Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

1979. március 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hatvan éve történt SZOCIALIZÁLÁS Változó körülmények között Az üzemek szocializálásá­nak gondolata először a Szo­ciáldemokrata Párt 1918. ok­tóberi kiáltványában buk­kant fel. Sokat kellett a tö­megeknek és különösen a ve­zetőknek forradalmasodni- uk, amíg 1919. március 7-én a Budapesti Munkástanács elfogadta Varga Jenő javas­latát a nagyipar, a bányák, a pénzintézetek és a közlekedés szocializálásáról. A közhan­gulat a minisztertanácsot is megérintette. Böhm Vilmos, hogy kifogja a szelet a bal­oldal vitorlájából, március 17-én elfogadtatta a szociali- zálási minisztérium felállítá­sát. Erre azonban már nem ke­rült sor, az intézkedéseket már a proletárdiktatúra álla­ma hozta meg. Március 26-án jelent meg a kormányzótanácsi rendelet az ipari, közlekedési, bányá­szati üzemek, pénzintézetek és lakóházak szocializálásá­ról. Gyorsan hozták meg a rendeletet és gyors volt a végrehajtás is, amelyet a munkástanácsokra, a szak- szervezetekre bíztak. Jó ér­telemben vett látványos si­kerekre törekedtek, átmene­tek és kompromisszumok nél­kül kívánták szocializálni a 20 főnél többet alkalmazó üzemeket. ('A végrehajtás fo­lyamán azután még ezt a ha­tárt sem tartották be. és a szatócsboltok, kisipar, keres­kedelem erőltetett szocializá- lási kísérletei már inkább gondokat, mint eredményeket okoztak.) A sietségnek, a „túlzások­nak” persze van magyaráza­ta. A Tanácsköztársaság ve­zetői ki akarták használni a viszonylag békés periódust, a külső és belső osztályellenség zavarát, és visszafordíthatat­lanná kívánták tenni a szo­cializmus irányába elindított folyamatokat. Propaganda­szempontból is halálos sebe­ket akartak ejteni a tőkés magántulajdon intézményén. Egyébként a forradalom kez­deti lendületét bizonyítja ma­ga ez a tempó és az. hogy az üzemek munkássága meg sem várva a központi utasí­tásokat, maga kezdett a szo­cializáláshoz. . Lenin is elis­meréssel szólt minderről: „A magyar kormány politikája igen határozott volt és oly­annyira kommunista irányt vett, hogy addig, míg mi a munkásellenőrzéssel kezdtük, és csak fokozatosan tértünk át az ipar szocializálására, Kun Béla a maga tekintélyé­vel. abban a biztos tudatban, hogy óriási tömegek állnak mögötte, egyszerre életbe tu­dott léptetni egy olyan tör­vényt amely szerint Magyar- ország minden kapitalista ipari vállalata társadalmi tu­lajdonba megy át”. A szocia­lizált üzemekért, bankokért, stb. a proletárállam semmi­féle megváltást nem fizetett. Lépéseket tettek a szocia­lista tervgazdaság irányába is. Május 19-től a gazdasági népbiztosságokat a Népgaz­dasági Tanács keretében egyesítették, és létrehozták ennek területi gazdasági hi­vatalait is. A blokád körül­ményei között az anyaghiány leküzdésére pedig felállítot­ták az Anyagelosztó Taná­csot. Ezek a szervek egy erő­sen centralizált modell kere­tében a helyi tanácsok kikap­csolásával működtek, ami ha­tásköri vitákra és problé­mákra adott lehetőséget. A bankok és pénzintézetek államosítása — a szervezett banktisztviselőknek köszön­hetően — szintén zökkenő- mentesen zajlott le. A Kor­mányzótanács egyébként a bankoknak három bankköz­pontba való összevonását ter­vezte. Kevésbé egyértelműnek és átgondoltnak bizonyult a házak köztulajdonba vétele. A rendelet megalkotói nem gondoltak arra, hogy széles dolgozó rétegekét is érint, és megzavar ez az intézkedés. A nagykereskedelem álla­mosítása egyértelműen az árukészlet jobb