Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március lé. KÜLPOLITIKÁI * KÖRKÉP Lada-program Szlivenben A szerelőszalag végén ügyes műszerek vizsgáztatják a generátorokat. Az oszcillográf katódsugárcsövénék rezgésképei azután véglegesen eldöntik a sorsát. Ha minden porcikája megfelel a szigorú előírásoknak, rákerül a meó-bélyegző és az újszülött generátor utazásra kész. Csomagolják, vagonba kerül, és irány Togliatti, Lada Autógyár. A másik szalag végéről ugyanígy indulnak útra az önindítók, hogy néhány hónap, vagy hét múlva talán éppen egy nálunk futó Ladában köszönjenek ránk. A szliveni Dinamógyár a Lada-kooperáció egyik jelentős üzeme. Története szorosan kapcsolódik a Volga- menti autógyárhoz. Tizenegy éve született meg a gyár, tehát egyidős a Lada Művekkel. Akkor a vadonatúj gyárba a környék üzemeiből párthatározat alapján irányították át a legjobb szakembereket. Ők kezdték meg a termelést, és tanították be azokat, akik szinte minden üzemi tapasztalat nélkül, a mezőgazdaságból vagy a „főzőkanál mellől” jöttek szakmát tanulni. Ma 1400 dolgozója van a gyárnak — tájékoztatott Ljubomir Csesmedzsiev igazKészülnek az önindító forgórészek gató. — A dolgozók fele nő, az átlagéletkor kereken 30 év. A Dinamógyárban ismeretlen a munkaerőhiány. Részben mert rangot is jelent a gyárban dolgozni, részben mert rendkívül széles szociális hálózat gondoskodik a dolgozókról. Vegyük sorra: a Dinamóban olcsóbb az üzemi étkezés, mint másutt. A gyárban dolgozó terhes anyák naponta reggelit kapnak, csakúgy mint az általános iskola első négy osztályába járó gyerekek. A gyárnak óvodája is van; két saját üdülőjében évente több százan pihenhetnek. A folyamatos szakmai fejlődés lehetősége is adott. A gyár szakiskolájában évente mintegy huszonötén szereznek középfokú szakképesítést, hatszázan pedig különféle szaktanfolyamokat végeznek. A legjobbak számára nyitva áll az út az egyetemekre. Jelenleg huszonöt ösztöndíjasuk tanul az egyetemen, akik a következő ■években folyamatosan érkeznek haza és lépnek munkába. A Dinamógyár jól szervezett és hatékonyan Idolgozó középüzem: a Ladagyár generátor- és önindító-szükség- letének jelenleg 62 százalékát állítja elő. Teljes termelésüket Togliatti városba szállítják, mindössze 2—3 százalék az, ami pótalkatrész gyanánt közvetlenül kerül kereskedelmi forgalomba. Mint Csesmedzsiev igazgató elmondta, a következő években lehetőség nyílik a termelés bővítésére. Ügy tervezik, hogy a nyolcadik ötéves tervben már a Lada Művek generátor- és önindí- tó-szükségletének a nyolcvan százalékát gyártják majd Szlivenben. A Dinamó nem autógyár. De hát megszoktuk már, hogy a kooperációs üzemek termelését „autó-egyenérték- ben” is kifejezzük. Nos, Szlivenben mintegy 25 ezer Ladával egyenértékű termék készül évente. Bulgária más üzemei különböző szűrőket, akkumulátorokat szállítanak hasonlóképpen kooperációban, ami további 25 ezer autó értékének felel meg. Nem csoda, hogy a helybeliek mégiá1 szívesen mondják: a szliveni autógyárban jártunk. .. A szliveni Dinamógyár K. P. K isvárosok és a hagyományos építkezési stílust örzö falvak, napsütötte TENGERPART ÉS MAGAS HEGYCSÚCSOK - BULGÁRIA VÁLTOZATOS LÁTNIVALÓKKAL VÁRJA A TURISTÁKAT. A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOKON TÜL AZ IDEGENFORGALMI SZOLGÁLTATÁSOK GYORS FEJLESZTÉSÉVEL AKARJÁK NÖVELNI AZ ORSZÁGBA LÁTOGATÓK SZÁMÁT. GYORS ÜTEMBEN ÉPÍTIK KI A FEKETE LYEKET, NÉHÁNY ÉV ALATT SZÁLLODASOROK TÖBBSÉGE IS IDE IGYEKSZIK, DE EGYRE TÖBB BAN IS. Bolgár tájakon Bulgária legvonzóbb, legújabb üdülő- komplexuma, Albena-TENGER