Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 21. Forradalmi örökségünk Hazánkban az igazi hazafiság egyik kritériuma minden korban a „magyar glóbusz” földhözragadt szemléletének tagadása volt, az hogy mennyire képes igazodni az ország a progresszió nemzetközi áramlatához. Ez ösztönözte a reformkor nagy költőinek, politikusainak tetteit majd éltette a forradalmi- ságot 1848—1849-ben is. A nemzetközi progresszió, a magyarországi társadalmi haladás és a nemzeti érdek ötvöződése, összhangja a modem magyar történelem legfontosabb tanulsága és hagyománya. Ezt a tradíciót a magyar munkásosztály megőrizte és meghaladta 1917—1919 forradalmas éveiben a hatalom meghódításával és az új társadalom építésének kezdeményezésével. A proletariátus megőrizte a hagyományt, amennyiben igazolta, a kor leghaladóbb társadalmi gondolata, és a nemzeti érdek összhangja törvényszerű az imperializmus és a proletárforradalmak korában; s meghaladta ezt, amennyiben a proletariátus diktatúrájával olyan hatalmat valósított meg amelynek végső célja magának d hatalomnak és az államnak a megszüntetése, a kommunista, osztálynélküli társadalom felépítése volt. Az 1918 október végi őszirózsás forradalom jelentős vívmányaival — a függetlenség. a köztársaság kikiáltása, a demokratikus szabadságjogok biztosítása — a munkásosztály jelentékeny része már nem érte be többé, hanem a kapitalista magántulajdon megszüntetésével elérhető társadalmi szabadság vágya sodorta előre elementáris erővel. Célkitűzésében a szocialista forradalom természetesen tovább lépett a polgári demokráciánál. A proletárdiktatúra megteremtése azonban nem jelentette azt, hogy automatikusan megoldódott, vagy feleslegessé vált volna a polgári demokratikus jellegű feladatok megoldása is. A nagybirtok megszüntetésével, a feudális maradványokat őrző államapa- rátus széttörésével, az állam és egyház elválasztásával, egyházi iskolák államosításával, a haladó polgári kultúra és tudomány favorizálásával, az előjogok likvidálásával, a kisparasztság, a városi kispolgárság szociális és jogi védelmével a Tanácsköztársaság folytatta és betetőzte a polgári forradalmat. Szocialista intézkedéseivel viszont egyértelműen meghaladta a polgári forradalmat. Így a gyárak, a bányák, a pénzintézetek, a nagykereskedelem stb. államosításával, a polgári forradalom által a nagybirtokosoknak fizetni kívánt kártérítés megtagadásával, maradandó jelentőségű szociálpolitikai intézkedéseivel, a szocialista demokrácia, a terv- gazdálkodás bevezetésével és számos egyéb intézkedésével. A kor színvonalán A tanácsállam volt az első olyan hatalom magyar földön, amely a humanizmust, az Ember felemelését állította egész tevékenysége középpontjába. Csak a forradalom tette lehetővé, hogy egyáltalán a kezdeti lépésekre sor kerüljön az elitkultúra és a tömegkultúra közötti válaszfalak lebontására, hogy a kultúra legmagasabb rendű termékei, értékei mindenki számára hozzáférhetővé váljanak. S ehhez az első mozzanatot a kulturális igények felkeltése jelentette, amit a történelmünkben első ízben a tanácsállam kezdeményezett. Tehát a Tanácsköztársaság politikai és társadalmi jelentőségének a hangsúlyozásával összhangban kell megismertetni tulaj dánképpen a legjellemzőbb vonását és karakterét: az emberközpontúságát, tervekben és tettekben egyaránt. — Közismert, — bár akadnak, akik elfelejtik —„az igazság mindig konkrét” dialektikus elv. Az első magyar szocialista állam teljesítményének és jelentőségének értékelésekor a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom akkori ideológiai-politikai, szervezeti állapotából, az európai és a magyarországi erővonalak figyelembe vételéből kell 'kiindulnunk. Csak a kor valóságos összefüggéseinek az ismerete teszi lehetővé annak megértését, hogy miért nem alakult ki a proletárdiktatúra időszakában „demokratikus nemzeti egység, Károlyi Mihály1vezetésével”, a társadalmi feszültségeknek valami „népfrcmtkép- ződmény”-féle megoldása, miképpen ezt egyes történészek, írók és publicisták hat évtized múltán „tanácsolják” az első szocialista forradalmunk vezetőinek. Hasonlóan indokolatilan a nemzeti és függetlenségi jelszavak „számonkérése”, amely a harmincas évek végétől kikerülhetetlenül a kommunista politikai lényeges eleme volt. 1919-ben az adott objektív és szubjektív tényezők egyaránt a proletárforradalom kikiáltását követelték. A munkásosztály harca ekkor a nép hazájának, az új társadalmi rendnek, a nemzeti függetlenségnek, az oltalmazását jelentette, sőt magában foglalta a vdágforradaiom támogatásának az ügyét is. Kun Béla