. — Mint minden forradalomnak, a Tanácsköztársaságnak is központi kérdése volt a hatalom. A hatalom megszerzésének körülményei, megtartásának módja a rákövetkező évtizedek eszmecseréinek középpontjában állt és áll, s számos eleme napjainkig megőrizte időszerűségét — hangsúlyozta egyebek között előadásában Lakos Sándor, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének igazgatója. Ezt követően Nyikolaj Kuzmin, a Szovjetunió Társadalomtudományi Akadémiájának rektora emelkedett szólásra, s elemezte a magyar forradalom tapasztalatait és hatását a nemzetközi forradalmi folyamatra. Egyebek között hangsúlyozta: a Tanácsköztársaság egész tevékenységében a konkrét történelmi feltételekből indult ki, alkotó módon hasznosítva a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tapasztalatait. A magyar proletárforradalom győzelme nagy nemzetközi jelentőségű volt: megmutatta, hogy az oroszországi októberi forradalom nem orosz, hanem nemzetközi jelenség, s a munkásosztály a világ forradalmi mozgalmának vezető ereje. Liptai Ervin, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka a fegyveres erők szerepét elemezte a proletárforradalomban. A plenáris ülést követően tegnap délután külön-külön szekcióüléséken értékelték a magyar és a nemzetközi forradalmi folyamat egymásra hatását, a társadalom és az állam szerepét a proletárforradalomban, a Tanácsköztársaság kulturális koncepcióját. valamint a Tanácsköztársaság honvédő háborújának tapasztalatait. A jubileumi tudományos ülésszak ma szekcióülésekkel folytatódik, majd záró plenáris üléssel ér véget. Összeköttetés a műholddal A Budapesti Műszaki Egyetem KISZ-MH5Z rádiós klubjának tagjai sikeresen veszik az lnterkozmosz-18 magnetoszféra-kutató és a TIRUS—N meteorológiai műhold jeleit. A szocialista országok űrkutatási együttműködésében készült lnterkozmosz-18 fedélzetén az egyetemen készült berendezések is működnek. A képen: Ehmann István és Farkas Botond forgalmaz Iskolapadból a szocialista brigádba „A gyerek bizonyította, hogy kemény fából van faragva. Nap mint nap helytállt a nehéz munkában” — írta levelében Kruzslic Mihály, a szegedi vasöntöde Ganz Ábrahám Szocialista Brigádjának vezetője. A mondatok itt-ott talán döc- cennek, de a szavak mögül süt a szeretet. A címzett a szolnoki Szamuely Tibor szakközépiskola igazgatója. A „gyerek” pedig Gulácsi Ferenc, akiről a levélben csupa elismerő szó olvasható, nyúr- ga, fekete fiatalember, serkenő bajuszkával — az iskola érettségi előtt álló tanulója. Minden évben termelési gyakorlaton veszünk részt. Második végén édesapám mellett, a nagykőrösi Volántelepen szereltem a ZIL-eket, tavaly meg Szegedre mentem a vasöntödébe. — Közelebb nem akadt munkahely? — Sok barátom él Szegeden, aztán a munka is vonzott. Nem volt utolsó szempont az sem, hogy minél többféle területet megismerjek, mire az iskolából kikerülök. — Mi volt a feladatod? Nem adom föl! Gyakran hallani- rossz példákat, sokan csak tengnek- lengnek az egy hónap alatt. Szegeden is így volt? — Ugyanúgy dolgoztam, mint a brigád többi tagja. A kohók kiszolgálása volt a feladatunk, márpedig az kemény fizikai munka. Kokszot, vasércet, Vasat kellett lapátolni, aztán a szállítókocsikat begurítani az emelőbe... A nyolc óra elteltével bizony elfáradtam, de közben eszembe sem jutott. Egyébként is, ha valaki lazsált volna, nem adta sorban a másik keze alá az anyagot, akkor megállt volna az élet. — Szép levelet írtak rólad ... — Meglepett. Nekem mindig az volt a tapasztalatom, hogy az idősebbek és a fiatalabbak között van valamiféle ellentét. Ott a