elosztását szolgálta, a kiskereskedelem szocializálása — említettük — problémákat okozott. Végül az oktatási-kulturá­lis épületek, szállító-vállala­tok, filmgyártás, filmforgal­mazás és mozi szocializálása színházak és műgyűjtemé­nyek köztulajdonba vétele már a kultúra területén ki­épülő szocializmus képét ve­tette előre. D. M. A Forradalmi Kormányzótanács elnöke 100 éve született Garbai Sándor Kiskunhalason, 1879. már­cius 26-án született Garbai Sándor. Azok közé sorolható, akik a munkásosztály igaz ügyének szószólóivá váltak ugyan, de később nem tud­tak átlépni saját korlátái­kon, és eltávolodtak attól az eszmétől, amelyre korábbi harcaik során felesküdtek. A szegény kisiparos csa­lád gyermeke már nagyon fiatalon elkerült a szülői háztól, hogy a maga megél­hetését biztosítsa, és segítse családját is. A fővárosban talált munkát, az építőmun­kások között. Már egész fiatalon — még nem volt húsz éves sem — bekapcso­lódott a munkásmozgalom­ba. Felfigyeltek a tehetsé­ges. szépen beszélő fiúra, és kisebb-nagyobb feladatokkal bízták meg; az építőmunká­sok bér- és sztrájkharcai- nak szószólója lett. Még a századforduló előtt 1897-ben megbízták a budapesti kő­műves szakegylet titkári te­endőinek ellátásával. A Ma­gyar Építőmunkások Orszá­gos Szövetsége (a MÉMOSZ) létrehozásában jelentős sze­repet játszott; egy ideig el­nöke, majd titkára volt. Már 1901-ben beválasztották szo­ciáldemokrata párt vezetősé­gébe. Szerkesztette az Építő­munkás című szaklapot, amelyben számos írása je­lent meg. A legtevékenyebb és legsokoldalúbb szociálde­mokrata vezetők közé tarto­zott. Az MSZDP vezetőségé­nek 1919. március 20-ig volt tagja. Közben a Munkásbiz­tosító Intézet elnöki, majd az Országos Munkásbiztosító Pénztár alelnöki illetve el­nöki tisztségét is betöltötte. Koncepciója azonban in­kább nevezhető kispolgári­nak, mintsem marxistának. Ügy vélte, hogy a társadal­mat felülről, csupán a vá­lasztójoggal, a parlament összetételének megváltozta­tásával is demokratikussá lehet tenni. A kommunista politikus nem értette meg, nem tudott felemelkedni a „bolseviki” eszméig. Ez nem­csak a tanácshatalom előtti időszakára, hanem későbbi életszakaszára is jellemző maradt. A polgári demokratikus forradalom id,éjén kormány- biztosi minőségben az Or-' szágos Lakásépítési Bizott­ság elnöke volt. Gondolko­dásmódjában és megnyilvá­nulásaiban ebben az idő­szakban is megmutatkozott a századelő szociáldemokra­táira jellemző magatartás. A munkásmozgalom vezérka­rának centrista és egyre jobboldalibbá váló szárnyá­hoz tartozott. 1919. március 21-én a di­csőséges magyarországi Ta­nácsköztársaság legnagyobb közjogi tisztségével bízták meg. Március 21-től augusz­tus 1-ig a Forradalmi Kor­mányzótanács. majd a meg­alakult Szövetséges Központi Intézőbizottság elnöke. A proletárdiktatúra megdönté­se után a hatnapos Peidj- kormányban elvállalta a köz- oktatásügyi miniszteri tár­cát. Későbbi visszaemléke­zésekben erre a szerepére utalva az is elhangzott róla, bogy „festett bábfigura” volt. A felülkerekedett ellen- forradalom elől emigrációba ment. Előbb Ausztriában majd Csehszlovákiában, vé­gül Franciaországban telepe­dett le. Már Bécsben bekap­csolódott a baloldali „Vilá- gosság”-csoport tevékenysé­gébe. de hamarosan kivált és létrehozta az Előre cso­portot, amelynek „Előre” című lapját is szerkesztette négy éven át. Az emigráció­ban az ausztromarxizmus hí­ve lett. és egyre messzebb került a munkásmozgalomtól. Tagadta a forradalom szük­ségességét és nem helyeselte a kapitalizmus felszámolá­sát. A második világháború után Párizsban ismét be akart kapcsolódni az ott lét­rehozott, szintén Világosság nevű csoport munkájába, de a forradalmi munkásmozga­lom nem fogadta őt vissza többé soraiba. 