megfogalmazásában: „...a burzsoázia hazája, amellyért annyi vér folyt, nincs többé-•• Attój a pillanattól fogva, hogy diktatúránk megkezdődött, az a mondat, hogy ,a munkásoknak nincs hazájuk’ elvesztette értelmét. Azóta van már a munkásoknak hazájuk...” A Tanácsköztársaság védelmét a kommunisták a nemzetközi forradalom és nemzetközi ellenforradalom összecsapása egyik területének tekintették. Az antanthatalmaik és előretolt segédcsapatadk elleni háború — honvédő forradalmi háború volt, amelyben „a szocializmusnak a területi integritásáról, ... a proletáruralom integritásáról” volt szó. Ebből is következett: mihelyt 'kiderült, hogy a Tanácsköztársaság nem valamiféle „na- cionál-boisevázmust” jelent — mint azt egyes tekintélyes szociáldemokrata és polgári teoretikusok hangoztatták — a kispolgári tömegek és egyes értelmiségi elemek eltántorodtak tőle, régebbi nézeteik rabjai maradtak, és a Tanács- köztársaság szövetségét Szovjet-Orosz- országgal csak egy jobb külpolitikai alternatívának tekintették, előnyösebbnek a Károlyi-korszak lejáratott wilsoniz- musánál. ■ Nemzetközi keretek nemzetközi feladatok Az 1848-as polgári forradalom csak részben valósult programjának az őszirózsás forradalom tudatos folytatója volt. A Tanácsiköztársaság szavakban nem nevezte ugyan magát a polgári forradalom vagy általában a nemzeti haladó hagyományok folytatójának, s így kitette magát a „hazafiatlanság” vádjának. Valójában a forradalom nemzeti forradalom volt, átfogta és átalakította a nemzet egész életét, sajátosan forradalmi osztálycéljai mellett vállalta az aktuális nemzeti problémák megoldását. Ezek különböző jellegűek voltak. Például az oroszországi forradalomban központi helyet foglalt el a harc a háború befejezéséért. Magyarországon ez a polgári forradalom feladata volt, amely ezt a fegyverszünettel teljesítette. A Tanácsköztársaság nemzeti feladata nem annyira kétféle forradalomból, hanem elsősorban Magyarország nemzetközi helyzetének megváltoztatásából fakad. A Kommunisták Magyarországi Pártja elítélte a ' polgári demokratikus kormányzat alatt a demokratikus szabadságjogokat Mhasználó irredentizmust, nacionalizmust, a hazafiaskodást, amely az uralkodó osztályok érdekeinek megfelelően kívánt a tömegek nemzeti érzésével manipulálni. A hatalom átvétele után azonban vállalta a honvédő háború halaszthatatlan feladatát, ami a kommunista párt vagy a baloldali szociáldemokraták között soha semmiféle vitát nem váltott ki. A honvédelem vállalása össznemzeti és forradalmi követelmény volt a függetlenség és a munkáshatalom védelme szempontjából, de egyúttal súlyos veszélyeket is rejtett magában. Egyrészt azt, amit a lerongyolódott országban önmagában az újabb háború jelentett. Másrészt azt a veszélyt, hogy a honvédelmi szempontból csatlakozott erők — elsősorban a tisztikar egy része — eltérítik a forradalmat eredeti célMtűzései- től, internacionalista tartalmától. Holott a nemzetköziség következetes érvényesítése nélkül lehetetlen lett volna a szimpátia kiváltása a szomszéd országok dolgozóiból és katonáiból, a honvédelem leszűkített értelmezése elnyomta volna a forradalom proletár internacionalista jellegét. Nem véletlen, hogy az itt élő szerbek, németek, románok, szlovákok, horvátok, csehek mellett Európa több országából siettek ide az önkéntesek, hogy együtt küzdjenek fegyveresen a magyar proletárdiktatúráért. s számosán közülük életüket áldozták munkáshatalmunk, népünk függetlenségének védelméért folytatott véres küzdelemben. A Tanácsköztársaság „utóélete” Ehhez tartozik a nemzeti kérdés proletárinternacionalista kezelése is. A nemzeti önrendelkezés biztosítása nem kimondottan szocialista követelés, megvalósulhat polgári fejlődés útján is. Közép- és Kelet-Európa viszonyai között azonban 1918—1919-ben a nemzeti ön- rendelkezés csak vagy burzsoá vezetéssel 'más államok, nemzetek rovására, vaay pedig szocialista föderáció útján volt elképzelhető. A tanácsállam a nemzeti és nemzetiségi kérdés szocialista megoldását tervezte, az volt a meggyőződése, hogy a szocialista forradalom győzelme, az internacionalizmus alapján álló szövetséges köztársaságok megteremtése minden problémát megold. Ezt egyebek mellett a nemzetiségek körében fellépő nacionalizmus miatt nem sikerült megoldani. Viszont a forradalom veresége egyúttal a nacionalizmus felülkerekedését jelentette, ebben a térségben, és az itt élő népek igazi nemzeti érdekeivel ellentétes politikai tendenciák érvényesültek. Ez belpolitikailag megkönnyítette a fasizmus térhódítását, nemzetközi síkon pedig előmozdította az imperialista hatalmak „oszd meg és uralkodj” taktikájának sikerét, ami végül is a második világháború katasztrófájába sodorta a Duna-medence népeit. A Tanácsköztársaság mindvégig > hagyomány volt, más-más tartalommal 1945-ig is befolyásolta a munkásosztály és az uralkodó osztályok magatartását. „Utóélete” azonban három évtizeden át nem volt mentes ellentmondásoktól, s"‘ ezen a téren maradt még elég tennivaló a ma marxista történészei számára is. A horthysta propaganda, illetve cenzúra mindent elkövetett az első magyar szocialista forradalom, kompromittálása, emlékének, vezetőinek bemocskolása érdekében. És nem is hatástalanul, aminek maradványaival bizonyos körökben még napjainkban is találkozhatunk. A hivatalos horthysta állameszme a szocialista forradalmat „nem magyar jelenségnek”. a munkásosztályt pedig a magyar társadalom sorskérdései eldöntésére „alkalmatlannak” hirdette. A kommunista- és szovjetellenesség a rendszer ideológiájának talpkövei közé tartozott. Mi volt a helyzet a felszabadulást követően? A kommunista párt 1945 után, a hatalomért folytatott harc időszakában — teljesen érthetően — a legfontosabbnak a párt hazafias és nemzeti jellegének kidomborítását tekintette. A napirenden levő feladatok megoldása. a szövetségesekkel való vita elkerülése érdekében a Tanácsköztársaság örökségéről, értékeléséről alig esett szó. Ellenfeleink felszabadult népünket a kommunisták elleni harc „az újabb proletárdiktatúrával”, „kolhozrendszerrel” stb. riasztgatták. Ehhez járult az úgynevezett „tizenkilencesek” egy részének türelmetlensége, amely abban jelentkezett, hogy 1919 azonnali megismétélést várták, és követelték", ami az adott történelmi körülmények között irreális, politikailag hibás felfogás volt. Népfrontpolitikára, minden hazafias erő összefogására volt szükség az ország újjáépítése, az élet megindítása, a reakció ellen a forradalom továbbfejlesztéséért folytatott harcban. A proletárforradalom igaz történetének feldolgozása és ellentmondások és hibák leküzdése útján ment végbe. Az első, valóban tudományos lépésekre a Tanácsköztársaság tényleges történelmi jelentőségének feltárása érdekében 1957-től kezdődően kerülhetett sor. S ez a történelmi elégtétel a mai napig is egyre gazdagodik. Ügy véljük, elérkezett az id,eje, hogy a tudomány is egyértelműen kimondja: A Tanácsköztársaság nem egyik ápolandó hagyományunk. hanem a szocializmust építő magyar társadalom legfontosabb forradalmi tradíciója. A nemzeti érdek korunk leghaladóbb társadalmi gondolatának, a forradalmi szocializmusnak a megvalósítását jelenti. Ennek az eszmének a hordozója a munkásosztály az egyetlen olyan erő, amelynek össznemzeti küldetése van. A hazafiság megvalósulása 1919-ben is elsősorban a kizsákmányolás megszüntetését jelentette, azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel a kommunisták és baloldali szociáld.emokraták Magyarországot a társadalmi haladás élvonalába emelték, és azt a fegyveres harcot, amellyel a nemzet függetlenségét. a szocialista vívmányokat védelmezték. A forradalmi tömegek győzelme Magyarország proletáriátusának és fiatal kommunista mozgalmának örök dicsősége, hogy a történelmi szükség- szerűséget, felismerve teljesítette hazafias és nemzetközi kötelességét, bátran magához ragadta a hatalmat, eleget tett a történelem parancsának. Ha valaki 1918—1919 konkrét történelmi körülményeit marxista vizsgálat alá veszi, rátalál azokra a törvényszerűségekre, amelyek a Tanácsköztársaság kikiáltásához, győzelméhez vezettek. A kommunista párt történelmi érdeme a forradalmi nép fegyveres felkelésének előkészítése és a forradalom — a történelmi körülmények kedvező alakulása folytán — békés kiharcolása. Ez nem parlamenti győzelem, hanem a kommunisták vezette forradalmi tömegek győzelme volt. A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság létrejöttének körülményeivel, szocialista gyakorlatának nagy és kisebb részkérdésével. sikereivel és kudarcaival mindmáig tanulmányozásra és tanulságokra érdemes elméleti és tapasztalatai anyagot nyújtott és nyújt a magyar és a szocialista átalakulás gazdag problematikájához. Ily módon tanulságai be- énültek a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom politikai és elméleti tárházába. Napjainkban 1918—1919 nagy társadalmi céljai megvalósulóban vannak. A mai szocialista Magyarországnak természetes előzménye a Tanácsköztársaság a két történelmi sorsforduló egymást igazolja, olyan értelemben, hogy a magyar történelem útja teljesen különböző körülmények között is szükségszerűen a szocializmushoz vezetett. Vass Henrik VELEM VAGY MINIM