PARTJÁN A KORSZERŰ ÜDÜLÖHE- NÖTTEK KI A FÖLDBŐL. A MAGYAR TURISTÁK EN FORDULNAK MEG SZÓFIÁBAN, PLOVDIVSok külföldi túristát vonzanak Plovdiv régi negyedének díszes lakóházai Mit és mennyit építünk? Interjú Unó Kiudsoval, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság építésügyi miniszterhelyettesével H Milyen feladatokat oldott meg az építésügy az elmúlt évben? — 1978-ban az építők jól teljesítették a tervet — majdnem 150 millió rubel értékű építő-szerelő munkát végeztek, s ez 1,6 millióval több az 1977. évinél. Külön kiemelem a kohtla—jarvai építőtrösztöt és a tartui házgyárat. Az előbbi az év végén jelentős munkasikereket ért el ;— átadták az üzem új alapanyag-feldolgozó bázisát. Az építőknek — mi ezt dicséretesnek ítéljük meg — nagy segítséget nyújtottak a város és a „Szlancehim” kombinát komszomolistái. Túlteljesítette lakásépítési tervét a tröszt, és a terveknek megfelelően hat középiskolát építettek fel. Sajnos, az óvodák, a kereskedelmi létesítmények és az egyéb szolgáltatóházak — ahogyan tervezték — nem készültek el. ■ És milyen alapvető feladatok várnak rá ebben az évben? — Kettőt emelnék ki: az olimpiai létesítmények és az államilag jelentős beruházások határidőre történő megépítését. Ezért fordítunk nagy figyelmet Kohtla-Jar- vára és Tallinnra. ■ Tehát az olimpiai építkezésen „forró napokra” lehet számítani? — Részben átadjuk a vitorlázó sportközpontot, hogy a Szovjet Spartakiád vitorlázó versenyzői már birtokukba vehessék. Olyan szocialista együttműködési szerződésünk van, amely szerint július 1-re, húsz nappal a versenyek kezdete előtt befejezzük a központ szállodáinak építését. Az „Olimpia” hotelt szeretnénk az év végére 65—70 százalékban megépíteni. (Teljesen befejezzük a külső munkákat, s a belső munkálatokkal is végzünk az első 14 emeleten.) A sport- és a nézőtér építkezésénél azt tervezzük, hogy ebben az évben befejeződnek az alapvető munkák. és megkezdjük a belső rész kialakítását. ■ Hol tart annak a tal- linni gyermekkórháznak az építése, amely a kommunista szombatok felajánlott béreiből készül? — Július 1-re leszünk kész a kórházzal — ez_ éppen a gyermekek nemzetközi naptáridő előtt egy hónappal átadjuk a 900 ezer tonna kapacitású szirgáli olajpalafeldolgozó üzempt. De sok más objektum is készül: így nyolc iskola (csaknem hatezer gyerek tanulhat bennük), 11 óvoda, bútoráruház, Tallinnban egy nagy supermarket áruház. Kohtla- Jarvában üzletek, boltok, Viljandiban eszpresszó és lakóházak. Az SZKP 1978. júliusi központi bizottsági határozata értelmében nagy gondot fordítunk a falusi építkezésekre. A tartui kerületben befejezzük az ásványanyagraktár építését, Új számítógépek ja. Az építkezés jelenlegi állása szerint bizakodóak vagyunk. Legnagyobb gondunk, hogy a megrendelt berendezéseket még nem kaptuk meg a szállítótól. ■ Milyen nagyobb beruházás valósul meg a köztársaságban 1979-ben? — Mindenekelőtt egy államilag is fontos üzem építése. Szeptember 1-re. a haTamszaluban épül. a karba- mid-koncentrátumok üzeme és a művelődési ház, azEr- ra és Kohtla-Jarva szovho- zokban boltok készülnek el. Megkezdjük az elvai művelődési ház beruházásit, folytatjuk a viljandi ,,Ugala” színház építését. Mint érzékelheti, az építőknek ez az év sem lesz könnyű. Szeretnénk minden tervünket teljesíteni. T. J. Új tévétorony Tallinnban Magasabb, mint az Eiffel A tervezőirodában az asztalokon tervrajzok. A falon az új tallinni tévétorony sziluettje. Magassága 313,55 méter lesz, a betonalap 5,25 méter mély mindössze - a torony alsó 190 métere vasbetonból, a felső 123,55 méter