1947. július 8-án hunyt el Párizsban. A jobboldalivá lett szoci­áldemokrata vezetők felett a történelem már ítéletet mon­dott. Garbai Sándor neve mégis ott van a haladást elősegítők névsorában, mert életének első szakaszában, mint következetes szociál­demokrata, úttörő munkát végzett a munkáspárt szer­vezésében, a munkások fel­világosításában. a szocialista tanok terjesztésében. Ö is hozzájárult ahhoz, hogy a század elején Magyarorszá­gon teret nyert a marxizmus eszméje, kialakult a munkás- osztály öntudata, amely áz első magyar proletárállam időszakában teljesedett ki. Vida Sándor A tanácsok ötéves terveinek időarányos teljesítéséről és gazdasági életünk min­den terüle­tén fontos a középtávú ter­vek időarányos teljesítésé­nek elemzése, és ennek so­rán á célok egybevetése a változó körülményekkel. Most, amikor az V. ötéves terv további feladatainak végrehajtásához nem egészen két esztendő áll rendelkezé­sünkre, az 1979. évi operatív tervek öszeállításakor ez az áttekintés a tanácsi gazda­ságban is megtörtént. Az eredeti középtávú ter­vek megalapozottságát ele­mezve ma is megállapíthat­juk, hogy a tanácsok V. öt­éves tervei — összhangban a megyei pártbizottság cselek­vési programjával, — a tár­sadalompolitikai szempontból kiemelt, legfontosabb fel­adatok megoldását tűzik na­pirendre. A jóváhagyott irányelvek és orientációk többek között a lakásépítés számbeli növe­kedésére, a kórházfejlesztés­re, a gyermekintézményi he­lyek számának bővítésére ösztönöztek. A terv ugyan­akkor a feladatok céltudatos, tervszerű, takarékos, haté­kony megvalósítását is igé­nyelte. A tervidőszak elején, a fel­adatok végrehajtásának kez­dését több probléma — mint például az építőipari kapaci­táshiány, a pénzügyi üteme­zési gondok, a beruházók szervezési hiányosságai — kedvezőtlenül befolyásolta. Ezek megszüntetése érde­kében számos intézkedés tör­tént, amelyeknek eredménye­képpen a fejlesztési munka üteme kedvezően változott, és az 1977. évi eredmények a középtávú terv időarányos teljesítését, egyes területeken túlteljesítését jelentették. A tervszerűség fokozására irá­nyuló központi szabályozó változások azonban a növe­kedési ütemet 1978-ban már csökkentették, azzal a nép- gazdaságilag indokolt céllal, hogy a tanácsi fejlesztések a középtávra meghatározott pénzügyi keretek között ma­radjanak, azokat ne halad­ják meg. Az időközben be­következett árváltozások, egyes helyeken a beruházá­sok műszaki-gazdasági elő­készítésének problémái, a kü­lönböző beruházásokhoz át­vételre tervezett anyagi for­rások elmaradása, a felada­tok ismételt rangsorolását igényelte tanácsainktól. A népgazdasági egyensúly meg­teremtése érdekében hozott központi intézkedések — az 1979. évi tervek kialakításá­val már erőteljesen érvé­nyesülnek — a tanácsi gaz­daságra is hatást gyakorol­nak;. Egyesi beruházási elő­irányzatok csökkentése, a fejlesztések feltételeinek szi­gorúbbá válása érzékelhető­en igazolja azt az általánosan érvényesülő, gazdaságpoliti­kai elvet, amely szerint a nemzeti jövedelem belső fel- használásának növekedési üteme a korábbiaknál ala­csonyabb mértékű lehet. Joggal vetődik fel a kérdés, hogyan teljesülnek tehát kö­zéptávú célkitűzéseink, ha a lassúbb növekedéssel, mint tartós folyamattal kell szá­molnunk? Az így kialakult körülmé­nyek között középtávú