brigádban mindenki jóval idősebb volt nálam, mégis befogadtak, megszerettek. Nagyon örülök hogy velük dolgozhattam. — Jelentkeztél a brigáddal együtt társadalmi munkára is. — Közéjük tartoztam. Még ugyanazon a nyáron részt vett Békéscsabán építőtáborozáson, ahol osztálya brigádját vezette, és a munka, sport és kulturális versenyeken egyszer sem találtak legyőzőre. A kiváló munkáért — a tábor sportfelelőse is volt — a KISZ Központi Bizottsága dicsérő oklevele mellé egyhetes NDK-beli jutalomutazás papírjait is mellékelték. Mozgalmi ember, az iskola KISZ-bizottság vezetőségi tagja, érdekvédelmi felelős. — Érettségi után? — A Szovjetunióba jelentkeztem. Nemrég volt a felvételim, úgy érzem, jól sikerült. Csak az a baj, hogy az a szak amire jelentkeztem, az atomerőművek és berendezések szakon mindössze két hely van. Remélem sikerül, keményen tanultam. — És ha nem?. — Akkor sem dől össze a világ. Jövőre újra megpróbálom. Olyan könnyen nem adom föl az álmaimat! — h — Az elmúlt évben tizenkilenc vietnami szakmunkás érkezett a Csepel Művekbe szakmai gyakorlatra. Hat szakma képviselői ismerkednek a csepeliek munkájával, munkamódszereivel. A Csepel Müvek különböző gyáraiban a szakmájuknak megfelelő munkakörben dolgoznak. Képünk a Vas- és Acélöntödék 1. sz. vasöntödéjében készült, ahol a motorok forgattyúsházainak homokformáit készítik. Képünkön: Bui Ngoc Can és Vu An Canh az öntvények magját állítja össze Vázlat munkásörökröl Három nemzedék Az öreg tölgy • Nem szeretem a melld.ön- gető embereket, — talán ezért is rokonszenves számomra Pintér Ferenc, a szolnoki F. Bede László munkásőr zászlóalj hetvennyolc éves szolgálatvezetője. A testület alapításától kezdve tölti be ezt a tisztet, mégis azt mondja: ,— Nem vagyok én olyan vitéz, akiről írni kellene. Vörösőr volt 1919-ben. A szolnoki MÁV Járműjavító munkásaként fogott fegyvert. Arcát derűsre váltja az emlékezés: — Olyan hosszú puskát kaptam, hogy a bokámat verte, amikor vállra vettem. Zavartalan rendet tartottak egy ideig. Egyszer aztán azt mondta az őrség parancsnoka : — Nem olyan időket élünk, hogy azoknál legyen a fegyver, akik se nem párttagok, se nem katonák. Másnap mindegyik vörösőr jelentkezett párttagnak. Köztük volt Pintér Ferenc is. — A Tanácsköztársaság leverése után nagybátyámat, Pintér Lászlót az abonyi Vigyázó kastélyba hurcolták. Néhány nap után a kabátját azzal nyújtották át az anyjának: —.Itt a fia, vigye haza! Azt sem tudják, hol van eltemetve. Emlékét csupán László Elek „civilben” kétszer kapta meg a kiváló dolgozó jelvényt a BVM kunszentmártoni gyárában, amellett „Kiváló munkásőr” és „Kiváló parancsnok” jelvénnyel is dicsekedhet. Ügy tűnik, nem véletlenül lett a Nagy Péter önálló munkásőr század, nehézfegyver szakaszának parancsnoka, mégis valami hitelt érdemlő bizonyítékot keresek érdemeire. Szó ami szó, nem a legjobb alkalmat választottam erre. Jó három hete beteg- szabadságon van. Az meg ugyebár nem arra való, hogy valaki megmutassa: ki a legény a gáton. A tagbaszakadt, láthatóan nehéz fizikai munkához szokott ember mozgása most nehézkes. — Befogott a tél. Kérdő tekintetemre azt mondja: — Rég nem voltak ilyen nedves hónapok. Gyakran előfordult, hogy három pu- fajka-kabát is kevésnek bizonyult naponta, úgy esett a havas eső. Olyan természetesen mondja mindezt, mintha széliében — hosszában magától egy utcanév őrzi Szolnok gyárnegyedében. A tragikus eset Pintér Ferenc anyját nagyon megrémítette. Főleg akkor ijedt meg, amikór fiát egy piros díszzsebkend,ő viseléséért ösz- szeverték a szolnoki utcán. — Eltüntette a párttagsági könyvemet. — így párttagságom kelte csak 1944. Egyetlen munkahelye volt életében, a szolnoki MÁV Járműjavító. Jó négy évtizedet ott húzott le. Gondolatai még most is sokszor odajárnak a mozdonyosztálV- ra. Ott mondta 1956 novemberében az üzemi pártbizottság titkárának: — Ügy kell csinálni, mint 1919-ben. Fel kell fegyverezni a munkásokat. Amikor erre lehetőség nyílt, az elsők között fogott fegyvert. Elérte, amit régen egy munkás maximálisan elérhetett: családi háza volt, de a háború alatt azt is szétvágta egy bomba. Olyan épületben lakik, amelynek már ledőlt a tűzfala. Hetvennyolc évesen nehéz azt felrakni. És egyre nehezebb a szolgálat is. Egyetértek vele, amikor azt mondja: — Leraktuk az alapot, építsenek tovább a fiatalok. érthető volna, hogy az emberek az időjárás szeszélyeivel mitsern törődve, egészségük szüntelen kockáztatásával végzik munkájukat. Magamban el kell ismernem, hogy ezzel a napi három pufajka-kabáttal meg- kontrázhatatlan aduként rukkolt ki László Elek, — bár bizonyára nem ez volt szándékában. Nem is időzik betegségénél : — Gondságban vagyok. — Miért? — Elmegy az egyik rajparancsnokom. A szakasz a BVM-re épült, nem akarok „kintről” erobert hozni. Az első rajból gondolkodás nélkül választhatnék, de az olyan jó raj, hogy kár volna megbontani. < — Kedvezmény az, ha valaki kisebb-nagyobb parancsnoki posztra kerül? — Nézze, . egy beosztott munkásőr kiképzési ideje évi 48 óra, plusz néhány ^gész- napos szolgálat. Az én lekötöttségem ennek jó háromszorosa. Sokszor szólnak a parancsnokságról, hogy munka után nézzek be. Ezeket az időket nem is számolom. — AZ elkötelezettség, a pártmegbízatás teljesítésén túl miért csinálja mindezt? — Szeretek emberekkel foglalkozni. Ez meg is látszik a szakasz eredményén. Tavaly elérték a század legjobb szakasza címet, azelőtt pedig két éven át a második helyen végeztek. — A munkahelyen mit szóltak ehhez? — Jó szívvel fogadták. Ju- talomútra a Szovjetunióba utazhattam. Apa és fia Jóvér Imre a tiszafüredi Kossuth Lajos munkásőr század januári egységgyűlésén tett esküt arra, hogy pártmegbízatását becsülettel teljesíti. — Amikor gyerekfejjel megláttam édesapámat a munkásőrök között, elhatároztam, hogy majd én is kérem felvételemet a testületbe. A katonaidő letöltése előtt erről nem lehetett szó. Azután meg jött a családalapítás, a házépítés. — Most már egyensúlyban van a család, gondoltam. itt az ideje, hogy munkásőr legyek, beálljak édesapám mellé. — Édesapja hány éves? — Hetvennyolc. Annyit tudok az öreg Jóvérről, hogy 1919-ben is részt vállalt a küzdelmekből. — El is vitték az egri börtönbe. Amikor kiengedték, édesanyám nem ismerte meg. El lehet képzelni, miken mehetett keresztül. Kilenc gyereket nevelt fel. — A testvérek közül négyen vagyunk fiúk. Kettő a BM, egy pedig a hadsereg kötelékében szolgál. Jóvér Imre autóbuszvezető a tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövetkezetben. Nem volt mindig ilyen „úri dolga”. :— Megcsináltam én mindent. Először fát vágtunk az ártérén, majd kaptam, egy kimustrált Zetort. egy rendszám nélküli holtrossz tetemet. Annak is örültem. Ügy vagyok vele, az ember először végezze el a munkáját, s csak a lehetőségek figyelembevételével reklamáljon. Jóvér Imre tizennégy éves kora óta' „önellátó”. Keresetét természetesen mindig hazaadta. Becsülettel dolgozott mindig. Nem véletlenül lett „A mezőgazdaság kiváló dolgozója.” — Az otthonteremtés volt a cél. S mint új munkásőr. milyen célt tűzött maga elé? — Legalább annyi időt szolgálni a testületben, mint édesapám. Simon Béla Akit „befogott a tél”
