Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
1979. március 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fagykár sújtotta az őszi árpát, s most újra vetik a gabonát a törökszentmiklósi Béke Tsz- ben. Képünkön: a 4-es számú főútvonal mel letti 30 hektáros táblán pótolják a veszteséget KI NYER MA? Valószínűleg nem engedték vona a Tiszába ezt a „lét", hiszen akkor Szegedig vagy talán még lejjebb is kipusztulnak a halak. A kérdés azokban az esztendőkben, vagyis a hatvanas években az volt: mit kezdjenek ezzel a melléktermékkel? Akkoriban határozott úgy a Tiszamenti Vegyiművek kollektívája, hogy megteremti egy új termék készítésének alapjait. Azóta, ez a gyártmány - amelynek neve kriolit - szép karriert futott be még a tőkés országok piacán is. Hogy milyen áron? AMÍG ELKÉSZÜLT A RECEPT Az említett „lé” — ez a melléktermék, a porított szuperfoszfát gyártásnál keletkezik. Évente ma már több mint 600 ezer tonnát készítenek ebből a műtrágyából, jócskán kapnak tehát „hulladék-fluort”, amely a kriolit készítésének alapanyaga. Ezt elnyeletik, így kapják az oldatot, amit kényelmesen — kellő bírságok ellenében — annak idején a folyóba engedhettek volna. Nem így történt. Minimális beruházással igaz, szilárd, tárolható vegyületet készítettek belőle, amit értékesítettek is — noha nagyon olcsón. Ez a vegyület a nát- rium-szilikofluorid, kellett a hazai üveg- és cementgyáraknak, megvették tehát. A hatvanas évek végén a Nehézvegyipari Kutató Intézet és a TVM szakemberei kísérletsorozatba kezdtek, amelynek lényege az volt: kriolitot kell gyártani. Méghozzá minél kevesebb befektetéssel, olcsón. Akik részt vettek a munkákban, tudják, hány ezer kísérlet, mérés eredménye kellett a technológia kimunkálásához. — így — nem titok — ez a gyártási módszer titkos. A világon egyedülálló technológiával gyártják itt a kriolitot, nem is akármilyet. — Nincs, nem volt szakiroda- lom. Mindent a laborban kellett kitalálni. Hogy évek teltek el a kísérletezéssel, hogy kiderült, csak kellenek azért anyagiak a termeléshez? Mindez ma már nem lehet vitatéma. A terméket megvásárolják Anglia, NSZK, Olaszország, Norvégia vállalatai. amilyeneket az a „bizonyos” nagykönyv rögzít. Nem véletlenül. hiszen a dolgozók 50 százaléka az üzemben technikus és érettségizett szakmunkás. Ügy mondják itt: nem a kéznek, hanem a fejnek ke!', a helyén lennie. A számtalan vegyi folyamat irányításához már nem elég a szakmunkásbizonyítvány. (Az is igaz: „állt már fejre” az üzem. Igen, de a „kényszerpihenő” nagysága a valamikori két napról lecsökkent két órára.) A termelésre fordított idő a hasznos időalapnak 94,6 (!) százaléka. Ez is a kriolit árához tartozik. S ha már az áraknál tartunk. Hogy mennyiért lehet eladni ezt a terméket, az mindig attól függ, mennyire kelendő az alumínium a világpiacon. Tavaly a kriolit dollárban számított tonnánkénti ára stabilizálódott, s úgy néz ki, emelkedése egykét évig még eltart. Az idén már kötött a TVM tonnánként a kialakult átlagár feletti üzletet-is. A MINERÁL- IMPEX Külkereskedelmi Vállalattal együttműködve azon dolgoznak a vegyiművek kereskedő szakemberei, hogy konjukturális időszakban minél többet értékesítsenek. (Ehhez hozzájárul a legnagyobb magyar vevő, az ALUKER is, hiszen ilyen hónapokban csökkenti kriolit készleteit...) ÉS JÜTT A LAZARUS Figyelni, számontartani a világpiaci ármozgásokat — ez a gazdálkodás egyik alapvető eleme. Az információ- szerzést, s a nehéz dekonjukturális időszak átvészelését segíti például az angol Lazarus céggel megkötött szerződés, amely szerint ez a vállalat mindig partnere — meghatározott kriolitmeny- nyiségre — a TVM-nek. Az üzlet előnye, hogyha nem kell külföldön a termék, akkor is megveszik, hátránya: ha csodás árakért el is kelne a piacon, Lazarusnak biztosítani kell a megállapodás szerinti mennyiséget. A kriolit dollárkitermelési mutatója igen kedvező, készítéséhez tőkés importanyagot az üzemben nem használnak. Mint említettük, a „lé” a porított szuperfoszfát vagyis a műtrágya-gyártás mellékterméke. (A nyersfoszfátot Szovjetunióból illetve Algériából hozzák.) A krio- litkészítéshez szükséges timföld magyar, a só román vagy lengyel, a szóda román, esetleg bolgár termék, az utóbbiból vesznek az NDK-tól is. EZ A PLAFON A kollektíva munkáját fémjelzi a következő szám: 1971-ben 500 tonnát értékesítettek, két év múlva háromezer tonnányit — ebből 2800 került külföldre — s az idén négyezer tonnányit gyártanak. Ez a plafon — mondják az üzemben. A gépek kapacitásából többre nem futja. Igaz, már megkötötték az üzletet, — így a svájci Buss cég októberben már hozza is az új „kalciná- ló sort”, amellyel feloldják a gyártás úgynevezett „szűk keresztmetszetét”, s a berendezésekkel a termék minősége várhatóan a jelenlegi jónál is jobb lesz. A vállalatnál időnként példa a kriolitgyártás. (Az lehet máshol is ...) A tavalyi tőkés exportnak mintegy 20 százalékát ez az üzem adta. Ki nyer ma a világpiacon? A vegyiművekben hem fizták a döntést a szerencsére. Hajnal József MINT 1 NNGYKONYVBEN A kriolit az alumínium- gyártás egyik segédanyaga. Amikor a fehér fémet előállítják, ezzel szállítják le a timföld olvadáspontját, — ami igen lényeges, hiszen nélküle jóval több elektromos energiát igényelne a „magyar ezüst” készítései Persze, ugyanez a helyzet a külföldi alumíniumkohókban is. A kriolit — mint vegyület, egyféle, de a gyártók tudják, lehet csinálni jobbat és rosszabbat. Igaz, á "műszakiak is számontartják, hogy ahol rezet fel lehet használni, oda nem tesznek aranyat. Kell tehát egy optimális minőség, ez viszont nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a világpiacon „labdába rúgjon” a TVM gyártmánya. Hazai és nemzetközi szabványok írják elő egy-egy alkotóból mennyit tartalmazzon e termék. Előírják, az előállítók pedig betartják — vagy sem — ettől kelendő vagy kelendőbb az áru. A Tiszamenti Vegyiművek krio- litjának szemcsefinomsága és egyéb jellemzői olyanok. A Kohászati Gépgyártó Vállalat megrendelésére elektromos vezérlőberendezések kapcsoló- szekrényeinek gyártását kezdte el a kunmada rasi Vas és Elektromos Ipari Szövetkezet. Az idén mintegy 3 millió forint értékben állitanak elő kapcsolószekrényeket. Kooperációs kapcsolatuk várhatóan bővül - a következő években a tervek szerint megkétszerezik a termelést Nem bízták a szerencsére Hágván lett a kriolitból sláger a világpiacon? Vadgazdálkodás Devizát terem A vadászat tavaly 1 milliárd forint értékű devizát hozott a népgazdaságnak, mégis kevesen beszélnek róla úgy, mint gazdálkodási egységről, inkább sportnak, hobbinak tekinti. Szolnok megyében tavaly puskavégre vagy a befogóhálóba került 4 ezer őz, 143 ezer fácán, 44 ezer nyúl, és 800 fogoly, s ez a vadász- társaságoknak 41 millió forint árbevételt eredményezett. A megyében a februári vadbecslések szerint 205 ezer fácán, 95 ezer nyúl, 11 ezer őz, 20 ezer fogoly és 450 túzok él. Az állatok szakszerű „tenyésztéséről” és téli ellátásáról 36 vadásztársaság gondoskodik, egyre nehezebb feltételek között. Csökken a terület, ahol a vadak tojásukat kikölthetnék, vagy kicsinyeiket felnevelhetnék. A szolnoki Diana vadász- társaság 26 ezer hektáros területén mindössze egyetlen vadbújó hely van. A szakemberek szerint viszont ezer hektáronként kellene egy hektár úgynevezett vadföldnek lennie. Ezzel szemben átlagosan 2 ezer hektáron van csak. Ezek és az egybefüggő erdő hiánya miatt romlik a természetes szaporaság. Éppen ezért ma már a fácántojásokat mesterségesen keltetik s akárcsak a baromfi- tenyésztők, törzsállományt tartanak fenn. Tavaly a megyében több mint 150 ezer fácáncsibét neveltek fel a vadászok. Hogy ez a munka minél eredményesebb legyen, most fejezik be Abád- szalókon a Lenin vadásztársaság keltetőjének építését. A keltető kapacitása 360 ezer tojás lesz, és az ebből kikelő fácáncsibékből a szomszédos megyékbe is szállítanak. A ligetek, fasorok hiánya nemcsak a szaporodásban okoz gondot, hanem a téli táplálék sincs biztosítva az állatoknak. A vadásztársaságok 1978-ban 230 vagon mezőgazdasági mellékterméket használtak fel a vadak etetésére. Abádszalókon például szinte egész évben táplálni kellett az állatokat, mivel a kemizálás miatt az árokparton nincs gyomnövény és rovar. A nyúl as egyedüli, amelyik márciusban már nem jár rá az etetőre. A megye apróvadállománya és a vadászatok terítéke jóval, nagyobb, mint az ország más részein. Ennek szintentartásához feltétlenül szükséges a „vadföldek” növelése. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a gazdaságok és a vadásztársaságok — a hagyományoknak megfelelő — jó együttműködése. H. V. A gabona hazunkban Kukoricavetés előtt Olvasás közben az adatok nyomon követése a szokásosnál egy kicsit nagyobb figyelmet kíván, mégis a legtömörebben, a legvilágosabban néhány adat összehasonlításával lehet jelezni azt, ami hazánkban a gabonatermesztésben történt. A harmincas években hazánkban több mint 4 millió hektáron termeltek gabonaféléket (búzát, rozst, árpát, zabot, rizst, kukoricát). A termelés általában hatmillió tonna körül alakult évente. Mostanában a jóval kisebb - rendszerint hárommillió hektár körüli gabona vetésterület 13 millió tonna terméssel fizet. Tavaly kis mértékben meg-1 haladta a gabonatermés a 13 millió tonnát, az idei terv szerint pedig csaknem 13 és félmillió tonnát kell termelni. A gabonaféléken belül két növény, a búza és a kukorica messze kiemelkedő jelentőségű. Búzából az öt és félmillió tonna körüli mennyiséggel, kukoricából pedig a hétmillió tonnát megközelítővel lehetünk elégedettek. Az elmúlt években a búzaJ termelés rendszerint megfelelt a várakozásnak, a kukoricatermés viszont elmaradt a tervezettől. Ez utóbbin lenne jó változtatni az idén. A változtatás egyik lehetséges feltétele: országosan növekedjen a kukorica termőterülete. Azt, hogy minek a rovására? A kérdésre rendszerint az a válasz, hogy az egynyári szálastakarmányo-1 kéra. Ilyen lehetőség valóban sok gazdaságban adódott. Ez mellett minden más ésszerű lehetőséget ki kell használni. Igazán nagyon tudatos erőfeszítések révén a tavalyihoz képest számottevően növelhető a kukorica vetésterülete. Nemcsak azért, mert esetleg az őszi vetések egy részét kiölte a víz, hanem mert a gazdaságok valóban tudnak üzemi termelésszerkezeti változtatások révén megfelelő területet találni a kukoricának. A hangsúly a megfelelőn van, már csak azért is, mert nem vetésterület, hanem kukorica kell. Kukorica, méghozzá gazdaJ ságosan. Szántóföldjeink területe szinte elkerülhetetlenül csökken esztendőről esztendőre, s ma már nem éri el a 4,9 millió hektárt sem. Számolva a szükséges ipari növényekkel, zöldfélékkel, s más árut, valamint fehérjetakarmányt adó növényekkel, egyáltalán nem valószínű, hogy a gabonafélék vetésterületét valaha is számotte-1 vően hárommillió hektár fölé tudjuk növelni. A hárommillió hektárt elérni, illetve párezer hektárral túlhaladni az idén is nehéz feladat lesz. S amikor gabonáról, gabona-vetésterületről van szó, akkor erre a 3 millió hek-1 tárra gondolhatunk. Ezt a területet kell úgy hasznosítani — függetlenül közigazgatási határoktól —, hogy a lehető leggazdaságosabban, a lehető legtöbb gabonafélét adja. Ami az embertől f“99 A két követelmény — hozam és gazdaságosság —, amit mindig együtt kell hangsúlyozni, figyelembe venni, azért is, mert eléggé együvé tartoznak, azért is, mert ez a közös érdek. Akár a búza, akár a kukorica, akár bármelyik más gabonaféle termelése kerül napirendre, a termelés egy sor költsége a hozamtól függetJ lenül állandó. Talajt előkészíteni, vetni, növényvédelemről gondoskodni akkor is kell, ha a kukorica történetesen 30 mázsát terem egy- egy hektáron. Ezek a költségek érdemben nem változJ nak, ha nő a hozam, akkor sem. A felhasznált műtrágya, a betakarítás költsége már nagyobb eltérést mutathat. Egy optimális szintet — a költség és a várható termés szempontjából — minden gazdaságban meghatározhatnak, s helyes is, ha meghatároznak. Ennek során rendszerint kitűnik: a nagy átlagtermés bizonyul a leggazdaságosabbnak. A nagy átlagtermésnek azonban van egy sor olyan feltétele is — talaj, időjárás —, ami nem az emberen múlik. A talaj esetében az függ az embertől, hogy milyen talajra mit vet. Vannak olyan domb- és hegyvidéki gazdaságok, amelyek immár több év átlagában egyJegy hektárról annyi kukoricát (vagy még annyit sem) takarítanak be, mint amennyi búzát vagy tavaszi árpát. Egy percig sem lehet vita témája ezeken a területeken az, hogy a termékszerkezeti lehetőségeket figyelembe véve a kalászos gabonafélék vetésterületét kell növelni a kukorica rovására, hiszen egy hektár kukorica anyag- és segédüzemi költJ sége kétszerese a búzáénak vagy az árpáénak. Ott viszont, ahol az ötven mázsás hektáronkénti búzával szemben 80—90 mázsa kukorica teremhet, az üzemi érdek is, az országos érdek is a kukorica vetésterületének gyarapodását kívánja. 10 millió tonna abrak Másfél-két évtizeddel ezelőtt alig több mint 4 millió tonna abraktakarmányt használt fel mezőgazdaságunk évente. Igaz, akkoriban á vágóállat-termelés egymillió tonna körül alakult. Ma már évente — a keveréktakarmányt is figyelembe véve — csaknem 10 millió tonna gabonafélét igényel az állattenyésztés. így sikerült abrakimport nélkül, több mint kétmillió tonna vágóál-' latot termelni. (Ráadásul abrakigényes vágóállatot.) Nélkülözhetetlen a gabona külkereskedelmünkben is, hiszen nemcsak hús és húskészítmény formájában exportál lünk gabonát, hanem közvetlenül takarmány- és kenyérgabonaként - is. Nagyon nagy tehát a jelentősége az őszi vetések megkülönböztetett ápolásának, gondozásának, a tavaszi vetésű gabonafélék — árpa, kukorica, esetleg néhány helyen zab — tavalyinál nagyobb vetésterületének, s a tavalyinál jobb területkijelölésének. Joggal terjed az utóbbi években az a szemlélet, amely szerint a gabonater-' melés — takarmány- és kenyérgabona-termelés — egységesen vizsgálandó. Ilyen szemlélet következetesebb érvényesítése nagy tartaléko-1 kát tárhat fel akár a gabonatermelés mennyiségét, akár annak gázdaságosságát elemzik. A gondos elemzés és az elemzéshez igazodás — méghozzá a gyors igazodás — minden területen fontos, de különösen az a gabonatermelésben, az, hiszen 1976-os áron számolva a tavalyi ga-( bonatermelés értéke 42 milliárd forint volt. Ilyen érték esetén egyetlen százalék eltérés is majd félmilliárdot jelent. Az igaz ugyan, hogy az őszi kalászosok már régen földbe kerültek, de aratásig, a kukorica-betakarítáJ sig nemcsak annyit lehet tenni, hogy egy-két százalékkal javuljon a hazai gabonatermelés. F. I.