ter­vünk teljesítésének lehető­ségét mai ismereteink szerint a következőkben fogalmaz­zuk meg: A viszonylag kedvezőtle­nebb feltételek között is a lakosság életkörülményeit közvetlenül érintő alapvető célkitűzéseink, a terv szint­jén vagy azt megközelítően teljesülnek. Egyes beruházá­sok viszont a gazdasági lehe­tőségek korlátozódása miatt időben később kezdődhetnek és azok a következő tervidő­szakban fejeződhetnek be, vagy kezdődhetnek meg. Ezt a megállapítást alátáffnaszt- ják az eltelt három év — né­hány kiemelt területről kira­gadott — eredményei, és az 1979—80-as évek lehetőségei. Az V. ötéves tervidőszak­ban 15—18 ezer lakás építke­zését irányoztuk elő. A la­kásellátottságot a tervidő­szak végére a kiemelt tele­püléseken úgy kívánjuk ja­vítani, hogy az 1000 lakásra jutó személyek száma 3038- ról 2800-ra csökkenjen, öt év alatt 2570 tanácsi lakás létesítése a feladatunk, amely az összes lakás 14—17 száza­léka. A három év alatt 1605 tanácsi lakás épült fel. A terv időarányos túltelje­sítése mellett viszont kedve­zőtlen, hogy az anyagi lehe­tőségek korlátozása miatt a tervidőszak végéig a terve­zettnél mintegy 100—150 ta­nácsi célcsoportos lakással kevesebbet tudunk megvaló­sítani. A telepszerű többszintes magánlakás-építésnél 2500 lakás központi támogatással történő területelőkészítésén kívül további 1500 lakás épí­téséhez terveztünk területet biztosítani. Tavaly év végéig 2320 lakás épült fel. Ebben a tervidőszakban még körülbe­lül 1400 lakás átadása várha­tó, amely ellensúlyozza a ta­nácsi lakásépítésben keletke­ző kiesést. Évente mintegy 2000 csa­ládi ház építésével számo­lunk, amely ezideig teljesült és az összes lakásépítésen be­lül jelentős arányt képvisel. A tervidőszak végére vár­hatóan 17 ezernél több lakás épül megyénkben. terv főbb cél­kitűzései kö­zött kiemel­ten szerepelt Szolnok megyé­ben a vízellátás, a csatorná­zás fejlesztése. A vízellátásban tervezett fejlődés megvalósítását mu­tatja, hogy a megye telepü­lésein a vízhálózatba bekap­csolt lakások aránya a terv­időszak alatt mintegy 15 szá­zalékkal növekszik, ennél is nagyobb ütemben — 17 szá­zalékkal — nő ez az arány a községekben. A fejlődést itt a társulati program megva­lósítása eredményezte, amely lehetővé teszi, hogy a terv­időszak végére a megye va­lamennyi településén bizto­sítva lesz az egészséges ivó­víz. Az V. ötéves terv végé­re a megye összes népességé­nek 84,1 százaléka lesz köz­műves ivóvízzel ellátva. Az V. ötéves terv során azonban nem sikerült lénye­gesen mérsékelni a vízellá­tás és csatornázás közötti aránytalanságot, amely or­szágos jellegű probléma is. A megye településeinek köz­csatorna-ellátottságában is csak a tervidőszak végén és a VI. ötéves terv folyamán várható javulás, amelyet az építés és az előkészítés alatt álló szennyvíztisztító telepek átadása tesz lehetővé. A megye lakosságának fek­vőbeteg-gyógyintézeti ellátá­sát 3013 kórházi és 126 szü­lőotthoni ágy biztosítja. A 10 000 lakosra jutó kórházi ágyak száma alatta marad az országos vidéki átlagnak. Az egészségügy jelentős eredmé­nye, hogy folyamatban van és jó ütemben halad a me­gyei kórház 400 ágyas re­konstrukciós bővítése. Ked­vezőtlen viszont, hogy jász­berényi kórházban az 50 ágyas gyermekgyógyászati pavilon építése elhúzódik. Ezen fejlesztések megvalósu­lása után a kórházi ágyellá­tottságban csökken a lema­radásunk, azonban még min­dig nem érjük el az országos vidéki átlagot. A megye bölcsődei ellátott­sága területenként differen­ciált, a tervidőszak végére várhatóan