acél- szerkezetből készül. Ezek az egyik olimpiai objektum műszaki adatai. A múlt év végén az építők elérték a tervezett magasságot, a-váz tehát már áll. A tennivaló azonban még megszámlálhatatlan. Fel kell szerelni az antennarendszert (már részben a magasban van a rendszer), és majd ezután kezdődnek a hangolások, a próbák. Be kell építeni a vasbetontestbe a lépcsőket és az emeleteket, fel kell építeni acélból, betonból és üvegből az éttermet is. Már az egyik leningrádi brigád, amelyik a torony felső acélszerkezetét szerelte, átadta helyét egy másik leninghádi speciális szerelőcsapatnak. Fiatal fiúk, a brigádvezető Nyikolaj Kulesov is még a harminc alatt van. — Vilniuszból érkeztünk Tallinnba — mondja — ott ehhez hasonló tévétornyot szereltünk. Igaz, az magasabb, mint az itteni, és mégis könnyebb dolgunk volt, ugyanis a vilniuszi földrajzi és időjárási viszonyok egészen mások mint itt, e tengerparti városban. Ez azt jelenti, hogy az egész építmény szilárdsági mutatói változnak. Vilniuszban a vasbetontest mindössze egy „köpenyből” állt, itt még ki kellett egészíteni néhány „gombbal”. Ennek megfelelően ennél a toronynál több mint 150 méter magasban a testbe beépítettünk 32 darab több tonnás vasbetonelemet. A legtöbb gondot azonban annak a fémháznak az építése okozta, amelyben az étterem kap helyet. Ezt a munkát teljes egészében a földön végeztük, ezután emeltük fel a fémházat a 160 méter magasba, s ott erősítettük a toronytesthez a 110 tonnás fémkonstrukciót. Ami a betonozási és üvegezési munkákat illeti, ezt a házigazdák, a 4-es Tallinni Építőipari Vállalat — Kulesov feléjük int fejével — Vajno Saar vezette brigádja végzi. A továbbiakban a „házigazda” brigádvezető a kalauzunk. Eddig csak a földön beszélgettünk. — Föl akar menni a tetőre? — kérdezi V. Saar. Felnéztem. A betontest mentén acélkábeleken egy liftre emlékeztető kalitka kúszott lefelé. Beszálltunk, leültünk a ládákból összeütött padokra, és máris indult a „lift” felfelé. Hamarosan távolodott tőlünk a betonfal, és mi a levegőben függtünk. Természetesen azért, mert a test kúpos, alul a legnagyobb átmérőjű, a liftkábel pedig függőlegesen emelt bennünket. Néhány perc múlva éreztük, hogy itt a magasban már hidegebben fúj a szél, és a torony ijesztően kezd kilengeni. — Ilyen szélben is fel lehet menni a tetőre^ — kérdeztem. —Ez még nem szél — mosolygott kísérőm. Ö ugyanis a torony építkezésének kezdete óta itt dolgozik, és már sok mindent átélt. — Nem félnek a magasban? — Nem. Eleinte, igaz, szokatlan volt, de fokozatosan hozzászoktam, ahogyan mind magasabb lett a torony. Tizenkét perc emelkedés után „kikötöttünk” a karcsú toronytestet körülvevő acélgyűrűben. — 154-dik alkalommal kötöttünk most ki — mondta. Az acélszerkezet „fedélzete” valódi kikötőhöz hasonlít. Ugyanaz a hengerelt, mintás acéllemez, ugyanaz a vibráció. A hegesztő aggregátok működése idézte elő. Mellettünk nagy teljesítményű csigaemelők. Ezeken emelték magasba az antennaelemeket, a rádiótechnikai berendezéseket, valamint az ösz- szeszerelt éttermet. Az acélkorláthoz mentünk és letekintettünk. Őszintén szólva máig is titok, hogy tudnak ilyen szédítő magasságban dolgozni a szerelők. Egyetlen ösztön működött: minél erősebben szorítani és el nem engedni a korlátot. Viszont a szerelők nemcsak a korlátok szélén járnak, hanem az e magasságba emelt nagy méretű, súlyos acélszerkezeteket irányítják, rögzítik! Mindent megtesznek, hogy az egész világ láthassa e tévétorony segítségével 1980- ban az olimpiai játékok tallinni eseményéit. Talva Jääk (Dalocsa István fordítása)