megközelíti a 2500 helyet. Település-kate­góriánként vizsgálva a hely­zetet, megállapítható, hogy a megyeszékhelyen a bölcső- déskorúak 25%-át tudják ilyen gyermekintézményben elhelyezni — bár az ellátott­ság itt a legjobb — mégis az ellátásban itt vannak a leg­nagyobb feszültségek. A kö­zép- és alsófokú központok­ban a jelenlegi igények dön­tő többségét ki tudják elégí­teni. Ez évben a megyeszék­helyen kétszer 80 helyes böL csődé nyílik, amely enyhíti a meglevő feszültséget. Az V. ötéves tervben ké­szül el Karcagon a 250 sze­mélyes egészségügyi gyer­mekotthon, amelyben a 18 éven aluli szellemi fogyaté­kos gyermekek intézeti gon­dozását tudják megoldani. Az alapvetően jó eredmé­nyek mellett kedvezőtlen, hogy anyagi lehetőségeink nem teszik lehetővé Karca­gon az eredetileg tervezett nővérszállás megépítését, Szapárfaluban ‘ a gyermekvé­dő otthon bővítését. Az ott jelentkező igények kielégíté­sét beruházás nélkül, szerve­zési intézkedésekkel kell megoldani. Megyénk óvodáiban több mint 17 ezer óvodás gyerme­ket helyeztek el. A tervidő­szakban mintegy 3100 óvodai hely létesítése várható, amely mérsékelten meghaladja a tervezett fejlesztés alsó ha­tárát. A fejlesztések ellenére sem tudunk azonban lépést tartani a növekvő óvodázta- tási igénnyel, az óvodás kor­osztály növekvő létszámával. Nem csökkent a zsúfoltság, főleg a városi óvodákban, mert a városokban — első­sorban a megyeszékhelyen és a fejlődő településeken — az urbanizáció és a demográ­fiai hullám együtt jelentke­zik. A feszültség a következő tervidőszakban csökken, részben a további fejleszté­sek, részben a demográfiai tényezők következtében. Az 1978/79-es tanévben több mint negyvennyolcezer gyermek tanul az általános iskolai hálózat mintegy 1400 tantermében. A tervezett több mint 10 százalékos tanteremfejlesztés várhatóan megvalósul, azon­ban az azokhoz kapcsolódó tornatermek építése a VI. ötéves tervre húzódik át. A szakmunkásképző iskolai tantermek tervezett fejlesz­tése a jelenlegi építőipari kapacitáshelyzet ismeretében megvalósítható, ugyanakkor a kollégiumi beruházások időbeni elhúzódásával kell számolnunk. Közművelődési beruházá­saink legnagyobb létesítmé­nye a Megyei Művelődési és Ifjúsági Ház a tervidőszakon belül időbeni csúszással ugyan, de ez évben megnyí­lik. példa azt mu­tatja, hogy terveink ed­digi teljesítésének eredmé­nyei — a gondok és problé­mák mellett is — gazdagab­bá tették megyénk lakossá­gát. A hátralevő időszakban az előttünk álló feladatok mind teljesebb végrehajtásá­ra kell erőinket összpontosí­tani. Ennek során a rendelke­zésre álló anyagi erőforrása­inkat elsősorban a folyamat­ban levő feladatok minél gyorsabb befejezésére kon­centráljuk. Az induló beru­házásoknál az anyagi-műsza­ki előkészítésen túl társada- lompohtikailag meghatározó fontossági sorrendet érvénye­sítünk. Elsődleges célunk a komplex lakásépítés folyta­tásának biztosítása, annak keretében megteremtve a VI. ötéves tervre történő átme­net feltételeit. Ehhez kapcso­lódik a gyermekintézmények lehetőség szerinti, minél tel­jesebb körű megvalósítása. A célkitűzések végrehaj­tása nem könnyű. Alapve­tően szükséges tehát, hogy az irányításban, a mindennapi gyakorlati munkában min­denkor reális helyzetmeg­ítélésre alapozva végezzük gazdasági építő, szervező munkánkat. lllveczki Tibor a megyei tanács elnökhelyettese Társadalmi Az V. ötéves E néhány Március 26: Szocializálás. A felfegyverzett proletárság meg­bízottai átveszik az üzemeket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom